News here
hirdetés

KULT

Meddig lehet hazudni? - Oscar Isaac és a Taxisofőr írója megmutatják a Svindlerben

Abu Dhabi borzalmai, bűntudattól kínzott exkatonák önkínzása, és egy tragikus bosszútörténet egy filmben.

Link másolása

hirdetés

Oscar Isaac jutalomjátéka a Taxisofőr forgatókönyvírójának rendezésében nem egyszerű hommage, azaz főhajtás a kaszinófilmek, a klasszikus bűnfilmek vagy Scorsese munkássága előtt, ugyanakkor mindez egyszerre. Sokkal több: egy titokzatos férfi útkeresése a saját sors-útvesztőjében, fordulatos krimi és stiláris bravúr, ami egy pillanatig nem ereszt nyomasztó hangulatával és fokozatosan emelkedő tétjeivel.

Paul Schrader, a rendező a Taxisofőr című Scorsese-remekmű forgatókönyvírója. 2022-ben több mozi után végre megmutatta, milyen az, amikor a legmagasabb fokon űzi azt, amihez szintén ért. Scorsese a Svindler elkészítésében Schrader mentoraként és producerként vállalt részt, ami elképzelhetjük, mekkora biztonságérzetet jelenthetett a rendező számára.

A történet egyszerűen indul, szuggesztív zenékkel, átgondoltan sötét, már-már noiros látványvilággal. William Tell (Oscar Isaac), az első képsorok alatt voice overben, azaz narrációban elmeséli, miért nem volt baja a börtönnel. Exkatonaként került be, elfogadta a rendet, a rendszert, megszerette az olvasást (utólag értjük, hogy azért, mert a totális káoszból érkezett). Flashback-képekben értesülünk erről.

Aztán látjuk, hogy kártyázásból él a jelenben. A hotelszobájában fehér lepedőkkel fed le, sőt, kötöz le mindent, talán az ingerelvonás miatt, gyaníthatjuk. Minden csupa titok körülötte. Isaac filmes vizuális megjelenése maga egy markáns rendezői döntés, rengeteg emlékezetes beállításban szerepet játszik a szigorú ezüstősz csíkokkal vibráló, élesen lesimított haja. Valami nagyon nincs vele rendben, érezhetjük, és már húsz perc eltelt a filmből, de még mindig nem rakta fel a rendező, mi lesz irány, mágis akkora a feszültség, ami a karakterből árad, hogy tudjuk, itt komoly dolgok fognak történni.

És tényleg: megjelenik egy nő és egy fiú szinte egyszerre a főhős életében, akik kirángatják az addig tetszhalott állapotából. A nő vágyat kelt benne és pókerversenyeket akar vele nyeretni, a fiú pedig a saját, Tellhez hasonló múlttal terhelt apja halálát akarja megbosszulni. Hogy kin?

hirdetés

Willem Dafoe figuráján, aki egyébként a Krisztus utolsó megkísértése című Scorsese-film főszereplője is volt, melyet Schrader írt anno, akárcsak a Dühöngő bikát. Dafoe az antagonista a filmben. Nem akarunk túl sok spoilert lelőni, mert a Svindlert amúgy úgy érdemes megnézni, ha kábé semmit nem tudunk róla - a lényeg, hogy

pontosan annyit ismerünk meg a 9/11 utáni vallatótechnikákról, kiképzőtáborokól és az ezekben zajló horrorról, illetve Dafoe-n keresztül a hatalomtól eltorzult, szadista elmék működéséről, amit még talán épp elvisel a gyomrunk és ami a történet szempontjából lényeges.

Ez a fajta minimalizmus jellemzi a filmet végig, a kevesebb több jegyében: elég egy mondat, elég egy kép, egy szuggesztívan megvilágított pókerasztalnál üvöltő figura, egy rövid, de velős párbeszéd ahhoz, hogy előrehaladjunk.

És hogy a főhős is előrehaladjon önjelölt végzete felé. Izgalmas a póker világa, Oscar Isaac Oscar-gyanús alakítást nyújt, erős az itt mozgó arcok ábrázolása, de mindennek a legmélyén ott húzódik a fehér lepedőkkel elfedett trauma, amin Tell - aki példaértékű PTSD-sként (poszttraumás stressz-szindróma) a saját fekáliájukban vonszolt rabokkal álmodik - mivel érző ember, nem tud túllépni. Mert tudja, hogy a saját morális határait lépte túl, ezért bünteti magát így vagy úgy.

Megint megtudtunk valamit az önkéntes és nem önkéntes bűnösségről, a katonai börtönbázisok lélektorzító erejéről és Amerikáról (ennek több egyértelmű szimbolikája is megjelenik, például a nyerésmániás, amerikai zászlóba öltözött, USA-t skandáló epizodista képében).

A lehetőségek országából való kiábrándultság és a lélektelen világban reménytelenül mozgó főhős veterán képe rímel Schrader írói remekművére, a Taxisofőrre,

de a Svindler magában is megállja a helyét, ez nem kérdés. Egyre többet tudunk a PTSD-ről, a bántalmazásnak az elkövetőre is ható pszichés hatásairól, és egyáltalán, egyre többet tudunk a 2001 utáni, háborús és posztháborús borzalmakról ahhoz, hogy megértsük, erről beszélni kell, akár a művészet nyelvén is.

A póker amúgy szimbolika is: mit enged láttatni magából Tell, mit látnak mások, mit mi, és vajon magának hazudik-e. Amikor veszít, elveszíti a saját hazugsága feletti kontrollt, ami a játék lényege. Miért ott és akkor tárulkozik fel arról, mi fáj neki és mit tett, amikor, és miért épp az útjába sodort nőnek és fiúnak? Mindenre következetes a film válasza.

A film megtekinthető a mozikban és az HBO Max kínálatában is.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Poszttraumatikus stressz szindrómát kapott a Jeffrey Dahmer-sorozat egyik stábtagja
Nemcsak a sorozat témája nehezen emészthető, a forgatás is egy horrorral érhetett fel számára.
Fotó: Netflix - szmo.hu
2022. október 01.


Link másolása

hirdetés

A Netflix új sorozata, a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori egyik stábtagja azt állítja, hogy PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát kapott, miután megtekintette a széria trailerét, mivel az felidézte benne, hogy milyen borzalmasan bántak vele a stábtagok.

A stáb két fekete női tagjának egyike, Kim Alsup szerint folyamatosan összetévesztették egy másik fekete nővel, aki szintén a műsorban dolgozott. A nő odáig ment a Los Angeles Times beszélgetése során, hogy a Jeffrey Dahmer-sztori volt

„az egyik legrosszabb műsor, amelyen valaha dolgoztam... igazán kimerítő volt.”

A megkönnyebülést csak a hatodik rész hozta el számára, amit a szintén fekete Janet Mock írt, és Paris Barclay rendezett. Alsup szerint a stáb több szabályt sem tartott be, mint például a mentális egészségügyi koordinátorok biztosítása, amiről korábban a Netflix azt nyilatkozta, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tették.

Alsup mindenesetre nem nézi a szériát, mivel túl sok rossz emléket idézne fel benne, amitől csak felerősödik a poszttraumatikus stressz szindrómája. Nem ő az egyetlen, aki a streaming óriás sorozata ellen felszólalt az utóbbi időben.

hirdetés

Rita Isbell, Jeffrey Dahmer áldozata, Errol Lindsey húga, aki 1992-ben Dahmer perében érzelmes nyilatkozatot adott, neheztelte, hogy a sorozat alkotói nem keresték meg a műsorral kapcsolatban.

Szerinte illet volna megkérdezni tőle, hogy bánja-e ha feldolgozzák a történteket, ugyanis így felszakították a régi sebeit és a sorozattal újraélte a tragikus történteket.

Mindenesetre a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztorit elképesztő sikerként könyvelheti el a Netflix, ami az egyik legjobb évadpremiert produkálta. A kategóriájában mindössze négy sorozat előzi meg, vagyis ezek produkálták a legjobb nyitányokat eddig, illetve azóta, hogy a szolgáltató órákban és nem megkezdett percekben méri a nézettséget: a Nyerd meg az életed, a Mindannyian halottak vagyunk, a Stranger Things negyedik évada és A Bridgerton család második évada.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

hirdetés

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

hirdetés
Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Amerika legbetegebb sorozatgyilkosa így úszta meg évekig – A Jeffrey Dahmer-sztori
Miből lesz a cserebogár, avagy hogy lesz egy furcsa kisfiúból a rettegett Jeffrey Dahmer.

Link másolása

hirdetés

Jeffrey Dahmer szörnyeteg volt. Jeffrey Dahmer egy elhanyagolt gyerek volt. Jeffrey Dahmer embereket ölt, savban oldotta fel őket és/vagy megette a húsukat. Jeffrey Dahmer magányos volt. Jeffrey Dahmer egy magányos, beteg, szánandó, borzalmas tetteket elkövető ember volt, akit végül utolért a sorsa: letartóztatása után a börtönben agyonverték 34 évesen. Jeffrey Dahmer sérülékeny, kapcsolódni képtelen, sokszoros személyiségzavartól szenvedő emberi roncs volt. Körülbelül ezeket az első pillantásra egymásnak ellentmondó minőségeket jeleníti meg a zseni veterán sorozatkreátor, Ryan Murphy (American Crime Story) a Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című netflixes miniszériájában.

Az ellentmondásos minőségekkel pedig kábé annyit akarhat, amit eddig is mindig minden sorozatával, melyek egytől egyig – még a Glee is – érzékenyíteni akart, árnyalatokat mutatni, elfordulni a fekete-fehértől, az egymás megbélyegzésétől a tényleges emberismeretig. De azért valljuk be, nagy fába vágta a fejszéjét – vagy húsbárdját -, amikor Amerika Ted Bundy és Ed Gein mellett leghírhedtebb sorozatgyilkosának életét tervezte bemutatni. Hogyan lehet úgy elmesélni egy ilyen iszonyatos történetet, hogy lekösse a nézőt, legyen kapcsolódási pontja, ha már azonosulni nehezen is tud, és ne hagyja abba már az első rész után a sorozatot az iszonytól? Mert Dahmer lefelé, és egyre mélyebbre süllyedő spiráljában benne lenni nem komfortos érzés.

Ezt a sorozatot nem élvezettel nézzük, maximum az emberi természet legsötétebb oldalára kíváncsi elrettenéssel.

Úgy lehet sikeresen ezt megtenni, és Murphynek sikerült, hogy szenvtelenül, minden filmes eszközzel – színészi játék, dramaturgia, vizualitás stb. – azon dolgozik, hogy ezt a sztorit a lehető legnagyobb távolságtartással, ugyanakkor megértéssel is mesélje el. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Undorodhatunk valamitől úgy is, hogy közben értjük, miért vált ilyenné.

Dahmer minden emberi képzeletet alulmúló tettei mögött, mint minden patológiás eset mögött, sok személyes történeti is motívum áll.

A terhesség alatt is végletesen gyógyszerfüggő, instabil anya gyakorlatilag végig drogozza a magzatot, aki mások számára „furcsa” gyerekként már ekkor magában izolálni és szégyellni kezdi a másságát. Mindezt a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában, ahol a konzervatív értékekhez társuló álszentség a Dahmer feletti generáció képében még erősen megbélyegezte a melegeket (Dahmer is meleg volt).

Onnantól meg, hogy valakit a társai nyominak bélyegeznek a suliban, már csak háttér kérdése, mennyire viszi magasra az önbecsülését, vagy épp ellenkezőleg: mennyire löki a legmélyebb, legzsigeribb harag pokoli bugyraiba, ahol már az élő nem is vonzó, csak a kontrollálható zombi az, és a szétcsonkolt testrészek.

hirdetés

Jeffrey Dahmer háttere egy pillanatig sem volt biztonságos érzelmileg: a pszichiátrián kikötött anyával, az apával, aki valójában érzelmileg nincs jelen, a tényleges törődés hiánya , azaz a tökéletes magány vette körül. A lejtőn való elindulást egyértelműen a 17 éves kiskorúként hónapokra magára hagyottság indította el, ekkor kezdett el kimaradni az iskolából, fiktív valóságot gyártani és masszívan alkoholizálni.

Murphy tehát nem bagatellizálja el a hátteret, de sötét, homályos, füstös-mocsárszínű képeivel folyton azt sugallja, a pokolban járunk ezzel az emberrel együtt, akinek kábé fogalma sincs, hogy ő maga kicsoda, csak a legzsigeribb ösztönei után megy.

Evan Petersnek már azért is taps jár, hogy elvállalta ezt a hatalmas kihívást jelentő szerepet, amiben nemhogy helytáll, hanem képes úgy ábrázolni Jeffrey Dahmert, hogy minden árnyalatát meg tudja mutatni a torzult személyiségnek: a szorongásait, a drámáját – lásd az első gyilkosságot – és a beteg elméjéből érkező vágyakat, amiknek nem tud ellenállni.

Sem a kreátor, sem a színész nem mentik fel Dahmert, de a remekül megírt Amerikai Crime Story alkotója már ráérzett arra, ezt a sorozatot 2022-ben meg lehet csinálni, és végig lehet merni nézni anélkül, hogy öncélúnak éreznénk az erőszakot. Sőt, ellenkezőleg: fájdalmasnak látjuk, mint ahogy megerőltető végignézni mindazt, amit művel, de mivel látjuk, hogy jut el A-ból B-be, aztán C-be stb., végig érthetőek a folyamatai. És tehetetlenül dühösek is vagyunk, hogy mekkora ziccert hagy ki a rendőrség éveken keresztül.

És akkor még nem beszéltünk a társadalmi vetületről, ami csodásan tükröt tart az amerikai szociális/rendfenntartó szisztémának:

egy szőke, fehér srác hosszú éveken át tudta úgy megúszni egy feketék lakta környéken, hogy bár volt dolga a rendőrséggel, - őrizetbe vették és nyilvántartásba is került -, bárki is komolyan vegye akár a fűrészhangra zokogva elalvó szomszéd nő sirámait vagy a lakásából áradó bűzt

– Dahmer itt tárolta a hullákat és a testrészeket - , csak azért, mert inkább hittek egy jól színészkedő sorozatgyilkosnak, mint a becsületes, de háborgó feketének. Az áthallások itt sem félretehetők. Ha nagyon didaktikus akarna lenni Murphy, azt is mondhatná a Dahmerrel, hogy kapja be a társadalom, így figyeltek egymásra, magatokra, a magzataitokra, a gyerekeitekre, a feketékre, és egyáltalán, így néztek magatokba – és ezzel ilyen szörnyszülötteket hoz mindez létre. De nem különösebben didaktikus, úgyhogy mindez a sorok között marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

HÍREK
Orbán memóriájával bajok vannak: szerinte a háborús szankciók miatt kellett bevezetni az élelmiszer-árstopot
A Kossuth Rádióban adott interjúban máshogy emlékezett a történtekre, mint ahogy azok a valóságban történtek.

KÉK HÍREK
Holtan találták a 18 éves gárdistát, aki II. Erzsébet koporsóját őrizte
Ő volt az egyike azoknak a katonáknak, akik az ágyúhintót kísérve III. Károly és a királyi család rangidős tagjainak biztonságáról gondoskodtak.

hirdetés
Ajánljuk
KÉK HÍREK
A fiatal lány WC-nek nézte a gardróbot, ami agyonnyomta egy hotelszobában
A hotellel szemben egészségügyi és biztonsági vizsgálatot indítottak.

HÍREK
Elkezdődött a népszámlálás, bírságot kaphat, aki nem vesz részt a kitöltésben
Október 16-áig lehet az interneten kitölteni a kérdőíveket, ezt követően számlálóbiztosok keresik fel a háztartásokat.

SPORT
Kilenc év után rúgta ki a Fradi az Európa-bajnok kézilabdázót, mert nem tartották jónak az edzésmódszereit
Elek Gábor, a felnőtt csapat edzője hívta a Fradihoz, most pedig az ő javaslatára bocsátották el.

HÍREK
Orbán Viktor a büntetőintézkedések megerősítését sürgető nyilatkozatot írt alá Brüsszelben, miközben itthon a szankciókat okolja a kialakult helyzetért
Lehet, hogy a kormány mégis meggondolta magát?


hirdetés
KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

hirdetés

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

hirdetés

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk