KULT
A Rovatból

"Malkovich igenis John Lennon akart lenni, és azzá is vált"

A világhírű amerikai fotós, Sandro Miller és John Malkovich közös fotóprojektje jóval több, mint átváltozás.

Link másolása

Május 13-ig lehet megnézni a Műcsarnokban Sandro Miller világhírű amerikai fotográfus Malkovich, Malkovich, Malkovich - Tisztelet a kamera mestereinek című kiállítását, ami egyben a márciusban kezdődött Budapest FotóFesztivál nyitóeseménye is volt. A tárlaton Keleti Éva vezetett minket végig, aki elsősorban színházi fotós, de rögtön azzal kezdte: számára ez a kiállítás több, mint egy színházi fotós élménye.

Ahogy fogalmazott,

az esszenciája annak, hogy mire képes a fotográfia.

Sandro Miller autodidakta tehetség volt, fotókönyvekből, albumokból tanulta ki a szakmát. 16 évesen, Irving Penn munkáival találkozva határozta el, hogy fotós lesz. Harminc évvel később, háta mögött olyan neves megrendelőkkel, mint a Forbes, a GQ, az Esquire, az American Express, a Coca-Cola és a BMW, már a világ egyik legjobb és legnevesebb reklámfotósának számított.

malkovich1IMG_0595kIMG_0582k

A '90-es évek végén találkozott először John Malkovich-csal, amikor a Steppenwolf színházban fotózott. Annak ellenére, hogy 16 év elteltével is számos közös projektet hoztak tető alá, az elején sokáig "kóstolgatták" egymást, mire a színész beleegyezett a közös munkába. Rábólintása azonban azt is jelentette, hogy szívvel-lélekkel hajlandó belevetni magát a közös munkába; nem volt ritka, hogy egy-egy alkalommal 16-18 órán keresztül dolgoztak együtt.IMG_0463kIMG_0488kIMG_0512k

"Én elég jól ismerem a színészeket. Szinte elképzelhetetlen dolog, hogy hajlandóak legyenek egyszerre ennyi időt a fényképezőgép előtt tölteni, amikor tulajdonképpen nem is róluk van szó."

- kommentálta Keleti. És igen, a kiállítás címének ellenére itt nem csak és kizárólag Malkovich a lényeg, sőt,

a legtöbb esetben éppen az volt a cél, hogy ki se derüljön: valójában ő van a képen.

A projektben legalább ötvenfős stáb segédkezett, rengeteg sminkessel és kellékessel kiegészülve. Külön érdekesség, hogy

amikor Miller megtudta, hogy Magyarországon is ki lesznek állítva a fotói, a magyar származású André Kertész stílusában is készített egy sorozatot, mintegy tiszteletadásként.

Kertész Torzulások című sorozatát parafrazálta; ezen keresztül mutatja meg, hogy amikor a lélek, a jellem torzul, annak fizikai síkon is van nyoma.

IMG_0552k

Miller és Malkovich párosára jóval inkább az együtt gondolkozás volt a jellemző, mintsem az, hogy a fotós ráerőszakolta volna koncepcióit és akaratát "alanyára".

Az azonosulás nem mindenhol sikerült egyformán, de ezt nyíltan fel is vállalják. Sőt, némely képnél annak is többletjelentése van, hogy Malkovich némileg "kikacsint". Vannak olyan darabok, például Hemingway, Hitchcock vagy Churchill portréja, ahol a színészt látjuk,

még akkor is, ha csak tekintete árulja el. IMG_0481k

Keleti szerint egyébként a legnagyobb egyéniségeket nem is lehet a maguk teljes valójában "lemásolni": vannak olyan belső tartások, vonások, amelyek külsődleges eszközökkel nem mutathatóak meg.

Persze bőven találunk olyan fotókat is, ahol valóban nehéz eldönteni, az eredetit nézzük éppen vagy sem.

Ezek voltak azok a pillanatok, amiken Malkovich teljesen alávetette és odaadta magát, eldobta saját egyéniségét, ami egy művész számára nem könnyű feladat.

Einstein legendássá vált nyelvkiöltős fotója például a megtévesztésig hasonlít eredetijére.malkovich2

Millernek és Malkovichnak nem az volt a célja, hogy utánozzanak, alkotásaik több szempontból is inkább az újjászületést, újraértelmezést jelentik.

Tudatosan készítettek olyan képeket is, amelyeken Malkovich kibújik a "szerepből", de úgy bújik ki, mint egy nagy színész.

A képek javarészt a 20. század második felének nagy művészeit ábrázolják, így nemcsak tisztelgés, de egyben levonat is a korszak fotográfiai stílusáról és arról is, mennyit változott a világ 30-40 év alatt.IMG_0580kIMG_0587k

Miller munkamódszerét jól mutatja, hogy képes volt napokat, heteket tölteni a legapróbb részletek gondos kimunkálásával.

Például azzal, hogy Dalí szemében a fény ugyanazon a ponton legyen, ugyanúgy csillogjon, mint az eredeti fotón, ne csak az őrült tekintet és a bajusz stimmeljen.

Richard Avedon méhészes képének reprodukálásával legalább ugyanennyit, ha nem többet foglalkozott, ugyanis csupán a méhek felrakása 17-18 órát vett igénybe, asszisztensei egyesével applikálták őket Malkovich testére.

A fotós mindenáron azt akarta, hogy pontosan ugyanúgy nézzen ki minden, mint az eredeti fotón, a leghalványabb köldökszőrszálig minden ugyanúgy álljon. IMG_0501k

A Che Guevara-portré elkészítése például azért váratott magára hosszú-hosszú ideig, mert alig találtak olyan kabátot, mint amilyet ő viselt (de végül megérte végigjárni az összes hollywoodi kelléktárat).IMG_0535k

Keleti szerint

bár Malkovich "férfi tetőtől talpig", a legjobban sikerült képei mégis azok, amikor egy nővel azonosul

– erre jó példa Meryl Streep, Marilyn Monroe vagy Simone de Beauvoir portréja. (Utóbbinak ismerjük a keletkezéstörténetét is: Art Shay készítette, egyszerűen megleste őt a fürdőszobában, amikor épp meztelenül fésülködött. Beauvoir a tükörből vette észre. Hátrafordult, majd megrántotta a vállát és azt mondta, csináld, ezután folytatta a készülődést.)IMG_0591k

De ilyen a fűzős nő portréja is.

"Az arcát alig látom, de a hátát igen, és az nem egy férfihát. Ez tulajdonképpen a színpad, a művészet csodája, hogy hogyan tud egy színész belépni egy szerepbe úgy, hogy tetőtől talpig, testileg-lelkileg azonosul."

A transzvesztita-kép is ebbe a sorba illeszthető: Malkovich keze, körme, ahogyan tartja a cigarettát, a haja mind-mind meghökkentően valóságosnak tűnik. A színész nem felvette a transzvesztita szerepét, hanem egy kis időre megélte az ő életét, a fotós pedig a teljes átlényegülés pillanatában kattintott.IMG_0585kIMG_0503k

Bette Davisről, a 30-as évek egyik nagy mozicsillagáról is bámulatosan hiteles képet alkottak: a kéz játékán át az öregedő színésznő szenvedélybetegségének tragédiájáig tűpontos volt Malkovich.

Annie Leibovitz John Lennonról és Yoko Onóról készült fotója is megihlette Millert. A kép tragikus háttértörténete ismert: szinte közvetlenül Lennon halála előtt, délelőtt készült. Leibovitz beszámolója alapján tudjuk: Yoko Onóval is meg volt beszélve, hogy Lennonhoz hasonlóan meztelen lesz, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és mégsem vetkőzött le.

Utólag, a történtek fényében így még drámaibb erővel hat a kép: egy nő szerelme, de tartózkodása és a férfi vágyakozása keveredik rajta.

Habár Malkovich a kép készültekor legalább húsz évvel idősebb lehetett, mint Lennon, tökéletesen képes volt belebújni a fiatal, a maga esendőségében rendkívül vonzó zenész bőrébe.

"Nem a smink, nem a maszk, nem a külsőségek varázsolják át, hanem az, amit belülről érez. Malkovich akkor igenis John Lennon akart lenni, és azzá is vált."

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk