„Már nem lázadunk, de nem a világ változott, mi találtuk meg a helyünket benne” – interjú a 25 éves Junkies-zal
Szekeres: Kiadtuk a Mi van veled? Semmi? című lemezt, ami nagyon nagy siker lett, Fonogram-díjat és rádiós játszásokat is hozott. Ért bennünket egy csomó pozitív impulzus, ami erőt adott a jövőre nézve. És nagyon fontos, hogy mindezt már saját lábon állva, a korábbi menedzsmenttől való elbúcsúzást követően értük el.
Nagyon felszabadító érzés volt, hogy nem kell többé kompromisszumokat kötnünk – amikor négyen leültünk megtervezni a jövőt, akkor sem abban állapodtunk meg először, mit szeretnénk, hanem abban, hogy mit nem. Például bevállalni olyan bulikat, olyan felszereltségű klubokban, ahol enyhén szólva méltatlanok a körülmények.
Azután, hogy ezeket az elveket leszögeztük, tulajdonképpen új életet kezdett a zenekar. Ismét elindultunk felfelé, bár kis lépésekkel, de mondhatjuk, hogy a másodvirágzásunkat éljük. A szó klasszikus értelmében befutni valószínűleg már sosem fogunk – ehhez más döntéseket kellett volna meghoznunk korábban –, de stabil helyünk van a piacon.
– Milyennek látjátok a hazai punkrock színteret, és ezen belül a saját helyzeteteket?
Szekeres: Van egy csomó jó zenekar, például az Auróra, akik az utolsó öt évben rengeteget erősödtek (főleg vidéken), vagy az Alvin és a Mókusok. Ami bennünket illet, szerintem nem igazán függünk konkrétan a punkrock színtértől, megvan a saját hangunk, és a rajongótáborunkat sem lehet egyszerűen behatárolni.
Barbaró: Mi kevésbé tudtuk megtartani a régi közönségünket, mint például a Tankcsapda, akiknek a koncertjeire akár 20-30 év elteltével is eljárnak ugyanazok az emberek. Ehelyett azt látjuk, hogy pár évente feltűnnek új arcok – pedig a mai 20-25 évesek már fiatalabbak, mint maga a zenekar, mégis hallgatják a dalainkat.
Szekeres: Vannak olyanok is, akik lemorzsolódnak, miután gyerekük születik, de pár évvel később őt magukkal hozva térnek vissza. Ennek egyrészt nagyon örülök, mert azt bizonyítja, hogy egy Junkies-koncert biztonságos hely (hiszen ki vinné el a gyerekét olyan helyre, amit nem tart annak?), de kicsit kellemetlenül is érzem magam miatta, hiszen azért elég sok a káromkodás a szövegekben.
– Éreztétek már azt, hogy kezdtek kiöregedni valamelyik dalotokból?
Szekeres: Igen, nekem az Akupunktúra című számról határozottan ez a véleményem. Egyszerűen nem tudok már azonosulni a szövegével. Ettől függetlenül ma is játsszuk, de néha elég nehéz rávenni magam, hogy elénekeljem.
Barbaró: Huszonöt évvel ezelőtt nagyon bennünk volt a lázadás a világ ellen. A világ azóta sem változott, mi viszont megtaláltuk a helyünket benne. Megváltoztatni már nem akarjuk, ettől függetlenül én például ma sem látom szépnek és jónak. Ezt meg is írom, csak esetleg másképp megfogalmazva. A fentiek miatt viszont a régi szövegek ugyanúgy érvényesek azóta is, csak épp egy mai huszonéves számára.
– Manapság a kormány és/vagy a hatalom ellen is elég rendesen lehet lázadni, sok zenekar bele is állt ebbe a témába. Ti viszont tudtommal sosem írtatok nyíltan politikai színezetű dalt. Fel sem merült, hogy szülessen ilyen?
Barbaró: Nem, a politikától mindig is távol tartottuk magunkat. Mi inkább egyfajta komplett életérzésről írunk, nem pedig ilyen vagy olyan oldali hovatartozásról. Szerintem magánemberként se jellemző egyikünkre sem, hogy komolyabban politizálna, vagy akár csak kiállna bármelyik párt mellett.
Szekeres: Kaptunk már felkérést pártrendezvényen való szereplésre, rengeteg pénzért, de azt se vállaltuk el. Mondjuk lehet, hogy ki kellett volna állnunk „Csak a pénzért csinálom” feliratú pólókban... (nevet) De rettentően vigyázni kell ezzel, mert nagyon könnyen a visszájára sülhet el.
Láttunk nem egy példát – neveket hadd ne mondjak – amikor valakiktől azért kezdett elpártolni a közönségük, mert beálltak valamely politikai erő mellé. Akik kihasználták, kifacsarták őket, majd amikor többé nem jött belőlük lé, eldobták.
– Az évfordulóra megjelent lemez koncepciója hogy jött?
Barbaró: Eredetileg arra gondoltunk, hogy válogatásalbum legyen, és emellé mind a négyen hozzunk rá egy saját dalt. Végül aztán elkapott bennünket a lendület, így a négy új számból hat lett. Ezeket a régiekkel vegyítve helyeztük el a lemezen, hiszen ha a végére tettük volna, akkor lehet, hogy nem mindenki vette volna a fáradságot, hogy a kedvencei után meghallgassa őket. De szerencsére nagyon pozitív visszajelzések jöttek rájuk is.
– A régiek közül mi alapján döntöttétek el, melyik kerüljön fel?
Szekeres: Írtunk egy bővebb listát, ezt szűkítettük le végül 13-ra. A legfontosabb szempont az adott dal népszerűsége volt a koncertek és a YouTube-játszások alapján. Az SX7-et kivéve mindegyik lemezről választottunk legalább egyet, az viszont valahogy kimaradt.
Két új dal, a Béke tér és a Szték:
Barbaró: 74 perc fér maximum egy CD-re, ennek most 73 és fél lett a vége, tehát elég jól kicentiztük.
– És újra rögzíteni milyen érzés volt őket?
Szekeres: Leginkább unalmas rutinmunka, hiszen ezeket a dalokat mind játsszuk koncerteken, így eléggé csuklóban vannak.
Barbaró: Inkább a hangzással molyoltunk sokáig, hogy tényleg úgy szólaljanak meg, ahogy az 2019-ben elvárható. Amikor annak idején felvettük őket, rendkívül kezdetleges, szedett-vedett technika állt rendelkezésünkre, az első pár lemezt például még szalagra rögzítettük. Magukon a számokon viszont csak alig változtattunk, egy-két vokálszólamot vagy díszítést leszámítva maradt minden úgy, mint az eredeti verzióban.
– Mire számíthat a közönség a születésnapi koncerten?
Szekeres: A lemez majdnem összes dalát el fogjuk játszani, illetve ezeken felül még néhányat. Szerettünk volna hozzánk közel álló vendégeket hívni, de sajnos gyakorlatilag mindenki játszik a saját zenekarával aznap, és nyilván nem várhatjuk el tőlük, hogy 1-2 dalos beugrás miatt lemondják azt a bulit. De lesz még erre alkalom.
Barbaró: Viszont ott lesz az egyik alapító tagunk, Somogyi Csaba (vagyis Csongor), aki nagyon hamar kiszállt, de az első kazettánkon még gitározott mellettem. Ő azóta építési vállalkozó lett, csak hobbiból zenél, most viszont besegít néhány régi dalba.
Csordás Tibi pedig volt annyira aranyos, hogy bár van aznap bulija, de megígérte, hogy úgy alakítja, hogy oda tudjon érni. Így ő is fellép velünk pár korai szám erejéig, ezzel a felállással tervezünk egy első kazettás blokkot.
Rajtuk kívül Molnár Tomi (Jetlag), valamint az egyik korábbi dobosunk, Schvéger Zoltán is színpadra áll.
Erős látvánnyal is készülünk: a Trackben meglévő amúgy se gyenge technika mellé rendeltünk további robotlámpákat, a stábunk már dolgozik rajta, hogy a legtöbbet hozhassuk ki belőlük.
