KULT
A Rovatból

Ryan Murphy új Szörnyetege: Ed Gein története még Dahmernél is gyomorforgatóbb, ő az igazi texasi láncfűrészes gyilkos, csak nem Texasban

Ryan Murphy Dahmer után ismét egy legendás „szörnyhöz” nyúlt: Ed Geinhez. Ő volt az 1950-es évek egyik legbizarrabb bűnözője, akinek tettei a későbbi horrorikonok, mint Norman Bates, Bőrpofa vagy Buffalo Bill alapjául szolgáltak.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 06.



A ’60-as és ’70-es években annyira megszaporodtak a Geinhez hasonló ügyek, hogy az FBI 1972-ben létrehozta a kifejezetten sorozatgyilkosok és pszichésen zavart elkövetők felderítésére szakosodott Behavioral Science Unitot, amit a nézők már jól ismerhetnek David Fincher kiváló szintén Netflixes Mindhunter sorozatából.

Sokan rajongunk a valóságon alapuló bűnügyi dokumentumfilmekért és dramatizált krimikért, Ryan Murphy neve pedig különlegesen hathat ebben a műfajban.

Ő jegyzi a Glee – Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens sorozatokat is. Munkáira erőteljes, könnyen felismerhető stílusjegyek jellemzőek: harsány, látványos, gyakran provokatív, ugyanakkor képes finoman reflektálni a másság és a társadalmi különbségek kérdéseire is. Messze áll a dokumentarista ábrázolástól, ennek ellenére kétségtelenül izgalmas alkotó.

A Szörnyeteg című antológia sorozat sajátos vállalkozás, minden évad a középpontba állít egy hírhedt gyilkost, és az ő szemszögükből igyekszik megmutatni rémtetteiket. Az első évad homoszexuális kannibál gyilkos Jeffrey Dahmer történetét dolgozta fel, aki a ’90-es években tartotta rettegésben Milwaukee-t. A sorozatot egyszerre dicsérték és bírálták: Evan Peters alakítása zseniális volt, ugyanakkor sokak szerint a történet túlzottan is megértően ábrázolta Dahmert. A második évad a Menendez testvéreket vette górcső alá, akik szüleik meggyilkolásával kerültek a címlapokra a ’80-as években. A széria ekkor is hatalmas figyelmet kapott, sőt, a valódi Menendez fivérek is megpróbálták elérni ügyük újratárgyalását, sikertelenül. Most pedig elérkeztünk a harmadik évadhoz, amely minden sorozatgyilkosok archetípusát, Ed Geint helyezi a középpontba.

Gein története szinte mitikus: egy jámbornak tűnő, de szellemileg sérült, skizofrén férfi, aki anyja halála után saját démonaival küzdve szörnyű bűntettekbe sodródott.

Halott édesanyja hangja és árnyéka kísértette, tetteit pedig beteg fantáziája és környezete torz tükröződése hajtotta az ’50-es években. Figurája óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, hiszen belőle születtek a modern horror legismertebb antihősei. A sorozatban Charlie Hunnam kelti életre Geint, mellette Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.

A történet nem csak Gein életét mutatja be, hanem a kulturális párhuzamokat is. Feltűnik Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari) is, a Psycho születésére reflektálva. Bár a rendező és színész kapcsolatát a sorozat kissé ízléstelenül állítja párhuzamba Geinnel, mégis érdekes fényt vet arra, hogy a horror műfaj mennyire meghatározta mindkettejük pályáját. Innen haladunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkoshoz Bőrpofájához, a Bárányok hallgatnak Buffalo Billjéhez, egészen a modern horrorig, bemutatva, mennyire mélyen ivódott be Gein alakja a filmművészetbe.

A részletek gyakran gyomorforgatóak, a sírokból kiásott holttestek és megszentségtelenítésük, a női bőrből készített ruhák és a nekrofíliába hajló perverziók mind-mind azt bizonyítják, mennyire beteg elme lakozott a jámbor külsejű férfi mögött.

A sorozat végére a Mindhunter világába is visszakacsintunk, megjelennek ugyanis Douglas és Ressler ügynökök (ők voltak a Fincher sorozat ügynökeinek alapjai), valamint több hírhedt gyilkos is, köztük Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összekapcsolás egyértelműen tisztelgés Fincher sorozata előtt, hiszen a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyan az a színész alakítja mindkét szériában. Ez talán reményt ad arra, hogy egyszer folytatást kap a Mindhunter is, mert az tényleg egy kiemelkedő darab volt.

Hunnam alakítása meglepően erős. Finom, halk beszéde és visszafogott játéka alatt felsejlik a kontrollt vesztett, veszélyes figura. Nem könnyű feladat Dahmer után egy maradandó újabb szörnyeteget életre kelteni, de sikerült elérnie, hogy a néző egyszerre sajnálja és rettegje Ed Geint.

A történet végig az ő torz szemszögéből bontakozik ki, így gyakran nem tudjuk, mi valóság, és mi csupán az ő tévképzete.

Ez a megbízhatatlan mesélő több esetben is előkerül az évad során. A sorozat hangulata hideg, nyomasztó és kegyetlen. A látványvilág és a maszkok kifejezetten hatásosak, a brutalitás sokszor már-már gyomorforgató. Murphy ismét hozza jellegzetes kézjegyeit, amelyek felismerhetővé teszik a művet, még ha az atmoszféra szezonról szezonra változik is.

Jogosan merül fel a kérdés: nem romantizálják-e ezek a produkciók a gyilkosokat? Valóban veszélyes, ha egy ilyen történet szimpátiát vált ki az elkövetők iránt. Szerencsére ebben az évadban inkább az elrettentés és a háborodott elme hangsúlyozása dominál, bár Gein karaktere így is könnyen sajnálatot ébreszthet egyes nézőkben. Fontos azonban emlékezni arra, hogy a valódi áldozatok tragédiáját semmi sem ellensúlyozhatja.

Hogy ajánlom-e a harmadik évadot? A válasz a befogadótól függ. Erős idegzet és kellő háttérismeret szükséges hozzá, de ha valaki kedveli a valódi bűneseteket feldolgozó sorozatokat, akkor mindenképp figyelemre méltó.

Látszik rajta a gondos kivitelezés és a Netflix anyagi támogatása, bár tempója lassú, de kellően átgondolt. Ryan Murphy még akkor is képes szórakoztatni, ha néha túlzásokba esik. Már most biztos, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden történetét dolgozza majd fel. Érdekes választás, hiszen nem Ted Bundy vagy BTK kerül a középpontba, hanem egy „klasszikus” gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, mit hoz majd Murphy legközelebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk