News here
hirdetés

KULT

„Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom” – egy éve tiltották be a koncertezést

Zenekarokat kérdeztünk a Bohemian Betyarstól a Tankcsapdáig, hogyan élik meg lelkileg a színpad hiányát, mi a B tervük a kiesett bevételeik pótlására és mennyire bizakodóak az idei fesztiválszezonnal kapcsolatban.

Link másolása

hirdetés

Napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. március 11-én hirdette ki a kormány a koronavírus miatti veszélyhelyzetet. Azóta még a nyári enyhítések idején is csak maximum 500 fős koncerteket és bulikat lehetett tartani, immár négy hónapja pedig újra semmilyet.

Cikksorozatunk első részében klubok, második részében zeneipari háttérdolgozók helyzetét mutattuk be, utolsóként pedig nyolc országosan ismert, szinte folyamatosan turnézó zenekar tagjainak tettük fel ugyanazokat a kérdéseket.

Bohemian Betyars (Szűcs Levente)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Körülbelül hatvan koncert maradt el. Ami legjobban fáj, hogy 2020 januárjában még New Yorkban játszottunk és ennek révén lehetőséget kaptunk, hogy nyáron Kanadában és Kaliforniában is koncertezzünk, de erre a történtek fényében még várni kell.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

hirdetés

Szinte teljes egészében a zenekarra támaszkodtunk már az utolsó években, ez volt a főállásunk, sokat is dolgoztunk érte, hogy így legyen.

Most mindenki rákényszerült más munkákra, de ez egyáltalán nem haszontalan lecke az élettől. Én például biciklis futár vagyok és a pénzhez való viszonyom, megbecsülésem egész sokat fejlődött, amióta órákat kell tekernem minden egyes forintért, hogy megéljek valahogy.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Mivel tizennyolc éves korunk óta úton vagyunk, az elején nagyon furcsa volt ez a mozdulatlanság. De ennek is lett pozitív hozadéka, ugyanis életünkben először normális bioritmusunk alakult ki, egész kiegyensúlyozott most mindenki. Ettől függetlenül persze nagyon várjuk már, hogy újra felboruljon és utazzunk, koncertezzünk, afterezzünk.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Abszolút. Ez az egyetlen dolog, amit tudunk most csinálni, így hát minden héten próbálunk és elég sokszor megyünk le több napos-hetes zenélgetésre egy kis zalai faluba, ahol tavaly éltem. Ez egyben pihenés, kirándulás és csapatösszetartó tréning is. Nagy szerencse, hogy van rá lehetőségünk, meg is becsüljük és szépen alakulnak az új dalok. Idén ősszel szeretnénk megjelentetni őket.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

A minimum, ami várható, szerintem egy olyan nyár, mint a múlt évi volt, de átgondoltabban és okosabban is lehetne csinálni. Persze ez a kormány rendelkezésein múlik.

Remélem, átgondolják az aránytalanságát például annak, hogy ugyanúgy 500 ember lehet egy 500 négyzetméteres színpad előtt, mint egy 2000 négyzetméteresnél.

Biztos vannak még ötletek és tervek a fesztiválszervezők részéről, csak legyen nyitott a kormány a párbeszédre és egy fontos gazdasági szektor életben tartására. Aztán, ha minden jól megy, ősszel már klubokban is játszhatjuk az új dalokat.

Children of Distance (Somogyi Péter, Ács Róbert, Nyári Roland)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

A 2020-as évünk indult talán az eddigi legjobban a beírt koncertek szempontjából. Már az elején eddig soha nem látott mennyiség volt lekötve, a zenekarral tűkön ülve vártuk a szezont. Ha csak az előző évek év eleji lekötésekből indulunk ki, legalább 30-40 másfél órás nagykoncertnek lőttek tavaly.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Peti: Engem abszolút a padlóra küldött, épp ebben az időszakban vágtam bele egy családi vállalkozásba és egy költözésbe, ami a tartalékok nagy részét elvitte. Mivel évek óta nem vállalunk félplayback fellépéseket, nekem a legfőbb bevételi forrás a fesztiválszezon. Borzasztóan szerencsétlenül jött ez ki. Jelenleg webshopot üzemeltetek, ahol emblémázással és saját pólók nyomásával foglalkozom, emellett más előadóknak készítünk videóklipeket Rolival, de ez elenyésző bevételt generál a kiadásokhoz képest, amik sajnos a vírushelyzet ideje alatt is ugyanúgy megmaradtak. A jogdíj most az egyedüli stabil bevételi forrásom.

Robi: Én másképp éltem ezt meg, mint a srácok, mert amióta családom van és született két gyerekem, eleve úgy álltam hozzá, hogy nem lehet egy lábon állni, mert sosem tudja az ember, mit hoz az élet. Van több családi vállalkozásunk is, amik főleg mezőgazdasággal kapcsolatosak, azt igazából nem érintette ez a válság, annyi változott, hogy többet vagyok itthon a családdal, és a vállalkozásokból is talán kicsit többet tudtam vállalni. Nem mondom, hogy nem hiányzott, minden szempontból, de kevésbé érintett mélyen.

Roli: Mindenképpen nagy kiesés, hisz a bevételek fő forrása a koncertezés volt. Ami külön nehézzé teszi az egészet, hogy bár bevétel alig van, ugyanakkor az új dalokat, klipeket csinálni kell, különben eltűnik egy előadó.

Ez a "csinálni kell" annyiból kicsit erős, hogy azért mi ezt szerelemből csináljuk, de nyilván van egy gazdasági oldala is, és amikor azt látjuk, hogy több megy ki, mint ami bejön, akkor az nem feltétlenül egy jövedelmező üzlet. Ezért ahhoz, hogy új dalok szülessenek, valamiből bevételt is kell generálni.

Nekem fotográfus az egyik szakmám, ezzel próbálom keresni a kenyerem, de a jelenlegi helyzetben ez sem az a szakma, amiben olyan sok pénz van.

Fotó: Miklai Pepe

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Peti: Eleinte azt gondoltam, elmegy ez az egész gyorsan, addig is több időt tudok tölteni a családdal, emellett pedig lesz idő az alkotásra. Azzal nem számoltam, hogy a négy fal és ez az ingerszegény életmód egy idő után teljesen megöli az alkotási kedvet. Szerencsére be vagyunk tárazva dalokkal, így ebből szerencsésen jövünk ki a srácokkal.

A színpad hiánya viszont borzalmas ürességet hozott, néha csak előkapok egy koncertfelvételt, de ennyi idő távlatából annyira távolinak tűnik, hogy el sem hiszem, hogy azok mi vagyunk ott.

Robi: A bezártságot nehezebben viseltem, pont a lezárások előtt született meg a kisfiam és az első 2-3 hónap nehezen telt, mire hozzászokott mindenki ehhez az új helyzethez. De mára már ez lett a normál életünk, nem megyünk sehova, a kisfiam 1 éves lassan, már eljátszanak a kicsik egymással. Inkább arra leszek kíváncsi, a gyerekekben hogyan fog ez lecsapódni: a kislányom ovis, egyik hónapban van ovi, aztán nincs, mert vírus van. Ki tudja, nekik mi marad meg ebből.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Peti: Mondjuk úgy, hogy írogatok. Vannak napok, amikor megírok két dalt, vannak hetek, mikor egy szót se tudok leírni. Őszinte leszek, imádom. Ez az életem, de a megélhetésem is. Muszáj erről az oldalról is megvizsgálni.

Ha nincs ihlet, nincs dal, ha nincs dal, nincs jogdíj, ha nincs jogdíj, nincs pénz. Az előadók kiadásai ugyanúgy megmaradtak, pedig nincs bevétel. Pénzbe kerül az alapzene, a keverési munkálatok, a szereplő a klipbe, a fotóstúdió bérlése, az utazás a helyszínekre, a havi járulékok. Ezeket hajlamosak az emberek elbagatellizálni és ingyen elvárni a zenét.

Robi: Nekem jót tett ez a leállás, felszabadult sok időm-energiám, így írni is tudtam, meg kedvem is volt, engem ez kapcsolt ki a mindennapi rutinból. Azt csináljuk, amit szeretünk, úgy ahogy szeretjük, kicsit úgy tekintek erre a lezárásra, mint lehetőségre, hogy az ember alkosson és építse magát közben. Persze nagyon nehéz, ha pénzügyi szempontból nézzük, hiszen most befektetni, amikor nem tudja az ember, hogy visszajön-e, és ha igen, akkor mennyi… De bízzunk benne, hogy ez a helyzet sem tart örökké.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Peti: A srácokkal napi témánk ez a helyzet, bizakodunk. Azt várjuk, hogy talán augusztus-szeptember-októberben lesz egy kis szezon. Nagyon hiányzik már a közönségünk, a koncertek, a stáb. Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom.

Robi: Ha reálisan akarom látni, akkor talán nyár vége, ősz eleje lehet az az időszak, amikor már szabadabbak leszünk és lesznek koncertek. Fesztiválokra nem látok esélyt, ennyi idő alatt megszervezni, még ha közben a háttérben dolgoznak is rajtuk, és jegyeket eladni úgy, hogy az rentábilis legyen – lehetetlen.

Roli: Alig várom, hogy megkapjam az oltást, aztán haladjunk előre! Kedvenc költőm egyik kedvenc versével válaszolnék, hogy mikor lesz szerintem koncert? Szeptember végén.

Esti Kornél (Lázár Domokos)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Nehéz teljesen pontos számot mondani, de kb. 30-40 koncertről lehet szó. Kimaradt gyakorlatilag két és fél klubszezon, szinte egy teljes nyár, amikor lényegében minden fesztiválon játszani szokott a zenekar.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Az Esti Kornél összes tagjának van civil foglalkozása, mindig is több lábon álltunk. Ettől függetlenül a helyzet nagy érvágás mindannyiunknak anyagilag és mentálisan is, a stábunk pedig főként megszenvedi ezt az egészet, hiszen ők eddig szinte kizárólag a zeneiparból éltek.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Nagyon megviselt. Amikor az emberek azt mondják, hogy "a zenész miért nem megy el végre rendes munkát csinálni", elfelejtik, hogy ez legkevésbé a pénzről szól.

Arra rendezed be az egész életed, hogy amikor a közönség elé kiállsz, a lehető legjobb formában legyél, ami mentális felkészülést is jelent a próbák mellett. Most persze visszahúzódtunk a kreatív folyamatokhoz, alkotunk, de ez nem pótolja a közönség és a koncertek hiányát.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Ez majd most fog pontosabban kiderülni, mert tavasszal és nyáron rakjuk össze az új lemezt. Annak, amiben most vagyunk, egész biztosan lesz valami hatása az alkotói folyamatokra.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Nyár végén talán már lehet némi élet, a kisebb fesztiválokban bízunk. Talán a vakcina hoz valami számottevő változást, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a könnyűzene és az abból élők sorsa eddig sem igazán izgatta a döntéshozókat.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Budapesten forgatják a Dűne folytatását július végétől
Július 21-től forog a nagysikerű film második része Magyarországon.

Link másolása

hirdetés

A Deadline információi szerint már elkezdődött a Dűne második részének forgatása az olasz Altivoléban. A lap úgy tudja:

a Dűne folytatásának forgatása július 21-től Budapesten folytatódik.

A 2021-ben bemutatott első részt is Magyarországon forgatták. A Dűne első részének cselekménye Frank Herbert nagysikerű regényének nagyjából a felénél fejeződött be. Ugyanakkor egy ideig kérdéses volt, hogy kap-e folytatást a film.

A Warner Bros. múlt héten jelentette be, hogy a Dűne második részének bemutatóját 2023. október 20-ról 2023. november 17-re tolják.

Emellett pedig több szereplő nevét is elárulták már. Az előző rész szereplői - Timothée Chalamet, Rebecca Ferguson, Zendaya, Javier Bardem, Josh Brolin - mellett azt is bejelentették, hogy a második részben Léa Seydoux, Florence Pugh, Christopher Walken és Austin Butler is szerepet kap.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Brutális reakciókat kapott Adele, miután lemondta a Las Vegas-i koncertjeit
Érezte a csalódottságot, de kitart a döntése mellett.

Link másolása

hirdetés

„Brutális” reakciókat kapott Adele miután lemondta az idén év elejére Las Vegasba tervezett koncertsorozatát - mondta el az énekesnő a BBC Radio 4 Desert Island Discs című műsorában.

A brit énekesnő

a tervek szerint idén január és április között minden hétvégén két koncertet adott volna a Caesar's Palace-ben

a Weekends With Adele sorozat keretében. Adele azonban januárban, egy nappal a show indulása előtt egy érzelmes Instagram-videóban lemondta a fellépéseket. Akkor azt mondta, hogy stábtagok közül sokan elkapták a koronavírust, így nem tudták időben befejezni a műsort.

Az énekesnő most úgy fogalmazott, hogy a koncertsorozat lemondása miatt le volt sújtva, érezte mindenki csalódottságát, de kiáll a döntése mellett.

„Nem fogok csak azért csinálni egy műsort, mert muszáj, vagy mert különben az emberek csalódni fognak, vagy mert rengeteg pénzt fogunk veszíteni. Úgy vagyok vele, hogy a műsor nem elég jó”

- mondta Adele.

hirdetés

Februárban egy műsorban azt mondta, hogy a csapatával keményen dolgoznak az új időpontok előkészítésén, mert a koncerteket biztosan megtartják idén.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Az HBO nem gyárt több saját tartalmat Európa nagy részén
Nem lesz több magyar HBO-sorozat sem, helyi tartalmakat azonban vásárolnak majd, és a már gyártás alatt lévő produkciókat is befejezik.

Link másolása

hirdetés

Az HBO saját fejlesztésű tartalmai válnak a Discovery és a WarnerMedia összeolvadásával járó költséglefaragás nagy áldozataivá - tudta meg a Variety. A lap szerint

a jövőben nem fog produkciókat gyártani a skandináv országokat lefedő HBO Nordics, és a Közép-Európát - benne Magyarországot is - lefedő HBO Central Europe.

Emellett nem készülnek majd holland, illetve török produkciók sem.

Két olyan ország lesz, amit a lap szerint megkímélnek a nagy átalakítás során: Spanyolország és Franciaország. Ez utóbbiban még el sem indult az HBO Max, a spanyolnyelvű produkciók pedig jól futnak Latin-Amerikában, illetve Amerika spanyolajkú közönsége körében is.

A döntést a Warner Bros. Discovery szóvivője a Varietynek azzal indokolta, hogy

az HBO Maxot és a discovery+ csatornát együtt egy globális streamingszolgáltatás alá fogják beterelni, ezért vizsgálják felül a már meglévő tartalmakat.

A közlemény alapján az HBO-nak továbbra is lesz lehetősége, hogy helyi tartalmakat vásároljon az online platformjára, és a már gyártás alatt lévő, illetve néhány, már korábban zöld jelzést kapott produkciót még elkészíthetnek.

hirdetés

A Variety úgy tudja, a cég a jövőbeni terveit hétfőn reggel ismertette a csapattal és a gyártó partnereivel.

Mindez az után történik, hogy június 29-re minden előzmény nélkül kikerült az HBO Max kínálatából a magyar gyártású Besugó sorozat, ahogy az Aranyélet harmadik évada, és más európai gyártású sorozatok is. Sőt, köddé váltak amerikai szériák is, mint például a Vinyl, a Run vagy a Mrs. Fletcher.

Az HBO Max tulajdonosának hazai PR managere, Pinczés-Pressing Ádám akkor azt írta a Kreatívnak, hogy az HBO Max és a Discovery+ összeolvadásának előkészítéseként zajlik a két platform elemzése és a végső szolgáltatás kialakítása, ennek a folyamatnak a része, hogy egyes tartalmak lekerülnek a felületekről.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Csak a vég kezdete a Stranger Things 4. évadának fináléja, ami egy vizuális orgia
A kultikussá váló sorozat maratoni évadzárása nem okozott komoly csalódást a rajongóknak, de egy-két helyen akár bátrabbak is lehettek volna az alkotók. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Minden eddigi filmes és sorozatkritikám legnehezebb feladatát kaptam meg az elmúlt hétvégén: spoilermentesen kellene írnom a Stranger Things 4. évadának második felvonásáról. És bár nem futamodok meg a feladat elől, valamit nagyon fontos leszögeznem: az írás csak a 8. és 9. részt tekintve nem tartalmaz spoilert, néhány olyan dolog szerepelhet benne, ami a korábbi hét részben történt. Ha tehát van olyan, aki úgy érzi, jó ötlet egyben lenyomnia a kilenc részt, annak egyrészt sok erőt az elméjének és a szemeinek, másrészt talán jobb, ha ezt az írást kicsit későbbre tartogatja.

Azt hogy mennyire várta mindenki a nyolcvanas évek popkulturális és horrorvilágát megidéző, mára kultikussá váló sorozat negyedik évadának fináléját, az elmúlt napok-hetek filmes híreit látva talán mondani sem kell. Folyamatosan jelentek meg az izgalmas kérdések, meredek elméletek és hajmeresztő konteók az ötödik évad előtti befejezésről. Ahogy arról is lélegzetelállító számokat olvashattunk, hogy milyen csillagászati összeg, mennyi vizuális effekt és hány(száz) smink- és díszletóra fémjelezte a két részt. Amelyek közül az utolsó eleve egy sorozattörténelmi mérföldkő, hiszen finoman szólva nem gyakori, hogy egy széria egyetlen része egy hosszabb film két és fél órájával operáljon. Mindezek után nem csoda, hogy a premier napján, július 1-jén annyian voltak kíváncsiak a sorozatra, hogy a Netflix egy rövid időre meg is rogyott a felhasználók súlya alatt – a szolgáltató történetében állítólag először.

Ha röviden akarnám megfogalmazni a Stranger Things 4. évadának utolsó két részét:

a Duffer-fivérek és a mögöttük álló népes nemzetközi stáb hozta a kötelezőt. Azt, amit látványban, történetvezetésben és izgalomban elvártunk tőlük, de igazán extra és váratlan pillanatokat nem.

Amikor olvastam arról, hogy a maratoni epizódokkal nem ér véget a sorozat, hanem lesz még egy utolsó évada, akkor nagyjából minden részletében arra számítottam, ami végül bekövetkezett. Ahogy azt is jól tippeltem, hogy ha egy(-két) szereplő halálával tovább akarnak játszani az érzelmek húrján, akkor ehhez kiket fognak választani. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy olcsó, pláne unalmas lett volna a gran finale, de ha már 150 perc, egy-egy fordulattal lehetett volna erőteljesebben sokkolni. De kicsit olyan, mintha a legnagyobb patronokat már elpuffogtatták volna a korábbi részekben, és bár azokból maradt még a végére, de az érzés akkor is bennünk marad, hogy ezt már láttuk korábban.

Ahogy azt is éreztem, hogy az egész évad egyik legmellőzhetőbb szála, Hopper és Joyce kalandjai a Szovjetunióban kissé összecsapott véget kapott. A készítők eleve nehezen tudtak mit kezdeni a gyerekekről ezúttal teljesen leváló felnőttek karaktereivel, és a világ túlfelén játszódó történetrészletet leginkább Murray és Jurij komikus kettőse viszi az utolsó két részben is.

hirdetés

Az mindenképp a 8.és 9. rész előnyére írható, hogy nemcsak az évadot zárja le kiválóan, de számos, korábbi évadokban felmerült kérdésre egyértelmű, és nem mindig didaktikusan elénk tálalt választ ad. Végre teljes univerzummá, sőt szinte mitológiává áll össze az elmenyúzó, a demogorgonok és a negyedik évad igazán félelmetes főgonosza, Henry, alias „egyes”, alias Vecna. Így tökéletesen elhisszük a sorozatnak, hogy a félelmetes lény(ek) nem kizárólag az álmos, indianai kisváros, Hawkins létét, de az egész ismert világ sorsát veszélyeztetik. Ahogy a nyolcvanas évek horrorjain szocializálódott nézőnek az sem okozhat gondot, hogy elfogadja a tényt: mindössze egy maroknyi átlagember menti meg az apokalipszistől a világot.

Köztük, ugyebár, egy csapat gyerek, akik a központi szálat szolgáltatják a sorozat indulása óta. Az első évadokban az amúgy is izmos produkció fő látványelemei voltak a csetlő-botló, de zseniálisan kreatív és persze elképesztően cuki kiskölykök, akik viszont – az idő már csak ilyen – 2022-re kész felnőttek (de a sztori szerint is tinédzserek) lettek, ráadásul csatlakozott hozzájuk a fő szerepekben néhány huszonéves. Szerencsére a gyerekekben már az első évadok óta konstansan kibukó és egyre fejlődő tehetség annyira elsöprő erejű, hogy immár elviszi a hátán a show-t, és semmilyen hiányérzetünk nincs a cuki pofik és a gyermeki ártatlanság felé. (Ha mégis lenne, azért a negyedik évad utolsó részeire is maradt még belőle néhány lövésnyi.) Ugyanakkor a sorozat egyértelmű gyengesége, hogy a rengeteg barátságos, becsületes és szerethető karaktert nem mindig tudja egyforma energiával mozgatni, és egész részek, sőt egyes esetekben majdnem egy egész évad telik el úgy, hogy néhányan csak feleslegesen himbálóznak a fő történetszálon.

A legutóbbi szériában ilyen például Will, akivel összességében is kissé mostohán bánik a sorozat, és akinek más szerepe jelenleg nincs is nagyon, mint hogy sejtessen egy érzelmi-identitásbeli kérdést, amire az őt játszó színész, Noah Schnapp egy interjúban rá is erősített. Persze aztán az évad utolsó perceiben olyan szerepet kap, ami feledteti, hogy a többi epizódban jobbára csak a házból kizárt, szomorú kutyára emlékeztető fejét csodálhattuk, megspékelve a rajongók milliói által gyűlölt dumbésdumber-frizurával. Nála is súlytalanabbra sikerült azonban a bátyja, Jonathan figurája, akinek az utolsó részig nagyjából annyi a szerepe, hogy a szétszakadt társaság egyik felét furikázza államokon át, de az utolsó jelenetekben is csak egy kínosan feszengős pillanat jutott neki.

A karakterek közül mindenképp kiemelendő viszont Max Mayfield, akinek megformálója, Sadie Sink nem véletlenül kapott már két komoly szerepet, köztük egy Darren Aronofsky-filmet sorozatbéli feltűnése óta. A nehéz sorsú, depresszív karakternek eddig is nagyon komoly mélységeket kellett eljátszania, de az utolsó részekben olyan összetett és érzelemdús feladatokat ugrott meg, hogy nem lenne meglepő, ha bármilyen, kategóriájában kiosztható díjat bezsebelne. És ne feledkezzünk meg az Eddie Munsont alakító Joseph Quinnről, aki az évad egyik nagy meglepetésembere, és akinek az új szereplők közül a legfajsúlyosabb feladat jutott az egész évadban – valamint egy kifejezetten ikonikus jelenet az utolsó részben. Talán nem véletlen az sem, hogy az írók az említett két karakterre osztották az évadzáró legizgalmasabb és legérzelmesebb jeleneteit.

Az évad végére – mint említettem – tényleg minden összeáll: egyesül – még ha egy darabig nem is fizikailag – az addig több részre szakadt csapat, közösen köpnek a tenyerükbe, hogy legyőzzék a minden eddigi gonosznál félelmesebb Vecnát (és csatolt részeit), és ráadásként a Duffer-testvérek rendkívül ügyesen és izgalmasan vezetik fel nekünk a végső harcot az ötödik évadra. Ugyanakkor, mivel a hírek szerint arra még egy nagyobb lélegzetvételnyi időt kell várni, nagy kérdés, hogy hogyan illesztik a történetbe az akkor már jócskán a második X-en túllépő ifjú szereplők fizimiskáját, illetve tudják-e még fokozni a negyedik évad izgalmait és feszültségét. A négy etap alatt teljesen biztosan kimondhatjuk, hogy a Duffer-fivérek sem látványban, sem zenében, sem történetben nem alkusznak meg, ami jó előjel lehet, és csak reménykedhetünk benne, hogy nem fogyott el a puskaporuk. Ha így lesz, megvalósulhat, az egyik szereplő jóslata: mindaz a földöntúli élmény, amit eddig kaptunk, csak a vég kezdete lehetett...

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: