„Nem éreztünk politikai nyomást, hagytak minket dolgozni” – találkozás Módos Péterrel
Az Egymillió fontos hangjegyet 1980-ban felváltotta volna a Pulzus, amelynek célja volt „kitapintani a műfaj ütőerét.” A közönség azonban visszakövetelte a Hangjegyet, így három évig együtt futottak. A Pulzus cím a rock, a jazz lüktetésére utalt, és Módos Péter előlépett műsorvezetővé. Ebben beszélgetések és zenék váltották egymást. Sokat elárul az első adás tartalma: hallottuk Vikidál Gyulát a Dinamit együttessel, a Szakcsi-Babos Gyula féle Saturnus jazz-rock bandát, Gerendás Péter Lámáját, láttunk koncertrészletet a Generál All Stars-szal – ott volt mindenki, aki valaha ebben a zenekarban játszott – de bepillanthattunk a lemezgyár, rádió és a tv boszorkánykonyhájába dr. Erdős Péter, Szentkuthy Pál, illetve Tánczos Gábor megszólaltatásával, aki a Hangjegyben is oroszlánrészt vállalt.
Beszélgetésünk során a veterán tévés a Pori Jazz fesztivál 1994-es hivatalos pólóját viseli. Csapatukkal korábban is a kor kötöttségeihez képest könnyebben utazhattak külföldre zenei eseményekre, a finnországi fesztiválra viszont a 80-es évek elejétől már rendszeresen kijártak. Felvették az izgalmasabb koncerteket, és ezek adásba is kerültek, Miles Davistől Johnny Winterig.
Módos Péter egészen 2000-ig szerkesztette ezeket a koncertfilmeket, egy idő után már a vágást is magára vállalta. Több száz VHS-kazetta őrzi ezeket a zenéket.
Az egyik fesztiválhoz különösen kedves élménye fűződik, mivel ekkor találkozott életében először Beatles-taggal, Ringo Starr-ral.
Jó srác volt. Egy big banddel lépett fel. Amikor vége lett a koncertnek, beszélgetni kezdtünk, de közben Ringo elnézést kért, hogy most sürgősen el kell mennie. Mondtam neki, menjünk együtt. Bementünk a közeli erdőbe és közösen felavattuk. Akkor mesélte el, hogy a Beatles tulajdonképpen azért oszlott fel, mert George Harrisonnak elege lett a Lennon-McCartney szerzőpáros uralmából. Azt sajnálom, hogy a másik három Beatles-taggal sosem találkoztam.
Módos Péter Beatles-imádatának több nyoma is feltűnik a nappaliban: egy óra, amelyen árnyképként vonulnak a fiúk úgy, mint az Abbey Road borítóján, alatta három csésze, kettő Poriból, a harmadikat Vera asszony csináltatta John Lennon portréjával és egyik híres mondásával: „Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.” A belső szoba faláról pedig az a négy nagy színes fotó köszön ránk, amelyet az 1968-as dupla White Album borítójába rejtettek. Egyik lemezpolcát a Beatles LP-i és kislemezei foglalják el, olykor-olykor Péter ma is előveszi őket.
Egyetértünk abban, hogy a 60-as, 70-es években a pop-rock zenének egyrészt jelentős társadalmi hatása volt, másrészt pedig olyan kreatív légkör uralkodott, hogy még sok „egyslágeres” banda is képes volt maradandó dalokat alkotni. És közben voltak olyan együttesek, amelyek referenciaként szolgáltak a többiek számára, de egymással is rivalizáltak.
A 81 éves Módos Péter csak szép emlékeket őriz abból a több mint három évtizedből, nincs semmi, amit megbánt volna, munkája során nem kellett csalódnia senkiben. Azt sajnálja csupán, hogy húsz évvel ezelőtt el kellett búcsúznia ettől az „aranykortól”, amelyben „tól-ig benne volt”.
Bár súlyos betegsége sem vette el életkedvét, foglalkoztatja az elmúlás, és hogy mi lesz mindazzal, amire feltette az életét. Ez a zene és film csodája: hogy itt maradnak akkor is, ha már nem leszünk.
Kívánjuk Péternek, hogy ez az utolsó mondat még jó ideig ne legyen érvényes!
