KULT
A Rovatból

Szirtes Edina Mókus: Csak nevelés kérdése, megfog-e valakit a komolyzene és a jazz

A hegedűs-énekesnő elmesélte, hogyan tudott zenéjével a semmiből utat találni olyan gyerekekhez, akik előtte még hangszert sem láttak soha.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. június 13.


Link másolása

Idén először saját udvara lesz a Művészetek Völgyében Szirtes Edina Mókusnak. Az új helyszín egyedi színfolt a fesztiválon: hagyományos koncertek helyett különleges emberekkel való beszélgetések állnak majd a középpontban, valamint jó néhány diafilmet is levetítenek, felolvasással és zenei aláfestéssel színesítve.

Ennek apropóján beszélgettünk, de szóba került az is, hogyan tud egyensúlyozni a világzene, a jazz és a komolyzene között, illetve hogyan lehetne trendivé tenni ezeket a műfajokat a fiatalok körében.

– Mi az első élményed a Művészetek Völgyéből?

– Még egészen kicsi voltam – talán 11 vagy 12 éves –, a szüleim vittek el. Soha nem jártam még előtte a Balaton-felvidéken, szóval tisztára olyan volt, mint egy nyaralás. Anyukám fogta a kezemet és minden udvarba benéztünk, elképesztően izgalmas volt. Csupa meglepetés, képző- és iparművészeti alkotások mindenhol, a koncertekről nem is beszélve. Konkrétan emlékszem arra, hogy valahol klezmer zene szólt, és a harmonikás akkora hatással volt rám, hogy utána a hegedülés mellett erre is beiratkoztam. Aztán eltelt pár év, bekerültem a konzervatóriumba, de az

"
nagyon sokáig csak álom volt, hogy fellépőként is részese lehessek a fesztiválnak. Számomra ez olyan, mintha minimum világhírű rocksztár lennék.

– Mikor volt az első ilyen alkalom?

– Huszon-páréves voltam, akkortájt diplomáztam Szegeden. Egy trióval adtunk koncertet, elképesztően menőnek éreztem, gyakorlatilag egy csoda volt számomra. Azóta is így állok hozzá: a szereplés a Művészetek Völgyében számomra azzal egyenértékű, mint mikor az embert mondjuk felkérik, hogy írjon egy zenés színdarabot, vagy egy kortárs operát. Imádom az összes helyszínt úgy, ahogy van. Olyan is előfordult, hogy egy apró kápolnában játszottunk, ahová alig kéttucatnyian fértek be.

Minden koncert hatalmas élmény, olyankor úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok zenészként. Ellentétben mondjuk egy gasztrofesztivállal, itt tényleg a művészet van a középpontban. Hálával tartozunk a szervezőknek, hogy ezt nyíltan felvállalják és teret adnak neki. Tavaly például felléptem a Szigeten a komolyzenei helyszínen egy szimfonikus zenekarral, ami szintén nagy dolog, de ott azért meg kell küzdeni azzal, hogy a halkabb részekre simán ráhallatszik a nagyszínpad.mokus3mokus4

– Hogy fogadtad a felkérést a saját udvarra?

– Ez megint csak a kortárs operaszerzéssel egyenértékű. Az alapötletem az volt, hogy szeretnék egy „emberkertet” csinálni – végül Mókuskertnek fogják hívni a nevem miatt, de a koncepció így is adott.

"
Nem azt szerettem volna, hogy művészek hajladozzanak és produkálják magukat, sokkal inkább példaértékű embereket bemutatni.

Van például egy székesfehérvári orvoscsalád, akik 25 éve szerveznek táborokat fogyatékkal élő embereknek teljesen ingyen. Szerintem ez is csoda. Fellépőnek pedig gyerekeket, mivel nagyon sokat tanítottam és így tisztában vagyok vele, mennyire zseniálisak tudnak lenni akár a komolyzene, a tánc, vagy a jazz területén. Egy tízéves gyerek simán úgy fűzi a harmóniákat, mint a legtehetségesebb felnőttek.

A szervezőknek is tetszett az ötlet, de hozzátették, hogy mindenképpen kellenének azért klasszikus értelemben vett művészek is a programba. Ezért kitaláltuk egy fiatal rendező barátommal, hogy diafilm-vetítéseket fogunk csinálni, ahol a szövegeket ismert színészek olvassák fel, és zenészek adják hozzá a kíséretet. A Maladype Színház is csatlakozott, öt előadásukat hozzák el, ami hatalmas megtiszteltetés. Szerintem ez így kerek.

– Más helyszíneken is fogsz szerepelni?

– Igen, meghívtak a Kaláka Versudvarba, ami azért is nagy öröm számomra, mert Gryllus Dani bácsi tulajdonképpen a zenei nagypapám. Illetve Fassang Lászlóval lesz egy templomi koncertünk, orgona, fúvósok, illetve én hegedűvel és énekkel. A Müpában mutatkoztunk be a nagyközönség előtt novemberben, erősen komolyzenei ihletettségűek a darabok, de néha a jazz és a népzene is begyűrűzik. Nagy izgalommal várom ezt is.

– Mennyire tudsz egyensúlyozni a komolyzene, a jazz és a népzene között? Vannak hangsúlyaid?

– A világzenét és a jazzt sem tudom – illetve nem is akarom – kioltani magamból, de a zenei anyanyelvem egyértelműen a komolyzene, hiszen ötéves korom óta ezzel foglalkozom. Arvo Pärt, Górecki, Bartók, Honegger, és még hosszan sorolhatnám, kik voltak rám a legnagyobb hatással. Ők mind kimondhatatlan értéket képviselnek.

"
A népzene és a jazz nyelvét nem tudom úgy beszélni, mint egy született népzenész – úgy szoktam fogalmazni, hogy ezeket is komolyzenei akcentussal játszom.

– Szövegírással soha nem próbálkoztál?

– Az valahogy nem megy, néhány egy-két soros versecskét leszámítva, de azok is inkább csak mókából születtek. Megőrülök a versekért, 14 évesen készítettem az első megzenésítésemet József Attila egyik költeményére. Talán ezért is nem erőltettem a sajátot, mert úgy voltam vele, hogy ha ennyire gyönyörű versek vannak, miért írjak valami sokkal gyengébbet? Oké, lehetne mondani erre, hogy a zenében ugyanez van, lásd Bartók és a többiek. De valahogy nem ugyanaz a kettő számomra: a zene csak úgy kijön belőlem, nem kell annyit gondolkoznom rajta.

– Pont az általad képviselt műfajok nem annyira népszerűek a fiatalok körében. Mivel lehetne szerinted trendivé tenni őket?

– Tanárként azt látom, hogy legnagyobb részben a nevelésen múlik. Nulla éves kortól kellene ilyen zenéket hallgatni, akkor mindenki számára maguktól értetődők lesznek. Tizenévesen, amikor elkezdtem a megzenésítéseket, én se komolyzenét hallgattam, hanem inkább Stevie Wondert, mivel az volt a menő. De attól még ugyanúgy ott volt bennem, mivel korábban már végérvényesen rabul ejtett. Hiába tiltakozik egy tinédzser ellene, ha ez egyszer megtörtént, semmilyen eszközzel nem lehet kivésni.

Én se gondoltam volna egy ponton, hogy Arvo Pärt vagy Honegger lesz a kedvencem, de az ember érik. Arany János balladáit is elolvastam, amikor kellett, de nem értettem belőlük semmit. Aztán évekkel később felkértek, hogy zenésítsek meg néhányat, és ekkor betaláltak. Tehát a lényeg, hogy mindenképp el kell ültetni a magot, onnantól az már növekszik magától. Nem feltétlenül kell, hogy mindenkinek tetsszen mondjuk a jazz, de az fontos, hogy legalább hallja: létezik ilyen zene is az elektronikus mellett, valódi hangszerekkel.

Nem egyszer fordult elő olyan, hogy elmentem a hegedűmmel egy kerületi általános iskolába, ahol egyáltalán nem tanulnak zenét. A hetedikes-nyolcadikos srácok látható unalommal fogadtak, hiszen számukra a beatbox és a rap volt a menő, ezen túl nemigen érdekelte őket semmi. Mégis hihetetlen ritmusérzékkel rendelkeztek: úgy leszedték a beatbox témákat hallás alapján, hogy az valami elképesztő.

"
Elővettem a hegedűt, ők meg csak ültek ott csendben, tátott szájjal, mivel előtte soha nem hallottak még ilyet. Elkezdtem játszani valamit, teljesen maguktól rárappeltek és beatboxoltak.

Fantasztikus volt. Ebből is látszik, hogy tényleg csak nevelés kérdése az egész. Oda kell menni a hangszerrel és a szívünkkel, és csoda történik.mokus1

– Mit vársz a Völgy tíz napjától?

– Fogalmam sincs, hányan lesznek és mekkora sikert aratunk, mivel ez a diafilm-sorozat soha nem volt még ezelőtt. A zenei rész szintén bárhogyan alakulhat, hiszen tele lesz improvizációval, ahogy a beszélgetések is spontán módon fognak lezajlani. De bízom a zenésztársaimban, a színművészekben és a meghívott vendégekben is.

"
Gondolom, nem fajul majd tettlegességig, ha valamiben nem értünk egyet, inkább egészséges vita alakul ki és a végén sikerül meggyőznünk egymást.

– Szeptemberben a Kerekdomb Fesztiválon is fellépsz, ezzel kapcsolatban mire számítasz?

– A vonóskvintettemmel játszunk egy teljesen akusztikus koncertet a templomban, saját műveim és kortárs szerzők átiratai is szerepelni fognak a programban, sok improvizációval. Tállyán korábban még nem jártam, de a szomszédos Mádon már volt egy fellépésem, ami nagyon jól sikerült. Jó volt látni, hogy arra a néhány napra az egész falucska feléledt, remélhetőleg most is hasonló lesz a helyzet. Na és persze a zenélés mellett a helyi borospincékkel is behatóbban meg szeretnénk majd ismerkedni. (nevet)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

Udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya tagadja a Nemzeti Színház állítását, továbbra is állítja, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A színház cáfolta a színésznőt, aki korábban arról beszélt, hogy az intézmény igazgatója anyagi okokra hivatkozva nem újította meg a szerződését.

Link másolása

Mi is írtunk róla, hogy Udvaros Dorottya azt mondta, hogy már nem tagja a Nemzeti Színháznak, mert a szerződését nem újították meg. Az igazgató, Vidnyánszky Attila korábban az intézmény anyagi helyzetére hivatkozott.

Pénteken a Nemzeti Színház azt közölte:

„Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, mely a mai napig nem került megszüntetésre és felmondásra”

- írta a Telex.

A színésznő gyorsan reagált a teátrum közlésére. A lap megkeresésére azt válaszolta:

„Március 22-én pénteken 11.00-kor volt szerződtetési tárgyalásom a vezérigazgató úrral, amikor is közölte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a munkaszerződésemet. Azokra a darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, azokra egyedi szerződést kapok majd május közepén”.

Link másolása
KÖVESS MINKET: