KULT
A Rovatból

„Nem mész sehová, most jön még csak a zászlóégetés, meg a vérivás” – megnéztük a Becsúszó szerelmet

Május 27-én mutatják be Nagy Viktor Oszkár Becsúszó szerelem című filmjét, amelyben sokkal több van, mint amit a címe sugall.


Miután ez egy filmkritika, nyilván SPOILEREKET tartalmaz.

A legfontosabbal kezdtem azok kedvéért, akik csak idáig olvassák a cikket:

menjetek el, nézzétek meg a Becsúszó szerelmet, mert jó.

Mint tudjuk, a művészetben sosem a mit, hanem a hogyan az igazi kérdés, és ezt a tételt a Becsúszó szerelem maximálisan igazolja.

Nem indult jól a kapcsolatom a filmmel. Valljuk be, ha egy filmnek a címében ott a szerelem szó, az már gyanakvást kelt. A rossz előérzetet a szereposztás ellensúlyozta. Bevallom, a két főszereplőről, Ötvös Andrásról és Gombó Viola Lottiról eddig nem sokat tudtam, de biztos, hogy mostantól figyelni fogok rájuk.

Stefanovics Angéláról és Thuróczcy Szabolcsról viszont tudom, hogy általában meghálálja a bizalmat. A kisebb szerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Tenki Réka, Pelsőczy Réka, Rajkay Zoltán, Derzsi János és Szabó Simon, úgyhogy elhatároztam, hogy adok egy esélyt a filmnek. Jól tettem!

Gyula (Ötvös András) nagy focidrukker. A kemény mag oszlopos tagja, aki a haverjaival ott van még az utánpótlás utánpótlásának az edzésein is, és élete egyik csúcspontja, amikor az egyik meccsen elvégezheti a kezdőrúgást.

Kedvenc csapata, a Kinizsi imádata tölti ki az életét. Otthon valóságos szentélyt rendez be focis ereklyékből, a barátai egytől egyig a szurkolói csapatból kerültek ki, élükön Alex áll, a keménymag vezére (Thuróczy Szabolcs remekelése). Ha pedig épp nem meccsen vagy edzésen vannak, előszeretettel verekednek össze más csapatok ultráival.

A fehér, hetero macsó boldog életét csak egy valami felhőzi be: párja, Mariann (Stefanovics Angéla) gyereket szeretne, de kiderül, hogy Gyula steril. A férfi persze nem akarja elfogadni azt a számára abszurd feltételezést, hogy ő ne tudna gyereket nemzeni, de végül Mariann unszolására beleegyezik, hogy részt vegyenek egy örökbefogadási programban.

Igaz, a tanfolyam elején rögtön leszögezi, hogy csak magyar gyerek jöhet szóba, cigány nem.

Közben azonban történik egy gikszer: Gyulát bilincsben viszik el a tanfolyamról az előző esti, szlovák ultrákkal történt „összezördülés” miatt. (Itt megjegyezném, Szabó Simon annyira élethűen alakítja a brutál szlovák vezérszurkolót, hogy az már-már kérdéseket vet fel.)

Megússzák egy felfüggesztettel – amiben nem kis mértékben közrejátszik az, hogy az ügyben ellenük eljáró ügyész maga is Kinizsi-szurkoló. Az eset mégis súlyos következményekkel jár Gyula életére nézve.

Az eset miatt ugyanis kiteszik őket az örökbefogadási programból. A bíróságról hazaérve pedig kínos meglepetés éri: Mariann beköltöztette a lakásukba Lüszit, a várandós cigánylányt, aki felajánlotta nekik a megszületendő babáját.

Gyula persze hallani sem akar a dologról. Hogy magyarázná meg a fiúknak? Kidobja Lüszit a lakásból. Csakhogy Mariannak ez az utolsó csepp: összepakol, és elköltözik.

A férfi először nem is érti, mi történt, de végül kénytelen belátni: ha nem fogadja el Lüszit, akkor elveszti Mariannt. Ezért minden előítéletét leküzdve meggyőzi a cigánylányt, hogy költözzön be hozzájuk.

Persze a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeli. A terve az, hogy Lüszit a lakásukban rejtegeti, amíg Mariann vissza nem jön, aztán majd csak lesz valahogy. Közben azonban egyre jobban belebonyolódik a hazugságokba. A végtelenségig nem titkolhatja Alexék elől, hogy egy cigánylány gyerekét készül örökbe fogadni, Lüszi is hamar rájön, hogy Mariann nem csak a haldokló édesanyjához utazott el – ahogy Gyula állítja –, ráadásul a terhes tanfolyamon el kell játszaniuk, hogy férj és feleség.

Az sem könnyíti meg Gyula dolgát, hogy Lüszi egyáltalán nem hódol be a nagy fehér macsónak.

Autonóm személyiség, aki képes megvédeni magát, és nem kér a neki szánt passzív, alárendelt szerepből.

Régi közhely, hogy lakva ismeri meg egymást az ember, óhatatlanul kialakul Gyula és Lüszi között valamiféle kapcsolat, és a nagy focidrukker szép lassan változni kezd. Persze nincs semmilyen nagy „aha élmény”, amikor szembesülne korábbi téveszméivel és bűneivel. Épp csak azon kapja magát, hogy amikor videót forgatnak Alexékkel, amiben üzenni akarnak a szlovák szurkolóknak, nehezére esik kimondani, hogy „szlovák cigányok”. Ott is hagyja a forgatást, hiába szólnak rá, hogy "most jön még a zászlóégetés és a vérivás."

A film egyik legmulatságosabb jelenete, amikor a focihuligán és a fiatal, roma lány a sérüléseikkel próbál egymásra licitálni, ami önkéntelenül Mel Gibson és Rene Russo emlékezetes jelenetét idézi a Halálos fegyver 3-ból. Gyula a végén már hazudni kényszerül: „Leharapta a lábamat egy dobermann”. Elképesztő számára, hogy egy ilyen fiatal cigánylánynak keményebb az élete, mint egy biztonsági őrként dolgozó futballszurkolónak.

Ahogy lenni szokott, a szinte kiegyezhetetlen ellentétből vonzalom lesz, amit pillanatnyilag megakaszt Mariann visszaköltözése. A nőt meghatotta Gyula igyekezete, látja, hogy most már komolyan szívén viseli Lüszi és a születendő baba sorsát. Csakhogy Gyula már rég nem Mariannért teszi mindezt, hanem Lüsziért.

(Azért Mariannért sem kell túlzottan aggódni, a film végén mindenki megtalálja a boldogságot.)

A film nagy erénye, hogy kitűnő a tempója. Nincs hosszas felvezetés, szereplők bemutatása, hanem azonnal a közepébe vágunk. A nyitó néhány percben bármiféle szájbarágás nélkül megismerjük Gyula hátterét és a magánéleti problémáját is.

Bár a film látszólag tele van lerágott toposzokkal – fociszurkolók, cigány sors, nemzésképtelen macsó –, többnyire ügyesen elkerülik a klisé csapdákat. A fociszurkolók nem kigyúrt, kopasz bunkók, akik suksükölnek és nem tudják mennyi kettő meg kettő, hanem hétköznapi, apukatestű pasik, akik nem azért rasszisták, mert gonoszok, hanem mert sosem ismertek mást.

Úgy nőttek fel, hogy a cigány az utálatos, és semmi nem késztette őket, hogy felülvizsgálják magukat.

Épp ezért az ő gyerekeik is ebben nőnek fel. Amikor Gyula lelepleződik, és a haverok megtudják, hogy egy cigánylány van a dologban, az első ember, akivel Gyula konfrontálódik Alex kisfia, aki találkozásukkor „áruló” felkiáltással arcon köpi.

Ötvös András nagyon jól ábrázolja ezt a felszínességet Gyula figurájában. Gyula úgy viselkedik rettenetes bunkóként, hogy alapvetően jó ember, és fel sem merül benne, hogy nem az a helyes viselkedés és értékrend, amit ő képvisel. De amikor szembesülni kénytelen a valósággal, ha eleinte kelletlenül is, de képes megváltoztatni a nézeteit és a viselkedését.

Nagyon sokat köszönhet a film Gombó Viola Lotti alakításának, aki szerencsére nem egy akcentussal beszélő, a cigányok külsőségeit kikarikírozó vígjátéki roma lányt hoz, hanem egy hiteles, hétköznapi fiatal lányt, akinek a romasága elsősorban a sorsában, nyilvánul meg, és akit a sorsa nyerssé tett.

Engem arra döbbentett rá, mennyire nem tudunk semmit a magyar romákról.

Miközben egyre többet beszélünk a nőket érő mindennapos zaklatásokról, bele sem gondolunk, hogy egy roma lánynak ennek az ezerszeresét kell kiállnia. (Sőt, valószínűleg a roma férfiaknak is.)

Nagyon kíváncsi voltam Stefanovics Angéla játékára, utoléri-e Anzselika Habpatront a Gugyerák-effektus. (Mint ismeretes, Bárdy Görgy népszerű figurája volt a kabaréban Gugyerák, de a népszerűségnek ára volt: bármiben lépett színpadra, a közönség Gugyerákot látta benne.)

Angéla nem okozott csalódást: a film alatt egy pillanatra sem jutott eszembe a pandémia alatt népszerűvé vált influenszer.

Thuróczy Szabolcs már Pintér Béla társulatában is bizonyította, hogy a magyar színjátszás egyik nagy kaméleonja. A magam részéről még nem láttam rossznak semmiben. Miatta már önmagában is érdemes volt beülni a moziba. Mindenképp kiemelném még Rajkai Zoltánt Wienhofer szerepében, aki Gyula ellenpontjaként a tolerancia, az elfogadás élő szobra.

Nem állítom, hogy tökéletes a film. És itt visszautalnék a címre. A filmben szerintem sokkal több van, mint amit a kommersz szóvicc sugall. A Becsúszó szerelem nem egy felszínes, röhögcsélős romkom. Félek, lesznek, akiket a cím el fog riasztani.

Ami magában a filmben kevésbé tetszett, az ezoterikus szülői tanfolyam.

2021-ben túl kéne lépni azon, hogy az ezoterikus meggyőződésű embereket egytől egyig kinevetjük.

Van különbség a sarlatán tévéjósok és a keleti bölcsességekben tudást szerző alternatívakeresők között. Míg a futballszurkolók vagy a romák esetén sikerült árnyalt képet festeni, a méhlepényevésre buzdító és kántáló terapeuta csupán poénforrás marad.

Szerencsére Tenki Réka nagyon jó ízléssel alakítja a foglalkozásokat vezető Évát, nem viszi el paródiába a figurát, inkább egy világra nyitott, kissé talán naiv személyt formál.

A legnagyobb hibát Gyula és Lüszi kapcsolatában látom. Lüszi intézetben él, tehát vélhetően fiatalkorú. Gyula megállapodott férfi stabil párkapcsolattal. Van lakása, állása, a családalapítás küszöbén áll.

Furcsának tartom, hogy miközben a szereplők életében nagy konfliktust okoz, a cigány/nem cigány dilemma, azon egy percre sem akad fent senki, maga Gyula sem, hogy Lüszi lényegében fiatalkorú.

Tudom, vígjátékon nem szokás annyira számon kérni a realitást, de úgy gondolom, egy ennyire fontos témákat helyretenni próbáló film esetében nem szabadna egy ilyen erkölcsi dilemmát említés nélkül hagyni.

Ezzel együtt azt tudom mondani, menjetek el, nézzétek meg. Ha csak annyit elér, hogy kicsit végig gondoljátok a saját előítéleteiteket, hogy kit/mit miért utáltok, és az vajon mennyire megalapozott, már megérte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhanyagolta a gyerekeit, több mint 84 millió dollárt költött a válásaira, és ma már 24 órás felügyeletre szorul – Phil Collins 75 éves
Zenélésen, éneklésben, színészkedésben egyaránt halmozta a sikereket, az elromlott házasságok és a rengeteg egészségügyi probléma végül megtört emberré tették.


Philip David Charles Collins 1951. január 30-án született a nyugat-londoni Chiswickben Greville Collins biztosítási ügynök és Winifred June Strange menedzser és színházi ügynök gyermekeként. Három testvér közül a legfiatalabbként egy középosztálybeli családban nőtt fel a bátyjával, Clive-val és a nővérével, Carole-lal. Collinsék 1954-től Hounslow-ban éltek, ahol Phil anyja szórakoztatóipari kapcsolataitól befolyásolt környezetben nőtt fel, így már korán érdeklődést mutatott a színjátszás és a zene iránt. 1956-ban, ötéves korában kapott egy játék dobkészletet, amit imádott, anyja bátorítására pedig színész leckéket is vett. 13 évesen otthagyta az elemi iskoláját, hogy beiratkozzon a Barbara Speake Stage Schoolba, egy speciális drámaintézménybe, amely a táncot, a színészetet és a zenét helyezte előtérbe. 12 évesen már teljes profi dobkészlete volt, és önálló gyakorlással csiszolta a tudását, míg a színészi képzése közben olyan szerepeket játszott el például, mint Artful Dodger az Oliver! című darabban. 13 évesen már statisztaként tűnt fel olyan filmekben, mint az Egy nehéz nap éjszakája (1964), a Csodakocsi (1969) vagy a Háromig számolok (1970). Ezek az élmények alapozták meg későbbi zenei pályafutását, amelyben a családja abszolút támogatta.

Szó szerint úszott a sikerben

Collins zenei érdeklődése erősebbnek bizonyult, miután a színpadi iskola zenekarában, a The Real Thingben kezdett dobolni. 1968-ban csatlakozott a The Freeholdhoz, ahol felvette első saját szerzeményű dalát, és helyi fellépései voltak. Hamarosan a Flaming Youth rockzenekarhoz került, amely 1969-ben kiadta az Ark 2 című albumot, de csak kisebb kereskedelmi sikert aratott. Nem sokkal később, 1970-ben azonban jó időre maga mögött hagyta a színészkedést, mivel csatlakozott egy bizonyos Genesis nevű zenekarhoz…

Első igazi zenei szerelme egyébként a The Beatles volt, de ahogy ő (és a dobszerkója) nőtt, a The Who, illetve a kevésbé ismert londoni The Action lettek azok a bandák, amelyek a legnagyobb hatással voltak rá, és gyakran járt el a koncertjeikre is.

1970-ben, miután a rövid életű Flaming Youth feloszlott, Collins válaszolt egy hirdetésre a brit Melody Maker zenei magazinban, amelyben dobost kerestek a Genesis zenekarhoz. A meghallgatásra az énekes Peter Gabriel szüleinek házában került sor, ahol úszómedence is volt. Mivel Collins korán érkezett, a bandatagok azt javasolták, hogy ússzon egyet, amíg a többi dobost meghallgatják. Úszás közben Phil hallotta a dalokat, és azon nyomban meg is tanulta azokat.

Mivel már jól ismerte a részeket, amikor végül ő került sorra, és leült a dobokhoz, sikeresen teljesítette a feladatot, és megkapta az állást. Az elkövetkező öt évben, a Genesisben pedig a legjobb dobosok közé emelkedett. 1975-ben Peter Gabriel elhagyta a bandát, hogy szólókarrierbe kezdjen, majd egy hosszadalmas és sikertelen meghallgatássorozat következett a pótlására. Végül azonban a zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy a szintén jó hangú Collins veszi át a vezető énekesi szerepet. A következő album, az A Trick of the Tail kritikai és kereskedelmi sikert aratott.

Szólóban és bandában

A következő időszakban Collins különböző projektekben működött közre, többek között Peter Banks (Yes), Steve Hackett és Anthony Phillips szólóalbumaiban, két Brian Eno-lemezen, a Thin Lizzy dobosaként, és csatlakozott a Brand X-hez is.

1981-ben indította el (a Genesis mellett) szólókarrierjét a Face Value című albummal, amelyen az ikonikus In The Air Tonight című dal is szerepelt. A lemez nagy sikert aratott, így jöhettek a következők. A harmadik albuma, a No Jacket Required (1984) és az azt kísérő világ körüli turné a világ egyik legnagyobb sztárjává tette Collinst, illetve ez az időszak a Genesis számára is a legsikeresebbnek bizonyult az Invisible Touch lemezzel. Ez a „kettős játék”, a Genesisen belül és kívül egészen a ’90-es évek közepéig tartott. Végül 1996-ban egy vicces sajtóközleményben jelentették be, hogy Phil Collins elhagyta a zenekart

„A Genesis befejezi húszéves kísérletét, és úgy döntött, hogy Peter Gabriel helyett új énekest keres” – állt a szövegben.

2006-ban a 40. évfordulós turnéjukra később újra összeálltak.

Liánon lengő Oscar

Persze a filmekről sem mondott le, s bár a legtöbbször a zenéit használták a mozgóképesek, azért színészkedett is hébe-hóba. Az 1980-as évek egyik legnagyobb sikersorozata a Miami Vice volt, amely az In The Air Tonight című dalát használta az epizódok kezdetén. Egy későbbi évadban Collins vendégszereplőként a csaló „Phil the Shill” karakterét alakította. Főszerepet játszott később a Buster című 1988-as krimi-vígjátékban is, amely A nagy vonatrablás című film alapján készült, és az Egyesült Királyságban kasszasiker lett. Ezt követően volt egy vicces cameója Steven Spielberg Hook című 1991-es fantasyjében (Good felügyelőként), majd következett az 1993-as Szigorúan piszkos ügynök gonosz főszerepe Hugo Weaving mellett. Feltűnt még továbbá az És a zenekar játszik tovább… (1993) című AIDS-drámában, s ez volt az utolsó egész estés játékfilmes szerepe, ezután már csak szinkronizált, például a Baltóban (1995), A dzsungel könyve 2-ben (2003) vagy a Nyuszi Péter című animációs sorozatban (2014-2016).

A legnagyobb filmes sikerét természetesen zenészként érte el. A Disney ugyanis felkérte őt, hogy írja meg a betétdalokat a 1999-ben bemutatott Tarzanhoz. Ez nagy egy változást jelentett a hagyományos Disney-féle hozzáálláshoz, mivel az összes dalt Collins énekelte fel, nem pedig a film egyes szereplői, ahogy korábban szokták. Sőt, Phil még spanyol, olasz, francia és német nyelvű változatokat is rögzített. A magyart sajnos nem, így abban Ákos helyettesítette őt. Bár Collins eleinte ideges volt a projekt miatt, a film végül hatalmas kasszasiker lett, a You’ll Be In My Heart című dalért pedig Phil Oscar- és Golden Globe-díjat nyert. Később a 2003-as Mackótestvérnek és a 2006-os Majdnem a mennyben című drámának is ő szerezte a zenéjét.

Nem épp mintaapa

Phil Collins összesen háromszor házasodott, ám mindhárom házassága válással végződött. Először Andrea Bertorellit vette el 1975-ben. Közös ismerősökön keresztül ismerkedtek meg a zenei szcénában, de a kapcsolatuk felbomlott, miután Collins egyre több időt fordított a Genesisre, ami érzelmi távolsághoz és hűtlenségi vádakhoz vezetett mindkét fél részéről. Az 1980-as válásuk ihlette az In the Air Tonight komor hangvételét, amely tükrözi a szakításuk keserűségét.

A második házassága az amerikai Jill Tavelmannel 1984-től 1995-ig tartott, s ebből a frigyből született ismert lánya, Lily Collins (1989. március 18-án), a mostanra világhírűvé vált színésznő, köszönhetően az Emily Párizsban című Netflix-szériának.

Collins turnéprogramja és a média figyelmének növekedése miatti, egyre növekvő összeférhetetlenség vetett aztán véget ennek a házasságnak is. A megállapodásuk állítólag Collins vagyonának jelentős részét felemésztette.

A harmadik házasságra a svájci ékszertervező Orianne Cevey-vel került sor 1999-ben. Közös gyermekeik is születtek, két fiú: Nicholas 2001-ben és Matthew 2004-ben. Végül 2006-ban romlott meg a kapcsolatuk, ekkor szakítottak is, de csak 2008-ban mondtak ki a válásukat. Ez a procedúra akkoriban rekordot jelentett, Collins ugyanis körülbelül 47 millió dollárt fizetett Cevey-nek, vagyis a három válás összesen több mint 84 millió dollárba fájt neki. Cevey és Collins egyébként 2015-ben egy rövid időre kibékültek, és 2020-ig újra együtt éltek, amikor a vagyonmegosztással kapcsolatos viták újabb jogi csatákhoz vezettek, többek között ahhoz, hogy Cevey elfoglalta Collins Miamiban található kastélyát.

Zenészünknek egyébként összesen öt gyermeke van, mivel az első házasságából van egy örökbe fogadott lánya, Joely (született 1972-ben), valamint Bertorellivel van egy közös biológiai fiuk is, Simon (született 1976-ban).

Phil állítólag sosem volt mintaapa, mivel különféle beszámolók szerint a turnéit és a karrierjét előbbre valónak tartotta, minthogy ott legyen a csemetéi életében.

Lily Collins például nyilvánosan leírta, hogy gyerekkorában távolságtartó volt az apjával, és a válás után a transzatlanti távolság még tovább rontotta a kapcsolatukat. Ez oda vezetett, hogy csak ritkán beszéltek egymással, s Lily már jócskán felnőtt volt, amikor újra közelebb került az apjához, bár továbbra is bírálta Phil korábbi gyakori távolléteit. Collins később sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a munkája miatt keveset tudott a gyermekeivel lenni (a hűtlenségnek, a karrierbeli nyomásoknak és az eltérő életmódnak köszönhetően), de továbbra is részt vesz az életükben és az azóta született unokáéiban is.

Régóta nincs jól

Phil Collins egészségügyi problémái nagyrészt abból erednek, hogy évtizedeken át magasra emelt karokkal dobolt, ami fokozatos gerinckopáshoz vezetett. 2007-ben, a Genesis európai turnéja során, a testtartása következtében gerincsérülést szenvedett, amelynek során a felső nyakcsigolyája kificamodott. 2009 júniusában gerincfúziós műtéten esett át, a beavatkozás azonban komplikációkhoz vezetett, többek között idegkárosodáshoz a kezeiben és a lábában. Ez súlyosan rontotta a dobverők fogásának képességét, ezért Collins kénytelen volt azokat az alkarjához ragasztószalaggal rögzíteni a fellépések során. Ezt a módszert 2014-ben kezdte el alkalmazni szóló turnéi közben, illetve a Genesis 2019-es és 2021-2022-es búcsúturnéin is folytatta.

Ez az állapot később jelentős mozgáskorlátozottságot okozott, ami miatt gyakran mankóra, végül pedig ülő fellépésekre vagy kerekesszék használatára volt szükség a színpadon. 2015-ben és 2016-ban további gerincműtétek következtek, hogy a degeneratív változások által károsított további nyakcsigolyákat összekapcsolják.

Collins emellett 2-es típusú cukorbetegséggel is küzd, amit még a karrierje elején diagnosztizáltak, sőt, 2000 óta halláskárosodása is van a jobb fülében, amit egy vírusos fertőzés váltott ki, és amelyre nincs hatékony kezelés. A gyógyulás érdekében több korrekciós műtétet és adaptív technikát alkalmaztak, hogy a fogyatékosság ellenére is folytathassa a fellépéseket. 2025 júliusában térdprotézisműtéten esett át, hogy orvosolja a korábbi gerincproblémák miatt súlyosbodott mozgáskorlátozottságát. Pár hónappal korábban, 2025 februárjában jelentette ki, hogy „nagyon beteg”, így nem képes új zenét komponálni.

Sajnos jelenleg sincs jól. Nem sokkal a 75. születésnapja előtt, január 21-én nyilatkozott a BBC Eras című podcastjében, ahol elmondta, „nehéz” kihívásokkal kell szembenéznie. „Ez egy folyamatos dolog. Van egy 24 órás bentlakásos ápolóm, aki gondoskodik arról, hogy a gyógyszereimet a megfelelő módon szedjem. Problémáim vannak a térdemmel. Minden, ami rosszul sülhetett el, rosszul is sült el. A kórházban ráaádsul megfertőződtem a Coviddal. A veséim elkezdtek leállni. Úgy tűnt, minden egyszerre történt. Az elmúlt néhány év nehéz, érdekes és frusztráló volt” – ismerte el, de azért, hogy megnyugtasson mindenkit, hozzátette: „De most már minden rendben van.” Így legyen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Magyarként elsőnek, mindössze 20 évesen söpörte be a cirkuszosok Oscar-díját
Kifaggattuk Richter Angelinát, aki nemrég a 21 lovas artistaprodukciójával megnyerte az Arany Bohóc-díjat, a monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál fődíját. Pedig 3 hónapja még elszakadt a hátsó combizma a lovon gyakorolva.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. január 30.



A több évszázadra visszanyúló Richter-dinasztia egyik legfiatalabb tagjaként nyilván nem is volt várható, hogy Richter Angelina irodista lesz, hiszen már négyévesen fellépett egy pónilovas számmal. 2023-ban Guinness-rekordot döntött, amikor egyedüli nőként a világon 20 lóval bemutatta a Magyar Posta című produkciót.

Karrierje során több cirkuszi zsánert is kipróbált: lovas akrobatikát, lábzsonglőr mutatványokat elefántháton, illetve szerepelt a testvére, Kevin ugródeszka-csoportjában is, sok európai fesztiválsikert besöpörve.

Nem volt olyan régen a legutóbbi szakmai elismerése sem, hiszen Angelina kapta tavaly a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ által alapított Karádi Béla Arany Emléklánc-díjat, amelyet évente ítélnek oda az év kiemelkedő magyar artistaművészének.

– A monte-carlói győzelem után mi volt az első gondolatod, és hogyan ünnepelted meg a nemzetközi sikerélményt?

– A győzelem után az volt az első gondolatom, hogy büszkévé tettem a családomat és magamat, és ez hatalmas boldogsággal töltött el. Azon gondolkoztam, mennyi munka volt ebben, és mennyit mindent tettem ezért – de közben nem akartam elhinni, hogy engem választottak, mint legjobb produkció! Rögtön utána nem volt rá alkalmam, hogy megünnepeljük, mert másnap is dolgoztam, úgyhogy utólag pótoljuk.

– Szerinted mi a siker kulcsa a szakmádban – a megfeszített, szívós munkán felül? Mi a legnagyobb kihívása a cirkuszi létformának?

– A siker tág fogalom. Próbálom a legjobbat kihozni magamból, illetve mindig a munkámat és a lovaimat helyeztem az első sorba, nem volt soha hétköznapi tinédzser életem. Gyerekkorom óta dolgozom, és ez megtanított értékelni a dolgokat, miközben szerettem volna sikeres lenni. Nagyon örülök ennek a hatalmas elismerésnek, de meg hosszú az utam. Nem gondolom magam nagyon sikeresnek, hanem inkább azt mondanám, hogy soha sem adom fel, és az álmaimért mindent megteszek.

– Mennyire volt magától értetődő részedről, hogy magadtól is ezt a családi vonalat viszed tovább, és hogyan tudtad kislányként megélni a gyerekkort a cirkuszi létforma mellett?

Sokféle produkciót kipróbáltam, de hosszú távon egyiket sem éreztem igazán sajátomnak. Gyerekként nagyon visszahúzódó voltam, és nem igazán találtam a helyemet a világban, de az istállóban annál inkább.

A lovak mindig részesei voltak az életemnek. És ahogyan évről évre egyre szorosabb kötelék fűzött össze minket, akkor már tudtam, hogy nekem ők lesznek a jövőm. Lovakkal bármilyen produkcióra nyitott vagyok, nagyon szeretek velük dolgozni.

– Láthatóan a lovak mellett tetted le a voksodat, hiszen a szabad idomítás művészetét tökéletesíted már jó ideje. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre, és milyen saját lóidomár-trükkjeid vannak az összhang megteremtéséhez, hogy készülsz fel egy-egy műsorszámra?

– 17 évesen állítottam fel a Guinness-rekordot, amelyre úgy 3 évig készültem. Nagyon nehéz volt számomra akkoriban ez a produkció, és az új lovakkal közös munka, de egy idő után megtaláltuk az összhangot. A koreográfiák teljesen random jönnek, attól függ, milyen zenével szeretnek dolgozni, milyen stílust képvisel az előadás.

– Volt komolyabb sérülésed a cirkuszi munkád során? Hogyan tudsz egy-egy esés után újra talpra állni mentálisan, legyőzve a félelmeidet?

– Volt persze már több balesetem is, de pár csonttörésnél komolyabb soha, ezért nagyon hálás vagyok.

Soha nem féltem visszatérni, mert soha sem a lovak tehettek róla, ha éppen leestem róluk. Ezért tudtam, hogy ezt magammal kell lerendeznem, és átgondolnom, hogy mit is csináltam rosszul.

De nyilván emberek vagyunk, nem gépek, és az állatok úgyszintén: mindenkinek lehet rossz napja, vagy amikor fáradtabbak vagyunk a kelleténél. Az utolsó balesetem nagyjából 3 hónappal ezelőtt volt, amikor egy rossz mozdulat miatt a lovon elszakadt a hátsó combizmom. Akkor ezzel nehezen tudtam megbirkózni mentálisan, mert féltem, hogy mi lesz, ha nem lesz jó a lábam a versenyre, és nem tudok 100%-ot nyújtani. De elképesztő, hogy mire képes az elménk, amikor igazán akarunk valamit, hiszek az öngyógyításban. Hála Istennek sikerült helyrejönnöm időben, nagyon sok gyógytornával és tudatos edzéssel.

– Van olyan víziód, amelyet – akár a lovakkal, akár más témában – még mindenképpen megvalósítanál a szakmádban?

– A szakmában ezzel a díjjal elértem a csúcsra, ami hatalmas szó 20 évesen. Megvalósítottam a legnagyobb álmomat, amire nagyon büszke vagyok. Sok van tervem a jövőre nézve, de jobban szeretném, ha ezek majd magukért beszélnének!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
78 éves korában meghalt Fenyő Miklós
A Hungária alapítójának halálhírét családja közölte a zenész hivatalos Facebook-oldalán szombat reggel. A zenész hetek óta tüdőgyulladással és annak szövődményeivel küzdött.


78 éves korában elhunyt Fenyő Miklós – a hírt a zenész hivatalos Facebook-oldalán közölték szombat reggel.

„A legmélyebb fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Miklós a hajnali órákban örökzöld álomba szenderült… Zenéje, dalszövegei, színdarabjai, könyvei, az egész szellemisége örökre velünk marad. A család kéri, hogy a média és a közösségi oldalakon megnyilvánulók tiszteljék gyászukat!” – olvasható a posztban.

Az énekes már tavalyelőtt is egészségügyi problémákkal küzdött, majd néhány hete tüdőgyulladással kórházba került. Január 11-én a hivatalos Facebook-oldalán adtak hírt arról, hogy kórházi kezelés alatt áll. Bár múlt héten, január 23-án még arról számoltak be, hogy a tüdőgyulladásból kilábalt, a kialakult szövődmények miatt továbbra is orvosi felügyeletre szorult.

Fenyő Miklós 1947-ben született Budapesten. 1956-ban családjával az Egyesült Államokba emigrált, ahol három évet töltött. Magyarországra visszatérve több zenekarral, a Sztárral, a Devilsszel és a Syconorral is próbálkozott, végül a Hungária megalapításával vált országosan ismertté. A zenekar már 1968-ban megnyerte a Ki mit tud? című televíziós tehetségkutatót a „Csavard fel a szőnyeget” című slágerrel.

A Hungária a hetvenes-nyolcvanas években a hazai pop-rock élet ikonikus jelenségévé vált. Fenyő Miklós nevéhez fűződik a Hotel Menthol és a saját életéből ihletet merítő Made in Hungária musical, majd később a belőle készült film is. A zenekarral 1995-ben a Népstadionban adott stadionkoncertet, a legendás felállás pedig 2024-ben a Puskás Arénában állt újra össze. Tavaly jelent meg „Mélyvíz, csak megúszóknak” című életrajzi könyve.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET: