KULT
A Rovatból

"Megegyezés nélkül nem kerülhetjük el a sebeket" – beszélgetés Lengyel Tamással a férfi nő-kapcsolatról

Amit az egyik legkegyetlenebb oldaláról világít meg Nina Raine angol szerző Nemek és igenek című darabja. Magyarországi ősbemutatóját március 2-án tartják a Centrál Színházban.


Az eredeti címet (Consent – beleegyezés, egyetértés) szellemes szójátékká változtatta a fordító Baráthy György. Az utolsó próbahét előtt az egyik főszereplővel, Lengyel Tamással beszélgettünk, mindenekelőtt az ő figurájáról.

– Egy nagyon sikeres védőügyvédet játszom, aki nem csinál morális kérdést abból, hogy kit véd, és a védenceit milyen módon menteti fel. Ez a szakma nagyon közel áll hozzá, mert hatalmas ego-harcos. Jó képességű, okos férfinak, egyfajta alfahímnek képzeli magát, aki úgy érzi, bizonyos dolgok és előfeltételek járnak neki az életben. Hivatásával is azt bizonyítja magának, mennyire rátermett és milyen jól tudja az eseményeket irányítani. Nagyhangú, már-már erőszakos, önző figura, aki nemigen tartja tiszteletben más véleményét, ha az nem egyezik az övével. Nem csapatjátékos, hanem egyszemélyes bulldózer. Természetesen a férfitulajdonságokat nagyon respektálja, vannak komoly férfibarátságai, de státuszban önmagát, és magát a férfinemet is kissé feljebb helyezi.

– A történet középpontjában egy nemi erőszak ügye szerepel, ami, ha nagyon sarkosan közelítjük meg, a nemek harcának legextrémebb formája. Azon túl, hogy büntetőjogi fogalom.

– Ezért is mondtam, hogy Edward nem nézi, hogy ki mit követett el. Elvállalja azt, amit jól megfizetnek és amiről úgy gondolja, kihívás számára. A darabban éppen az az érdekes, hogy betekinthetünk egy perbe, amelyben egy erőszaktevőt véd, és bizonyítékok hiányában fel is mentet, majd ugyanezt kapja vissza az élettől. Párkapcsolatának legnagyobb válságában, amikor kérdés lesz, kinél marad a gyerek, a feleség azzal vádolja meg, hogy erőszakot követett el rajta. Ekkor szembesül azzal, hogy ô maga is kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint azok az áldozatok, akikkel szemben a védelmet képviselte. Egészen elképesztő párhuzam, hogy az eddigi véleményvezér, aki a dolgok történéséit igazgatta, annak egyik pillanatról a másikra a feje felett dönthetnek a sorsáról. Így fordulhatna elő, hogy bizonyítékok kizárása, továbbá a jogi szabályozás révén egy nem-erőszaktevő valóban erőszaktevővé válik, vagy egy megerőszakolt nő jogorvoslat nélkül távozik a bíróságról.

– Az előadást beharangozó fotókon mindegyik szereplő arcán van egy seb.

– Ez egy szimbólum, ami arra utal, hogy kapcsolataink során, sőt, már azzal is, hogy egyáltalán a világon vagyunk, mindannyian szerzünk sérüléseket. Egyben azt is sugallja, ami az eredeti címben is benne van: egyetértés, megegyezés nélkül, ha mindig önző módon csak saját magunkra gondolunk, ha nem vagyunk képesek másra figyelni, nem kerülhetjük el a sebeket.

– A darab eredeti bemutatója nagyjából egybeesett a #MeToo-mozgalom elindulásával. Vajon ez-e a módja annak, hogy eljussunk a férfi és nő közötti egyenjogúsághoz, a kölcsönös tisztelethez?

– Én egy kicsit csalódott vagyok, hogy a #MeToo-nak nem lett komolyabb következménye Magyarországon. Porba hullott két fej, de máshová nem gyűrűzött be. Pedig az ilyen atrocitások, biztos vagyok benne, hogy sok más szakmában is előfordulnak, de talán túlságosan erős az egzisztencia-féltés és az emberek úgy érzik: nincs értelme kiállni a nyilvánosság elé, mert semminek nincs következménye. Inkább úgy élik meg az egészet, mint egy szükséges rosszat, hogy az életük fenntartható legyen. Ami magát a kampányt illeti, úgy gondolom, ha túlzásba viszik, egy idő után az emberek elkezdenek félni, mit tehetnek, és mi számít a másik ember személyes tere megsértésének. Miután ezek nehezen meghatározható dolgok, ha mindenre felhasználjuk, akkor pont az ellenkező hatást válthatja ki: görcsössé válunk mindenféle kommunikációban, kapcsolatfelvételben, egyfajta ál-tisztelet, művi távolságtartás alakulhat ki a másikkal szemben, mert senki nem fogja tudni, meddig mehet el.

– A Nemek és igenek heves vitákat váltott ki világszerte. Te milyen fogadtatást vársz a darabtól?

– Nem ezen gondolkodom most. Számomra inkább az a fontos, hogy a figurához való viszonyom tisztázódjon, minden pillanatban tudjam, mit játszom, mi a szándékom, hová tart a karakterem, tudjak az energiáimmal úgy bánni, hogy végig kitartson. Ez egy nagyszerű szerep, régen volt alkalmam ilyen komoly, drámai szerepet játszani. Edward a darab egyik fő figurája, így az előadás minőséget illetően nagyon nagy a felelősségem.

– Évek óta igen elfoglalt vagy: színház, tv-sorozatok, filmek, köztük nemzetközi produkciók.

– Most úgy néz ki, hogy a nyarat újra végigforgatom, de a magyar színészek élete annyira kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan, hogy sokszor egyik napról a másikra tudjuk meg, mi fog történni velünk…

– Te a szerencsésebbek közé tartozol, és még az a veszély sem fenyeget, hogy beskatulyáznak.

– Igen, ennek a szerepnek azért is örülök nagyon, mert az utóbbi években főleg vígjátékokban játszottam. Sokan meg is kérdezték tőlem, tudatos döntés-e ez részemről, előnyben részesítem-e a könnyedebb műfajt, de eddig nem volt olyan drámai szerep, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Szerencsére szabadúszóként válogathatok az ajánlatok között és sokfelé lehetek, sokféle szerepben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk