Mi lenne, ha az összes szegény embert egy kerületbe költöztetnénk? – The Kitchen megmutatja, de nem mert keményebb lenni
A Netflix legújabb nagy dobása a The Kitchen a londoni film fesztiválon debütált és ez Daniel Kaluuya első rendezése.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Jordan Peele kedvenc színésze társrendezővel dolgozott Kibwe Tavares személyében, és a forgatókönyvet is a gyakorlottabb Joe Murtagh-val együtt írta. De ez nem vesz el semmit az érdemeiből. The Kitchen egy meglepően visszafogott, személyes történet egy közeljövőben játszódó disztópikus sci-fibe oltva.
Történetünk szerint Izi (Kane Robinson) London egyik legszegényebb negyedében éli mindennapjait, és keményen spórol, hogy kitörhessen a nyomorból. Jó munkája van, de a lakhelye megbélyegzi az életét. Egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik, akik az elhunytak hamvait kapszulába helyezik, és facsemetét ültetnek a hamvakból. Egyik alkalommal Izi meglátja egy korábbi szerelmét az elhunytak névsorában és elmegy a temetésére, ahol találkozik a hölgy tizenéves fiával, Benjivel (Jedaiah Bannerman).
Az állam – jó disztópiához híven – nem gondoskodik a fiatal Benjiről, amikor hazamegy, elektromosság nélkül van a lakása, mert nincs ki fizesse az áramszámlát. Ekkor elindul megkeresni Izit a hírhedt Kitchen negyedbe, mert úgy gondolja ő lehet az édesapja.
A címet adó negyed maga, több félig elkészült megakomlexumból áll, mintha a Dreddből szabadult óriás nyomortanya lenne. Több hatalmas épület, amit nem tudtak befejezni a befektetők, és a szegények beköltöztek. A rendőrök nem akarják őket kilakoltatni, mert akkor ez a társaság rászabadulna a társadalom többi részére, igazából egy megtűrt nyomortelep, amit kívülről próbálnak kordában tartani, rendőri razziákkal és drónokkal. A lakók néha víz, néha áram nélkül tengetik az életüket.
Természetesen Benji rögtön egy nem túl törvénytisztelő társaságba botlik, akik beveszik a bandájukba, de amikor újra találkozik Izivel, elkezdődik a kötelező apa-fiú ismerkedés.
Mi tetszett? Kezdjük a pozitívumokkal. Nagyon ügyes döntés volt, hogy nem mondják ki a film alatt egyszer se, hogy Izi Benji apja. Inkább úgy látszik a szülők nélkül felnőtt férfi megpróbál gondoskodni az elesett fiatalabb társán. A kapcsolatuk szép és teljesen hihető, az amúgy magányos Izi önmagát látja az apátlan-anyátlan árvában. A disztópikus jövő kép szintén nagyon reális, el tudom képzelni, hogy ha ilyen lehetőség lenne a jövőben Angliában, a gazdagok inkább hagynának egy ilyen „vadnyugati” részt a városban, minthogy segítsenek a szegényeken. Néha túl reális a szociális háló és állami intézmények hiánya.
A vizuális effektek korrektek, nem azt mondom, hogy álleejtő CGI-ban lesz részünk, de tisztességes a megvalósítás, mintha egy közepes költségvetésű Black Mirror epizód lenne. A realisztikus sci-fi rész és a negatív utópia működik, teljesen el tudom hinni, hogy egy pár éven belül ilyen technológia lesz és ekkora önkényuralmi rendszer. A szegények csak szegényebbek lesznek, míg a gazdagok csak tovább gyarapodnak. A film ezen részébe nem lehet belekötni.
Mi volt a baj? Na ez a lista sajnos hosszabb. Ahhoz képest, hogy egy nyomortanya a Kitchen, mindennemű erőszakos atrocitás nélkül jól működik. Egy ilyen törvénytelen hely sokkal kegyetlenebb lenne, már most egy Nyugati aluljáró veszélyesebb helynek tűnik, mint a Kitchen az egész játékidő alatt. Mindenki tiszteli egymást, és próbálnak egymásnak segíteni az emberek. Ha a való életben ilyen vízhiány lenne, már egy hosszabb zuhanyért megkéselnék az embert, az erősebb bandák pedig egyeduralmat alakítanának ki. Nagyon visszavettek az erőszakból, nem akarták a kegyetlenségeket a képernyőn, valószínűleg a korhatár miatt, pedig lett volna helye a történetben. Az sem volt az igazi, hogy ennek világnak csak a szegényebb rétegét mutatták be, semmit nem tudtunk meg a másik oldalról.
Az előzetes senkit ne tévesszen meg, ez nem egy akciófilm, sci-fi vagy mozgalmasabb történet, ez egy családi apa-fia dráma. Felnövés-történet, ahogy Izi felnő az apaság szerepére, és Benji elfogadja, hogy már csak ők vannak egymásnak, pedig nem tudjuk igazából, hogy vérrokonok-e. Az első órában az első akciójeleneten kívül szinte semmi nem történik, nagyon lassú a cselekmény, így kicsit elveszik az érdekes jövőkép a művészi koncepcióban.
Az ismeretlenebb brit színészek alapvetően ügyesek, a probléma inkább a karaktereikkel van. Nincs igazán olyan szereplő, akiért drukkolni lehet. Nincs egy főszereplő, aki mögé be lehet állni. Valószínűleg ez volt a cél is, hogy itt mindenki a maga sorsának kovácsa, önző, és nincs egy pozitív hős, aki majd jól megmutatja a rendszernek. Sőt, az egész film kicsit érdektelenül ér véget. Ezt is meg lehet magyarázni, miért van, de nem egy felemelő érzés a film vége. Nem spoilerezni akarok, de akit zavar a befejezetlenség érzése, annak nem tudom ajánlani a The Kitchent. Egy korrekt elsőfilm Kaluuya legújabb dobása.
Nem kiemelkedő alkotás, de a készítők büszkék lehetnek arra, amit letettek az asztalra. Nem ajánlható mindenkinek, de egy esti filmezést megér. The Kitchen megtekinthető, magyar szinkronnal a Netflix műsorán.
