Szelfik és profilképek a reformáció korából

Horváth László drogügyi kormánybiztos a Facebookon osztott meg egy felvételt Pogány Induló szigetes koncertjéről. Úgy fogalmazott, lépéseket terveznek, mert szerinte a zenész nyíltan népszerűsíti a droghasználatot.

A rapper a Sziget nagyszínpadán a szokásos kérdésével fordult a közönséghez: „Szívtatok ma rendesen?” Horváth László szerint ezzel „drogkereskedőknek épít piacot, miközben ezzel jól is keres”, így szerinte nem számíthatnak rá a kábítószer elleni küzdelemben.

A kormánybiztos úgy látja, Pogány Induló pénteki koncertjén egyértelművé vált, hogy a jól fizető showbiznisz része a tudatos drogpromóció.

– üzente.

Pogány Induló, polgári nevén Szirmai Marcell, korábban is többször került vitába a drogügyi kormánybiztossal, aki szerint a zenész számaiban is nyíltan népszerűsíti a droghasználatot. „Ez már nem művészi szabadság, sokkal inkább bűnrészesség” – írta róla egy korábbi bejegyzésében.

A rappert gyulai fellépése után a város fideszes polgármestere védte meg, mondván, aggasztó és a hetvenes éveket idézi, ahogy támadják. Horváth László ezt követően is posztolt róla, és helyeslően osztotta meg azt a véleményt, hogy a rappert cenzúrázni kellene, mert rossz üzeneteket közvetít.

(via Telex)

A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.

Kid Cudi a kétezres évek végén üstökösként robbant be a zeneiparba Day ’n’ Nite című dalával, amit rögtön követett egy szerződés Kanye West kiadójával. Első albuma, a Man on The Moon: The End of Day 2009-ben jelent meg és a fiatal rappert pillanatok alatt a csúcsra repítette. Ugyanabban az évben megjelent David Guettával közös dala, a Memories, ami azóta is himnuszként funkcionál az elektronikus zene világában. Érdekes, hogy az amerikai rapper-énekes karrierjének mennyire jót tettek a dj-k, ugyanis másik legnagyobb slágere is egy lemezlovashoz köthető. Pursuit of Happiness című dala eleve népszerű volt, azonban a Steve Aoki által remixelt változat lett a házibulik kötelező kelléke.

Kid Cudi szigetes fellépésének végére tartogatta a két gigaslágert, előtte azonban szinte semmi sem történt a Nagyszínpadon. A 41 éves Cudi a melankolikus rap úttörője volt, jóval mélyebb témákról énekelt, mint korábban a hiphopon belül bárki – ám ebből most szinte semmi sem derült ki. Ennyire jelentéktelen előadást rég nem láttunk ilyen volumenű rendezvényen. Még az első nap elhasalt Charli XCX-et is sikerült alulmúlnia.

Kerestem a hibát magamban, a közönségben, a technikában, a fesztiválban, de végül Kid Cudiban találtam meg. Ekkora haknit nem hiszem, hogy valaha láttam. A rapper a buli elején kisétált a kifutó végére azzal az ürüggyel, hogy közelebb legyen a közönségéhez, majd megállt és szinte a teljes koncert alatt ott maradt. Egymást váltották a silányabbnál silányabb dalok, amit karaoke-szerűen végignyomott az általa preferált öt négyzetméteres körben. Bátran kijelenthetjük, hogy

A bőrkabátban, fehér pólóban és horgásznadrágban parádézó Cudi végig mosolygott, kedvesen beszélt a közönséghez, de a teljesítménye sajnos egy nagy nulla volt. A hangosítás sem volt a helyzet magaslatán, pedig őszintén szólva nem annyira nehéz belőni egyetlen mikrofont a zenei alaphoz képest. Hol halk volt az ének, hol túl hangos, de nagyrészt elveszett a masszában, ami a hangfalakból szólt.

Ha már zenei élményt nem kaptunk, legalább vizuálisan odatehették volna magukat, de a teljesen indokolatlan pillanatokban felcsapó füstön és az alapvető fényeken kívül semmi sem történt. A teljesen jellegtelen produkciót egyébként a közönség is faarccal nézte végig, a három slágert ugyan óriási ováció követte, de az inkább a nosztalgiának szólt, mintsem a mostani előadásnak. Levontuk a következtetéseket: Kid Cudi egy átlagos, jellegtelen, párslágeres előadó, aki a kötelező köröket lefutja, de semmi eredetit, izgalmasat, vagy értékeset nem tud produkálni a színpadon. Személy szerint ideges lettem volna, ha ASAP Rocky miatt vettem volna meg a jegyet és ezt kapom cserébe. Nem volt jó deal. Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult.

Az idei Sziget rendkívül változatos programmal készült, hatalmas nevek érkeznek nap mint nap a hajógyárira, és bár eddig a három napból kettőn leszerepeltek a nagyszínpados headlinerek, kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen vannak még nyulak abban a bizonyos cilinderben.

Hónapokkal ezelőtt, amikor a Sziget Fesztivál bejelentette az idei év előadóit, Post Malone-ra mindenki felkapta a fejét. Egyesek szeretik, mások kevésbé, azonban szinte mindenki ismeri. Malone jelenleg 30 éves, korábbi önmagához képest lefogyott, és úgy néz ki, mint egy telefirkált iskolapad. Ja, és iszik. Nem is keveset.

Az énekes Austin Richard Post néven látta meg a napvilágot New Yorkban, 1995-ben. 20 éves volt, amikor berobbant a zeneiparba, White Iverson című dala teljesen letarolta a SoundCloud-ot, majd később a Youtube-ot is. Malone igazi rádiós divatzenét gyártott, ám nemrégiben teljesen más irányba indult el. 2024-ben adta ki F-1 Trillion: Long Bed című albumát, ami egy 27 dalos country-lemez. Láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy valakinek nem igazán sült el jól a megújulás, és a közönség negatív visszajelzést adott, ám itt ilyenről szó sincs! Malone jobb formában van, mint valaha és még a dalai is jobbak lettek.

Vasárnap este negyed 10-kor cigarettával és egy pohár sörrel a kezében megjelent a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán az énekes, aki látványosan nem tudta eldönteni, hogyan öltözzön fel a bulira. A ruházata pont olyan volt, mint a zenéje: félig country, félig divatpop. Malone csizmát viselt, farmernadrágot és egy nagy csatos övet. Ez eddig abszolút country, azonban ehhez felcsapta CeeDee Lamb kék Dallas Cowboys mezét, ami inkább a mostani divat irányába vitte az összképet. A mez aztán a koncert közben lekerült, de annyi tetoválása van az énekesnek, hogy olyan volt, mintha lenne alatta még egy mez. Hogy a vizuális élményt még jobban megdobja, az egész fogsora ezüst volt, ő pedig erre büszkén, végig vigyorogta a bulit.

A zenei élmény is vegyes volt, játszottak régi slágereket és új dalokat is. Nyilvánvalóan az olyan szerzemények kapták a legnagyobb ovációt, mint a rockstar, a Sunflower, vagy a Circles, de a friss zenéket is jól fogadta a többtízezres tömeg. Post Malone koncertje alatt egy tűt sem lehetett volna leejteni a színpad előtt, rengetegen voltak kíváncsiak az előadóra, aki folyamatosan hálálkodott. Shawn Mendes mellett Malone a második főműsoridős fellépő, aki zenekarral érkezett és mivel nagyon jól szól az idei Sziget, végre hallhattuk, hogy mennyi energia van egy élőzenés produkcióban. A gitárok, a hegedű, a dob, mind sokkal élvezetesebbé tették a bulit.

Ha megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, akkor azt válaszolnám, hogy Post Malone sörhordó embere. A fickónak biztosan nem kell konditerembe járnia, mivel szinte

Hogy hatszor vagy nyolcszor kapott-e egy új sört, azt nem tudom, de így is elég szépen fogyasztott nettó másfél óra alatt. Természetesen nem itta meg az egészet, általában csak belekortyolt, majd letette a színpad valamelyik pontjára, hogy ott melegedjen és fénysebességgel szénsavmentessé váljon.

A nagyjából 90 perces koncert elejétől a végéig élvezetes volt, olyan előadót láthattunk, aki látványosan nagyon szereti, amit csinál, és kifejezetten jó is benne. Hibátlanul énekelte a dalokat, remekül kommunikált a közönséggel, és bár általában elöl állt a kifutón, a hátul zenélő bandával is megvolt az összhang. A színpadkép nagyon jól nézett ki, a kellékek és a középső ledfal animációi egy amerikai benzinkútra repítettek minket, ahonnan aztán bármerre mehetünk a teletankolt pickuppal. A színpadon volt útjelzés, lámpaoszlopok, emelvény a zenészeknek és az elmaradhatatlan Posty Co. logó. Természetesen egy ekkora produkció pirotechnikát is bőven használ, néha felcsaptak a lángok, máskor kisebb tűzijátékot láthattunk, de akadt egy kis füst is itt-ott. És persze nem csak azért, mert Malone rá-rágyújtott koncert közben.

Összességében egy kifejezetten jó, hangulatos, profi koncertet láthattunk, egy nem mindennapi főhőssel a középpontban. Reméljük nem kell újabb hat évet várni, hogy ismét láthassuk.

A Sziget a végéhez közeledik, már csak egy nap van hátra, de rendkívül izgalmas előadók lépnek még színpadra, mi pedig ott leszünk, hogy megnézzük őket.