Így lett újra menő a Művészetek Völgye a fiatalok körében
A Művészetek Völgye szervezését néhány éve egy teljesen új, fiatal csapat vette át az alapító Márta Istvántól és kollégáitól. A fesztivál azóta rengeteget változott, de közben alapértékeit is megőrizte. A hagyományos programok mellett most már a legmenőbb könnyűzenei együttesek is fellépnek Kapolcson, a Brainstől a hiperkarmán át a 30Y-ig. Sőt, idén a világhírű Morcheeba két tagja zárja a nagyszínpad műsorát. A Nemzeti Színház pedig tíz napra Taliándörögdre költözik. A szervezői stáb vezetője, Oszkó-Jakab Natália elárulta, milyen út vezetett eddig és mit vár az idei évtől.
– Mi volt a benyomásod a Művészetek Völgyéről, amikor a szervezők élére kerültél?
– Azt hiszem, keresni sem kellett a hibákat, hiszen a 2013-as fesztivál 15 millió forintos hiánnyal zárt, tehát ennyi kifizetetlen számla maradt a végén. Ezt az összeget már a következő évre behozott bevételekből kellett fedezni, ami viszont egyből ott is hiányt okozott. Tehát a pénzügyi stabilitás megteremtése volt a legfontosabb kérdés, amivel foglalkoznunk kellett.
Fontos kiemelni, hogy Istvánék sem rosszul csinálták, amíg az ő kezükben volt a szervezés. De ők művészemberek, akik egyszerűen úgy szocializálódtak, hogy a kulturális rendezvények támogatása pusztán állami feladat. Nyilván nem volt elvárható részükről, hogy ennyi idő után szemléletet váltsanak és elkezdjenek más forrásokat felkutatni. Inkább mertek nagyot álmodni, ami az elején vitte is őket előre, hiszen az állam régebben tényleg többször alányúlt a fesztiválnak, ha túlcsúsztak a költségekkel. Mi viszont nem engedhettük meg magunknak, hogy pusztán erre építsünk.
– Hogyan kerestetek szponzorokat, mennyire voltak fogékonyak?
– Alapelvünk, hogy mindig igyekszünk kreatív megoldásokat keresni a szponzorainkkal.
Tavaly ilyen volt például a Telekom által üzemeltetett elektromos taxi, ami néhány egyszerű kérdés megválaszolása után ingyen vitt át bárkit Kapolcsról Taliándörögdre. Hiszünk benne, hogy az ilyesminek sokkal több értelme van, mint egy hagyományos reklámnak.
– Sokan nehezményezték, amikor tavaly Kapolcson is lett nagyszínpad, mondván éppen ennek (és a tipikus fesztiválfellépő zenekaroknak) a hiánya adta a Völgy varázsát. Mit gondolsz erről?
– Amikor a húszas éveim végén járva bekerültem a szervezők közé, nagyon erősen azt éreztem, hogy idősebb a közönség nálam. Az átlagéletkor olyan 40-50 év körül volt. Persze lehet úgy is dönteni, hogy valaki csak erre a korosztályra alapoz egy fesztivált, de ebben az esetben számolni kell azzal, hogy nem lesz közönségutánpótlás. Ami szintén nem gond, ha eleve csak mondjuk tíz évig akarod az adott fesztivált csinálni, utána bezárod a kapukat.
Sokat tanakodtunk erről az idősebb stábtagokkal, és arra jutottunk, hogy szeretnénk tovább vinni a Művészetek Völgyét még sokáig. Ehhez viszont muszáj volt fiatalítani a közönséget, amit csak a könnyűzene behozásával lehetett elérni. Én például imádom az egyházi zenét is, de
egy huszonévesnek bármeddig magyarázhatod, milyen fantasztikus, nem fog az ország másik feléből ideutazni ezért, sőt még egy világhírű operaénekesért sem.
Tetszik vagy nem, ehhez igenis kellenek a mai jól menő együttesek. Ugyanakkor az egésznek lehet egy olyan pozitív hatása is, hogy hiába jön valaki egy adott zenekar miatt, többnyire már délután megérkezik Kapolcsra, ezért van ideje szétnézni. Így pedig simán odakeveredhet mondjuk egy komolyzenei koncertre, és ha megtetszik neki, jövőre talán már kifejezetten Rákász Gergely orgonaestje miatt tér majd vissza, merthogy milyen pozitív csalódás volt belehallgatni a Brains előtt.
– A nagyszínpad eléggé kiesik a többi kapolcsi programhelyszínhez képest. Hogy választottátok ki, hol legyen?
– A könnyűzenei helyszín évekig az óvoda udvarában volt Blue sPot Café néven, de 2014-ben ez gyakorlatilag már életveszélyesnek bizonyult, annyira túlnőtte magát.
A PASO koncertjén például teljes szélességében álltak még a főúton is az emberek, a biztonsági őröknek élőláncot kellett alkotniuk, hogy elengedhessék a forgalmat.
Ráadásul az utat időközben negyedrendűből másodrendűvé minősítették, így hiába korlátoztatjuk erre a tíz napra a kamionátvonulást, azért szoktak lenni külön engedélyes járművek.
Szóval ez a helyzet tarthatatlanná vált, muszáj volt másik helyet keresnünk, ahol rendes fesztiválkörülmények között léphetnek fel a nagy tömeget vonzó zenekarok. Azért esett a választásunk arra a legelőre, ahová végül került a színpad, mert már eleve körbe volt kerítve, nincs túl messze Kapolcs központjától, valamint a tűz- és katasztrófavédelmi előírásoknak is megfelelt. A hangerő is fontos szempont volt, ezért az iránya éppen ellentétes a faluval. Emellett azáltal, hogy kicsit tulajdonképpen el van rejtve, jobban megőrízhetjük a fesztivál udvaros jellegű összképét.
– A Quimbyt mennyire volt kifizetődő meghívni tavaly? Behozott annyi plusz embert, hogy megtérüljön a költsége?
– Igen, abszolút. Az utolsó vasárnap évek óta egyfajta mini küzdelem volt nekünk. Mindig próbáltunk egy valamennyire népszerű csapattal zárni, de közel sem volt rajtuk annyi ember, mint egyébként lehetett volna. Akárhogy próbáltunk változtatni rajta, olyankor már mindenki csomagolt, sőt sokan haza is mentek napközben, elég lehangoló összbenyomást keltett a falu. Ehhez képest
a tavalyi zárónap abszolút méltó volt a megelőző kilenchez: hatalmas tömeg gyűlt össze a Quimbyn, többen eleve miattuk jöttek le, nyoma sem volt a "szomorú vasárnap" hangulatnak.
– Idén még nagyobb dobásként a Morcheebát szerveztétek be utolsó fellépőnek. Miért pont őket választottátok?
– Abban biztosak voltunk, hogy ezúttal is csak egy extrán erős névvel hozhatjuk be az közönséget az utolsó napra, és úgy gondoltuk, ezúttal kipróbálunk egy külföldi fellépőt. Több booking céggel felvettük a kapcsolatot, akik egy sor szóba jöhető zenekart ajánlottak nekünk. Először az alapján szűkítettünk, ki turnézik egyébként is a közelben, hiszen nem utolsó szempont, hogy ne kelljen mondjuk Ausztráliából idereptetni. Ebből a körből aztán a Morcheeba lett végül a befutó, talán ők állnak legközelebb a fesztivál szellemiségéhez. Én személy szerint is nagyon szeretem őket, de persze nem ez volt a döntő tényező. Bízunk benne, hogy idén is a tavalyihoz hasonló tömeg gyűlik majd össze nekik köszönhetően.
– Hogy működik a munkamegosztás köztetek és az egyes udvarok szervezői között?
– Szeptemberben mindenki kap egy ütemtervet időpontokkal, hogy tudja, mikorra mit kell leadnia. Októberben össze szoktunk ülni mindenkivel átbeszélni az előző évi tapasztalatokat illetve az esetleges új ötleteket. November-decemberre már az összes udvargazda elkészít egy vázlatos tervet, ennek ismeretében elindítjuk a szponzorkeresést, februárra pedig gyakorlatilag összeáll a részletes program.
A központi e-mail címünkre is nagyon sok zenekari jelentkezést kapunk. Ezeket előszelektáljuk és akit elég színvonalasnak találunk, összekötjük annak az udvarnak a szervezőivel, ahová szerintünk legjobban illene. Egy-egy nagyobb fellépőt mi is szoktunk ajánlani, de nem ez a jellemző, hiszen
A könnyűzenei és a színházi színpad programja a kivétel, ezeket teljes egészében mi állítjuk össze.
– Van olyan színpad, amit te személy szerint hiányolsz a Völgyből?
– Említettem, hogy komolyzenei irányból jövök, tehát az opera műfaját például abszolút el tudnám képzelni. Szabadtéri előadások a csillagos ég alatt - ez nagyon tetszene. Nem bánnám, ha lenne valamilyen táncsátrunk, valamint szerintem az újcirkuszban is nagy potenciált van. Tavaly a tánccal próbálkoztunk a Klastromnál egy nap erejéig, de én egy külön ennek dedikált helyszínt is szívesen látnék.
– Elképzelhető, hogy a ma már nem résztvevő falvakból bevonjátok valamelyiket a mostani három mellé?
– Az egykori hatfalvas modellt a mostani közönségünket ismerve szerintem nem nagyon lehetne már megvalósítani. A nagy többség egyszerűen belátható távolságokat igényel, nem fognak átbuszozni több falut is egy-egy koncert vagy előadás miatt. Ez már a taliándörögdi Klastromnál is megmutatkozott előző évben, pedig ott azért jó néhány másik programhelyszín is volt a településen. Idén így a Klastrom ki is maradt, de a dörögdi választékot azért egy óvatos lépéssel tovább növeltük. Kíváncsian várjuk, vajon lesz-e rá kereslet, átmennek-e annyival többen emiatt. Ha igen, jövőre talán Vigántpetendre is több mindent szervezünk, hogy a növekvő látogatószám mellett az emberléptékűséget megtarthassuk.
– A helyi lakosokat mennyire vonjátok be a szervezés során?
– Minden hónapban tartunk úgynevezett falufórumot a három településen, ahol elmondjuk nekik az aktuális fejleményeket és ők is megoszthatják velünk a javaslataikat. A helyi termelők minden évben bemutatkozhatnak az Éltető Völgy udvarban, valamint a Kék abrosz mozgalmat is nagyon propagáljuk. Ennek keretében a fesztiválozók a falusiak háztáji főztjét kóstolhatják meg számos portánál, Kapolcson és Taliándörögdön egyaránt. Kisegítő munkákat is szoktak végezni nekünk, akinek van kedve vagy ideje munkát vállalni ebben a tíz napban, az biztosan talál magának lehetőséget. A programszervezés során szintén igyekszünk figyelembe venni a kéréseiket.
– Te részt tudsz venni a programokon a teendőid mellett?
– Sajnos ennyi helyszín mellett az a típus vagyok, aki nem nagyon tud ottmaradni végig sehol, de legalább mindenbe belehallgatok 10-15 percet. Szeretem, ha látják a többiek, hogy számíthatnak rám, ezért minden este megteszek legalább egy kört, az összes programhelyszínt érintve. Ilyenkor bárki hozzám fordulhat az udvarok szervezői közül, ha segítségre van szüksége. És ezt a kört akkor már igyekszem úgy összerakni, hogy az engem legjobban érdeklő produkciókra eljussak.
– Mennyire vagy bizakodó az idei évvel kapcsolatban? Sikerülhet felülmúlni tavalyi rekordközeli látogatottságot?
– A jegyelővételi adatok azt mutatják, hogy nagyobb az érdeklődés a tavalyinál. Persze ez csalóka is lehet, hiszen könnyen előfordulhat, hogy aki múltkor a helyszínen váltott jegyet, idén már előre megvásárolta. Én azért remélem, hogy ezúttal is sikeres és jó fesztivált zárunk, minél több elégedett látogatóval. A már említett emberléptékűség miatt azt azért nem kívánom, hogy mondjuk tízszer akkora tömeg legyen, a tavalyi nagyságrend éppen ideális volt.
Legfeljebb amiatt szurkolok, hogy a taliándörögdi plusz programok is szépen megteljenek. Ha sokan eleve a színházi választék miatt jönnének le, az szuper lenne. Ráadásul ezekből idén annyi van, hogy aki akar, délelőttől egészen késő estig találhat magának kedvére valót. Utána pedig, ha van kedve, még meghallgathat egy koncertet az Elevenkertben vagy a Kocsor Házban, tehát tényleg érdemes átmenni Kapolcsról.
Ha tetszett az interjú, oszd meg ismerőseiddel!
