Kevin Costner halálos beteg, és élvezi
3 nap a halálig (16)
Mit tesz a haldokló CIA ügynök, aki utolsó napjaiban kap egy utolsó szalmaszálat, amiért el kell vállalnia még egy küldetést? Annyit elárulhatunk, hogy nem marad a betegágyon, hanem akcióba lendül. A film főszerepében Kevin Costnert láthatjuk, aki nem tudott nemet mondani a film producerének és forgatókönyvírójának. Luc Bessonnak.
Pedig lehet, hogy jobban tette volna, hiszen a film felejthető lett, egyszerűen azért, mert túl sokat markol, de keveset fog. Egyszerre próbál vicces, izgalmas és megható lenni, ám összességében mindhárom műfajban kudarcot vall. Costner és Besson rajongói valószínűleg egyszer azért jól fogják érezni magukat a látottak közben, de a többségre a főszereplőnél is több agonizálás vár.
)
Need for Speed (16)
A Totál szívás (Breaking Bad) rajongóinak valószínűleg nem kell bemutatni Aaron Pault, a többieknek pedig legyen annyi elég, hogy az elmúlt évek egyik legkiválóbb sorozatának főszerepét játszó színészről van szó. Valószínűleg a Need for Speedet, mint számítógépes játékot senkinek nem kell bemutatni, hiszen több generáció ült virtuálisan kormány mögé, hogy aztán a rendőrök elől menekülve nyerjen utcai versenyeket.
Ha ezt a két tényezőt figyelembe vesszük, akkor pozitívan állhatunk hozzá a filmhez, ám sajnos Scott Waugh alkotása nem sikerült túl bravúrosra. Mert lássuk be, nehezen tudunk drukkolni annak a pozitív főhősnek, aki ártatlan járókelőket és rendőröket küld kórházba, vagy a halálba azért, hogy ő legyen egy autós száguldás győztese. Még akkor sem, ha vannak nála gonoszabb tényezői is ennek a történetnek, és még akkor sem, ha a film megpróbálja a néző adrenalinszintjét gázpedállal feljebb tornázni. Ha valamiért mégis érdemes jegyet váltani a filmre, az Aaron Paul, aki a Totál szívás után újra megmutatja tehetségét. Reméljük, hogy legközelebb ezt egy sokkal jobb filmben teszi majd.
)
Nyomtalanul (16)
Talán meglepő, de ha a heti premierek közül a legjobbat akarjuk választani, egy dán thrillerre kell jegyet váltanunk. A film forgatókönyve már bizonyított, hiszen Jussi Adler-Olsen bűnügyi regényét világszerte imádták az olvasók. Mikkel Noorgard filmrendező pedig jól dolgozott a kiváló alapanyaggal, és remek thriller lett a végeredmény.
A történet főhőse Carl Mørc (Nikolaj Lie Kaas), aki a megoldatlan ügyek osztályán dolgozik, és egy politikus több évvel korábbi, öngyilkosságnak elkönyvelt halála után kell újra nyomoznia. Az izgalmas történetet nagyon jó színészi alakítások egészítik ki, a rendezés pedig annyira jól sikerült, hogy a film apró hibái, kliséi ellenére is nagyszerűen működik, éppen ezért ajánlott minden thriller-rajongó számára.
)
Mr. Peabody és Sherman kalandjai (6)
Nem mehetünk el szó nélkül az év első felének egyik legjobb animációs filmje mellett, amely elsősorban nem is a felnőtt nézőket veszi célba, mégis, az egész családnak jó szórakozást ígér. Az amerikai nézők nagyjából 50 éve ismerik Mr. Peabodyt, a világ legokosabb teremtményét, aki történetesen egy kutya. Van neki Nobel-díja, olimpiai aranyérme, feltaláló, tudós, és mivel nagyon magányos, örökbe fogadott egy kisfiút, Shermant.
Persze tudjuk, hogy nagy kockázat egy legendás rajzfilmsorozatból egész estés filmet készíteni, de az Oscar-díjas rendező Rob Minkoff megfelelő ember volt a feladatra, hiszen korábban olyan filmekkel bizonyított, mint az Oroszlánkirály, vagy a Stuart Little, kisegér.
A mostani történetben Mr. Peabody és Sherman tér-idő utazásra indul, hiszen természetes, hogy a világ legokosabb kutyájának ilyen gépe is van. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy mint tudjuk, elég egy kis változtatás a múltban, és a jövő végletesen megváltozhat. A film története sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a vizuális megoldások, ám ez sokkal inkább pozitív, sőt üdítő jelenség a semmitmondó, effektekkel teletömött animációs filmekkel szemben. Igazi családi mozi, amin valamennyi korosztály garantáltan jól fog szórakozni.
)
Ha megnéznéd valamelyiket, nyomj egy lájkot!
