Reviczky Gábor ezért hatódott meg, miután lubickolt a hóbortos öregúr szerepében – a Képzelt beteg jubileumi előadásán jártunk
Rudolf Péter igazgató szerint nem nagyon van Európában olyan Moliére előadás, amely ilyen régóta folyamatosan műsoron lenne. Ennyi idő alatt persze sok szereplő lecserélődik. A most látható változatban négyen vannak az eredeti felállásból: Hegyi Barbara, Igó Éva, Borbiczki Ferenc és természetesen a főszereplő, Reviczky Gábor. A 2000-es bemutatón a többi szerepben is olyan nagy neveket láthattunk, mint Hámori Gabriella, Harkányi Endre, Méhes László vagy Lengyel Tamás.
Az előadás régisége leginkább két dologban érhető tetten: hogy Illyés Gyula fordította (manapság szinte minden új fordításban kerül színre), és hogy nem helyezték a történetet mai, kortárs miliőbe. Végre megkaptam, amit hiányolni szoktam: egy korhűségre törekvő előadást.
Ezt támasztják alá Reviczky szavai is, aki így nyilatkozott erről:
A történet szerint a dúsgazdag Argan (Reviczky Gábor) súlyos hipochonder, aki teljes mértékben orvosa, Purgó (Horváth Szabolcs), és patikusa, Szippants (Lázár Balázs) tanácsaira hagyatkozik, akik alaposan kihasználják a hiszékeny öregurat zsebeik megtömésére. Argan rajtuk kívül egyedül fiatal hitvesére, Béline-re (Hegyi Barbata) hallgat, akiről hamar megsejtjük, hogy nem az őszinte szerelem, sokkal inkább a vagyon tartja a férfi mellett. Bár szóban nem győzi hangoztatni, hogy mennyire szereti urát, és mennyire hidegen hagyja a pénz, mégis eléri, hogy Argan kétes jogi megoldásokra is hajlandó legyen, csak hogy Béline-re hagyhassa a vagyonát, és lányait is igyekszik minél előbb eltávolítani közös otthonukból.
Argan egészségmániája odáig fajul, hogy lányát, Angelikát (Kovács Martina) hozzá akarja kényszeríteni egy orvoshoz, az (Illyésnél eredetileg még Kolikacziusnak nevezett) ifjabb Foch-hoz (Gyöngyösi Zoltán). Már meg is állapodott az apjával, az idősebb Foch doktorral (Kertész Péter). Nem sejti, hogy a lány titokban Cléante-ba (Karácsonyi Zoltán) szerelmes, akivel a színházban ismerkedett össze.
Ahogy Molière-nél megszokhattuk, egy furfangos cseléd, Toinette (Igó Éva) és egy józan kívülálló, jelen esetben Argan fivére, Béralde (Borbiczki Ferenc) kell ahhoz, hogy a családfőnek felnyíljon a szeme. Egy igazi molière-i jelenetben Toinett ráveszi Argant, hogy játssza el saját halálát, és meglátja, hogy reagál neje illetve lánya.
Ennek eredményeként Argan rájön, hogy Béline nem szereti, Angelika viszont annak ellenére keservesen megsíratja, hogy atyja zárdába akarta küldeni. Az öregúr az álnok feleségét elkergeti és áldását adja a fiatal szerelmesek frigyére, azzal a feltétellel, hogy Cléante kitanulja az orvoslást. Ám fivére mentő ötlettel áll elő: az lenne a lepraktikusabb, ha maga Argon állna orvosnak.
A jubileumi előadás igazi örömünnep lett. Reviczky Gábor, aki az elmúlt években nagyon súlyos betegségekkel küzdött, szemmel láthatóan jól néz ki, és lubickol a hóbortos öregúr szerepében. Reviczkynek van egy sajátos bája. Játéka sokszor a ripacskodás határát súrolja. Állandóan grimaszol, vicces hangon beszél, amit nagyon nehéz jól űzni, sok színésznél a pofavágás és a sipítozás mögött nincs semmi tartalom. Üres manírok, melyek egyetlen feladata könnyű nevetést fakasztani. A káromkodás audiovizuális megfelelői.
Reviczky azonban úgy tudja elővezetni repertoárját, hogy nem érezzük unalmasnak, erőltetettnek. Talán az a titka, hogy Reviczky Gábor egy borzasztóan szerethető ember, és ez átjön az alakításában is. Tőle alighanem sokkal többet elfogadunk, mint másoktól.
Persze a sikerhez elengedhetetlenül fontosak az egyenrangú játszótársak. Igó Éva nem tud hibázni, minden szerepben parádés. Hegyi Barbarán nem fog az idő, ugyanolyan fiatalos energiákat hoz a színpadra, mint húsz éve, és remek kondiját mutatja, hogy az egyik jelenetben vállára kapja Reviczkyt.
Öröm volt látni Kertész Pétert, akit még évtizedekkel ezelőtt, a Szomszédokban kedveltem meg, Gyöngyösi Zoltán pedig valósággal fürdőzik kicsi, de remekül megírt szerepében.
Persze bármennyire is kitett magáért a teljes társulat, ez az este mégis csak Reviczky Gáboré volt, akinek a kisujjában van a mulattatás, és a közönség maximálisan meg is hálálta a feledhetetlen perceket. Hosszasan ünnepelték a nézők, és bármennyire is sokat megélt vén róka a Nemzet Művésze, látszott, hogy meghatódott, boldogan csillogott a szeme.
Az előadás végén Rudolf Péter begurított egy tortát is, és színpadra hívta Rusznyák Gábor rendezőt, valamint a régebbi szereplők közül jelen lévő Réti Adriennt és Lengyel Tamást.
Októberben és novemberben egy-egy alkalommal látható az előadás. Menjetek, nézzétek meg Reviczkyt, annál is inkább, mert mostanában kevesebb alkalom adódik rá. Ha valakinek nem kenyere a néha egyszerűbb és vaskosabb poénokat is felvonultató vásári komédia, annak nem feltétlenül való Molière utolsó műve, a Képzelt beteg,
