A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is
Nagyon régóta szerettem volna már eljutni az Őrségbe, annyi jót hallottam róla: a különlegesen tiszta levegőről, a zöld fűről, a takaros házakról és a szinte csak itt jellemző szeres településformáról.
A nagy távolság eddig elriasztott, most azonban elhatároztam, hogy az itt zajló Hétrétország három napján való részvétellel összekötve felfedezem a vidéket. Nem bántam meg, tényleg azonnal megfogott a kis falvak hangulata, a réteken szabadon legelésző állatok, és hogy majdnem minden porta, de még a buszmegállók is tele vannak virággal.
Szerencsére nem voltam ezzel egyedül: mint megtudtam, az egész kezdeményezés gyökerei nagyon hasonlóak.
"Majdnem 30 éve jártam itt először a családommal, és első látásra beleszerettem a környékbe" – meséli a fesztivált megálmodó és a mai napig igazgató Sülyi Péter, akinek a neve leginkább az Omega szövegírójaként lehet ismerős.
Az 1970-es évek eleje óta dolgozott együtt a zenekarral, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Fekete pillangó, a Nem tudom a neved, a 200 évvel az utolsó háború után, vagy a Mozgó világ. Emellett Kovács Kati több dalszövegét is ő jegyzi.
Vas megyében korábban is kirándultak már, de elhatározták, hogy megnézik, hová jutnak, ha az addiginál nyugatabbra veszik az irányt. Így lyukadtak ki először Őriszentpéteren, majd a szomszédos Szalafőn. Hamarosan elkezdtek célzottan idejárni pihenni, de arról sokáig szó sem volt, hogy ide is költözzön. Azt viszont szerette volna, hogy ő is hozzátegyen valamit ehhez a gyönyörű vidékhez, ami így megszólította.



Sülyi Péter
"Arra jutottam, hogy kulturális programokat kellene idehozni, mert sok mindenben nagyon gazdag volt a környék, ezen a téren viszont légüres teret tapasztaltam"
– magyarázza. Így született meg a Virágzás napjai nevű fesztivál, amit 1994-től 25 éven át minden pünkösdi hétvégén megrendeztek, komolyzenével, színházzal, irodalommal.
Bár rendkívül nívós művészi értéket képviselt, a helyi köztudatba talán pont emiatt nem tudott soha beivódni, nem gyakorolt számottevő hatást a lakosságra. Ennek ellenére Sülyiék egészen tavalyig kitartottak mellette, 2002 körül azonban elkezdtek gondolkodni rajta, mi lenne, ha ezzel párhuzamosan valami olyan dolgot is csinálnának, ami jobban bevonja a helyieket, és tényleg a magukénak érzik.