KULT
A Rovatból

Miatta hozta létre a Google a képkeresőjét, hajléktalan volt, fegyveres balhéba keveredett – Portré Jennifer Lopezről

Jelenleg a Netflix legnézettebb filmje az Atlas című sci-fi, amelyben Jennifer Lopez egy robotszerkóban harcol a mesterséges intelligenciával. Minden idők legsikeresebb latin előadója számára azonban egyáltalán nem volt könnyű az idáig vezető út.


Jennifer Lynn Lopez 1969. július 24-én született Bronxban. A szülei, David López és Guadalupe Rodríguez Puerto Ricóban születtek, de már New Yorkban ismerkedtek meg. David, miután a hadseregben szolgált, informatikusként dolgozott a Guardian Insurance Companynél, Guadalupe pedig életének első tíz évében háztartásbeli volt, később értékesítőként és tornatanárként dolgozott. A szülők 33 év házasság után váltak el a kilencvenes években.

Jennifer volt a középső gyermek a családban: van egy nővére, Leslie és egy húga, Lynda, s gyerekkorukban mindhárman egy hálószobán osztoztak. Lopez egyébként szigorúnak nevezte a neveltetését. Római katolikus családban nőtt fel, minden vasárnap misére jártak, és katolikus oktatásban részesült: a Holy Family Schoolba és a kizárólag lányokat oktató Preston Gimnáziumba járt. Az iskolában eléggé sportosnak bizonyult: versenyszerűen futott, tornázott, és tagja volt a softballcsapatnak is. Az igazi szerelem azonban a tánc volt: iskolai musicalekben lépett fel, majd főszerepet kapott a Godspell című előadásban. A barátai a suliban egyébként „La Guitarra”-nak nevezték, mert olyan alakja volt, mint egy gitárnak.

Elmondása szerint a tipikusan Puerto Ricó-i háztartásukban „sok volt a zene”, Lopezt és a testvéreit pedig arra bátorították, hogy énekeljenek, táncoljanak, és találjanak ki saját darabokat a családi eseményekre.

A West Side Story különösen nagy hatással volt Jenniferre, aki már fiatalkorától kezdve előadóművész akart lenni. Tinédzserként flamencót, jazzt és balettet tanult, illetve táncot tanított fiatalabb diákoknak, köztük például a színésznőként később szintén híressé vált Kerry Washingtonnak.

A középiskola elvégzése után részmunkaidős titkárnői munkát vállalt egy ügyvédi irodában, és egy szemeszteren át üzleti tanulmányokat folytatott a New York-i Baruch College-ban. De úgy érezte, nem ez lesz az  ő útja. Épp ezért 18 évesen beiratkozott a manhattani Phil Black Dance Studio nappali tagozatára, ahol már korábban is vett esti órákat jazz- és sztepptáncból. A szülei azonban nem voltak elégedettek a döntésével, miszerint otthagyja a főiskolát azért, hogy táncos karrierbe kezdjen. Lopez szerint a szülők úgy érezték, ez nettó hülyeség, mert egyetlen latin lány sem tudott így befutni. A vitájuk annyira elmérgesedett, hogy az édesanyja megkérte, költözzön ki a családi házból, ezután pedig nyolc hónapig nem beszéltek egymással. Lopez tehát hajléktalanná vált, s az első hónapokban a manhattani táncstúdió irodájában aludt.

„Úgy éreztem, hogy apám nagyon mellőzött, mert mindig éjszakánként dolgozott, aztán egész nap csak aludt, szóval nem igazán kötődtem hozzá. Anyukám ugyanakkor nárcisztikus volt, mindig a figyelem középpontjában kellett lennie. E két dolog kombinációja pedig egy olyan pályára állított eleinte, amelyben ilyen típusú emberekkel akartam lenni. De aztán elkezdtem rájönni, hogy nekem ez nem tetszik. Valami mást akarok, valami jobbat.”

Táncmánia

Jennifer ekkor már tudta, hogy a showbizniszben szeretne elhelyezkedni, de nem volt könnyű dolga pénz és kapcsolatok nélkül. Amikor először jelentkezett az ismert Fly Girls nevű táncformációba, nem kápráztatta el az vezetőket, így elutasították. Ezért sok más táncos fellépést vállalt el kevés fizetésért, de a gyermekkori tapasztalatai miatt nem volt gondja a sok munkával, örült, hogy meg tud élni. „Számomra ilyen múlttal már ez egy valóra vált álom volt” – tekintett vissza a karrierje kezdetére egy interjúban. Persze már ekkor is nagy nevekkel dolgozott, MC Hammer és a New Kids on the Block háttértáncosa volt többek között, akikkel beutazta a világot.

A következő évben pedig újra próbálkozott a Fly Girlsnél, ezúttal már sikerrel. Így már profi táncosként kapott lehetőséget az In Living Color című tévés szkeccs-vígjátéksorozatban. (Jim Carrey is ebből a műsorból indult).

A sorozat koreográfusa, az Oscar-jelölt színésznő, Rosie Perez (Félelem nélkül) azt mondta, azért választotta Lopezt, mert „megvolt az a kinézete, amiről tudtam, hogy a közönség könynen rá fog hangolódni.” Lopez 1991 végén Los Angelesbe költözött. Nappal az In Living Colort forgatta, este pedig Aaron Speiser által tartott színészi órákra járt. Úgy érezte ugyanis, hogy a Fly Girls többi tagja kiközösítette őt, és Perezzel is összetűzésbe került. Miután az In Living Color 3. és 4. évadában még Fly Girlként szerepelt, Lopez otthagyta a csapatot, hogy Janet Jackson háttértáncosaként dolgozzon. Úgy volt, hogy 1993 végén együtt turnézik Jacksonnal, de végül inkább a színészi karrier mellett döntött, és az In Living Color producerét, Eric Goldot kérte fel menedzsernek. Ő pedig azt tanácsolta neki, hogy fogyjon le, ha sikeres akar lenni színésznőként.

Színészi szárnypróbálgatások

Lopez első profi színészi munkája egy kisebb visszatérő szerep volt a South Central című 1994-es tévésorozatban. A meghallgatására egy castingigazgató hívta meg, aki látta őt beszélni egy kulisszák mögötti In Living Color-részben. Ezután szerzett egy ügynököt, és szerepet kapott a CBS Második lehetőség című sorozatában, amit hamarosan elkaszáltak, de a nézők körében való népszerűsége miatt meghvták a Hotel Malibu című szériába is.

Első nagyobb filmszerepéért, Gregory Nava 1995-ös Az én családom című drámáért Lopezt jelölték a legjobb női mellékszereplők közt az Independent Spirit Awardson, majd ezután elcsípte a női főszerepet Wesley Snipes és Woody Harrelson mellett az 1995-ös Pénzvonat című akcióvígjátékban.

A film nem aratott kasszasikert, bár Jennifer alakítását pozitívan értékelték, aminek hatására Hollywoodban is felfigyeltek rá. 1996-ban mellékszerepet kapott Robin Williams mellett a Jack című vígjátékban, amelyre Francis Ford Coppola rendező Az én családomban nyújtott alakítása miatt kérte fel, továbbá ugyanebben az évben Jack Nicholson oldalán is játszott A nyakék nyomában című thrillerben.

Selena szárnyán

Majd 1997-ben jött a nagy áttörés. Öt meghallgatás után 22 ezer másik nőt utasított maga mögé, s így eljátszhatta a Dalok szárnyán című életrajzi filmben a tragikus sorsú énekesnőt, Selenát. Lopez mindössze 26 éves volt ekkor, és elmondása szerint még sokat kellett tanulnia arról, hogyan váljon színésszé. „Imádtam Selenától tanulni. Az ő könnyedsége és lazasága a színpadon olyasmi volt, amit meg kellett tanulnom, mert én inkább egy koreografált táncos voltam. A szerepnek ez a része is egy igazi áldás volt” – mesélte. A Dalok szárnyánért Lopez egymillió dollárt kapott, ezzel pedig a történelem legjobban fizetett latin színésznője lett. Alakítása ugyanakkor egyúttal meghozta számára az első Golden Globe-jelölését is. Visszatekintve Jennifer elmondta: „Bár tudtam, hogy ez egy hatalmas felelősség, és szerettem volna jó munkát végezni, de az emberben ilyen fiatalon van egyfajta tudatlanság, ignorancia, szóval én sem fogtam fel még akkor, hogy mibe tenyereltem bele.”

A Dalok szárnyán pedig valóban bedurrantotta a karrierjét, hirtelen mindenki vele akart dolgozni. Jöttek is a főszerepek olyan filmekben, mint az Anakonda (1997), a Halálkanyar (1997) Oliver Stone-nal, vagy a Mint a kámfor (1998) George Clooney-val, amit egyébként sokan máig a legjobb filmjének tartanak. Sőt, 2021-ben Peter Bradshaw, a The Guardian munkatársa Lopez és Clooney párosát a filmtörténet egyik legjobb példájának nevezte a filmvásznon való szikrázó kémia szemléltetésére. Ekkor már az ismert márkák is J.Lót akarták, így többek között a Coca-Cola és a L'Oréal nemzetközi szóvivője is ő lett.

Popkarrier: pipa

Lopez még a Dalok szárnyán forgatása után döntött úgy, hogy zenei karrierbe is szeretne fogni, mivel állítása szerint hiányzott neki a színpadi lámpaláz. Rögzített is egy spanyol nyelvű demót, amit aztán elkezdett terjeszteni a kiadók között. Mivel ekkor már egy magasan jegyzett személyiség volt, konkrétan licitháború alakult ki a szerződtetéséért, amit végül Tommy Mottola, a Sony Music Work Group vezetője nyert meg, ő viszont azt javasolta Jennifernek, hogy inkább angolul énekeljen.

J.Lo debütáló albuma, az On the 6 (1999), a New York-i 6-os metróvonalról kapta a címét (ez kötötte össze gyermekkori bronxi otthonát Manhattannel), és abszolút pozitív kritikákat kapott, emellett pedig nagy siker is lett olyan slágerekkel, mint az If You Had My Love, a Waiting for Tonight vagy a Let’s Get Loud.

Az a bizonyos ruha

Minden nőnek volt már olyan pillanata, amikor úgy érezte, hogy nem tud mit felvenni egy eseményre. Amikor Jennifer Lopez a 2000-es Grammy-díjátadóra választott magának ruhát, pontosan ezt érezte. „Az akkori stylistomnak, Andrea Liebermannak egy csomó cucca volt. De semmi igazán különlegeset nem láttam köztük. Egészen addig, amíg elő nem vette azt a zöld Versace-ruhát. Őszintén szólva akkor nem gondoltam, hogy annyira rizikós lenne felvenni. Sokkal inkább az izgatott, hogy ott leszek a Grammy-díjátadón. Nem is gondoltam annyira a ruhára” – mesélte a színésznő. A vörös szőnyegen azonban mindenki azonnal felkapta a fejét a merész ruhára, és hamarosan a Google legnépszerűbb keresőkifejezése lett.

A Google Images akkoriban még nem létezett, de mivel ennyi ember keresett rá a Grammyn készült fotóira, Jennifer megjelenése örökre megváltoztatta a ma ismert internetet.

„Emiatt hozták létre a Google Images keresőt” – mondta Lopez, a Versace-darabot, amit viselt, pedig azóta egyszerűen csak „A ruhának” hívja a köznyelv.

Saját gyártás

S mintha Jennifer Lopez nem lett volna még eléggé elfoglalt, miután befejezte a Szeretném, ha szeretnél című filmjét Matthew McConaughey-vel, úgy döntött, hogy producerként is kipróbálja magát. 2001-ben megalapította saját produkciós cégét, a Nuyorican Productionst, amely a „New York” és a „Puerto Rican” szavak kombinálásával kapta a nevét, és elkezdett filmeket gyártani.

„Az egyik ok, amiért produkciós céget alapítottunk, az volt, hogy kevés jó szerep jutott a hozzám hasonló nőknek, sőt, a nőknek egyáltalán” – magyarázta Lopez. S mint oly sok más döntéssel, amit Lopez a karrierje érdekében hozott, úgy tűnik, ezzel is megelőzte a korát. Azóta pedig a Nuyoricannel olyan filmeket gyártott, mint A tánc szenvedélye (2006), az Átkelő a halálba (2006), az Érezd a ritmust (2007), A szomszéd fiú (2015), az Álommeló (2018), A Wall Street pillangói (2019), a Vegyél el (2022), az Anya (2023) vagy legújabb filmje, a netflixes Atlas (2024).

Pasidömping

Még felsorolni is nehéz Jennifer szerelmeit, kapcsolatait, férjeit, hódításait. Mi azért megpróbálkozunk vele… J.Lo az 1990-es évek közepéig közel egy évtizedes kapcsolatban volt középiskolai szerelmével, David Cruzzal. Egy időben el is jegyezték egymást, Cruz pedig Los Angelesbe költözött, hogy Jenniferrel lehessen, amikor elindult a karrierje. Lopez később így nyilatkozott Cruzról: „Szerencsés vagy, ha ilyen első szerelmed van.”

Ezután egy rövid időre megházasodott, 1997 februárjától 1998 januárjáig a kubai pincér, Ojani Noa felesége volt. A későbbi bírósági ügyek során Noát megakadályozták abban, hogy könyvet adjon ki a házasságukról és abban is, hogy Lopezről készült nászutas privát felvételeket használjon fel egy dokumentumfilmben.

A színésznő 1999-től 2001 elejéig egy amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban volt a rapper Sean Combsszal (alias Puff Daddyvel), vele érte élete legnagyobb botránya is. 1999. december 27-én éjjel Lopezt és Combsot letartóztatták, és megvádolták fegyver, valamint lopott tárgyak birtoklásával, miután elhagyták egy Times Square-i éjszakai klubban történt lövöldözés helyszínét.

A Lopez elleni vádakat végül egy órán belül ejtették, Combsot pedig 2001 márciusában minden vád alól felmentették. Nem sokkal később szakítottak. „Őrült és viharos volt a kapcsolatunk, mindig is tudtam, hogy vége lesz” – mondta később róla J.Lo.

Ezután jött a második házasság: 2001 szeptemberétől 2003 januárjáig Cris Judd, az egykori háttértáncosa volt a férje. Mielőtt azonban a Judddal való válása véglegessé vált, Lopez 2002 közepétől már viszonyba kezdett Ben Affleckkel, és egészen 2004 elejéig kapcsolatban álltak. Bár korábban már többször keresztezték egymás útját, első nagyobb találkozásuk az óriásit bukó Gengszterrománc (2003) című film forgatásán volt 2001 decemberében. A bulvársajtó „Bennifer”-ként emlegette a párt. 2002 novemberében eljegyezték egymást, de a 2003. szeptember 14-re tervezett esküvőjüket elhalasztották a túlzott médiafigyelem miatt. Majd a következő év januárjában felbontották az eljegyzésüket.

Az Affleckkel való kapcsolata után Lopez nem szívesen beszélt többé a magánéletéről interjúkban. 2004 júniusában ment feleségül harmadjára, ezúttal az énekes Marc Anthonyhoz, akivel az eddigi leghosszabb kapcsolatába kezdett, 2014 júniusáig, tehát tíz éven át voltak házasok, bár már 2011-ben bejelentették a különválásukat. 2008 februárjában Anthonytól születettek meg Lopez ikrei, Emme és Maximilian. Egy magazin állítólag 6 millió dollárt fizetett nekik az ikrekről készült első fotókért, ezek lettek akkoriban a valaha készült legdrágább celebfotók.

J.Lo ezután 2011 októberétől 2016 augusztusáig volt kapcsolatban korábbi háttértáncosával, a nála 18 évvel fiatalabb Casper Smarttal, majd 2017 februárjától kezdett randizni a New York Yankees baseballjátékosával, Alex Rodriguezzel. Vele 2019 márciusában eljegyezték egymást, a Covid-világjárvány miatt azonban kétszer is elhalasztották az esküvőjüket. Amire végül nem is került sor, mivel 2021 áprilisában bejelentették a kapcsolatuk végét.

2021 áprilisában aztán jött a bombahír: Lopez és Ben Affleck felmelegítették a kapcsolatukat, és újra randevúznak. A következő év áprilisában Lopez bejelentette immár a második eljegyzésüket, 20 évvel az első lánykérés után. 2022. július 16-án Las Vegasban aztán összeházasodtak (a negyedik frigy), ám a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, ezúttal sem lesz hosszú életű a kapcsolatuk, ugyanis mostanában az esetleges szakításukról pletykálnak, ami még nem hivatalos, mindenesetre egyre több hivatalos eseményen jelennek meg egymás nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: