Nem ilyen bollywoodi John Wickre számítottam - A majomember tisztességes bosszúfilm Dev Pateltől
Dev Patel neve elsőre sokaknak nem mond semmit. Viszont aki meglátja az indiai származású brit színészt, az rögtön tud majd mondani egy jó pár filmcímet. Dev szinte gyerekkora óta színészkedik. Szerepelt a ’2000-es évek egyik meghatározó brit kultuszsorozatában a Skinsben, de az igazi áttörést a Danny Boyle nevével fémjelzett Oscar-díjas Gettómilliomos jelentette számára.
A zöld lovag számomra 2021 egyik legjobb filmje volt. Egy atmoszférikus, őrült fantasy-utazás, szinte szöveg nélkül a biztos halálba… hmmm, honnan is lehet ismerős.
Aztán ki gondolta volna, miközben Patel ilyen hatalmas szakemberekkel dolgozott együtt, folyamatosan tanult, hogy aztán vászonra vethesse álmát, A majomembert. Dev Patel nemcsak főszereplője a filmnek, de ő rendezte, ő az egyik producere, és a forgatókönyv írásában is részt vett. Ez bizony egy szerelemprojekt. Amivel alapvetően nem lenne gond, de
Gondoljunk csak George Lucasra, az első Star Wars-trilógia esetében tapasztaltabb emberekkel vette körül magát, hogy megszülethessen az a Csillagok háborúja, amit ő megálmodott, de mások megvalósították. Amikor az ő kezében volt a teljes irányítás, akkor az eredmény a Baljós árnyak és a Klónok háborúja volt. Szerencsére Patel nem szúrta el ennyire, de érezni, hogy elsőfilmes rendező áll a kamerák mögött.
Történetünk szerint a fiatal névtelen főhős (Dev Patel) édesanyját meggyilkolják, és ő felnőttként a gyilkosok nyomába ered. Megpróbál beépülni a rosszfiúkhoz, hogy egy megfelelő pillanatban lecsapjon. Ennyi a történet. Úgy tűnik nincs sallang, mert ez csak egy kőegyszerű, kegyetlen bosszúfilm. Sajnos, vagy szerencsére (ezt mindenki döntse el maga) nem ez a helyzet. De ne szaladjunk ennyire előre.
Erősen a vizuális történetmesélésre épít, de mindeszt könnyűszerrel teszi. Például fel sem tűnt az egész film folyamán, hogy a főhősünknek nincsen neve. Ez a teljesen természetes dolgot úgy elhagyták, hogy észre se vettem. A fiú háttértörténetét is pikk-pakk megtudjuk, a célja is rögtön világos, és minimális dialógus mellett képes volt egy összetett, szerethető karaktert alkotni. Már ez nagy szó a mai filmfelhozatalban.
A látványvilág kicsit pszichedelikus, de illik az elképesztően erős indai atmoszférába. A sok neonfény, a játék a sziluettekkel és a világítással, mind-mind vizuális bonbon a szemnek. Sharone Meir operatőr próbált a szép képek mellett kreatív megoldásokkal is dolgozni, ami látszik a végeredményen.
De mit várunk egy operatőrtől, aki egy dobos-zenés-filmet el tudott adni thrillernek a Whiplash-ben. A harcjelenetek korrektek, nem azt mondom, hogy a hollywoodi szuperprodukció szintjén mozog, mert hogy Patel inkább a kézitusákban van otthon.
Amikor lőfegyver került a képbe, kicsit megingott a film realitása, amire amúgy próbáltak törekedni. Ha valakinek itt bevisznek egy ütést, vagy megszúrják, bizony törik a csont, és folyik a vér. A vágás nekem kicsit sok volt, a kelleténél jobban rángatták a kamerát, de gondolom erre szükség volt a rejtett vágásokhoz.
Nem kedvelem a kézikamerás felvételeket mozifilmek esetében. Nem jó nézni, de ezzel már a Bourne-filmek óta problémám van.
Akkor el is érkeztünk a negatívumokhoz. Bármennyire is tisztelem Patel elképzeléseit, szerintem rossz a film ritmusa. Túlzottan kihangsúlyozza a gyermekkori traumát. Sulykolja a szimbólumokat, és fejbe vágnak minket a mondanivalóval. Szerintem egy visszaemlékezés, maximum kettő elég lett volna, de sajnos ebből sokkal több van. Ezek pedig szétszabdalják az amúgy jó narratívát.
Itt kapunk az arcunkba egy kis "LMBTQ-propagandát" is, bár nem zavaróan, de itt értettem meg a 18+os korhatár igazi okát. Annyira nem véres és durva A majomember, de úgy látszik, a korhatár-bizottság szerint veszélyes a 18 éven aluliakra… röhej. Ezt követően visszatérünk az előzetesekben is belengetett John Wick-szerű leszámolásba. Az akciódúsabb első és utolsó harmad egyébként remekül működik.
Csak Patel nem ezt akarta: sokkal spirituálisabb bosszútörténetet akart elmesélni: ez egy szerzői-bosszúfilm. Én nagyon jól szórakoztam rajta, de ha valaki az itt leírtakat felsorolja, és azt mondja, hogy „na ezért nem tetszett A majomember”, akkor azt teljesen megértem.
Azt tudom csak ajánlani, hogy ne nézzétek meg az előzeteseket. Ha akartok egy kis agykikapcsoló, kicsit pszichedelikus, kőegyszerű akciófilmet, amely igazából egy burkolt mélyrepülés egy sebzett, ámde összetett elmébe. A színészek jók, a gonoszok nagyon rosszak, és néha teljesen logikátlanul viselkednek, míg a jók mindent megúsznak. Nem szentelek külön időt a színészekre, mert mindenki teszi a dolgát, és ez Dev Patel filmje, ő a nagybetűs főszereplő, és szinte végig az ő szemén keresztül látjuk a szörnyűségeket. Jó döntés volt Patel a rendezőtől és a producerektől, érezni, hogy olyan főszereplőt választottak, aki szívét-lelkét kitette a filmért.
Ez volt a cél, teljes szabad kezet kapott Patel és ezt a történetet, ilyen formában akarta elmesélni. Tisztességes első film, amit büszkén mutogathat majd a színész-író-producer-rendező a filmográfiájában. Aki nem akar egy negyvennyolcadik 16-os tucathorrort nézni a mozikban, azoknak tökéletes választás A majomember. Megérdemli a nézőket.
