KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hiénák áldozatává válnak a menekülők, ha mi nem segítünk!” – ezekre van a legnagyobb szükség a határon

Nagyot megy a Facebookon az a poszt, amelyet egy ukrajnai menekülteket támogató segélyoldalon posztoltak. A magyar állam eddig nem nagyon vetette be magát.


Nagyon sokan szeretnének segíteni az orosz támadás elől menekülő ukrajnai, kárpátaljai lakosokon, de nem tudják pontosan hol és hogyan tehetnék ezt. Egy Facebook-csoportban most egy posztban összeszedtek mindent, amit tudni kel, mire van szükségük a menekülőknek.

„Sziasztok!

Tegnapi napon végig jártuk Záhonyon kívül majdnem az összes határállomást, ahol kiosztottunk több százezer forintnyi összegyűlt támogatást, majd Tiszabecsen, ahol a legsúlyosabb a menekültprobléma, végig csináltunk egy 8 órás etapot.

TISZABECS

Amire szükség van az ország többi feléből:

- csomagolt és friss szendvics. Csak egyszerűeket csináljatok-vegyetek (vaj, sonka, sajt, zöldség)!

- kicsi üdítők (rostos a gyerekeknek), kis kóla, maximum 1 literes mentes (!!!) víz, ice teák.

- csokoládé, lehetőleg gyerekbarát (dörmi, kinder, szokásos)

- gyümölcs (csak banán és alma, senki sem eszi a narancsot!)

- tea és kávé, cukor, tej, ez az azonnali ellátásban segít

- ropi és keksz, nem kell csipsz, sok helyet foglal és nem viszik

- kakaós tej gyerekeknek, kicsi szívószálas

- tisztasági kendők és zsebkendő, alufólia!

- minden mást, ami nem itt van, és máshol 1000x leírták hogy mi, azt vidd a művházba vagy a melegedőbe, ott majd szétosztják, a határmenti hotpontra ne vidd!

- esőkabát, pokróc, matrac párna!

- mindenből olyat vegyél, amit magadnak vennél, mert ezek az emberek tegnapelőtt ugyanolyan jól éltek, mint te!

Amire a legnagyobb szükség van:
- 2-3 ukránul (nem oroszul!) és magyarul is beszélő ember, aki képes elviselni a pszichológiai terhelést órákon át, és megkérdezni minden egyes családot:

– van hova menniük?

– van transzportjuk?

– van szükség bármilyen más segítségre (orvos, stb.)?

- az emberek vagy sírva, vagy dühösen vagy katatón állapotban jönnek át a stressz miatt, és ráöntik a kérdezőre épp azt, ami van, én magam pokoli történetekből több százat hallgattam végig tegnap.

- jelenleg ez a legakutabb probléma, mert a kommunikáció hiánya miatt ezek az emberek kivétel nélkül hiénák áldozatává válnak, ha mi nem segítünk!!!

Amire a legnagyobb szükség van a szeretetszolgálatok részéről:

- szervezzenek fuvarokat Prágába és Brnoba, Lengyelországba, Pozsonyba és Bécsbe, ha azt akarjuk, hogy a hiénák ne rabolják le az embereket (ez most 2-300 EUR per fő tarifa).

Óriási segítség lenne egy-egy folyamatos járat indítása per határ, mert szinte alig van, aki Budapest-Debrecenbe menne, de azok is nagyrészt csak megállónak használják hazánkat, mennek a testvér országokba. Még Tiszabecsen is sokan a lengyel-szlovák határkáoszt kerülik el ekkora kerülővel (ott sokkal többen próbálnak jönni).

- hiába nem szeretjük a hiénákat, egy 6-8-10+ fős csoportnak jelenleg kizárólag ők nyújtanak megoldást a továbbjutásra. Akár korrekt áron dolgozó fuvarosok is jobbak lennének a szakadt romos ukrán buszoknál (hiénák nagy része kárpátaljai rendszámú sajnos). Ha van olyan busztársaság, aki normális áron fuvaroz, ezen most még kereshetne is, és a menekültek is sokkal jobban járnának. Óránként telnek meg 20 fős buszok!

- nagyon sok roma érkezik a határmentéről, akik teljesen más utaztatást igényelnek (szinte sosem jut 1 felnőtt 2-3 gyerekre, ami egy személyautóban elfér, több száz km-t pedig egy sofőr sem vállal 4 gyerekkel hátul), nagyon messzire mennek jellemzően (Olaszország és Németország), tehát őket busszal kellene vinni, ahová tartanak, így azon segélyszervezetekre óriási szükség lenne, akiknek van ebben tapasztalatuk!

Amire a legnagyobb szükség lenne az államtól:

- a válság harmadik napján az állam 4 közlekedési rendőrön kívül, illetve a határrendészeten kívül nem volt jelen Tiszabecsen.

- 4 db toi-toi áll jelenleg rendelkezésre és 1 melegedőbusz és 1 melegedő sátor a több ezer emberre, az állapotok éjfélre balkániak voltak, ezt is a segélyszervezetek és az önkormányzat biztosította.

Sürgősen szükség lenne:

– melegedő sátrakra és éjjeli menedék sátrakra, ugyanis a határmenti falvak művelődési házai nem bírják a kapacitásokat, és minden helyi szállás megtelt.

– gulyáságyúkra, mert jelenleg csak az önkéntesek, egy-két helyen az önkormányzat főz, és a személyzet nem bírja.

– wc-kre.

– valódi szervezésre (információ, tolmács, pszichológus, autók szervezése, stbstbstb)

- Azonnali ingyenes tömegközlekedésre ukrán és ukrán-magyar útlevéllel! (update: MÁV már az, hajrá!)

- Szervezett buszjáratokat indítani a szlovák határra, és átadni az embereket a szlovák-cseh-lengyel utazásszervezőknek.

Tegnap már láttuk jeleit annak, hogy nemsokára megérkezik az állami segítség, így amit írok, nem azért írom, hogy negatív szenzáció legyen belőle, hanem azért, hogy segítsük a szervezőket. Az állam eddig el volt foglalva azzal, hogy a hadsereg, OKF, stbstb. egyáltalán megjelenjen itt, hogy a háttérben felépítse a kapacitásokat. Igen, lehetne jobban és ügyesebben, csak ez a háborgás nem segít most, és helyben sem nagyon morgolódtunk, csak csináltuk a dolgunkat.

Az ukránok bizalmatlanul érkeznek Magyarországra, és mindenki megdöbben a magyar vendégszereteten, az elképesztő összefogáson, tegnap 8 óra alatt MINDENKIT, akinek nem volt hova mennie, megoldottunk, elszállítottunk. Elképesztő érzelmek voltak, ahogyan szerveztük le az egyik budapesti fuvart, már ott állt a következő, volt, aki Győrből, volt aki Zalaegerszegről, volt aki Székesfehérvárról, mindenki hozott egy autónyi hasznos segélyt, majd órákat segédkezett az osztásban-szervezésben, majd ha tudott, vitte a rászorulókat.

Mindannyian büszkék lehetünk ma arra, hogy magyarok vagyunk, van mire, soha nem láttam ilyen összefogást még, itt nincsen politika, vallás. Minden egyes egyház kint van, a katolikus szervezi a falvakban az ellátást, a reformátusok főznek-szerveznek, stbstb – mindenki kint van. A határőrök és rendőrök az elképesztő stressz és terhelés ellenére is kedvesek és segítőkészek, le a kalappal előttük, segítsük őket, ahogyan a katonákat is, akik a határt védik!

Az ukrán menekültek 80%-a nő, gyermek és idősek, a nagy részük 2-3 napja van úton egy háborús országból, elképesztő stressznek kitéve. Sokan alig tudnak vezetni, de a férfiak otthon maradtak harcolni, így kénytelen volt sok gyerekkel sok ezer km-t levezetni egyedül rutin nélkül. Minden magyarországi autóst kérek, hogy a következő napokban, hetekben legyen különösen szolidárisak az ukrán (és cseh és olasz - azok nagy része is ukrán most, aki menekíti a családját) rendszámú autósokkal, mert jelentős részük azért megy az autópályán 80-al, mert 40 órája vezet, menekül, vagy nincsen rutinja! Segítsük őket, ne dudáljunk, ne anyázzunk, gondoljuk végig, mit élnek át ezek az emberek!

A legfontosabb: folytassuk az összefogást, mert mindenkire szükség van most!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk