KULT
A Rovatból

Kő-kiütést mindenkinek! – 80 éves Bob Dylan, a rock-költészet atyja

Visszaadta a zenét a poézisnek, Nobel-díjával polgárjogot adott egy lenézett műfajnak.
Fotó:Flicks - Xavier Badosa - szmo.hu
2021. május 24.



Göbölyös N. László[sz]

„Megköveznek, ha utcán csámborogsz,

megköveznek, ha ülőhelyért harcolsz,

megköveznek, ha a pincében császkálsz,

megköveznek, ha az ajtón átjársz.

Kivert kutya ezeknek nem leszek.

Kő-kiütést mindenkinek!”

(GNL fordítása)

Ezzel a részeg hangulatú indulóval, a Rainy Day Women 12:35-tel kezdődik a rockzene egyik mérföldköve, Bob Dylan Blonde On Blonde című 1966-ban megjelent dupla albuma. Ennél tökéletesebben azóta sem fogalmazta meg senki dalban az intolerancia lényegét és a a legtágabb értelemben vett másságot elutasítók iránti mélységes megvetést. A refrén 2. sora alig lefordítható: „Everybody must get stoned”. Ez ugyanis egyszerre jelenti azt, hogy „mindenkit meg kell kövezni”, de azt is, hogy „mindenkinek ki kell ütnie magát”.

Bob Dylan már induláskor abszolút antisztár volt: egy szépnek aligha mondható fiatalember, aki sem gitározni, sem énekelni nem tudott igazán. Mégis oda kellett figyelni erre az erősen nazális hangra, a gyakran szinte motyogva előadott szövegekre. És ennek az egykori fiatalembernek még 60 évvel későbbre is maradt mondanivalója.

Az már önmagában ellentmondás, hogy egy rockénekes „élő klasszikus” lesz, az pedig egyenesen csoda, hogy megérje a 80. életévét, és egy évvel korábban, a világjárvány kellős közepén még új lemezzel is kijöjjön. De Bob Dylan, akinek ma a születésnapját ünnepeljük, mindig nagy ívben tett a szokásjogra, az ellenvéleményekre. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy kit tart sikeres embernek, így válaszolt. „Azt, aki reggel felkel, este lefekszik, és a kettő között azt csinál, amit akar”.

Sokan próbálták már megfejteni az 1941. május 24-én a Minnesota állambeli Duluth-ban ukrajnai zsidó ősöktől származó Robert Allen Zimmermann titkát, aki a műfajban elsőként megkapta 2016-ban az irodalmi Nobel-díjat, ezzel mindörökre polgárjogot szerezve a 20. század második fele legjelentősebb kulturális irányzatának. Holott valójában nem tett mást, mint végleg visszaadta a költészetnek örök társát, a zenét, amelytől évezredek után csak a 17. század választotta el ideiglenesen. Bár a „megzenésített vers” már dívott Petőfi Sándor korában is, és a 20. század elejétől virágozni kezdett a hasonló indíttatású sanzon, amelyhez a kor legkiválóbb költői szolgáltatták a verseket Ady Endrétől Heltai Jenőig, Bertolt Brechttől Jacques Prévert-ig, de a rock volt az, amely ismét teljessé tette dal és vers, szerző és előadó fúzióját.

Dylan mesterének a munkás dalnok Woody Guthrie-t tekintette, nagy hatást gyakoroltak rá a fekete bluesénekesek, de jócskán merített az amerikai és európai irodalomból – művésznevét Dylan Thomas iránti tiszteletből vette fel – és nem utolsósorban zsidó-keresztény hagyományból, amelyeknek motívumait gyakran ültette át meglehetősen profán környezetbe. És akkor még nem szóltunk a különböző drogélményeiről. Mindezekből alakított ki egy sajátos, hol nyersebb, hol emelkedett, néha szókimondó, gyakrabban szimbolikus-szürreális költészetet, amelynek értelmezése komoly agytornát jelentett a rajongóknak és az irodalmároknak egyaránt.

Valószínű, hogy a rejtélyes sokarcúság is hozzájárult a Dylan-mítoszhoz, hiszen a szövegmagyarázatokhoz a legritkább esetben szólt hozzá, és amikor életfilozófiájáról kérdezték, csak annyit mondott: „Légy!” (Be!).

Miként az is, hogy soha nem hagyta magát beskatulyázni. Első éveiben protest-song énekesnek könyvelték el olyan dalaiért, mint a Blowin’ In The Wind – a 60-as évek egyik békehimnusza volt, több tucatnyi feldolgozásban – vagy a Times They are A-Changin’, majd balladái nyomán folk-előadónak. Ma már kevesen tudják, hogy egyik első előadója volt a House of the rising sunnak, azaz a „Felkelő nap házának”. Akkoriban nemcsak szerelme, hanem eszmetársa is volt Joan Baeznek, aki viszont egész életében megőrizte militáns magatartását. 1965-ben azonban Bob úgy döntött, hogy akusztikus gitárját lecseréli elektromosra, és e szentségtörést éppen a newporti folk-fesztiválon követte el. És ez nemcsak hangszerváltást jelentett, hanem új utakat is szövegeiben a példabeszéd-szerű Highway 61 Revisited-től a Ballad of a Thin Manig, amelyben a róla kialakított imázstól való eltávolodásról énekel.

1966-os csaknem halálos végű motorbalesete után egy befelé forduló, önmagát is kereső művész jelent meg, és hiába kérték rajta számon a korábbi „harcost”.

Nem mintha nem lettek volna később erős társadalmi töltésű dalai, mint például az ártatlanul elítélt fekete bokszoló, Rubin Carter kiszabadításáért írt Hurricane, vagy az 1980-as évek végén született Political World és az Everything is Broken, de ezek nem „programszerűen” szerepeltek nála. Megnyugvást keresett a vallásban, volt egy rövid keresztény korszaka, majd Allen Ginsberggel közösen elzarándokoltak a Siratófalhoz, de aztán ráébredt, hogy az ő igazi hite a zenében van. A 21.században pedig visszatért a gyökerekhez, a népdalokhoz, a blueshoz, sőt, még a protesthez is, hiszen 2020-ban megjelent albumának, a Rough and Rowdy-nak befejező, 17 perces darabja, a Murder Most Foul az 1963-as Kennedy-gyilkosságot idézi fel.

Közben kacérkodott a „valódi” irodalommal is. Már 1971-ben megjelent egy kísérleti regénye, a Tarantula, és több ízben publikált megzenésítésre nem szánt verseiből is. 2004-ben adták ki a Krónikák címmel, magyarul is olvasható, háromrészesre tervezett memoárjainak első kötetét.

E szinte megfoghatatlan személyiség ihlette 2007-ben Todd Haynes I’m Not Here című filmjét, amelyben Dylan hétféle arcát mutatja meg pályája különböző szakaszaiban – még nőnek is láttatta őt a rendező Cate Blanchett megszemélyesítésében – de a Dylan- és az ellenkultúra-rajongóknak kötelező mozi Martin Scorsese dokumentumfilmje, a No direction home.

Amerikai és brit egyetemek már jó ideje tanítják Bob Dylan költészetét. Cambridge és Oxford is több tanulmánykötetet adott ki a munkásságáról. Hogy végül ő lett a műfaj első Nobel-díjasa, abban fontos szerepe van Gordon Ballnak, a Washington & Lee egyetem professzorának is. Ő ajánlotta ugyanis először 1996-ban Dylant e kitüntetésre, majd a következő 20 évben mindig megismételte. A svéd akadémia méltatásában is szerepelt Ballnak az a mondata, amely a Dylan-jelenség lényegét foglalta össze: „Visszaadta az orális hagyomány méltóságát. Szövegeivel és zenéjével olyan határtalan univerzumot hozott létre, amely meghódította az egész Földet.”

Bár Dylan egyszeri és megismételhetetlen, hatására egyre többen ébredtek rá a rockmuzsikusok közül, hogy e zene alkalmas tartalmas, költői színvonalú szövegek tolmácsolására. Ma már nem meglepő, hogy Paul Simon, Jim Morrison, Lou Reed, Ian Anderson, Roy Harper, Joni Mitchell, Nick Cave, Suzanne Vega és még sokan mások dalszövegeit is elismerik költészetként, nem is szólva arról, hogy ezek a dalversek milliókhoz jutnak el napjainkban is, szemben a Parnasszus modern lakóinak munkáival. Az sem véletlen, hogy Dylan rock-költőtársát, Patti Smith-t bízta meg, hogy olvassa fel Stockholmban az ő Nobel-díj-ünnepségre szánt beszédét.

Dylan dalai, versei már régóta közkincsek. Nemcsak egyetemeken tanítják – 2009-ben egyenesen Cambridge adott ki egy tanulmánykötetet munkásságáról –, hanem még filmben is szerepel „oktatóprogramként”: a Veszélyes kölykökben (1995) a Michelle Pfeiffer alakította tanárnő hátrányos helyzetű kamaszoknak magyarázza a Mr. Tambourine Manen keresztül a kábítószerezés veszélyeit. És ne feledkezzünk meg Gordon Ballról, a Virginia Military Institute professzoráról sem, aki 1996-ban ajánlotta először Dylant Nobel-díjra.

A svéd akadémia méltatásában is szerepelt Ballnak az a mondata, amely a Dylan-jelenség lényegét foglalta össze: „Visszaadta az orális hagyomány méltóságát. Szövegeivel és zenéjével olyan határtalan univerzumot hozott létre, amely meghódította az egész Földet.”

Az én első igazi találkozásomat Bob Dylannel a Koncert Bangladesért című film jelentette. Dylan az 1971. augusztus 1-jén, a George Harrison által szervezett, a New York-i Madison Square Gardenben tartott jótékonysági koncerten lépett fel először Amerikában öt évvel motorbalesete után. Öt dalt énekelt, a nyomasztó látomásokkal teli A Hard Rain’s Gonna Fallt, és a Mr. Tamburine Mant, amelyet 25 évvel később a Veszélyes kölykök című filmben Michelle Pfeiffer a drogfüggés szimbólumaként magyaráz hátrányos helyzetű tanítványainak. De ezeken kívül is megvannak az örök Dylan-kedvenceim: az It’s All Over Now, Babe Blue-nál aligha van szebb szerelmi búcsú, a Like A Rolling Stone a magány tökéletes mélyértelmezése, az All Along The Watchtower egy spirituális szabadulójáték, az Only A Hobo megrázó hajléktalan-sirató. A The Man In A Long Black Coat akár egy western is lehetne, de mindig rám jön a borzongás a Knockin’ On Heaven’s Door vagy az It’s Alright, Ma hallatán – mindkettő tragikus végkifejletet sejtet egy-egy felejthetetlen filmben, a Pat Garrett és a Kölyök Billy-ben, és az Easy Rider-ben.

2003-ban ott voltam párommal a Papp László Arénában Bob Dylan koncertjén. Ezúttal elektromos orgonát nyomogatott, énekelni még mindig nem tanult meg rendesen. Nem mondható, hogy túlságosan törekedett volna a közönséggel való kommunikációra, mégis volt valami elképesztő erő abban az estben: bekerültünk egy szabad lélek aurájába…

Bob Dylannel kapcsolatban a legnagyobb hiányérzetem, hogy még nem született egy egész pályafutását átölelő magyar nyelvű gyűjteményes kötete. Barna Imre Mit fúj a szél című vékonyka válogatása a 80-as években jelent meg. Voltak/vannak, akik magyarul szólaltatták meg dalait Dinnyés Józseftől Hobóig, de a nagy antológia még várat magára. Lehet, hogy még nem született meg az a magyar költő, aki kellő távlatból, ugyanakkor a szövegek mélyrétegeinek feltárásával tudná átültetni anyanyelvünkre Bob Dylant?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Mókusokat nyúzott, nem mosakodott, és szexuális erőszaknak tartja a pucér fotói ellopását – 35 érdekesség a 35 éves Jennifer Lawrence-ről
Thomas Jefferson leszármazottja? Odaadta a szüleinek az Oscar-díját? Jeremy Rennerrel unokatestvérek? Ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük J-Law szülinapját.


1. 1990. augusztus 15-én, délután 15:20-kor született Jennifer Shrader Lawrence néven, a Kentucky állambeli Louisville-ben.

2. Édesapja, Gary S. Lawrence (született Kentuckyban, 1956-ban) építőmunkás volt, majd egy betonipari vállalkozást, a Lawrence & Associates-et vezette, édesanyja, Karen M. Koch (született Kentuckyban, 1956-ban) pedig egy nyári gyermektábort irányított. Jennifer és két bátyja, Ben és Blaine is Kentuckyban nőttek fel.

3. Apai nagybátyja Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnökének leszármazottja.

4. 14 évesen fedezte fel egy tehetségkutató egy New York-i utcán, amikor 2005-ben a családjával nyaralt, aki később elintézte, hogy elmehessen egy meghallgatásra.

5. A középiskolás osztálya két egymást követő évben is a „legbeszédesebb” diáknak választotta.

6. 23 éves korára ő lett a legfiatalabb színésznő, aki három Oscar-jelölést (A hallgatás törvénye, Napos oldal, Amerikai botrány) kapott, ebből kettőt főszerepért (A hallgatás törvénye, Napos oldal), egyet pedig meg is nyert (Napos oldal).

7. Nagy rajongója Jeff Bridgesnek, akivel 2013-ban a San Diegó-i Comic-Conon futott össze. Odament hozzá, nem tudva, hogy éppen interjút ad az Entertainment Tonightnak, majd sietve elmenekült. Bridges azonban észrevette őt, és azonnal visszahívta. A riporter ekkor átadta a mikrofont a megszeppent Lawrence-nek, és megkérte, hogy folytassa az interjút.

8. A Cool Ranch Doritos (népszerű nacho chips) iránti szeretete miatt több ruháját is összepiszkolta az Amerikai botrány (2013) forgatásán, és ezzel majdnem tönkretette őket. A jelmeztervezők úgy oldották meg a problémát, hogy több azonos ruhát készítettek neki, hogy a forgatás során mindig legyen egy tiszta darab.

9. A hallgatás törvénye (2010) című filmben játszott szerepéhez megtanult mókusokat nyúzni, fát vágni és bunyózni.

10. Első mozgóképes szerepét a Monk - Flúgos nyomozó című sorozat egyik 2006-os epizódjában játszotta (kabalafigura volt egy kosármeccsen) 15 évesen.

11. A 2013-ban a Napos oldalért kapott Oscar-díját a szüleinek adta, akik a Kentucky állambeli Louisville-i otthonukban őrzik azt, Jennifer ugyanis „furcsának” érezte, hogy a saját házában tartsa.

212. Egy interjúban elmondta, hogy mivel ő és Az éhezők viadala című filmben játszó Josh Hutcherson annyira jó barátok lettek, úgy döntött, hogy a szomszédjában vesz házat.

13. Amikor megkérték, hogy hízzon meg Tiffany Maxwell szerepéhez a Napos oldalhoz, miután le kellett fogynia Katniss Everdeen karakteréhez az Az éhezők viadalában, a válasza az volt: „Persze, hogyne!”

14. 2014-et Hollywood legjobban kereső színésznőjeként zárta, a filmjei világszerte több mint 1,4 milliárd dolláros bevételt hoztak a mozikban.

15. Az éhezők viadala forgatásán többször is ugyanazzal a vérrel és sebekkel sminkelve jelent meg, mint az előző napon. Emiatt Elizabeth Banks színésznő a „Katpiss Neverclean” („Katpisi Sosemtiszta”) becenevet adta neki.

16. A Napos oldalért elnyert Oscar-díjával a második legfiatalabb díjazott lett e kategóriában a 22 évével. A legfiatalabb azóta is Marlee Matlin, aki az Egy kisebb isten gyermekei című filmjéért kapta meg a szobrot 1987-ben, 21 évesen.

17. Meghallgatásra jelentkezett Bella Swan szerepére az Alkonyat (2008) című filmben, de Kristen Stewart elhappolta előle a karaktert.

18. Természetes szőke. Az éhezők viadala (2012) című film kedvéért festette barnára a haját.

19. 2019. október 19-én feleségül ment a nála hat évvel idősebb galériatulajdonos Cooke Maroney-hoz egy fényűző ceremónia keretén belül Belcourtban (Newport, Rhode Island). A vendégek között volt Ashley Olsen, Kris Jenner, Emma Stone, Cameron Diaz, Nicole Richie és Sienna Miller is. A pár az év februárjában jelentette be az eljegyzését.

20. Első gyermekét, a Cy Maroney nevű fiúcskát 31 évesen, 2022 februárjában szülte.

21. 2015 decemberében a Watch What Happens Live with Andy Cohen című műsorban elárulta, hogy kamerán kívül megcsókolta Liam Hemsworth színésztársát. Ugyanebben az interjúban azt is elismerte, hogy egyszer, az Oscar-gálán megjelenése előtt marihuánát szívott az egyik bátyjával.

22. 2013-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

23. Azok között volt, akiket érintett a különböző hírességek – többnyire nők – magánfotóinak meghackelése/ellopása, amelyek közül sok meztelen felvételeket is tartalmazott, és amelyeket a 4chan weboldalon tettek közzé 2014-ben, majd más internetes hálózatokon is terjesztettek. Az eseményt a média „The Fappening'” néven emlegette. A hackelés teljesen új vitát indított el az internetes korszakbeli magánéletről, valamint arról, hogy az emberek igazságtalanul és rosszindulatúan bírálják az áldozatokat azért, mert egyáltalán elkészítették és a számítógépükre, telefonjaikra mentették ezeket a képeket. Jennifer 2014-ben a Vogue magazinnak adott interjúban így nyilatkozott erről: „Ez nem botrány. Ez nemi bűncselekmény. Ez szexuális erőszak. Undorító. Meg kell változtatni a törvényt, és nekünk is meg kell változnunk.”

24. Ő és Jeremy Renner ötödik unokatestvérek. 2015-ben az Ancestry.com kutatócsoportja felfedezte, hogy van egy közös ősük Kentuckyban: a farmer Robert Tague Lawrence ötödik dédapja és Renner negyedik dédapja volt. Lawrence és Renner együtt dolgoztak az Amerikai botrány (2013) című filmben.

25. Édesanyja, Karen egyszer ellopta az Oscar-szavazólapját, és megpróbált helyette voksolni. Lawrence megdöbbent, amikor megtudta, hogy az anyja kitöltötte a hivatalos szavazólapot, és el is küldte – csakhogy az rossz címre ment, ezért visszajött hozzájuk. Karen és Jennifer nem értettek egyet abban, hogy kire kéne szavazni.

26. A „J-Law” beceneve nem a hírneve után született, hanem már korábban: a hetedik osztályos tanára találta ki neki.

27. Meghallgatásra jelentkezett Olive Penderghast szerepére a Könnyű nőcske (2010) című filmben, de Emma Stone kapta meg a szerepet.

28. Cameoszerepet játszott Fraida Felcherként a Dumb és Dumber kettyó (2014) egyik flashbackjében, de Jennifer később kérte, hogy vágják ki a jelenetét.

29. Meghallgatásra jelentkezett Blake Lively A pletykafészek című sorozatának egyik szerepére, a sorozat alkotója, Josh Schwartz emlékei szerint pedig nagyon csalódott volt, hogy nem őt választották ki.

30. Az Oscar-díjas francia színésznő, Marion Cotillard nagy rajongója.

31. Az AskMen magazin 2013-as listáján az első helyen végzett a 99 legvonzóbb híresség között.

32. A Forbes magazin szerint 2015-ben és 2016-ban ő volt a legjobban fizetett színésznő.

33. Nagy támogatója a Planned Parenthood nevű szervezetnek, amely a fogamzásgátlás és a nők, különösen a tinédzserek egészségügyi ellátását segíti.

34. A kedvenc filmjei: Jurassic Park (1993), A hosszú búcsú (1973), Bridget Jones naplója (2001), Büszkeség és balítélet (2005), Tesó-tusa (2008), Party zóna (1978), Ace Ventura – Állati nyomozoo (1994), Superbad – Avagy miért ciki a szex? (2007), Édes kis semmiség (2002) és A híres Ron Burgundy legendája (2004). Hmm, egy vérbeli Adam McKay-rajongóhoz van szerencsénk? Talán nem véletlen, hogy feltűnt a rendező Ne nézz fel! (2021) című filmjében is.

35. Kamala Harris elnökjelöltet támogatta a 2024-es amerikai elnökválasztásokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A hadvezérben Jason Momoa egy szál ágyékkötőben kaszabolja honfitársait, avagy A rettenthetetlen Hawaii-on – Pilotkritika
Véres, nagyszabású, érdekes – a történelem egy kevésbé ismert része elevenedik meg, sokak számára pedig az is kiderül, honnan ered a Dragon Ball-beli Songoku csatakiáltása…


I. Nagy Kamehameha a Hawaii Királyság első uralkodója volt 1795 és 1819 között. A harcos, diplomata és vezető hosszú évekig tartó konfliktusok után 1810-ben egyesítette a Hawaii-szigeteket, illetve azok királyságait (Maui, Kaua’i, Hawai’i és O’ahu). Ezt megelőzően ugyanis a szigetek főnökei között háborúk dúltak. 1778-ban James Cook kapitány érkezett Hawaiira, ami egybeesett Kamehameha ambícióival. Nyugati fegyverek és tanácsadók segítségével Kamehameha csatákat nyert Mauin és Oahun is, 1810-ben pedig, amikor Kauaʻi királya beleegyezett, hogy Kamehameha alatt hűbéres királyságot alapít, a nagy cél végre beteljesedett. Hawaii egyesítése pedig nemcsak azért volt jelentős, mert hihetetlen teljesítménynek számított, hanem mert különálló kormányzás alatt valószínűleg a nyugati érdekek versengése miatt szétesett volna.

Ez a történelem, Jason Momoa számára pedig népe históriája kulcsfontosságú.

Thomas Pa'a Sibbett-tel együtt már 2015 óta, tehát kerek tíz éve dolgozott azon, hogy elkészülhessen A hadvezér, amely eredetileg I. Kamehamehát tette volna a sztori középpontjába, és Momoáék egész estés mozifilmként képzelték el, majd később úgy döntöttek, hogy a nagy hódító legyen inkább mellékszereplő, a fókuszban pedig álljon a hadvezér Ka’iana (Momoa alakításában), aki 1795-ben Kamehameha ellen fordult, amikor az meghódította Oahu szigetét.

Vagyis ő a szigetek egyesítése ellen küzdött. Így kapott a sorozat egy érdekesebb vetületet és nézőpontot, ahelyett, hogy a nagy király életének szimpla történelmi, életrajzi, háborús feltárása lett volna.

A hadvezér első részében tehát megismerjük Ka’ianát, a katonát, aki kapásból egy megtermett cápával birkózik, de rögtön meglátjuk az emberi oldalát is, amikor hálát suttog a legyőzött halnak, megköszönve neki, hogy testét a rendelkezésükre bocsátotta. Majd megtudjuk, hogy Ka'iana és családja jelenleg Kaua'i királyságában él, de mivel Maui szigetéről származnak, kitaszítottként tekintenek rájuk. Ka'iana ugyanis Maui hadvezére volt, de elhagyta szülőföldjét (megszökött a seregből), miután rájött Kahekili király (Temuera Morrison) brutális ambícióira. Amikor azonban a király visszahívja (és megfenyegeti), Ka'iana beleegyezik, hogy segít legyőzni népének az ellenséges O’ahut, azonban egy jóslat, egy aljas átverés és egy szimpla bosszú miatt súlyos háborúba keveredik.

A minisorozat egyik fő érdekessége, hogy az alkotók megpróbálták annyira autentikusra fogni a dolgokat, amennyire csak lehet. Épp ezért például a színészek mindegyike hawaii nyelven beszél, az első részben legalábbis nem lehet hallani angolt vagy más nyelvet.

Emellett pedig természetesen Momoáék nagy műgonddal hozták létre az akkori állapotokat, például a királyságokra jellemző öltözékeket, harci díszeket, fegyvereket, hajózási eszközöket, mindennapi tárgyakat, lakhelyeket stb. Persze túl sok viseletre nem volt szükség, mivel Hawaii már akkor is egy igen forró égövben foglalt helyet, ezért elmondható, hogy ritkán látni egy sorozatban ennyi ágyékkötőt és férfi tomport, mint itt.

Momoán egyébként tisztán érződik, mennyire fontos volt neki ez a projekt, hiszen Thomas Sibbett és Doug Jung mellett ő írta az összes epizód forgatókönyvét, eljátszotta a főszerepet, executive produer is volt, illetve elvállalta az utolsó rész rendezését is (nem ez az első munkája direktorként, 2014-ben már készített egy egész estés mozifilmet e minőségében Vadcsapáson címmel).

A hadvezér nyolc epizódja egyenként kb. 50 perc és 1 óra között mozognak, s már kapásból az elsőben sok minden történik, így azzal vélhetően nem lesz gond, hogy események nélkül maradnánk, hiszen hosszú volt Kamehameha hadjárata, akit egyébként az újonc Kaina Makua alakít.

Az alkotók direkt törekedtek arra, hogy a szereplők is hitelesek legyenek, így a polinéz térséből kerestek színészeket. Nincs is túl sok ismert arc a gárdában, Jason Momoa mellett a már említett (és egyébként új-zélandi maori származású) Temuera Morrison (ő játszotta Momoa nevelőapját az Aquaman-filmekben, de a Star Wars-franchise Jango Fettjeként és klónkatonáiként is igen ismert), valamint a szintén új-zélandi Cliff Curtis (Zongoralecke, Hat nap, hét éjszaka, Sivatagi cápák, A bennfentes, Kiképzés, A forrás, Napfény, Die Hard 4.0, Álom doktor stb.) neve csenghet még ismerősen.

Az akciójelenetekre szintén odafigyeltek a készítők, a test test ellen küzdelmek véresek, kegyetlenek és reálisak, a statisztéria pedig láthatóan gazdag, tisztára, mintha A rettenthetetlent néznénk, csak Skócia helyett Hawaiion, és skótszoknyák helyett ágyékkötőkkel (férfi lábak mindenütt).

A hadvezér első részében mindez együtt, kiegészülve némi spirituális szállal (ami szintén fontos az ottani társadalomban, kultúrkörben) egy érdekes, a történelem számunkra kevésbé ismert szegletének ígéretét hordozza a további hét epizódra, Jason Momoa pedig, úgy tűnik, élete legjobb alakításával hálálja meg a nézők figyelmét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk