KULT
A Rovatból

Majkáék veszélybe sodortak egy barátságot? - Megnéztük az X-Faktort

Internetsztár, Manuel-epigon és szlovák duó is szerencsét próbált a tehetségkutatóban, Andi pedig alig győzte elhajtani a hódolókat.


Nincs megállás, itt a harmadik válogató, amely a duók és a Tóth Andi rajongók jegyében telt. Rögtön az elején Majka és Gáspár Laci hosszas fejtegetésbe bonyolódott arról, hogy nagyon rossz sem tud akárki lenni, az már művészet, ahhoz tehetség kell.

Szeretném hinni, hogy csak vicceltek, de azért mérget nem vennék rá.

Azt nem lehetett elsőre eldönteni, Miki a kamionos melyik kategória lesz, de az biztos, hogy pár perc alatt óriási hangulatot csinált, és körbeudvarolta a négy mentort.

Aztán elkezdett énekelni, és véget ért a szerelem. Valkusz Milán megint nagyon komolyan vette magát, olyannyira, hogy magázta a vidám kamionsofőrt, ami nekem amúgy szimpatikus. Tudom, a nyelvészek szerint a magázódás szép lassan ki fog kopni a nyelvünkből, de amíg megvan, használjuk nyugodtan. Nem ciki.

Mikit hazaküldték, elismerve, hogy remek showman. Gáspár Laci pedig ismét megvilágosodott, és levezette, hogy a trash akkor jó, ha közben mégis képviselsz valami értéket, különben csak bohóckodsz. Kár, hogy nincs időm, szívesen visszanézném néhány bohóckodását, hogy vajh, mi is volt benne az érték, amit képviselt. A műsor bevételein kívül persze.

Mindig érdekes, amikor olyan versenyző érkezik az X-be, aki már valaki, tehát elért bizonyos ismertséget, de többre vágyik. Ilyen volt régebben Nemazalány (aki a tábort már nem vállalta), vagy Mardoll. Idén Henn érkezett, aki a Sandela című számával nagyot robbantott a neten.

Érdekes ez a netes ismertség. A Sandela 5,5 millió megtekintés körül jár a „tubuson”, ennek ellenére Majka és Gáspár Laci nem hallott még Hennről, ahogy én sem. Lehet, ez generációs probléma, mert Andi és Milán rögtön felismerte.

A vélemények nagyjából egy irányba mutattak: az őstehetség megvan, de még sok munka és tanulás kell, hogy igazán ütős, színpadképes előadóvá váljon a fiatal srác. Ezzel együtt megkapta a négy igent.

Érdekes lesz, mire megy majd a Táborban. Mert vannak előadók, akik nem annyira jók még, viszont maguknak olyan dalt írnak, ami passzol az adottságaikhoz, hitelesen és élvezhetően el tudják énekelni. És ezzel, ha tényleg tehetségesek, egész soká eljuthatnak.

Feltéve, ha túlélik a Tábort, az egyetlen olyan fordulót, ahol kötelezően valamiféle feldolgozást kapnak feladatul.

Czingáber Kristóf „Ráber” tudatosan építi a karrierét. A Két világ között című dala – és most idézem Kristófot – „a magyar könnyűzenei ipar nagyjaihoz is eljutott.” Lehet találgatni, kik a magyar könnyűzenei ipar nagyjai. Nekem olyan nevek villantak fel elmémben, mint Presser Gábor, Lovasi András esetleg Tóth Vera, vagy Zséda.

De tévedtem, manapság a „könnyűzenei ipar nagyjai” Desh és Manuel. Köszönjük, Kristóf. (A felfigyelés amúgy kommentelést és like-ot jelent.)

Kristóf hadarós rapben utazik, mint annak idején Alee, csak neki már sikerült annyira felpörgetni a nyelvét, hogy konkrétan egy szót nem lehet érteni belőle. De cserébe legalább az éneklős részek hamisak.

Pozsonyi Nórának megnyugvást ad a zene. Nyilván azért, mert nem hallja magát. Viccet félretéve, az nagyon jó, ha valaki otthon foglalkozik valamiféle művészettel, és az jobbá teszi az életét.

De ez tipikusan az az eset, amire azt kell mondani, hogy csinálja, de otthon, a négy fal között.

A Poisont énekelte, és amikor oda ért, hogy „poison running through my veins” azaz méreg áramlik az ereimben, óhatatlanul arra kellett gondolnom, hogy „halljuk”.

Volt Manuel-hasonmás is, aki az ugyanolyan ruháktól és frizurától várja, hogy ugyanolyan karriert fusson be, mint a volt X-Faktor versenyző. Nem fog. (Igaz, szerintem Manuelnek sem kéne semmiféle karriert befutnia a zeneiparban.)

De legalább találó dalt választott: Úr Isten! És tényleg.

A kárpátaljai születésű Ferkó Emília Veronika Tiszaújfaluból érkezett, mivel itt él a családja a háború kitörése óta. Mint elmondta, több tanár is le akarta beszélni az éneklésről, de ő nem adta fel.

Baljós felvezető, de azért sejteni lehetett, hogy egy határon túlról érkezett magyar lányt, aki hosszasan beszélt arról, milyen nehéz a helyzetük Ukrajnában, nem égetnének be.

A szerethető, szimpatikus 21 éves lány egy ukrán dalt dolgozott át a saját szájízére. Szép pillanatot okozott, nem lehetett kérdés, hogy továbbjut.

Hajdúgyüre Dorka és Hajdúgyüre Sára az „énekes ikrek”, ahogy a falujukban hívják őket amióta beszélni tudnak, énekelnek. Családjuk biztatására indultak. Bár kétpetéjű ikrek, teljesen egyforma a hangjuk. 14 évesek, nem rosszak, de még sokat kell tanulniuk. Három nemmel, de biztató szavakkal távoztak.

Ezután a mentorok azon merengtek, hogy milyen jó lenne végre egy jó duett. Ilyen előrevetítés után nyilvánvaló volt, hogy duók következnek. Nem jók, de duók. Ne is vesztegessünk betűt rájuk, hiszen csak azért volt rájuk szükségük, hogy megágyazzanak a Gergi X Puskás rapduónak.

Drámai helyzet ált elő, a mentorok úgy látták, hogy Gergiben van tehetség, de csak őt vinnék tovább, „Puskás” nem elég jó. A fiúk kicsit tanakodtak, de Puskás meggyőzte Gergit, hogy vállalja, menjen tovább. Így végül az immár szólóvá vált produkció kapott 4 igent. Reméljük, hogy nem sínyli meg a barátságuk.

Csak remélni lehetett, hogy ennyi elvetélt próbálkozás után már jók következnek.

Lari és Max Whitney Houston I Wanna Dance With Somebodyját énekelte, Derek és Peat Valmart, de legalább nem az Úr Istent, az Exatul X Kepsz saját rapszámot hozott, a szlovák Duo Melody Kovács Katit. Náluk nagy volt a tét, mert a pasi azt ígérte az énekesnőnek, hogy ha megnyeri az X-Faktort, feleségül veszi. Egy lépést tettek a lagzi felé, hiszen az imént felsoroltak mind 4 igent kaptak.

Kiemelendő Borsos Anna és Lévai Dávid, akik 2022-ben külön-külön már jártak az X-Faktorban, mindketten a székes feladatnál estek ki. Most egyesített erőkkel tértek vissza, és jól tették. Ők is simán továbbjutottak.

Peterpos és Leo jó forma volt, de a rapszámuk annyi trágárságot tartalmazott, hogy az RTL kimerítette az évi sípoláskvótáját, és a következő negyedévi tartalékhoz is hozzá kellett nyúlniuk kicsit.

A mentoroknak nagyon tetszett, őrültek, új vonal, de Majka figyelmeztette őket, hogy ha továbbjutnak, vegyék magukat komolyan. Szerintem nem fogják. Tegyük hozzá, szerencsére.

A következő egyvelegbe Andi hódolóit válogatták össze. Sajnos a zenei ízlésük nem olyan jó, mint hölgyek terén, reméljük, az udvarlási képességeik is jobbak az énektudásuknál.

A pasik után jöttek Andi hölgyrajongói, mert ilyenek is vannak. Sajnos ők is elvéreztek, pedig Andi egyik dalát énekelték.

Egyébként nem tudom, megfigyeltétek-e, de azok, akik a mentorok dalát választják, többnyire kiesnek.

A következő próbálkozó, Attila 2021-ben azért jött az X-Faktorba, hogy megkérje kedvesét, Melanie-t, oldja fel a tiltását a Facebookon. Happy end: Melanie feloldotta a tiltást, megbocsátott, és újra összejöttek.

Attila most sütivel érkezett, amit Andinak hozott. Tik-tok-rajongói bíztatására szakított Melanie-val, gondolta, bepróbálkozik a mentorhölgynél. Vele nem szakítana, mint Melanie-val.

Majka szerint Andit meg lehet hódítani egy jó énekléssel. Lehet, hogy így van, de ezt most nem tudtuk meg. Andi a süti és az udvarlás dacára nemet mondott. Majka és Laci mindent megtett, hogy tovább juttassák Attilát, de Milán megacélozta magát, és megkegyelmezett Andinak. Attila nem adta magát könnyen, végül Miller Dávidnak kellett lekísérnie a színpadról.

A 17 éves Zilincki Nóra Hannának is Andi a kedvenc mentora, Tina Turnertől hozta a Proud Maryt, és kirántotta a lassan, de biztosan unalomba fúló adást a középszer mocsarából. A mozgásában volt még némi betanultság, de ha van ígéretes sztáralapanyag, hát ő az.

Laci és Milán tökéletesnek látta, Andi és Majka úgy gondolta, van még mit tanulni, de minimális. A 4 igen viszont egy pillanatig sem volt veszélyben, így hát a harmadik válogató valóban a csúcson ért véget.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk