Lefújták a híres magyar festő tárlatát, de az unokája gerillaakcióba kezdett
A székesfehérvári Csók István képtár Aba-Novák Vilmos kiállítást hirdetett, majd váratlanul, technikai okokra hivatkozva lefújták.
A neves festőművész unokája, Kováts Kristóf azonban úgy vélte, ez csak valami ürügy, hiszen a kiállítás elkészült, technikai akadály nem áll fent. Ezért fogta magát, az eredetileg kitűzött napon leutazott a megyeszékhelyre, és megnyitotta a kiállítást. Kováts Kristófot a miértekről és hogyanokról kérdeztük otthonában.
- Számodra Aba-Novák Vilmos unokájának lenni nem csak családi állapot, hanem hivatás. Ez mindig is így volt?
Amíg édesanyám élt, addig nem, mert volt erre a feladatra egy méltóbb személy, de 2003 óta én vagyok az egyetlen, aki erre családilag predesztinálva van, úgyhogy azóta igen.
- Nem csak más kiállításokon képviseled nagyapádat, de van egy saját galériád itt, Leányfalun, amely Aba-Novák Vilmos nevét viseli. Mit lehet tudni róla?
2007-ben sikerült egy Aba-Novák-kiállítást csinálni a helyi múzeumban. Aztán amikor újjá építették a faluházat, akkor merült fel, hogy lehetne benne egy kis galériát működtetni. Engem kértek fel erre. Magamtól nem gondoltam volna rá, de hamar beleszerettem a dologba. Éppen most pénteken nyílik meg a 82. kiállítás a kezdés, 2010. január 22. óta.
- Egy Mony Pythonos felütéssel: mit adott nekünk Aba-Novák Vilmos?
Szerethető festészetet.
Ő ugyanis az a festő, akit a közönség is szeret, és a szakma, a festő kritikusok is. Ritka, hogy a kettő egybeesik.
Részben már életében is így volt, de a halála óta végképp. Azon túl, hogy alkotott, tanár is volt, festőiskolát működtetett. Későbbi a Képzőművészeti Főiskolán – ma már egyetem – is tanított haláláig. Nagyon sok festő írhatta be a portfóliójába, hogy mesterem Aba-Novák volt. Sőt, most már ez is öröklődik, mint az unokaság.
Például Barabás Márton, aki ma egy elismert képzőművész, azt mondja, hogy ő Pleidell Jánostól tanult, aki Aba-Novák tanítvány volt. Ezt is adta. Mit adott még? Talán azt, hogy legyen a művésznek öntudata. Tisztában volt a saját értékeivel, és azt tűzön-vízen át védelmezte. Lehet, ez a mostani kiállásom ebből is eredeztethető, hogy elképzeltem, ő mit tenne ilyen helyzetben.
- Mi történt pontosan Székesfehérváron? Ki kezdeményezte a kiállítást?
- A város. Már tavaly is próbálkoztak vele, csak akkor nagyon rövid határidővel akartak kiállítást rendezni. De azt mondtuk, hogy ez nem fog menni ennyi idő alatt, ne kapkodjuk el, ennél Aba-Novák és a közönség is jobbat érdemel.
2017-ben megint elővették, de már időben, és akkor mindenki elkezdett komolyan foglalkozni vele. Lett megfelelő időpontja, lett megfelelő költségvetése a kiállításnak, lett megfelelő koncepció hozzá, tehát minden, amitől egy kiállítás jó lehet. Én ragaszkodtam hozzá, hogy a Múzeumok éjszakájára mindenképpen teljes pompájában legyen a kiállítás, mert nagyon komoly húzóereje van.
Olyanok is elmennek ilyenkor kiállítóhelyekre, akik egyébként ritkábban járnak. Pontosan ezért került június 16-ra a megnyitó. Többszörösen egyeztettük a múzeumvezetéssel, és a polgármesterrel is, Cser-Palkovics Andrással, aki az egyik kezdeményezője volt a kiállításnak. Ő komolyan veszi, hogy Aba-Novák sok szállal kötődik Székesfehérvárhoz. Van szobra a városban, a Romkertben egy nagyméretű falfestménye, a városházán két szekkója, és ott láthatóak a párizsi világkiállítás nagyméretű pannói, amikre állítólag Picasso azt találta mondani, hogy „Ki ez a barbár zseni?”
Épp ezért megdöbbenéssel hallottam a hírt a kurátoroktól – még csak nem is azoktól, akik elrendelték –, hogy mégsem lesz megnyitó.
- Ki rendelte el?
- Formailag a múzeumigazgató. És én azt éreztem, hogy az, amire hivatkozik, az nem igaz.
- Ha jól tudom, technikai okokra hivatkoztak.
Kristóf: Arra, de technikai ok nem volt. Kérdeztem a kurátor hölgyeket, mit tudnak, de nekik is csak ugyanezt mondták. Ilyenkor persze mindig elszabadulnak a teóriák. Esterházy örökbecsű mondása jut eszembe: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.”
Mindenesetre én úgy döntöttem, hogy ezt nem hagyom annyiban. Már összetrombitálták a közönséget. Nem lehet ilyet csinálni, hogy mondvacsinált okokból lefújjuk az egészet. Mit tudok tenni? Először megpróbáltam elérni a polgármestert és a múzeumigazgatót, de elbújtak. Elérhetetlenné váltak számomra. Viszont kiment egy e-mail a mintegy kilencszáz címre hogy elmarad a megnyitó. Onnantól kezdve azon kezdtem dolgozni, hogy legalább a Múzeumok éjszakáján látogatható legyen. De még erre is az volt a válasz, hogy akkor látogatható lesz, előtte és utána viszont nem, leszedik a képeket a falról és majd valamikor később megnyitják. Ekkor döntöttem úgy, hogy a nyilvánosság erejéhez fordulok, és úgy tűnik, hogy ez bejött, mert a tárlat azóta is látogatható, és nem szedték le a képeket. A célomat tehát elértem.
- Miként fogadták az akciódat? Számítottak rá? Hiszen a Facebookon meghirdetted. Vagy derült égből villámcsapásként érte őket?
- Derült égből villámcsapás. Szinte válságstáb szerűen kezdtek kapkodni. Ez engem csak megerősített abban, hogy jó helyre nyúltam.
- Hogyan jutottatok be?
- A múzeum előtt találkoztunk öt óra előtt nem sokkal. Eleinte csak mi voltunk ott a feleségemmel és egy leányfalui barátunkkal, de aztán pillanatok alatt megérkeztek a többiek is.
- És minden további nélkül beengedtek?
- Igen. Ott volt az igazgató is, a biztonsági őrök is. Az az igazság, hogy ebben az épületben működik egy könyvtár is, és közös bejáratuk van. Tehát ha miattunk bezárták volna a múzeumot, akkor a könyvtárat is zárva kellett volna tartani. De az igazgató azt mondta, neki eszébe se jutott, hogy ne engedjen be minket.
- És ő ott sem adott semmilyen magyarázatot?
- Nem, pedig én a beszédemben is elmondtam, hogy itt a lehetőség elmondani, miért is kellett ez az egész. De ő azt válaszolta, hogy ő kiadott egy közleményt, abban a nyilvánosság előtt mindent tisztázott. (Ez a technikai okokról szóló közlemény. KMG) A lehetőséget megkapta, nem élt vele.
- Van valami elméleted, hogy valójában mi történhetett?
- Igen, de tudnod kell, hogy ezek csak elméletek. Bizonyíték semmire sincs. Az egyik verzió szerint a kurátor hölgyeken kerestek fogást, emiatt kellett egy esetet kreálni, hogy lám, ezt is elcseszték, mert lemaradtak a papírmunkával a megnyitó tervezett időpontjáig.
- És ez tényleg így volt?
- Részben így volt, de tudni kell azt is, hogy ez minden kiállításnál így van. Ez nem valami különlegesség a kiállítások világában, mert menet közben mindig újabb és újabb dolgok merülnek föl, és a papírokkal csak lekövetik ezt. Nagyon ritka, hogy a megnyitó időpontjában 100%-os szinkron van a papírok és a valóság között. De szó sem volt bármiféle visszaélésről. Illetve sok papír azért nem lett kész, mert ott álltak az igazgató asztalán, és várták, hogy aláírja őket.
Ez az egyik magyarázat. A másik magyarázat, hogy a megnyitó személye – aki P. Szűcs Julianna lett volna –, utólag kiverte a biztosítékot. P. Szűcs Julianna ismert baloldali újságírónő, lapszerkesztő, művészettörténész, műkritikus. Évtizedekig ő volt a Népszabadság műkritikusa. Illetve a 80-as évek közepén, amikor kvázi betiltották a Mozgó világot, mert túl sokat harapdálta a hatalom bokáját, a Kulin Ferenc vezette szerkesztőbizottságot felállították, és a hatalom kinevezett egy új főszerkesztőt, aki P. Szűcs Julianna volt.
Ezért és még néhány más dologért nem örvend nagy közszeretetnek, viszont nagyon komoly szakmai háttérrel rendelkező, felkészült műtörténész. Amikor kiderült, hogy őt kérik fel a kiállítás megnyitására, ezt tudta a városvezetés és múzeumvezetés is, és akkor nem emeltek kifogást. De talán nem tudták, kiről van szó, és amikor rájöttek, akkor hirtelen ez probléma lett, és akkor már túl közel volt a bemutató, hogy másképp megoldhassák.
És van egy még csúnyább mendemonda: a polgármester időbeosztása egy kosármeccs miatt gellert kapott, és azért kellett elhalasztani a hivatalos megnyitót. De mondom, ez is csak egy teória. Viszont bármelyik is igaz, én mindegyik teóriára azt mondtam, hogy engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy a kiállítás nyíljon meg, és körülbelül 60 ember el is jött a gerilla megnyitómra. És itt derült ki számomra, hogy milyen nagy ereje van a nyilvánosságnak, akár a Facebooknak is. Nagyon nehéz az információkat visszadugni a palackba ebben a digitális világban.
- Ha minden a tervek szerint megy a továbbiakban, akkor meddig látható a kiállítás?
- Október végéig, és azt gondolom, ha fordítanak rá némi figyelmet, gondoskodnak a megfelelő promócióról – nem ilyenről, mint ami most történt –, akkor sikeres is lesz, szerintem a végén még büszkék is lehetnek a látogatószámra.
- Zárszóként beszélj kicsit arról, hogy Leányfalun , az Aba-Novák galériában mit láthat a közönség.
- Tudni kell, hogy idén csak nőket álltunk ki.
- Ez tudatos döntés, vagy így alakult?
- Tudatos. Boriska, a feleségem ötlete volt. Ahogy mondani szokták, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De szerettük volna megmutatni, milyen sok nő van, aki önmagában, saját jogon is tehetséges.
Június 23-án, pénteken nyílt Gulyás Andrea szentendrei, fiatal művésznőnek a kiállítása. Ez lesz az első egyéni kiállítása. Különlegessége, hogy szentendrei városképeket hoz elsősorban, amelyek a város tereit kicsit líraian, újraértelmezve adják elő, mert nem egészen annyi torony van, és nem ott, ahogy a valóságban, de a lényeget mégis visszaadja, mert érzelmileg közelít a városhoz.
Bármily meglepő, lesz Aba-Novák is. Méghozzá az édesanyám. Ő nem festő volt, hanem iparművész. Húsz éven keresztül a Goldberger textilgyárban dolgozott mintatervezőként. A gyár néha szervezett nekik alkotóheteket, és akkor elment akvarellezni. Néhány akvarellt valamiért megőrzött ezekből. Tehát lesz Aba-Novák, csak nem Vilmos, hanem Judit.
- Élhetnéd otthon a nyugdíjasok békés életét. Mi hajt mégis előre?
- A galériában ki van írva a nagyapám jelmondata, amit ő is úgy vett valahonnan, nem ő találta ki: Az élet véges, a művészet örök.
