Mocskos, véres, kegyetlen és csodálatos a Furiosa: Történet a Mad Maxből – az év akciófilmje
Amikor 2015-ben beszáguldott a mozikba George Miller negyedik Mad Max-filmje, A harag útja, a mozik népe egy emberként sikoltott fel örömében: végre egy bevállalós, emlékezetes, totálisan kattant és hihetetlen vizualitással s kaszkadőrmunkával megspékelt akciófilm! Már kilenc évvel ezelőtt is nagy dolog volt azt mondani egy mozgóképről, hogy: na, ilyet még nem láttunk. A harag útjára azonban joggal mondhattuk. Annyira kiemelkedő volt a műfaján belül, hogy még az Oscar-díjakat odaítélő akadémiai tagság is azonnal hozzávágott hat Oscar-díjat és további négy jelölést, köztük a legjobb film kategóriájában is. Abszolút megérdemelten. A posztapokaliptikus sci-fi-akció szubzsánere tehát új mérföldkövet kapott (de ha tágabb halmazt keresünk, pusztán az akciófilmé is), amiről rögtön tudtuk, piszok nehéz lesz nemhogy lepipálni, de még megközelíteni is.
A történet a gyermek Furiosával (Alyla Browne) és azzal a bizonyos Zöld Hellyel startol, amiről A harag útjában is annyit beszéltek, illetve a lány elrablásával, aki a totálisan őrült és kiszámíthatatlan, de ugyanakkor remek stratéga Dementus (Chris Hemsworth) motoros bandájához kerül. Dementus a bőség földjét keresi, és kap egy tippet, hogy a Vár egy ilyen hely: sok víz, sok zöld, van ott minden. Be is robognak rögvest Halhatlan Joe (Lachy Hulme) birodalmába, aki azonban nem szándékozik átengedni a tulajdonát, így Dementus elfoglalja a benzinkitermelő üzemet, Gázvárost, hogy Joe-val üzletelhessen, s egy ilyen barter folyományaként kerül Furiosa Joe-hoz. A leleményes lány aztán az évek alatt szépen-lassan felnő (Anya Taylor-Joy), és inkognitóban felküzdi magát a Pretoriánus posztig, azaz vezetheti a Hadivasat; ebben Pretoriánus Jack (Tom Burke) segít neki, akivel közel kerülnek egymáshoz. Furiosa szemei előtt azonban csupán egyetlen dolog lebeg: hogy bosszút álljon Dementuson mindenért…
A harag útja egyszerűbb történetvezetését ezért Miller és forgatókönyvíró-társa, Nick Lathouris egy szerteágazóbb, több karaktert mozgató és nagyobb időszakot átölelő sztorira cserélték le (a szkript állítólag már azelőtt megvolt, hogy nekikezdtek volna A harag útja forgatásának). S mivel a Furiosa pontosan ott ér véget, ahol A harag útja kezdődik, így a két film együtt válik a XXI. század egyik megkerülhetetlen mozgóképes mesterművévé.
De lássuk, mi mindent nyújt nekünk csupán a Furiosa. Nos, sok mindent. Ha néhány szóval kéne jellemezni: kemény, nyers, véres, villámgyors, koszos, gusztustalan, szikár, kíméletlen, epikus, izzasztó, fullasztó, imádnivaló. De akkor részletezzük is!
A világégés utáni sivár ausztrál terep (és most tényleg Ausztráliában, Új-Dél-Walesben forgatott még 2022-ben a stáb, A harag útjánál ugyanis annyi eső esett, hogy kizöldült a sivatag, így végül azt Afrikában, a Namib-sivatagban rögzítették) és a benne éhező, szomjazó, létminimumon tengődő, elállatiasodott emberek és a rajtuk uralkodó had- és önkényurak továbbra is egy olyan káoszvilág sakkbábúi, ami a Mad Max-filmek sajátja, és ebben a Furiosa sem marad alul a korábbi epizódokkal szemben.
Mivel előzményről van szó, természetesen feltűnik néhány ismert karakter A harag útjából, Furiosán kívül például Halhatlan Joe, Rictus Erectus (Nathan Jones), a Szerelő (Angus Sampson), az Emberevő (John Howard), Valkűr (a későbbi amazon még kislányként látható Dylan Adonis megformálásában) vagy a Skulófarm ura (Lee Perry). Sajnos A harag útja óta több színész nincs már köztünk, így például a Halhatlan Joe-t alakító Hugh Keays-Byrne (Lachy Hulme vette át tőle a maszkot) és a Skulófarm urát játszó Richard Carter sem (a 2019-ben, 65 évesen elhunyt színész kissé megfiatalított arcát digitálisan „deepfake-elték” rá Lee Perryre). De akad ugyanakkor visszatérő színész is, hiszen Josh Helman A harag útjában még a Rés nevű hadfiút játszotta, itt pedig már Halhatlan Joe egyik fiát, Scrotust.
Kapunk azért új játékosokat is, például a Pretoriánus Jacket (a film kevés szimpatikus szereplőjének egyikét) alakító Tom Burke-öt (Szuvenír, Mank, Élj!, A csoda), vagy Furiosa tűzrőlpattant anyját, Charlee Fraser (Imádlak utálni) alakításában. Színészi érdekesség továbbá, hogy Chris Hemsworth felesége, Elsa Pataky két szerepben is feltűnik: a vuvalinik tábornokaként, valamint Dementus egyik torzarcú pribékjeként.
Dementus igazán gyűlölnivaló, és ebben nagy szerepe van Hemsworth-nek, legalábbis korábban nem gondoltuk volna, hogy egy csatában valaha Halhatlan Joe-nak fogunk drukkolni, és hogy George Miller elő tud jönni egy nála is aljasabb gazemberrel, de sikerült.
Természetesen Anya Taylor-Joyról is érdemes regélni, aki kábé a film harmadánál csatlakozik be az eseményekbe (addig Furiosát gyerekként látjuk), és van nagyjából 30 sornyi szövege az egész filmben. Vagyis neki ezúttal a jelenlétével, a kisugárzásával kellett elnyernie a szimpátiánkat, és el is nyeri azt, hiszen egyszerre hiteles, kemény, dühös és érzékeny, párbeszédek nélkül pedig mindezt átadni nem könnyű feladat. Taylor-Joy azonban méltó örököse a Charlize Theron által zseniálisan bemutatott karakternek.
A 18-as karika egyébként ezúttal nem megalapozatlan, a Furiosa: Történet a Mad Maxből egyértelműen a franchise legvéresebb és leggyomorforgatóbb része, de hát érthetően e tekintetben is emelni kellett a téteket. A nyers és durva képsorok azonban nem ugranak le erről a mocskos világról, amelyben azért a fent felsorolt adalékok mellett továbbra is az akciók jelentik a legfőbb csáberőt.
Ha valamivel támadni lehet a Furiosát, az maximum az, hogy eléggé tömény, túl sok mindent próbáltak Millerék belegyömöszölni a játékidőbe, és így hiányzik belőle A harag útja letisztultsága (bár ez érdekes jelző a Mad Max világában). Ez azonban megbocsátható, hiszen 2024 minden bizonnyal legjobb akciófilmje pereg a szemeink előtt, amely annyira letaglózó, hogy nem lenne meglepő, ha a nézők egy emberként lélegeznének fel a végefőcím alatt. A harag útját nem éri utol, de ott repeszt néhány méterrel mögötte.
