KULT
A Rovatból

„Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom” – egy éve tiltották be a koncertezést

Zenekarokat kérdeztünk a Bohemian Betyarstól a Tankcsapdáig, hogyan élik meg lelkileg a színpad hiányát, mi a B tervük a kiesett bevételeik pótlására és mennyire bizakodóak az idei fesztiválszezonnal kapcsolatban.


Napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. március 11-én hirdette ki a kormány a koronavírus miatti veszélyhelyzetet. Azóta még a nyári enyhítések idején is csak maximum 500 fős koncerteket és bulikat lehetett tartani, immár négy hónapja pedig újra semmilyet.

Cikksorozatunk első részében klubok, második részében zeneipari háttérdolgozók helyzetét mutattuk be, utolsóként pedig nyolc országosan ismert, szinte folyamatosan turnézó zenekar tagjainak tettük fel ugyanazokat a kérdéseket.

Bohemian Betyars (Szűcs Levente)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Körülbelül hatvan koncert maradt el. Ami legjobban fáj, hogy 2020 januárjában még New Yorkban játszottunk és ennek révén lehetőséget kaptunk, hogy nyáron Kanadában és Kaliforniában is koncertezzünk, de erre a történtek fényében még várni kell.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Szinte teljes egészében a zenekarra támaszkodtunk már az utolsó években, ez volt a főállásunk, sokat is dolgoztunk érte, hogy így legyen.

Most mindenki rákényszerült más munkákra, de ez egyáltalán nem haszontalan lecke az élettől. Én például biciklis futár vagyok és a pénzhez való viszonyom, megbecsülésem egész sokat fejlődött, amióta órákat kell tekernem minden egyes forintért, hogy megéljek valahogy.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Mivel tizennyolc éves korunk óta úton vagyunk, az elején nagyon furcsa volt ez a mozdulatlanság. De ennek is lett pozitív hozadéka, ugyanis életünkben először normális bioritmusunk alakult ki, egész kiegyensúlyozott most mindenki. Ettől függetlenül persze nagyon várjuk már, hogy újra felboruljon és utazzunk, koncertezzünk, afterezzünk.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Abszolút. Ez az egyetlen dolog, amit tudunk most csinálni, így hát minden héten próbálunk és elég sokszor megyünk le több napos-hetes zenélgetésre egy kis zalai faluba, ahol tavaly éltem. Ez egyben pihenés, kirándulás és csapatösszetartó tréning is. Nagy szerencse, hogy van rá lehetőségünk, meg is becsüljük és szépen alakulnak az új dalok. Idén ősszel szeretnénk megjelentetni őket.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

A minimum, ami várható, szerintem egy olyan nyár, mint a múlt évi volt, de átgondoltabban és okosabban is lehetne csinálni. Persze ez a kormány rendelkezésein múlik.

Remélem, átgondolják az aránytalanságát például annak, hogy ugyanúgy 500 ember lehet egy 500 négyzetméteres színpad előtt, mint egy 2000 négyzetméteresnél.

Biztos vannak még ötletek és tervek a fesztiválszervezők részéről, csak legyen nyitott a kormány a párbeszédre és egy fontos gazdasági szektor életben tartására. Aztán, ha minden jól megy, ősszel már klubokban is játszhatjuk az új dalokat.

Children of Distance (Somogyi Péter, Ács Róbert, Nyári Roland)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

A 2020-as évünk indult talán az eddigi legjobban a beírt koncertek szempontjából. Már az elején eddig soha nem látott mennyiség volt lekötve, a zenekarral tűkön ülve vártuk a szezont. Ha csak az előző évek év eleji lekötésekből indulunk ki, legalább 30-40 másfél órás nagykoncertnek lőttek tavaly.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Peti: Engem abszolút a padlóra küldött, épp ebben az időszakban vágtam bele egy családi vállalkozásba és egy költözésbe, ami a tartalékok nagy részét elvitte. Mivel évek óta nem vállalunk félplayback fellépéseket, nekem a legfőbb bevételi forrás a fesztiválszezon. Borzasztóan szerencsétlenül jött ez ki. Jelenleg webshopot üzemeltetek, ahol emblémázással és saját pólók nyomásával foglalkozom, emellett más előadóknak készítünk videóklipeket Rolival, de ez elenyésző bevételt generál a kiadásokhoz képest, amik sajnos a vírushelyzet ideje alatt is ugyanúgy megmaradtak. A jogdíj most az egyedüli stabil bevételi forrásom.

Robi: Én másképp éltem ezt meg, mint a srácok, mert amióta családom van és született két gyerekem, eleve úgy álltam hozzá, hogy nem lehet egy lábon állni, mert sosem tudja az ember, mit hoz az élet. Van több családi vállalkozásunk is, amik főleg mezőgazdasággal kapcsolatosak, azt igazából nem érintette ez a válság, annyi változott, hogy többet vagyok itthon a családdal, és a vállalkozásokból is talán kicsit többet tudtam vállalni. Nem mondom, hogy nem hiányzott, minden szempontból, de kevésbé érintett mélyen.

Roli: Mindenképpen nagy kiesés, hisz a bevételek fő forrása a koncertezés volt. Ami külön nehézzé teszi az egészet, hogy bár bevétel alig van, ugyanakkor az új dalokat, klipeket csinálni kell, különben eltűnik egy előadó.

Ez a "csinálni kell" annyiból kicsit erős, hogy azért mi ezt szerelemből csináljuk, de nyilván van egy gazdasági oldala is, és amikor azt látjuk, hogy több megy ki, mint ami bejön, akkor az nem feltétlenül egy jövedelmező üzlet. Ezért ahhoz, hogy új dalok szülessenek, valamiből bevételt is kell generálni.

Nekem fotográfus az egyik szakmám, ezzel próbálom keresni a kenyerem, de a jelenlegi helyzetben ez sem az a szakma, amiben olyan sok pénz van.

Fotó: Miklai Pepe

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Peti: Eleinte azt gondoltam, elmegy ez az egész gyorsan, addig is több időt tudok tölteni a családdal, emellett pedig lesz idő az alkotásra. Azzal nem számoltam, hogy a négy fal és ez az ingerszegény életmód egy idő után teljesen megöli az alkotási kedvet. Szerencsére be vagyunk tárazva dalokkal, így ebből szerencsésen jövünk ki a srácokkal.

A színpad hiánya viszont borzalmas ürességet hozott, néha csak előkapok egy koncertfelvételt, de ennyi idő távlatából annyira távolinak tűnik, hogy el sem hiszem, hogy azok mi vagyunk ott.

Robi: A bezártságot nehezebben viseltem, pont a lezárások előtt született meg a kisfiam és az első 2-3 hónap nehezen telt, mire hozzászokott mindenki ehhez az új helyzethez. De mára már ez lett a normál életünk, nem megyünk sehova, a kisfiam 1 éves lassan, már eljátszanak a kicsik egymással. Inkább arra leszek kíváncsi, a gyerekekben hogyan fog ez lecsapódni: a kislányom ovis, egyik hónapban van ovi, aztán nincs, mert vírus van. Ki tudja, nekik mi marad meg ebből.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Peti: Mondjuk úgy, hogy írogatok. Vannak napok, amikor megírok két dalt, vannak hetek, mikor egy szót se tudok leírni. Őszinte leszek, imádom. Ez az életem, de a megélhetésem is. Muszáj erről az oldalról is megvizsgálni.

Ha nincs ihlet, nincs dal, ha nincs dal, nincs jogdíj, ha nincs jogdíj, nincs pénz. Az előadók kiadásai ugyanúgy megmaradtak, pedig nincs bevétel. Pénzbe kerül az alapzene, a keverési munkálatok, a szereplő a klipbe, a fotóstúdió bérlése, az utazás a helyszínekre, a havi járulékok. Ezeket hajlamosak az emberek elbagatellizálni és ingyen elvárni a zenét.

Robi: Nekem jót tett ez a leállás, felszabadult sok időm-energiám, így írni is tudtam, meg kedvem is volt, engem ez kapcsolt ki a mindennapi rutinból. Azt csináljuk, amit szeretünk, úgy ahogy szeretjük, kicsit úgy tekintek erre a lezárásra, mint lehetőségre, hogy az ember alkosson és építse magát közben. Persze nagyon nehéz, ha pénzügyi szempontból nézzük, hiszen most befektetni, amikor nem tudja az ember, hogy visszajön-e, és ha igen, akkor mennyi… De bízzunk benne, hogy ez a helyzet sem tart örökké.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Peti: A srácokkal napi témánk ez a helyzet, bizakodunk. Azt várjuk, hogy talán augusztus-szeptember-októberben lesz egy kis szezon. Nagyon hiányzik már a közönségünk, a koncertek, a stáb. Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom.

Robi: Ha reálisan akarom látni, akkor talán nyár vége, ősz eleje lehet az az időszak, amikor már szabadabbak leszünk és lesznek koncertek. Fesztiválokra nem látok esélyt, ennyi idő alatt megszervezni, még ha közben a háttérben dolgoznak is rajtuk, és jegyeket eladni úgy, hogy az rentábilis legyen – lehetetlen.

Roli: Alig várom, hogy megkapjam az oltást, aztán haladjunk előre! Kedvenc költőm egyik kedvenc versével válaszolnék, hogy mikor lesz szerintem koncert? Szeptember végén.

Esti Kornél (Lázár Domokos)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Nehéz teljesen pontos számot mondani, de kb. 30-40 koncertről lehet szó. Kimaradt gyakorlatilag két és fél klubszezon, szinte egy teljes nyár, amikor lényegében minden fesztiválon játszani szokott a zenekar.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Az Esti Kornél összes tagjának van civil foglalkozása, mindig is több lábon álltunk. Ettől függetlenül a helyzet nagy érvágás mindannyiunknak anyagilag és mentálisan is, a stábunk pedig főként megszenvedi ezt az egészet, hiszen ők eddig szinte kizárólag a zeneiparból éltek.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Nagyon megviselt. Amikor az emberek azt mondják, hogy "a zenész miért nem megy el végre rendes munkát csinálni", elfelejtik, hogy ez legkevésbé a pénzről szól.

Arra rendezed be az egész életed, hogy amikor a közönség elé kiállsz, a lehető legjobb formában legyél, ami mentális felkészülést is jelent a próbák mellett. Most persze visszahúzódtunk a kreatív folyamatokhoz, alkotunk, de ez nem pótolja a közönség és a koncertek hiányát.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Ez majd most fog pontosabban kiderülni, mert tavasszal és nyáron rakjuk össze az új lemezt. Annak, amiben most vagyunk, egész biztosan lesz valami hatása az alkotói folyamatokra.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Nyár végén talán már lehet némi élet, a kisebb fesztiválokban bízunk. Talán a vakcina hoz valami számottevő változást, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a könnyűzene és az abból élők sorsa eddig sem igazán izgatta a döntéshozókat.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Braun Rita, Melissa McCarthy magyar hangja
Hónapokig tartó betegség után elhunyt Braun Rita színésznő, aki Börcsök Enikő halála után vette át Melissa McCarthy szinkronizálását. Halálhírét családja csak napokkal később tudta közölni.
M.M. / Fotó: Fejes Rita/Facebook - szmo.hu
2026. június 18.



Hónapok óta tartó betegség után, 54 éves korában elhunyt Braun Rita szinkronszínész. A színésznő még június 6-án halt meg, a halálhírét azonban a családja csak csütörtökön tudta megosztani a nyilvánossággal, mert csak ekkor fértek hozzá az elhunyt Facebook-profiljához.

A család közösségi oldalán közzétett bejegyzéséből kiderül, miért nem lehetett a színésznőt elérni az utóbbi időben. „Tisztelt ismerősök, barátok! Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy Rita 2026. június 6-án örökre elaludt. Sajnálom, hogy nem tudtuk előbb közölni, de most tudtunk belépni a fiókjába” – idézte a család közleményét az Index.

„Hónapokig küzdött, de a szervezete feladta a harcot… Hatalmas űrt hagyott maga után.”

A család azt is közölte, hogy Braun Rita búcsúztatása szűk családi körben zajlik majd. Arra kérték az ismerősöket, hogy gondoljanak rá szeretettel, és a színésznő utolsó üzenetét is átadták, mely szerint barátai ne szomorkodjanak, hanem éljenek békében és boldogságban.

Braun Rita a szinkronszakma elismert alakja volt, aki Börcsök Enikő 2021-es halála után több filmben is átvette Melissa McCarthy magyar hangjának szerepét.

A nézők emellett hallhatták a hangját az Agymenők című sorozatban is, ahol Dr. Stephanie Barnett karakterét szinkronizálta, de színésznőként is feltűnt több magyar filmben, köztük a Kaméleon, a Nyócker! és a Vakvagányok című alkotásokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk