Sötét titkok és különös történetek a Svábhegyen
Mindegy, mennyi éven át járod egy nagyváros utcáit, az összes titkát, történetét és rejtélyét akkor sem fejtheted meg.
Ez volt az első, ami eszembe jutott a Sétaműhely "Szellemek a Svábhegyen" című túrája után.
Többször voltam már a Svábhegyen, a Jókai-kerten végigmentem már, de nem gondoltam volna, hogy még mindig kapok annyi új információt csak erről a negyedről, ami akár egy kisebb útikönyvet megtölthet. Kik laktak itt? Kik kaptak szobrot? Milyen tragédiák fűződnek ehhez a városrészhez.
Erről a részletekben gazdag sétáról csak néhány érdekességet hoztam el nektek, az összes történetet a helyszínen, a vezetőtől hallgathatjátok meg.
Az egyik kedvenc budai épületemnél, a Svábhegyi Jókai Mór Általános Iskola és Német Nemzetiségi Általános Iskolánál találkoztunk.
Az iskola 1904-ben épült, már a jelenlegi szecessziós stílusjegyeket hordozva, eredetileg kilenc tanteremmel. Miután egyre többen költöztek az akkor még ritkásabban lakott Svábhegyre, felmerült az igény egy óvodára is, ezért bővíteni kellett az épületet. Orbán Jenő nyugalmazott főmérnök készítette a terveket 1927-ben, és mivel az egész épület egységes maradt, valószínűnek látszik, hogy az eredeti terveket is ő készítette.
Az iskola előtt a Svábhegy híres lakójának, Jókai Mórnak a szobra látható - az író születésének 175. évfordulójára készült el Párkányi Raab Péter szobrászművész és Eleőd Ákos építész tervei alapján.
A következő állomás a Jókai-kert bejárata volt, ahol szinte mindent megtudhattunk arról, hogyan szerezte meg a sziklás, puszta területet az író, hogyan varázsolta lenyűgöző kertté, hogyan élt az itt épített villában feleségével, Laborfalvi Rózával, azt is, miként harcolt kora "Bálint gazdájaként" a kártevőkkel és a filoxéra-járvánnyal szemben, valamint azt is, mi lett Jókai halála után a villa és a kert sorsa.
A sétavezetőtől azt is megtudtuk, ki lakott a Jókai-birtok szomszédságában és melyik ikonikus budapesti épületre láthatott rá a Svábhegyről.
Továbbsétálva omladozó falú, mesés villa mellett haladtunk el, és arról is tudtunk beszélgetni, vajon mennyi jobb sorsra érdemes régi épület lehet még - látszólag gazdátlanul - a környéken, és vajon mi történik majd velük, melyiket újítják fel és hogyan.
Báró Eötvös József svábhegyi mellszobránál derült ki, hogyan nevezték a németajkúak a házát. Még az első felelős magyar kormányban való részvétele előtt költözött a Svábhegyre, és mivel az Eötvös-villa név gondot okozott a környékbeli sváboknak, ők csak Etwasvillának hívták. Ennek viszont a magyarok nem látták értelmét, így lett Ötvasvilla.
Kicsit pihentünk a Szépkilátás Cukrászdában, azután továbbindulunk, komor helyszínekre. Nem is az üresen álló hajdani Frivaldszky-Mauthner-Pálffy-villa, a későbbi Svábhegyi Gyermekkórház tüdőszanatóriuma szomorít el bennünket gazlepte kertjével, hanem egy egykori szálloda.
A harmincas évek végétől a Svábhegyen egymás után épültek a szállodák. A Karthauzi utcában és a Melinda utcában ma is több, 1937 és 1941 között, Bauhaus jegyében felhúzott épületet láthatunk, amelyeket egy összefüggő, modern idegenforgalmi negyed részeként terveztek a két háború közti időszakban. Ma már társasházak, és az egyikben voltam is néhány éve, úgy, hogy semmit nem tudtam arról, mi zajlott itt a második világháború alatt.
A Karthauzi utca 4. szám alatt álló egykori Majestic szállóba a zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann irodája költözött, a mellette álló Mirabell szállóba az SD és a Gestapo, a Lomnic szállóba pedig Wisliceny SS parancsnok a csoportjával. A Kis Majestic és Mirabell szálló alagsorában börtönöket hoztak létre, ahol több száz politikai foglyot kínoztak meg, sokukat továbbvitték utána valamelyik koncentrációs táborba. A Majestic Szállóban kínozták és verték Karády Katalint is a letartóztatása után.
Nehéz szívvel és a hallottakat emésztve sétálunk tovább, és még az utunk közben látott Karthauzi-lak, báró Eötvös József egykori nyaralója sem képes feledtetni a Majestic szörnyűségeit.
