KULT
A Rovatból

Reviczky Gábor ezért hatódott meg, miután lubickolt a hóbortos öregúr szerepében – a Képzelt beteg jubileumi előadásán jártunk

A Vígszínházban szeretnek megemlékezni a jubileumokról. A színház 125 éves fennállását négy részes tévéfilmmel ünnepelték, 2023-ban megünnepelték a Játszd újra, Sam 40 éves jubileumát. Most egy másik ikonikus előadás, a 25 éve műsoron tartott Képzelt beteg megünneplésére került sor.


Rudolf Péter igazgató szerint nem nagyon van Európában olyan Moliére előadás, amely ilyen régóta folyamatosan műsoron lenne. Ennyi idő alatt persze sok szereplő lecserélődik. A most látható változatban négyen vannak az eredeti felállásból: Hegyi Barbara, Igó Éva, Borbiczki Ferenc és természetesen a főszereplő, Reviczky Gábor. A 2000-es bemutatón a többi szerepben is olyan nagy neveket láthattunk, mint Hámori Gabriella, Harkányi Endre, Méhes László vagy Lengyel Tamás.

Az előadás régisége leginkább két dologban érhető tetten: hogy Illyés Gyula fordította (manapság szinte minden új fordításban kerül színre), és hogy nem helyezték a történetet mai, kortárs miliőbe. Végre megkaptam, amit hiányolni szoktam: egy korhűségre törekvő előadást.

Ezt támasztják alá Reviczky szavai is, aki így nyilatkozott erről:

"A sikerünk talán annak is köszönhető, hogy ez még igazi, klasszikus előadás, ami lehetőséget ad a színésznek arra, hogy folyamatosan fejlődjön benne."

A történet szerint a dúsgazdag Argan (Reviczky Gábor) súlyos hipochonder, aki teljes mértékben orvosa, Purgó (Horváth Szabolcs), és patikusa, Szippants (Lázár Balázs) tanácsaira hagyatkozik, akik alaposan kihasználják a hiszékeny öregurat zsebeik megtömésére. Argan rajtuk kívül egyedül fiatal hitvesére, Béline-re (Hegyi Barbata) hallgat, akiről hamar megsejtjük, hogy nem az őszinte szerelem, sokkal inkább a vagyon tartja a férfi mellett. Bár szóban nem győzi hangoztatni, hogy mennyire szereti urát, és mennyire hidegen hagyja a pénz, mégis eléri, hogy Argan kétes jogi megoldásokra is hajlandó legyen, csak hogy Béline-re hagyhassa a vagyonát, és lányait is igyekszik minél előbb eltávolítani közös otthonukból.

Argan egészségmániája odáig fajul, hogy lányát, Angelikát (Kovács Martina) hozzá akarja kényszeríteni egy orvoshoz, az (Illyésnél eredetileg még Kolikacziusnak nevezett) ifjabb Foch-hoz (Gyöngyösi Zoltán). Már meg is állapodott az apjával, az idősebb Foch doktorral (Kertész Péter). Nem sejti, hogy a lány titokban Cléante-ba (Karácsonyi Zoltán) szerelmes, akivel a színházban ismerkedett össze.

Ahogy Molière-nél megszokhattuk, egy furfangos cseléd, Toinette (Igó Éva) és egy józan kívülálló, jelen esetben Argan fivére, Béralde (Borbiczki Ferenc) kell ahhoz, hogy a családfőnek felnyíljon a szeme. Egy igazi molière-i jelenetben Toinett ráveszi Argant, hogy játssza el saját halálát, és meglátja, hogy reagál neje illetve lánya.

Ennek eredményeként Argan rájön, hogy Béline nem szereti, Angelika viszont annak ellenére keservesen megsíratja, hogy atyja zárdába akarta küldeni. Az öregúr az álnok feleségét elkergeti és áldását adja a fiatal szerelmesek frigyére, azzal a feltétellel, hogy Cléante kitanulja az orvoslást. Ám fivére mentő ötlettel áll elő: az lenne a lepraktikusabb, ha maga Argon állna orvosnak.

A sok fölösleges gyógykezelés közepette amúgy is többet tud már a különféle patikaszerektől, mint sok valódi doktor.

A jubileumi előadás igazi örömünnep lett. Reviczky Gábor, aki az elmúlt években nagyon súlyos betegségekkel küzdött, szemmel láthatóan jól néz ki, és lubickol a hóbortos öregúr szerepében. Reviczkynek van egy sajátos bája. Játéka sokszor a ripacskodás határát súrolja. Állandóan grimaszol, vicces hangon beszél, amit nagyon nehéz jól űzni, sok színésznél a pofavágás és a sipítozás mögött nincs semmi tartalom. Üres manírok, melyek egyetlen feladata könnyű nevetést fakasztani. A káromkodás audiovizuális megfelelői.

Reviczky azonban úgy tudja elővezetni repertoárját, hogy nem érezzük unalmasnak, erőltetettnek. Talán az a titka, hogy Reviczky Gábor egy borzasztóan szerethető ember, és ez átjön az alakításában is. Tőle alighanem sokkal többet elfogadunk, mint másoktól.

Persze a sikerhez elengedhetetlenül fontosak az egyenrangú játszótársak. Igó Éva nem tud hibázni, minden szerepben parádés. Hegyi Barbarán nem fog az idő, ugyanolyan fiatalos energiákat hoz a színpadra, mint húsz éve, és remek kondiját mutatja, hogy az egyik jelenetben vállára kapja Reviczkyt.

A szekrényajtónyi Borbiczki Ferenc nem csak külsejében olyan, mint egy erős bástya. Markáns orgánumával és derűs jelenlétével Atlaszként tart a vállán minden előadást, amiben színre lép.

Öröm volt látni Kertész Pétert, akit még évtizedekkel ezelőtt, a Szomszédokban kedveltem meg, Gyöngyösi Zoltán pedig valósággal fürdőzik kicsi, de remekül megírt szerepében.

Persze bármennyire is kitett magáért a teljes társulat, ez az este mégis csak Reviczky Gáboré volt, akinek a kisujjában van a mulattatás, és a közönség maximálisan meg is hálálta a feledhetetlen perceket. Hosszasan ünnepelték a nézők, és bármennyire is sokat megélt vén róka a Nemzet Művésze, látszott, hogy meghatódott, boldogan csillogott a szeme.

Az előadás végén Rudolf Péter begurított egy tortát is, és színpadra hívta Rusznyák Gábor rendezőt, valamint a régebbi szereplők közül jelen lévő Réti Adriennt és Lengyel Tamást.

Októberben és novemberben egy-egy alkalommal látható az előadás. Menjetek, nézzétek meg Reviczkyt, annál is inkább, mert mostanában kevesebb alkalom adódik rá. Ha valakinek nem kenyere a néha egyszerűbb és vaskosabb poénokat is felvonultató vásári komédia, annak nem feltétlenül való Molière utolsó műve, a Képzelt beteg,

de aki képes leszállni az intellektuális magas lóról és átmosni magát egy kis nevetéssel, az könnyebb lélekkel hagyja el a színházat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: