Őrült, feszült, hatásos és undorító a Rémségek tára a Netflixen
Guillermo Del Toro hozta tető alá ezt a nyolc különálló részből álló horrorgyűjteményt. Ő írta az első évad összes forgatókönyvét, illetve az ő történetei alapján írták más alkotók, de
Az epizódok elkészítéséhez más-más rendezőt kértek fel, ez a válogatás pedig remekül sikerült. Tekinthetünk az első évadra úgy, mint nyolc külön kisfilmre.
Az első bevezető részt Guillermo Navarro rendezte, aki főként sorozatrendező volt eddig. A neve sokaknak, A faun labirintusából lehet ismerős, ott operatőrként remekelt. A főszerepre pedig a mindig zseniális Tim Blake Nelsont kérték fel. Az epizód erős, feszültséggel teli és jól összerakott. Nem kiemelkedően rémisztő, de igencsak hatásos és undorító.
A következő epizód egy horror-vígjáték, David Hewlett főszereplésével, akit a StarGate Atlantis rajongók ismerhetnek. Az epizódot Vincenzo Natali rendezte, akinek legismertebb horrorja a 2009-es Hibrid.
A stílus, a szövegkönyv, ma aszkok, az effektek és az univerzum egyszerre ijesztő és kabaréba illő, a hangulata teljes mértékben eltér az első etaptól.
A harmadik rész nekem nagy kedvencem, Az üres ember rendezője készítette, egy kicsit sci-fi, egy kicsit horror és mélabús dráma is egyszerre. Remek ötletekkel operál, és amit el szeretne érni, azt 100%-osan megteszi. David Prior továbbra is remek rendező és
A soron következő, negyedik epizód kissé kilóg a sorból. Bár a feszültség itt sem hagy alább, vicces is és a főszereplők, Kate Micucci, Martin Starr és Dan Stevens szuperek, de valahogy a rendező Ana Lily Amirpour nem tudja egyben tartani a történetet. Kissé unalmas, lehetett volna sokkal rövidebb is.
A következő rész nagyot javít. Keith Thomas, a legutóbbi borzasztó Tűzgyújtó és a 2019-es remek Virrasztás rendezője megmutatja, hogy jól ért a szörnyűségek bemutatásához.
tele zseniális színészekkel, mint Ben Barnes és Crispin Glover. A vizuális effektek nagyon ügyesek, direkt szerényebbek, mint az elődökben. A látványvilága, atmoszférája és hangulata páratlanul közel áll Lovecraft őrült, xenofób világához.
A hatodik epizód is egy Lovecraft-novellán alapul, de a Rupert Grint főszereplésével készült történet nem az igazi. Nem rossz Catherine Hardwicke rendezése, a szereplőgárda is ügyes, de a történetben nem volt egy órányi játékidő. A végkifejletért érdemes talán a történetet végignézni, de ahogy a harmadik rész, ez is hangulatos, csak kissé lassú.
A végéhez közeledve, az utolsó előtti epizód szintén kiemelkedő. Aki szereti a pszichedelikus horrorok világát, azt a Mandy rendezője, Panos Cosmatos elviszi egy felejthetetlen utazásra. Bár lassú a történet, melyben főszereplőink csak beszélgetnek, de
Peter Weller, Steve Agee, Sofia Boutella és Eric André bámulatosak ebben a formabontó horror rövidfilmben.
Az évad lezárását Jennifer Kent rendezte, aki a 2014-es Babadookkal írta be magát az indie horror történelmébe. Főszereplőnek hozta magával Essie Davist, a Babadookból és Andrew Lincolnt a The Walking Deadből. Az ő kapcsolatukra épít ez a lassú, feszültséggel teli szellemtörténet.
Szimbolizmussal és spiritualizmussal kevert ízléses ijesztgetés.
Ami igazán közös a történetekben, hogy mindegyik minőségi szórakozás, ügyesen válogatott gyöngyszemek a horror szerelmeseinek. Ahogyan a Fekete tükör esetében,
Sok esetben a jó emberek is pórul járnak, de alapvetően szinte mindenkivel rossz dolgok történnek, épp mint olykor a való életben. Aki szereti ezt a fajta szórakozást, az tobzódni fog Del Toro műveiben, egy igazi halloweeni gyöngyszem a Netflix antológiája.
