Összeomlott a Cinema City online-rendszere a Bosszúállók miatt

Molnár Áron a Facebookon tett közzé felhívást az „Itt érzem magam otthon” című új filmjével kapcsolatban. A színész azt állítja, hogy a filmet illegálisan töltik le, ami jelentős bevételkiesést okoz az alkotóknak.

A posztban azt írja: „Az »Itt érzem magam otthon« című filmünket csak egy torrent oldalról (több oldalon is fent van, harcolunk ellene) 5000-en töltötték le pár nap alatt. Van aki külföldről, van aki kényelemből. Ez 10.000.000 forint kiesés, ami egy független filmnél irdatlan sok.”

Molnár szerint ez ellen láthatóan nem tudnak harcolni, ezért egy ajánlattal fordult azokhoz, akik nem moziban nézik meg a filmet.

A színész hozzátette, hogy minél többen nézik meg a filmet moziban, annál tovább marad műsoron, így több emberhez jut el, és annál nagyobb „felkiáltójel” lesz a film, ami szerinte a rendszertől függetlenül készült. Posztját azzal zárta, hogy köszönetet mondott azoknak, akik moziban nézték meg a filmet, és ezzel is melléjük álltak.

Az Itt érzem magam otthon független finanszírozásban, az NFI támogatása nélkül készült, Holtai Gábor első nagyjátékfilmje. A magyarországi premier február 19-én volt. A thriller főhőse, Rita (Lovas Rozi) egy család lakásában ébred, ahol azt állítják róla, hogy ő Szilvi, a régen eltűnt lányuk. A kritikák a zárt térben játszódó, allegorikus jellegű történetvezetést és a feszült, társadalomkritikus hangütést emelik ki. A forgatókönyvet Veres Attila írta, a játékidő 124 perc.

A főbb szerepekben Lovas Rozi, Molnár Áron, Szervét Tibor, Gryllus Dorka, Znamenák István, Simon Kornél, Józsa Bettina, Simon Soma és Zsurzs Kati látható. A rendező Holtai Gábor, a forgatókönyvíró Veres Attila, az operatőr Szőke Dániel, a producer pedig Farkas Ádám.

A filmről írt kritikánkat itt lehet elolvasni:

A filmes díjszezonban Josh Safdie sportdráma-komédiája, a „Marty Supreme” eddig megállíthatatlannak tűnt. A kritikai és kasszasiker után a favoritnak tartott film azonban vasárnap este Londonban falnak ütközött.

A Brit Filmakadémia díjátadóján a produkció egyetlen jelölését sem tudta díjra váltani,

A váratlan bukás nem csupán egy látványos kudarc, hanem egy olyan fordulat, amely teljesen újraírja az Oscar-gála előtti erőviszonyokat.

A „Marty Supreme” esélyesnek számított a legfontosabb kategóriákban, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés (Josh Safdie) és a legjobb férfi főszereplő (Timothée Chalamet) díjára, de a brit szavazók másként döntöttek.

Az este legnagyobb nyertese Paul Thomas Anderson „Egyik csata a másik után” című háborús drámája lett, amely hat díjat, köztük a legjobb filmnek és rendezésnek járó elismerést is hazavitte.

A gála egyik legmegindítóbb pillanata az volt, amikor a legjobb férfi főszereplő díját a brit Robert Aramayo vehette át az „I Swear” című filmben nyújtott alakításáért. A győzelem annyira váratlanul érte, hogy a színpadon alig találta a szavakat. „Őszintén nem hiszem el, hogy megnyertem” – mondta meghatottan.

A további fődíjakon a „Bűnösök” és a „Hamnet” osztozott, előbbi három, utóbbi két szobrot gyűjtött be, többek között a legjobb női főszereplő díját Jessie Buckley számára.

A díjátadó hangulatát nemcsak a meglepetések, hanem az erős felszólalások is formálták. Paul Thomas Anderson a díja átvételekor szenvedélyes beszédben védte meg a mozi erejét.

– jelentette ki.

A gálán akadtak feszült pillanatok is, amikor a közönség soraiból a Tourette-szindrómával élő aktivista, John Davidson – az „I Swear” című film ihletője – akaratlan kiáltásai hallatszottak. A műsorvezető, Alan Cumming tapintatosan kezelte a helyzetet, megértést kérve a nézőktől, ezzel tiszteletteljes légkört teremtve.

A történelem bizonyítja, hogy a brit és az amerikai Filmakadémia ízlése gyakran eltér: korábban az „Minden, mindenhol, mindenkor” és a „Holdfény” is gyengébb londoni szereplés után tarolt az Oscar-gálán. A Marty Supreme kilenc Oscar-jelöléssel várja a február 26-án kezdődő és március 5-ig tartó végszavazást, a gálát március 15-én tartják Conan O’Brien vezetésével.

A 60–70 millió dolláros (körülbelül 19,3–22,5 milliárd forintos) költségvetésből készült film világszerte már 152 millió dollár (hozzávetőleg 48,9 milliárd forint) bevételt termelt, amivel az A24 stúdió történetének legsikeresebb produkciójává vált.

Via Variety

Ma, február 22-én, vasárnap tölti be 68. életévét Szerednyey Béla, akinek a neve egyet jelent a magyar színháztörténet elmúlt négy évtizedével. A Jászai Mari-díjas művész pályája a hűség, a hirtelen jött népszerűség terhének és egy drámai szakításnak a krónikája is. Az ország Tomija, a Madách Színház egykori alapembere és generációk szinkronhangja mögött egy olyan pálya áll, amelynek fordulópontjai a legismertebb szerepeinél is többet mondanak.

A színpad már gyerekként beszippantotta: mindössze kilencévesen debütált, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát pedig 1981-ben végezte el, ahonnan egyenes út vezetett abba az intézménybe, amely több mint negyven évre az otthonává vált. A Madách Színházban nemcsak színészként, de rendezőként is alapember lett, munkáját pedig a legmagasabb szakmai elismerések sora fémjelezte: Jászai Mari-díj, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, valamint az Érdemes és Kiváló művész cím.

A színház hivatalos életrajza egy különleges rekordot is megemlít: 2010-ben a Páratlan páros című előadás 25 éves, megszakítás nélküli szériájáért Magyar Guinness-rekordot állított fel. Ez a páratlan hűség és szakmai szimbiózis azonban 2022-ben megtört. A Macskák című legendás darabból a színház – az angol jogtulajdonos korhatár-előírására hivatkozva – kitette a művészt, aki válaszul egy radikális lépésre szánta el magát.

A Madách Színházzal való konfliktus előtt évtizedekkel egy másik esemény határozta meg a pályáját. A nyolcvanas évek közepén berobbant a Linda című sorozat, amely a korszak egyetlen tévécsatornáján keresztül egyetlen este alatt tette Szerednyey Bélát az egész ország kedvencévé. A hirtelen jött népszerűség egyszerre volt áldás és átok.

„Pályakezdő színészek voltunk, és meglehetősen váratlanul ért minket a hirtelen jött népszerűség” – emlékezett vissza egy interjúban, hozzátéve, hogy a karakterrel ellentétben ő a való életben sokkal határozottabb. „Tomi szerethető, kedves fickó volt, de igazi tutyimutyi alak. A való életben én sokkal karakánabb pasi vagyok.” A sorozatszínészi státusz akkoriban nem számított szakmai csúcsnak.

A Madách Színház musicaljeinek (Nyomorultak, Az Operaház Fantomja, Producerek) ikonikus alakja lett, de vendégművészként a Játékszínben is folyamatosan játszik olyan sikerdarabokban, mint A vád tanúja vagy a Legénybúcsú.

A közelmúltban egy újabb generáció ismerhette meg a mozivásznon: a 2024-es Most vagy soha! című történelmi filmben Landerer Lajos nyomdatulajdonost formálta meg. Munkásságának talán legszélesebb körben ismert szelete azonban a hangja. Ő volt Nils Holgersson, a Hupikék Törpikékben Tréfi, a Kacsamesékben pedig több karakter magyar hangja, amelyek generációk számára tették feledhetetlenné.

„A szerelem (…) amikor valami átveszi az ember felett az irányítást… Nem szeretem (…) átadni az irányítást… Nálunk szeretet van” - nyilatkozta a BEOL-nak. Egyik legkedvesebb anekdotája a legendás Psota Irénhez kötődik, akit születésnapján egy tortával lepett meg. A nagy színésznő a rá jellemző fanyar humorral, de szeretettel fogadta: „Na most már takarodj haza!” – mondta neki.

Forrás

A cikk SPOILEREKET tartalmaz!

Vannak olyan külföldi produkciók, amelyek annyira népszerűek nálunk, hogy már-már szinte magyarnak tekinthetjük őket. Ilyenek a Bud Spencer filmek vagy a Kórház a város szélén. És kétségtelenül ilyen a Csengetett Mylord is. A hazai rajongók annyira lelkesek, hogy néhány éve elhozták Magyarországra a sorozat szereplőit is. A magyar Csengetett Mylord rajongói Facebook-csoportnak pedig csaknem 43000 tagja van.

A sztereotipikus brit előkelő család és cselédeik életét bemutató sorozat hazai sikerében nem kis szerepe van a remek magyar szinkronnak. Olyan nagyszerű színészek kölcsönözték a hangjukat brit kollégáiknak, mint Hollósi Frigyes, Hámori Ildikó, Konrád Antal, Benedek Miklós, Pásztor Erzsi, Bakó Márta, Zsurzs Kati vagy Szirtes Ági.

A népszerűségnek hála nagyon nagy érdeklődés övezi az előadást, de ez kétélű fegyver: aki ugyanazt az élményt várja, amit a sorozat nyújtott, könnyen csalódhat. Nagy kérdés volt számomra is, hogy a magyar előadás alkotói melyik irányt választják: minél inkább reprodukálják a tévés élményt, vagy teljesen új felfogásban valósítják meg a produkciót.

A válasz: is-is.

A darab azzal kezdődik, hogy bejön Mabel (Lass Bea), a szemetesből kihalász egy hosszú krumplihéjat és benyögi: „Az finom lesz!” Aki ismeri a sorozatot, az már ettől "megérkezik". Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész sorozat legnépszerűbb karaktere volt a bejárónő, aki a ranglista legalján áll. Ő az, akit még a cselédek is lenéznek, az urak pedig jószerivel a létezéséről sem tudnak.

Maga a színdarab története a sorozat első évadát követi. Alf Stokes (Debreczeny Csaba) és James Twelvetrees (Rohonyi Barnabás) az első világháborúban megmenti egy sebesült arisztokrata, Teddy Meldrum (Pataki Ferenc) életét. Igaz, Stokes közben ellopja az uraság óráját és a gyűrűjéből kifeszegeti a smaragdot James minden tiltakozása ellenére.

Évekkel később Stokes és Tewelvetrees is Lord Meldrum (Gyabronka József) alkalmazásában találja magát, aki hálás nekik amiért megmentették öccse életét. Alf a minden hájjal megkent komornyik, aki ott károsítja meg gazdáit, ahol tudja, James pedig a becsületes, de nyársat nyelt, rátarti lakáj. Stokes beszervezi a házhoz lányát, a kissé együgyű, de jólelkű Ivyt (László Lili) is. A Lord gazdag, de szenilis anyósa, Lady Lavender (Molnár Piroska) az egész családra frászt hoz, amikor kitalálja, hogy a családi gumitársaság részvényeit odaajándékozza előbb a papagájának, majd Ivynak, később pedig az inasnak, Henrynek (Sipos László Márk).

Debreczeny Csaba remek színész, de eleinte nehéz volt megszokni Alf Stokesként. Paul Shane Hollósi Frigyes hangjával annyira markáns jelenség volt, hogy nehéz elfogadni egy puhább, bár kétségtelenül vicces változatot. De a darab előre haladtával a színész is jobban belejött a figurába, és nekem is sikerült elfelednem az eredetit. Úgy érzem, Debreczenynek szüksége van még néhány előadásra, hogy igazán megérkezzen, de nem lesz probléma.

Rohonyi Barnabás James Tewlvetreese egy fokkal emberibb és szerethetőbb lett, mint Jeffrey Holland. Barna kevésbé sztereotíp angol lakájt alakít, ami persze az eltérő felfogás mellett talán abból is fakad, hogy jóval fiatalabb, mint brit kollégája volt a forgatás idején. Barna a generációja egyik legjobbja, azok közé tartozik, akik drámai és komikus szerepben egyaránt remekül megállják a helyüket, ami egyáltalán nem magától értetődő.

Molnár Piroska egy személyben hozza Lady Lavendert és a papagáját, Kapitányt. Néha kicsit belekeveredik, hogy épp melyik hangon is kell megszólalnia, de geget csinált belőle. Meg hát Piroskának mindent is megbocsátunk, az egyik legszerethetőbb színésznőnk.

Pataki Ferenc nagyon magára talált a szobalányok után rohangáló Teddy bácsi szerepében. A karaktere is nagyon hasonló Michael Konwleshez, és helyenként úgy tűnt, mintha Benedek Miklós hangja szólna, annyira közeljárt hozzá. Azóta sem tudom eldönteni, hogy Pataki szándékosan rájátszott erre, tényleg ilyen hasonló a hangjuk, vagy csak én akartam olyannak hallani.

A másik szereplő, aki hozta az eredeti sorozat feelingjét Lass Bea Mabelje.

Lass Bea tehetségét dicséri, hogy elsőre nem ismertem fel, ő játssza Lady Agathát is (illetve a darab végén az uzsorást is).

Ugyancsak több szerepben látható Ficzere Béla, aki Wilson kapitány mellett 2-3 kisebb karaktert is felvállal. Béla itt is remekel. Öröm látni, hogy egyre több lehetőséget kap színházban, tévében és filmben egyaránt. Ha róla van szó, mindig meg kell említenem, hogy aki teheti, nézze meg önálló estjeit, A pacal idejét és a Cicikrisztust.

Gyabronka József Lord Meldurmja is szerethető, kicsit rontott az összképen, hogy a színésznek többször látványosan meggyűlt a baja a szöveggel. Néha összekeverte a neveket, máskor egyértelműen nem jutott eszébe, mi is jön. Szerencsére kollégái áthidalták a "lyukakat".

Talán így szeretnék még jobban aláhúzni a sorozat és a darab nem túl mély, de mégis meglévő mondanivalóját, hogy az urak morálisan semmivel sem különbek a cselédeknél, csak több a pénzük.

Ugyanakkor volt olyan kikacsintás, ami meglepően működik. Az egyik jelenetben a Meldrum család és Lady Agatha az osztálykülönbségekről beszélgetnek, amikor is Gyabronka József kinéz a közönségre és megjegyzi:

A poén persze megosztotta a közönséget, egyik fele harsányan nevetett, a másik lefagyott (talán nem tudta, jó magyarnak szabad-e kacagnia ezen).

Visszatérő gegforrás, ami egyértelműen csak a színdarab sajátja, a negyedik fal lebontása. Amikor például Lass Bea átvedlik uzsorássá, aki férfi, hangosan előre bejelenti, hogy ő most kicsoda is, és egy ponton még az álbajszát is leveszi. Vagy valaki épp arról beszél a színpadon, hogy James milyen jóképű, mire Rohonyi kimosolyog a közönségre és meghajol. Tudom, hogy van, aki nem szereti ezt a fajta kikacsintást, de mivel következetesen végigvitték az előadáson, nekem tetszett. És jók az apró gegek is, amik nem is biztos, hogy mindenkinek feltűnnek. Például amikor Lord Meldrum és Lady Agatha enyelegnek, James a háttérben faarccal áll, kezében egy gyertyatartóval – tartja a gyertyát.

Félreértés ne essék, Brenda Cowling is pompás színésznő volt és Pásztor Erzsi hangjával nagyon szeretem. Mégis Cseh Judit fiatalosabb, nőiesebb Blancháról sokkal jobban el tudom hinni, hogy egyszerre két férfi is csapja neki a szelet Alf Stokes és Wilson kapitány személyében.

Bíró Panna kicsit beleragadt a fiatal femme fatalok skatulyájába. Ha egy előadásban csinos, vonzó fiatal lány szerepel, akiért bolondulnak a férfiak, azt szinte biztosan ő kapja. Remekül játssza, de izgalmas lenne más karaktereket is látni tőle. Egyszer cserélhetnének László Lilivel, akinek többnyire a drámaibb szerepek jutnak.

Bíró Panna itt Miss Poppyt játssza, a Lord fiatalabb lányát, aki a mulatozásnak él, és az ujja köré csavarja Jamest. Az előadás egyik hibája, hogy a Poppy-James "viszonyt" kicsit későn hozzák be, pedig ez a sorozat egyik vezérmotívuma. Az első pillanattól kezdve izzani kéne a levegőnek Rohonyi és Bíró között. Ehelyett kicsit olyan az egész, mintha csak menet közben jutott volna eszükbe az alkotóknak, hogy itt van ez a szál is, kéne vele kezdeni valamit.

Rezes Dominika alakítja Cissyt, a család feketebárányát, aki Teddy bácsihoz hasonlóan érdeklődést mutat a szolgálólányok iránt. Az ő karaktere jóformán megegyezik a sorozatban látottakkal, bár kicsivel rámenősebb lett.

Na és persze itt van László Lili is, aki általában komolyabb szerepekben látható, nehézsorsú lányokat, fiatal asszonyokat alakít. Most megmutathatja komikus másik arcát is. Nagyon jól áll neki a bugyuta, de érző szívű Ivy figurája.

Összességében nagyon szerethető előadás lett a Csengetett Mylord. Én Kocsis Gergely rendező helyében tettem volna annyi gesztust a rajongók felé, hogy afféle easter eggként felkérek valakit a még élő szinkronhangok közül. Hámori Ildikó például remek Lady Lavender lett volna. De ez apróság.

Az előadás után kicsit beszélgettem Rohonyi Barnával, aki elmondta, hogy az eredeti brit darab meglehetősen lapos volt, sok geget ők maguk írtak vissza bele a sorozat alapján. Ez mindenképpen dicséretes, és a sorozat szelleméhez illően a színházi változatról is elmondhatjuk, hogy így, ebben a formában sehol másutt a világon nem látható.