Nem elég szeretni Hitchcockot, érteni is kellene – Kritika: Nő az ablakban
„Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni...”
Frappánsan írhatom a fenti Madách-idézetet kritikám elejére, de nagyon örülnék neki, ha csak az utolsó előtti, látványosnak és izgalmasnak szánt, de inkább megmosolyogtató jelenettel lett volna gond Joe Wright legújabb rendezésében, a Nő az ablakban című krimi-thrillerben. De sajnos elég sok dolog félrecsúszott ahhoz, hogy azt mondhassuk, jó film sikeredett A. J. Finn azonos című regényéből.
Magam a könyvet nem olvastam, és mikor a filmre készülve mégis a kezembe vettem átfutás céljából, hamar rá is jöttem, hogy miért kerülhetett el. Az alapmű (a filmhez hasonlóan) nem rossz, de messze nem fog meg annyira, amennyire akár az alapötlettől várni lehetne. Ebből persze még nem következik egyenesen, hogy ne lehetne belőle jó filmet csinálni, de ahhoz sokkal nagyobb alázattal kellett volna fordulni mind a krimi, mind a thriller műfajához.
A sztori dióhéjban: adott egy agorafóbiás (nyílt terektől betegesen irtózó) gyermekpszichológus, Anna Fox (Amy Adams), aki napjait régimódi New York-i házába bezárva tölti. Családjával (férjével és 8 év körüli kislányával) csak telefonon tartja a kapcsolatot (aztán már úgy sem, de csitt!, no spoiler), de hogy ne csavarodjon be végleg, hetente találkozik saját pszichológusával, és kiadja alagsorát egy szabadlelkű, sármos fiatalembernek, Davidnek (Wyatt Russell).
Emellett aktuálisan azzal tölti napjait, hogy figyelgeti szembeszomszédait, különös tekintettel az újonnan beköltöző Russellékre. Szép lassan a család összes tagjával megismerkedik, de nem mindenkiben lesz köszönet... Első látásra sem klappol neki minden a Russell családdal kapcsolatban, gyanúja pedig hamarosan beigazolódni látszik.
És a feszültség cseppet sem kézzelfogható, pedig az előkép nem akárki. John Wright rendező nem is titkolja, hogy egyik követendő példaképe Alfred Hitchcock, a mester filmjei többször megjelennek a háttérben, jellemzően akkor, amikor Anna az ébrenlét és az álom különös határán az utóbbiba csúszik. A bibi csak ott van, hogy a Nagy Előd hatásvadász és meglehetősen gagyi jelenetek nélkül is hátborzongató atmoszférát tudott teremteni majd' minden filmjében, míg Wrightnak ez most nem sikerült. Bár efféle elemekből nem sokat tett a filmbe, épp eleget ahhoz, hogy valódi, borzongató thrillerből időnként bazári ökörködéssé váljon a műve.
A színészi játékra nem lehet panasz, igaz, lényegében egyedül Amy Adams játszik a filmben, a többiek nem is mellékszereplők, hanem szinte csak statiszták. Egyedül Davidnek jutott karakter, és az ő változásait a filmben Wyatt Russell teljesen jól le is zongorázza. A szomszéd, fiút, Ethant játszó Fred Hechinger egyáltalán nem rossz, de ahhoz képest, amekkora szerepe van a karakterének a történetben, meglehetősen kevés lehetőséget kapott, hogy amúgy szintén változó jellemét kijátszhassa.
A többiek, köztük az Oscar-díjas Gary Oldman olyan kis szerepet kaptak, hogy még azt sem lehet mondani rájuk, hogy jók, ahogy egy tesztautóról sem tudom megmondani a menetteljesítményét, ha a biztonsági öv bekapcsolása után rögtön ki is szállítanak. Hát, mit mondjunk, John Wright kicsit jobban bízott az angol színészben A legsötétebb órában – meg is lett az eredménye... Na jó, azt azért el kell ismerni, hogy Julianne Moore kisebb, de jelentős szerepében igen meggyőző. És Punch, a cica teljesítménye sem elhanyagolható.
Főleg, hogy karaktere egy Gyilkos elmékbe vagy Mindhunterbe illő pszichotikus személyiség csíráját rejti magában. Sajnos máshol is előfordul, hogy bizonyos dolgokat túlságosan az arcunkba tolnak, így egy-két helyen a film semmilyen rejtélyt nem hagy egy olyan nézőnek, aki életében legalább három krimit látott (vagy olvasott) már.
Az így kijövő átlag meg olyan, mintha a túlsózott levest egy túlcukrozott túrós tésztával akarnám feledtetni. Ha John Wright Alfred Hitchcockot nem csak a háttérben futó díszletként, hanem követendő, egyszersmind meghaladandó példaképnek használta volna, az én kritikám is elismerőbb lett volna. Így marad a javaslatom: ha valaki egy unalmas estén közepesen jót akar borzongani egy alapvetően jó sztorijú filmen, az ki ne hagyja a Nő az ablakbant, ami péntek óta látható a Netfilxen. Mindenki másnak ott van Hitchcock.
