Ragadozó madarak – eszement akciófilmben követhetjük Harley Quinn felszabadulását
Mary Elizabeth Winstead – bosszúszomjas szupergyilkos, Rosie Perez – a kiégett és meg nem értett rendőr klisé, Jurnee Smolett-Bell – az „énekesmadár”, aki igazi jótétlélek, Ella Jay Basco – pedig a kis tolvaj, aki köré épül a film bonyodalma. Se Batman, se Joker nem jelenik meg a vásznon, úgyhogy miattuk nem érdemes elmenni moziba.
A rendezés ügyes, Cathy Yan ahhoz képest, hogy még csak második filmjét rendezi, magabiztosan véghezvitt egy nem túl egyszerű feladatot:
szórakoztató DC csapatmozit tett le az asztalra.
A történetszövés és cselekmény nem az erőssége, de a karakterek interakciói és az akciójelenetek el lettek találva. Egyértelműen nem az Ő hibája a film felemássága. A probléma máshol keresendő: Christina Hodsonnál, mint forgatókönyvírónál. A szkript nagyon gyengére sikerült.
A sztori egy érdekes keveréke a Deadpoolnak és az Öngyilkos osztagnak. Utóbbi úgy jelenik meg, hogy próbálják stílusosan bemutatni a szereplőket, menő zenékkel aláfesteni a filmet, vicces karakterinfókkal teleírni a vásznat és
látványos akciókkal levenni a nézőket a lábukról.
Ez talán jobban is sikerült nekik, mint anno annak a bizonyos osztagnak, ámde sokszor a stílusnak van alávetve a tartalom. Egy gyönyörű és látványos semmi, amit nézünk. Értelmetlenül történnek a dolgok, eszement baromságokat csinálnak a karakterek, vagy éppen nem csinálnak dolgokat a karakterek – ezt betudhatjuk a fura szerkezeti felépítésének, az időben ugrálásnak, valamint
Harley Quinn narrátor szerepének. Az egész pont olyan összevisszaság, ahogy egy őrült mesél el egy történetet.
Mintha Quinn kisasszony fejében járnánk, az ő „agymanói” egyértelműen zakkantak. Itt köszön be a Deadpool hasonlat, a Ragadozó madarak antihősnője meséli, kommentálja és irányítja a mozifilmet, néha elfelejt dolgokat, akkor visszaugrik az időben, meggondolja magát, mégse úgy volt, vagy nem emlékszik egy-egy karakter nevére. Nekem ez a technika nem jött be, nem éreztem, hogy hozzátett volna valamit, mint a Deadpool,
ez csak egy olcsó húzás volt a forgatókönyvírótól, hogy még több poént, néző felé kikacsintást és utalást bele tudjon gyömöszölni az amúgy szegényes sztoriba.
Illetve az, ha felhívják egy klisére a figyelmünket a szereplők ezzel áttörve a negyedik falat, az még nem lesz önreflexió, humor vagy irónia, ugyan úgy marad egy béna szkript.
Ha őszinte akarok lenni, a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) nem jó, de szórakoztató.
Egyszer meg lehet nézni,
az akciójeleneteket remekül megkoreografálták, a zenék nagyon menők, és hébe-hóba poénos is. A humor sajnos szubjektív, a mozi közönsége sokkal jobban élvezte, mint szerény személyem, de volt egy-egy pillanat, amikor én is felkacagtam. Egy biztos, a színészek és a rendező is, mindent megtesz, hogy egy szórakoztató DC filmet nézzünk, ugyan a tartalom vetekszik egy lufiéval.