Amikor a HUG-on vagy, megtudod, milyen úgy élni, hogy az élet a legfontosabb és az élet jó
Egy ufó formájú, meditatív hangszer. A hangtál és a dob keveréke, amelyet 2001-ben mutattak be először Frankfurtban a Nemzetközi Zenei Vásáron.
A MAG Instruments Stainless handpanje - Fotó: Máy Lili
Az egyetlen szabály, amire mindenki figyel, hogy ne ártson senkinek. Ne bántson, ítéljen meg másokat. Beleértve mindent: önmagát, másokat és a természetet. Ugye milyen egyszerű? Paradicsomi állapot.
Jó így együtt lenni - Fotó: Máy Lili
A HUG-ot a MAG Instruments csapata és a ToSoDa Projekt együttes szervezte. A találkozóval egybekötött tábor mindenképpen kilóg a megszokott fesztiválok sorából és városias hangulatából, ám valamelyest illeszkedik az élet értékeit szem előtt tartó, egyre nagyobb hangsúlyt kapó összejövetelek hullámába (például a Gyüttment vagy az Everness mellé) – a HUG a maga nemében mégis egészen egyedi.
Bár most először vettem részt a HUG-on, egyből éreztem, hogy a tábor ‘benti világa’ egész más, mint a ‘kinti világ’. Ami a helyszínen azonnal feltűnt: a sok-sok természetes mosoly, a kedves szó, a tiszta tekintet, a türelem, a figyelem, a közvetlenség, a segítőkészség egymás iránt, és hogy nincs szemét sehol. A találkozó a maga limitált 500 főjével leginkább egy népes családi találkozóra emlékeztetett, ahol másnap, de legkésőbb harmadnapra már látásból ismertem mindenkit. Az itt eltöltött napok alatt tudásom és a lelkem egyaránt gyarapodott. Mi tagadás, feltöltődtem mint egy akkumulátor.
Az általános hangulat - Fotó: Máy Lili
A találkozó szemétmentesen zajlott. A szervezők előre kérték az idelátogatókat, hogy minél kevesebb műanyag zacskót és egyszerhasználatos, csomagolt dolgot hozzanak magukkal. Helyettük inkább tartós, többször használható eszközöket, saját tányért, bögrét és evőeszközt használjanak, illetve, hogy vigyék el magukkal a találkozó végén esetleg megmaradt szemetüket. Nem voltak nagy kihelyezett kukák, hanem mindenki összegyűjtötte a saját szemetét, majd szétválogatta azt az e célból kialakított ponton. A szelektív hulladékgyűjtőnél különféle tartályok sorakoztak egymás mellett ‘műanyag’, ‘kupakok’, ‘üveg’, stb. feliratokkal, amit rutinosan használtak a résztvevők.
Hűsölés jóga foglalkozás alatt - Fotó: Máy Lili
A tisztálkodásra szánt helyiségekből két kategória volt elérhető a nagyérdemű számára, hogy a témával távolabbról ismerkedők kellően apró lépésekben tudjanak megbarátkozni a természet (és saját fiziológiájuk) lágy ölével. A szervezők a Pajta oldalában kialakítottak egy mesés fürdőszobát melegvizes zuhannyal és öblítős vécével, ahol fatörzsek garantálták, hogy továbbra sem szakadjunk el a természetközeli tematikától. Azokat pedig, akik ezen a körön már túl vannak, várták a komposzt vécék és hidegvizes zuhanyok a kavics- és homokágyban a szabad ég alatt.
A csodálatos, természetes fürdődizájn
A szervezők egyébként a kutyaetikettre is odafigyeltek. Erre most nem térek ki részletesen, de annyit érdemes tudni róla, hogy szépen összefoglalja, milyen hozzáállással és módszerekkel lehet gondmentesen élvezni az akár kezdetben idegen négylábú barátaink társaságát. (Spoiler: a gazdán sok múlik.)
Beszéljünk a pénzről is, hiszen itt sem mosollyal fizettünk az ebédért. A találkozón nem szálltak el az árak, bár kifejezetten olcsónak sem mondanám a rendezvényt. Tetszik vagy sem, sajnos ekkora a drágaság mindenhol. Talán a sör volt az egyedüli termék, aminek az árát indokolatlanul magasnak éreztem: a legolcsóbb fél liter 800 forintba került. Nyilván az fogyott ki minden este először.
A piactéri árusoknál értékes portékákat lehetett beszerezni, természetesen mindent a természetesség jegyében: illóolajokat, testvajakat és -permeteket, szappanokat, csodás fatányérokat és -késeket, ékszereket, ruhákat, dísztárgyakat, köveket, képeket. Sőt, a fesztivál témájába vágó, széleskörű szakirodalom meglepően mély merítését, amit egy jobb fővárosi könyvesbolt is megirigyelhetne. Mivel az itteni népek nem azok a mindent összevásárlós típusok voltak, a tömegek nem a pultoknál sorakoztak, hanem a programok körül. De a bevétel így sem maradt el.
Harmónia - Fotó: Máy Lili
Az ötnapos program szépen körbejárta azokat a témákat, amelyek segítenek harmóniában élni és jóban lenni önmagunkkal és a minket körülvevő világgal. A személyes fejlődéshez mozgás és önismereti foglalkozások mutatták az utat. Kifejezetten tetszett, hogy a szervezők nem csúsztak bele a túlszervezés hibájába, vagyis viszonylag minimális lavírozással a programok jó részén részt tudtam venni anélkül, hogy választanom kellett volna két fontos előadás vagy workshop között. A találkozóra kijelölt terület éppen elég nagy volt ahhoz, hogy a programok ne zavarják egymást, és elég kicsi, hogy könnyen és gyorsan el lehessen érni különböző helyszíneket. (Tehát, ha a sátorban maradt a kulacsom, nem jelentett másfél órás kiesést elmenni érte és visszaérni a programra.)
Program a természetben - Fotó: Máy Lili
