KULT
A Rovatból

Köleséri Sándor: „Szellemi akadálymentesítés is kéne”


Link másolása

- Mi a stand-up comedy révén ismerkedtünk meg. Büszke vagyok rá, hogy többször álltunk egy színpadon. Te a műsorodban igen gyakran a termetedből csináltál viccet. A nézőnek felszabadító élmény, hogy lehet ehhez a témához humorral is közelíteni. Mindig is ilyen önironikusan tekintettél magadra, vagy el kellett jutnod idáig?

- El kellett jutnom. Nem volt rövid és sima az út. Egész sokáig, úgy 22-23 éves koromig tartott, mire sikerült elfogadnom magamat. Azért került a stand-up témám középpontjába a termetem, mert azzal, hogy 132 centis vagyok – azt szoktam mondani, hogy én vidéken nem nőttem fel –, csomó olyan élethelyzetet hoz a sors, amit fel lehetett fogni tragikusan és viccesen is. Most már, 47 évesen inkább szórakoztat, mert megtanultam humorral együtt élni vele. Régebben, ha hülye helyzetbe kerültem, akkor zavarba jöttem.

Amiket a stand-upban mondtam, annak a 80%-a megtörtént. Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy Woody Allen filmben lennék. Például, amikor a sorozáson megkérdezte az orvos, hogy „fog még maga nőni?”, akkor bizony zavarba jöttem 18 évesen. Talán azt hitte, hogy szimulálok? A mai napig előfordulnak hasonló helyzetek.

Sokszor tapasztalom, amikor először találkozom valakivel és elkezdünk beszélgetni, hogy zavarba jön. Van egy sztereotípia a fogyatékkal élőkkel szemben. Például, ha vásárol, vagy valamilyen szolgáltatást vesz igénybe, legtöbbször ahhoz beszélnek, akivel van - mintha ő maga értelmileg is akadályozott lenne.

- Könyv írására még nem gondoltál?

- De, már nagyon rég érzem, hogy volna bennem egy könyv. Tavaly kaptam egy kedves ismerősömtől tollat és naplót, ő ezzel akart motiválni a megírására. Előfordult, hogy 24 órán belül beszélgettem két különböző emberrel, akik egyáltalán nem ismerték egymást, és mindketten azt mondták, írnom kellene. De kicsit lusta vagyok elkezdeni és lehet, egy kicsi lökdösés kellene hozzá.

- A stand-upon keresztül visszaérkezünk a Nem Adom Fel Kávézóhoz, ahol hamarosan rendhagyó stand-upcomedyest lesz.

- Török Ádám és Bács Miklós keresett meg azzal, hogy mi lenne, ha szerveznénk a Nem Adom Fel Kávézó javára egy jótékonysági és szórakoztató stand-up comedy estet. Ők azzal támogatnák a helyet, hogy a Stand Up Budapest tagjaiként ingyen eljönnek fellépni. Nagyon megköszöntem, majd én is megkérdeztem a saját ismerőseimet a szakmából. Tényleg első szóra jött Janklovics Péter vagy a Szomszéd Néni Produkciós Iroda – Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs –, Gaál Dani, Szabó Balázs Máté, illetve Kaszányi Roland, aki vicces, felnőtt bűvészműsorral készül erre az alkalomra. Az est december 5-én, este 8 órakor lesz a Nem Adom Fel Kávézó és Étteremben, amihez előzetes regisztráció szükséges a hely korlátozott befogadó képessége miatt. Belépő jegy nincs, viszont adománnyal lehet támogatni a kávézó működését és fenntartását.

Továbbá szeretnénk a jövő év elején megjelenni egy saját kávé termékkel és a januári születésnapra elkészíttetni egy új kisfilmet róla.

- Hol találkozhatunk veled a közeljövőben, miben játszol?

- Szabadúszó színész vagyok, ami azt jelenti, hogy nem vagyok társulati tag. Ahova hívnak, oda megyek. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Most három színházi előadásban játszom. Múlt héten újítottuk fel az Örkény Színházban a Sötétben látó tündér című mesejátékot, amit Bagossy László írt és rendezett. Ennek Pogány Judit a főszereplője, már 13 éve játsszuk, még mindig telt házzal. Már januárra se lehet rá jegyet kapni.

Továbbá látható vagyok egy operában, a Giocondában, amit januárban és februárban lehet majd látni az Erkel Színházban. Almássy-Tóth András rendező elképzelése szerint az inkvizítorokat itt most kisemberek játsszák. Négyen vagyunk, igaz nem áriázunk benne, de fontos szereplői vagyunk a dalműnek.

Szerepelek még egy prózai előadásban, amit az Aradi Kamara Színház társulatával hoztunk létre. Rosencrantz és Guildernstein halott a címe, egy Hamlet parafrázis. Filmen sokan láthatták (Gary Oldman és Tim Roth a főszereplői), ebben Claudiust, a királyt játszom. Mivel ma Arad lakosságának körülbelül egy harmada magyar, ezért ritkán tudjuk játszani. Mostanában inkább színházi fesztiválokon adjuk elő. Nyáron voltunk vele Nagybányán (Románia), Kisvárdán, Bitolában (Észak-Macedónia) és Gdanksban is (Lengyelország). Egyébként az utóbbi helyen játszottam már a Nemzeti Színház Ahogy tetszik előadásával is, Vilmosként. Jó volt ismerős városba visszatérni, gyönyörű épületekkel és terekkel rendelkezik, a Balti-tenger partján. Mellesleg Európa egyik legnagyobb Shakespeare fesztiválját rendezi meg évről évre, ahová a világ számos pontjáról érkeznek társulatok és nézők is.

Vannak saját színházi ötleteim is. Nem szeretek otthon ülni és kivárni, hogy a rendezők hívjanak.Szívesen keresek magamnak darabokat. Ilyen volt például Tallér Edinának az Egy perccel tovább című kétszereplős lélekdrámája, ami a férfi-nő kapcsolatot boncolgatta. Illetve volt egy pajzán versekből és dalokból álló összeállításunk, ami Janus Pannoniustól Kosztolányin keresztül nagy magyar írók és költők műveiből készült. Témájában talán hiánypótló volt a kulturális palettán.

Mostanában, ami foglalkoztat, hogy nagyon szeretném eljátszani Zoli bohóc életét. Ő a két világháború között élő, zsidó származású, alacsony termetű bohóc volt. A kor egyik ismert és népszerű figurája a vurstliban és a színházi életben. Megírta a saját életét, maga adta ki és árulta a Nyugatinál. Aztán a nyilasok összeszedték és elküldték Auschwitzba, ahol Mengele beöltöztette mindenféle idióta jelmezekbe, és köszöntenie kellett a gázkamrába behajtott zsidókat, míg nem egyszer őt is behajtották.

Erről a ’80-as években Gárdos Péter készített egy kisjátékfilmet, akinek nemrég jelent meg a „Királyi játék” című könyve. Kempelen Farkasról szól, aki megalkotta a híres sakk automatáját, amelyben egy Arnold nevű kisember bújt el. Úgy tudott sakkozni, hogy rommá verte Mária Terézia egész udvarát és fél Európát. Ezt is szívesen eljátszanám filmen vagy színházban.

Visszatérve a kávézóhoz nemcsak eseti programokat szervezek, hanem három éve elindítottam egy Irodalmi Kávéház sorozatot is. Így vendégünk volt már például Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Erdős Virág, Varró Dani, Lackfi János, Spiró György, Bereményi Géza, Závada Péter és fia Pál, Egressy Zoltán, Ugron Zsolna, Röhrig Géza, Jászberényi Sándor.

Nagy örömömre januárban eljön hozzánk Szarka Tamás (Ghymes) az irodalmi estjével, majd Kepes András, Vámos Miklós, Dragomán György, Szabó T. Anna, Müller Péter is. E mellett hétfőként filmklub is van nálunk, alkalom adtán közönségtalálkozóval. December 16-án A Curtiz című filmet vetítjük, ami után vendégünk lesz Topolánszky Tamás Yvan - a film rendezője. Egyébként ebben is felbukkanok egy apró szerepben. Nagyon élvezem a forgatást, remek emberek alkották a stábot. Kertész Mihályról szól, aki az Oscar-díjas Casablancát rendezte.

Jövőre jön ki Felméri Cecília„Spirál” című filmje, amiben haltelepítőt játszom. Azért volt érdekes a forgatás, mert a film négy évszakban játszódik, végig egy helyszínen.

Szintén jövőre kerül a mozikba Nyíri Kovács István „Boszorkányház” című rendezése, amiben szintén szerepeltem. Ezen kívül a Netflix új sorozatának, a Witchernek az egyik epizódjában leszek látható.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: