„Ez a fél év volt a legcsodálatosabb fél év az életemben” – évösszegző Ricsárdgír-interjú
– Miután lefújtuk a kisfilmet, eléggé szomorú voltam. Ráadásul végignéztem a novemberi és decemberi terveket, és azt láttam, mennyi csodálatos dologról kellett idén lemondanunk. A szülinapunk miatt nagyon zsúfoltra terveztük az év végét, de a covid mindent felülírt. Ott álltunk október végén koncertek, videoklipek és minden nélkül, ezért muszáj volt ismét elölről megterveznünk az egészet. Elárulok egy műhelytitkot. Mi minden tervről készítünk egy powerpointot, aminek azt a nevet adjuk, hogy féreg. Már annyira megszoktuk, hogy minden tervünket féregnek hívunk. Úgy hívjuk fel egymást, hogy ‘van valami férged?’ vagy ‘Karácsonyi Féreg 2020’.
Na már most, amikor rápillantottam a téli féregre, rájöttem, egyik férgünk sem fog összejönni, ezért kellett vészférgezni. Az egyik ilyen vészféreg a SzintisLaci megmenti a karácsonyt volt. Már tavaly kacérkodtunk a gondolattal, hogy SzintisLaciról kell egy mesekönyv, de akkor jelent meg a Rise of the Koala című harmadik lemezünk, és nem akartunk újabb megjelenést. Az alapötlet megvolt: Laci meglátogatja karácsony napján a zenekar tagjait, majd egy igazi karácsonyi csodával is összefut. Novemberben kezdtem el írni, körülbelül egy hónap alatt elkészültek a versek, amit aztán egy hétig csiszolgattam. Deák Edina pedig ezzel egy időben dolgozott az illusztrációkon.
Több történetet írtam, sok variáció született, milyen utat járjon be Laci. Először egy nagyon vidám sztorin dolgoztam, de hamar rájöttünk a zenekarral, hogy valami nem stimmel.
Egy olyan helyzetben, ahol mindenki félti a szeretteit, ki van szolgáltatva az éppen hatalmon lévő, a járvány kezelésében is impotens kormánynak, a munkától kezdve minden picit bizonytalanná válik, nincsenek koncertek, nincsen mozi, akkor mi miért meséljünk éneklő mosómedvékről? Jó, most lebuktam, az első vázlatban voltak ilyenek.
Úgy voltunk vele, ha nálunk minden ösztönösen működik, akkor ez a könyv is így szülessen meg. Ráadásul abban is egyetértettünk, hogy a Ricsárdgírt nézve, mi lenne a legviccesebb történet. Ekkor jöttünk rá, hogy egy nyomasztó mesekönyvet kell kiadnunk, amiben nem létezik remény és nincsenek csodák. Mindezt nagyon szép rajzokkal, mesekönyves verses egyszerűbb szöveggel. Egyébként, aki olvasta, azt mondta, hogy nagyon vicces.
– Bejelentettetek egy 100 dalt tartalmazó albumot is. Erről mit árulhatsz el?
– Ez az eredeti terv része volt, lett volna egy nagy szülinapi bulink az Akvárium nagytermében. Nagyon sok vendég fellépett volna, hosszú koncertet akartunk, ahol nagyon régi dalokat is eljátszunk. A Kádat is meg akartuk tanulni újra eljátszani, és a klipjeink is életre keltek volna a színpadon. Erre az alkalomra terveztünk egy brutális kiadványt, amin 100 dal szerepel. A koncert nem jön össze, de ezt az ötletet megvalósítjuk. A lemeznek a Bible of the ArtFart címet adtuk, és 5 órányi Ricsárdgír szerepel rajta.
Pár sosem hallott koncertfelvétel került rá az ismertebb dalaink közül, de ami az érdekesebb, hogy az elmúlt 10 évből olyan dalötleteket, stúdió- és próbafelvételeket gyűjtöttünk össze, amiket sehova nem raktunk még ki. Nem véletlenül.
Olyan ez, mintha egy titkos naplónk lenne. Szerintem érdekes lehet azoknak, akiket érdekel, mennyit fejlődtünk, vagy látni azt, hogy nem fejlődtünk semmit. A felvételek között vannak jobb minőségű dalok, de olyanok is helyet kaptak, amit mobillal vettünk fel, vagy olyan a minősége, mintha egy zsák krumplival rögzítettük volna. Egyben meghallgattuk egyik délután az egészet és lerágtuk a karunkat, annyira megterhelő élmény volt. Egyébként nagyon fura rádöbbeni arra, hogy olyan dalötleteket dobtunk a kukába régebben, amikkel foglalkozni kellett volna.
– Mennyire vagytok bizakodóak? Mit vártok 2021-től?
– Most nem esünk abba a hibába, hogy nagyon előre tervezünk. A célunk az, hogy mindig egy hónapra előre lőjük be, miket lenne jó megvalósítani. A szülinapunkat 2021-re toljuk, így már januártól elkezdjük ezt kommunikálni, abban bízunk, hogy jövő ősszel csinálhatunk egy szülinapi turnét, és év végén pedig bepótoljuk a hatalmas 10 éves jubileumi megapartit. Február környékén érkezik a 100 dalos Bible of the ArtFart, készítünk egy új klipet egy teljesen új dalunkra, tavasszal leforgatjuk a Road to Berlin című kisfilmünket, elkezdjük a nagy könyvünk terjesztésének előkészítését, hogy jövő karácsonyra a fa alatt lehessen.
Emellett egy izgalmas side project indul, amiről még nem beszélek, de köze lesz vámpírokhoz és seggekhez. Mondom, kicsit beleőrültünk az apokalipszisba.
Illetve a 24 órás dokumentumfilm nyár végére készül el, aminek lesz egy 2 órás verziója, amit szeretnénk pár moziba bevinni. Nagyon sok tervünk van, ahogy mindig, abban bízom, hogy amíg tart ez a borzalom, addig mindent szépen elő tudunk készíteni. A Nagycsaládnak, vagyis a közönségünknek pedig köszönjük azt a rengeteg szeretetet, amit kapunk tőlük folyamatosan, a leveleket, a kedves fotókat. Nagyon hiányoznak nekünk, bár eddig hobbizenekarnak hívtuk ezt az egész haccacárét, de ha valami ekkora hatással van a lelkünkre, az agyunkra, a testünkre, az már talán továbbmutat már ennél.
Megható érzés, ahogy a Nagycsalád közösséget épített, és ebben a szerencsétlen, nyomasztó helyzetben tud lenni egy menedék, amiben bármikor elveszhetünk, ez pedig egyértelműen ez a kis Koala Közösség. A GírHírek második évada pedig hamarosan jön, de nem biztos, hogy a youtubeon vagy Facebookon, vagy egyáltalán az interneten. Ezért is vártunk vele. Na ez legyen a legnagyobb meglepetés.
