"Megegyezés nélkül nem kerülhetjük el a sebeket" – beszélgetés Lengyel Tamással a férfi nő-kapcsolatról
Az eredeti címet (Consent – beleegyezés, egyetértés) szellemes szójátékká változtatta a fordító Baráthy György. Az utolsó próbahét előtt az egyik főszereplővel, Lengyel Tamással beszélgettünk, mindenekelőtt az ő figurájáról.
– Egy nagyon sikeres védőügyvédet játszom, aki nem csinál morális kérdést abból, hogy kit véd, és a védenceit milyen módon menteti fel. Ez a szakma nagyon közel áll hozzá, mert hatalmas ego-harcos. Jó képességű, okos férfinak, egyfajta alfahímnek képzeli magát, aki úgy érzi, bizonyos dolgok és előfeltételek járnak neki az életben. Hivatásával is azt bizonyítja magának, mennyire rátermett és milyen jól tudja az eseményeket irányítani. Nagyhangú, már-már erőszakos, önző figura, aki nemigen tartja tiszteletben más véleményét, ha az nem egyezik az övével. Nem csapatjátékos, hanem egyszemélyes bulldózer. Természetesen a férfitulajdonságokat nagyon respektálja, vannak komoly férfibarátságai, de státuszban önmagát, és magát a férfinemet is kissé feljebb helyezi.
– A történet középpontjában egy nemi erőszak ügye szerepel, ami, ha nagyon sarkosan közelítjük meg, a nemek harcának legextrémebb formája. Azon túl, hogy büntetőjogi fogalom.
– Ezért is mondtam, hogy Edward nem nézi, hogy ki mit követett el. Elvállalja azt, amit jól megfizetnek és amiről úgy gondolja, kihívás számára. A darabban éppen az az érdekes, hogy betekinthetünk egy perbe, amelyben egy erőszaktevőt véd, és bizonyítékok hiányában fel is mentet, majd ugyanezt kapja vissza az élettől. Párkapcsolatának legnagyobb válságában, amikor kérdés lesz, kinél marad a gyerek, a feleség azzal vádolja meg, hogy erőszakot követett el rajta. Ekkor szembesül azzal, hogy ô maga is kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint azok az áldozatok, akikkel szemben a védelmet képviselte. Egészen elképesztő párhuzam, hogy az eddigi véleményvezér, aki a dolgok történéséit igazgatta, annak egyik pillanatról a másikra a feje felett dönthetnek a sorsáról. Így fordulhatna elő, hogy bizonyítékok kizárása, továbbá a jogi szabályozás révén egy nem-erőszaktevő valóban erőszaktevővé válik, vagy egy megerőszakolt nő jogorvoslat nélkül távozik a bíróságról.
– Az előadást beharangozó fotókon mindegyik szereplő arcán van egy seb.
– Ez egy szimbólum, ami arra utal, hogy kapcsolataink során, sőt, már azzal is, hogy egyáltalán a világon vagyunk, mindannyian szerzünk sérüléseket. Egyben azt is sugallja, ami az eredeti címben is benne van: egyetértés, megegyezés nélkül, ha mindig önző módon csak saját magunkra gondolunk, ha nem vagyunk képesek másra figyelni, nem kerülhetjük el a sebeket.
– A darab eredeti bemutatója nagyjából egybeesett a #MeToo-mozgalom elindulásával. Vajon ez-e a módja annak, hogy eljussunk a férfi és nő közötti egyenjogúsághoz, a kölcsönös tisztelethez?
– Én egy kicsit csalódott vagyok, hogy a #MeToo-nak nem lett komolyabb következménye Magyarországon. Porba hullott két fej, de máshová nem gyűrűzött be. Pedig az ilyen atrocitások, biztos vagyok benne, hogy sok más szakmában is előfordulnak, de talán túlságosan erős az egzisztencia-féltés és az emberek úgy érzik: nincs értelme kiállni a nyilvánosság elé, mert semminek nincs következménye. Inkább úgy élik meg az egészet, mint egy szükséges rosszat, hogy az életük fenntartható legyen. Ami magát a kampányt illeti, úgy gondolom, ha túlzásba viszik, egy idő után az emberek elkezdenek félni, mit tehetnek, és mi számít a másik ember személyes tere megsértésének. Miután ezek nehezen meghatározható dolgok, ha mindenre felhasználjuk, akkor pont az ellenkező hatást válthatja ki: görcsössé válunk mindenféle kommunikációban, kapcsolatfelvételben, egyfajta ál-tisztelet, művi távolságtartás alakulhat ki a másikkal szemben, mert senki nem fogja tudni, meddig mehet el.
– A Nemek és igenek heves vitákat váltott ki világszerte. Te milyen fogadtatást vársz a darabtól?
– Nem ezen gondolkodom most. Számomra inkább az a fontos, hogy a figurához való viszonyom tisztázódjon, minden pillanatban tudjam, mit játszom, mi a szándékom, hová tart a karakterem, tudjak az energiáimmal úgy bánni, hogy végig kitartson. Ez egy nagyszerű szerep, régen volt alkalmam ilyen komoly, drámai szerepet játszani. Edward a darab egyik fő figurája, így az előadás minőséget illetően nagyon nagy a felelősségem.
– Évek óta igen elfoglalt vagy: színház, tv-sorozatok, filmek, köztük nemzetközi produkciók.
– Most úgy néz ki, hogy a nyarat újra végigforgatom, de a magyar színészek élete annyira kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan, hogy sokszor egyik napról a másikra tudjuk meg, mi fog történni velünk…
– Te a szerencsésebbek közé tartozol, és még az a veszély sem fenyeget, hogy beskatulyáznak.
– Igen, ennek a szerepnek azért is örülök nagyon, mert az utóbbi években főleg vígjátékokban játszottam. Sokan meg is kérdezték tőlem, tudatos döntés-e ez részemről, előnyben részesítem-e a könnyedebb műfajt, de eddig nem volt olyan drámai szerep, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Szerencsére szabadúszóként válogathatok az ajánlatok között és sokfelé lehetek, sokféle szerepben.