„Mint egy katartikus befelé robbanás” – Platon Karataev-interjú
Kezdetben még a Mumford & Sonshoz hasonlították őket, de hamar sikerült elemelkedniük ettől és kialakítani egy teljesen egyedi, saját megszólalást.
A zenekar két frontemberével, Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk.
– Öt éve alakult a zenekar, honnan hová jutottatok el ezalatt?
Balla Gergely: Az elején egyfajta örömzenélés volt az egész, nagyon erős angolszász hatásokkal. Az adott stíluson belül az első lemezünk, a For Her is jól sikerült, de azt éreztük, hogy túl szűk keretet szab, amiben nem tudjuk eléggé kifejezni magunkat. Ehhez képest hatalmas ugrás volt az Atoms, bár lelkiségben persze hasonlítanak egymásra, de mégis valahol olyan, mintha két külön zenekart hallgatnál. A párkapcsolati tematika helyett elkezdtünk egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, zeneileg pedig az effektezéssel kísérleteztünk rengeteget, miközben elhagytuk az akusztikus hangszereket. Az Atoms és a Partért kiáltó között ezzel szemben sokkal kisebb az ugrás, de szerintem ezzel a lemezzel találtuk meg igazán, mit szeretnénk együtt csinálni, mi az igazi mondanivalónk.
Czakó-Kuraly Sebestyén: Másik oldalról megközelítve a kérdést, fantasztikus érzés, mekkora közönség gyűlt körénk. Az ember néha észre sem veszi ezeket a lépcsőket, tudatosan vissza kell nézni, hogy úristen, mikor kerültünk mi oda, hogy a Kolorádón nagyszínpadon játszunk, megtöltjük az Akvárium Nagy Hallját, vagy az A38-at kétszer is? Fantasztikus érzés, hogy öt év alatt ezt mind sikerült elérnünk, ráadásul idáig angol nyelvű zenével.
Gergő: Soha nem szerettünk volna megfelelni senkinek, mindig azt csináltuk, amit épp a legjobbnak éreztünk. A közönségünk pedig kézen fogva jött velünk ezen az úton, az új albumot felvezető Elmerül című számról például olyan emberektől is kaptunk pozitív visszajelzéseket, akik már a For Her-t is nagyon szerették. Pedig óriási különbség van a kettő között, mégis mindkettőben találtak valami olyat, amiből meríteni tudnak.
– A nemzetközi karrieretekkel mennyire vagytok elégedettek?
Sebő: Nem panaszkodunk, bár az is tény, hogy a külföldi jelenlétünkre jóval erősebben rányomta a bélyegét a Covid-helyzet.
Gergő: A járvány kitörésekor nagyon jó német, lengyel és francia zenekarokkal voltunk tárgyalásban közös koncertekről itthon és külföldön egyaránt, de ez teljesen megakadt, és azóta sem tudtuk újra felvenni a fonalat. Most sajnos senki nem nyit annyira a hasonló exchange programok felé.
Nem sok magyar zenekarnak adatott meg eddig, hogy ennyit turnézhasson külföldön, nagyon lelkesek vagyunk ezzel kapcsolatban.
– A külföldi koncerteken mennyire működnek a magyar dalok?
Gergő: Volt nemrég egy német turnénk, ahol a műsor nagyjából harmadában új számokat játszottunk, és érdekes módon szinte nagyobb sikert arattunk velük, mint az angol nyelvűekkel. Szóval úgy tűnik, egyáltalán nem vágjuk el magunkat ezzel sem a nemzetközi érvényesüléstől.
Sebő: Mindemellett tervezzük, hogy néhány dalt az új lemezről angol nyelven is kiadunk ősszel, hogy életben tartsuk ezt a vonalat.
Gergő: Együtt dolgozunk egy hivatalos fordítóval, nem teljes tükörfordításokat szeretnénk, inkább az a cél, hogy a dalok lelkisége megmaradjon.
– Mikor döntöttétek el, hogy teljesen magyar nyelvű lemezt szeretnétek?
Gergő: Nem feltétlenül volt konkrét döntés, inkább egy hosszabb, organikus folyamat eredménye. Kezdetben az angolszász folk vonalból merítettünk, én személy szerint nem is hallgattam magyar zenét, és a bemenet erősen meghatározta a kimenetet. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy inkább magyarul kezdtek el jönni az ötletek. Ahogy egyre több dal állt össze, adta magát a gondolat, hogy akár egy egész lemez is lehetne ezekből.
A nyelvváltás több mindennek köszönhető, nem tudatos szinten például bennem volt, hogy mivel nagyon személyes érzéseket adok át a szövegeimben, ezekkel könnyebb angolul kiállni az emberek elé, mint az anyanyelvemen.
Úgy érzem, sokkal közelebb vagyok a dalokhoz, amióta magyarul éneklünk. A lemez alapvetően a legbelső énünk megtalálásáról szól, és ezen az úton sokkal egyszerűbb az anyanyelvünkön megszólalva végigmenni: bár olyan dolgokról beszélünk, amelyeket nagyon nehéz szavakba önteni torzulás nélkül, még mindig így torzulnak legkevésbé.
A teljes album:
– Kik voltak a legnagyobb hatással a szövegekre?
Gergő: Ahogy már említettem, Hamvas, Weöres, Pilinszky hatása megkerülhetetlen, de rengeteg kortárs költő inspirált, az édesanyámtól, Hegedűs Gyöngyitől kezdve Jónás Tamásig, Oravecz Imréig vagy Győrffy Ákosig. A világirodalomból is rengeteget merítek, például Nietzsche vagy Pessoa életművéből. A Biblia eddig is nagyon mélyen hatott rám, az Ó- és az Újszövetség egyaránt, de mostanában más vallásos és szent iratokkal is elkezdtem ismerkedni. Azt érzem, hogy már az ókorban minden elhangzott, amit szavakba lehet önteni, ezért teljesen elengedtem, hogy bármi újat mondjak. Kimondom azokat az élményeket és tapasztalásokat, amiket átélek, de közben tudom, hogy ezek már mind ki lettek mondva, ráadásul olyan szellemi nagyságok által, akik nálam sokkal jobban meg tudták azokat fogalmazni.
– Mi volt a munkamegosztás a lemez készítésekor?
Sebő: A szövegeket a Platonban kezdettől fogva Gergő írja, egy-egy olyan kivétellel, mint például a Disguise, ami az én szólódalom feldolgozása. A zenét viszont együtt rakjuk össze változatos felállásban, mindketten hozunk alapötleteket, amihez a másik néha csak alig tesz hozzá, máskor viszont teljesen átformálja. Alapvetően közös alkotás van minden dal mögött, a mostani lemez elkészülte során háromszor is voltunk alkotói elvonuláson a producerünkkel és hangmérnökünkkel, Zwickl Ábellel hármasban. Ő is nagyon sokat segít zeneileg és technikailag egyaránt. Amikor a dalok magjából összeáll egy szerkezetileg kidolgozott demó, megmutatjuk Lacinak és Somának (Sallai László basszusgitáros és Bradák Soma dobos – a szerk.), akik a saját hangszerükre maguk írják meg a témáikat.
– Az Atomshoz képest kevés az igazán pörgős dal a lemezen. Nem aggódtok amiatt, eléggé megmozgatja-e majd a közönséget egy erre épülő koncertprogram?
Sebő: Én azt érzem, hogy sokkal katartikusabb koncertélményt tudunk nyújtani ezekkel a dalokkal, emiatt nem is gondoltam bele abba, hogy lassabb a tempója. Tény, hogy nincs olyasfajta zakatolás, mint mondjuk az előző lemezt nyitó Ex nihilo esetében, cserébe viszont átütőbb az atmoszférája.
Gergő: Szerintem nem is a tempóból fakadó felfokozottság miatt járnak Platon-koncertekre az emberek, sokkal inkább egyfajta befelé robbanást akarnak megélni.
Bár a Tágul című dalra még pogózást is el tudok képzelni… (nevet)
– Kiadtatok egy dalszövegkönyvet is az új album anyagából. Ez az ötlet hogy jött?
Gergő: A Prae Kiadó keresett meg bennünket, amikor már játszottuk az új dalok némelyikét, hogy szívesen kiadnák őket könyv alakban. Nem verseskötetről van szó, de nem is klasszikus szövegkönyvről, inkább valahol a kettő között. A tördelése is rendhagyó, van benne egy játék a szöveggel, az illusztrációkat pedig Dobos Emőke készítette hozzá. A fülszöveget Vecsei H. Miklós, az utószót Győrffy Ákos írta, szerintem nagyon szép kiadvány lett.
– Neked nincs igényed Sebőhöz hasonlóan egy szólóprojektre?
Gergő: Nem igazán. Szövegileg teljesen ki tudom élni magam a Platonban, zeneileg pedig annyira közös lelkivilágunk van Sebővel, hogy az igazán jó dalötleteimet mind el tudom hozni a zenekarba, a gyengébbeket pedig eleve megszűröm. Szerintem nem is történt még olyan, hogy valamit nagyon szerettem volna elfogadtatni vele, de ő megvétózta. Igazából energiám se lenne egy másik projektre, annyira intenzíven a Platon járja át a mindennapjaimat.
– A Cz.K. Sebő projektbe akkor azok az ötletek kerülnek, amik Gergőnek nem tetszenek?
Sebő: Egyáltalán nem, sőt, némelyiket még sajnálni is szokta. A szólódalaimnak általában másfajta érzelmisége van – nem annyira katartikus, belső robbanásra irányuló dalok, valahogy könnyedebbnek érzem őket. Lágyabb, felhőben úszósabb vonal. A másik lehetőség az, ha egy zenei ötlet nagyon sok gondolatot hoz elő belőlem, és emiatt szeretnék én szöveget írni rá. Ez egyébként régen egyáltalán nem volt jellemző rám, nem vagyok egy szövegcentrikus ember, de mostanában mintha kezdene megváltozni.
Az új lemezen például a Lombkoronaszint volt megdöbbentő példa, annyira hasonló húrokat pendített meg bennünk.
– Meg tudtok élni a zenekarból?
Sebő: Most már igen. Először 2019-ben vettünk ki pénzt belőle, egyből azután viszont következett a Covid-időszak, ami mindent felborított. Ezalatt voltak necces hónapok, de túléltük, és bízunk benne, hogy lassan visszaáll a járvány előtti rend. Én jelenleg minimális számú klienst vállalok pszichológusként a zene mellett.
Gergő: Inkább a zeneiparhoz köthető plusz feladatokat vállalok be, például mentorkodom a Hangfoglaló Programban zenekarok mellett, vagy zsűrizem a meghallgatásokon.
– Hogyan tovább innentől, már csak magyar nyelvű dalaitok lesznek?
Gergő: Olyan szerintem már nem lesz, hogy egy dal csak angolul jelenik meg, de ha bejön a kísérlet, hogy bizonyos dalokat utólag lefordítunk, az akár rendszeressé is válhat. További tervünk, hogy idén kiadunk egy Arvo Pärt- és egy VHK-feldolgozást, illetve két korábbi szám, az Aphelion és a Light trap magyar verzióját is. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdjük felvenni a negyedik lemezt, ami akár már jövőre megjelenhet. Szerintem ezúttal még kisebb lesz az ugrás, mint a második és a harmadik között volt, inkább körbenéznénk jobban ott, ahova most eljutottunk.
