A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is
Így találták ki egy közös ötletelés során a Nyitott porták intézményét, ami máig a Hétrétország fő alappillére.
Lényege, hogy a jelentkezők erre a 10 napra – vagy legalább egy részére – kinyitják házuk, műhelyük kapuit, és egy jelképes összegű (idén 800 forintba kerülő) karszalag megvásárlása után bárki meglátogathatja őket, hogy szabadon beszélgessen velük és betekintést nyerjen a mindennapi életükbe.
Az elején 15-20 portával indult a kezdeményezés, majd fokozatosan nőtt a résztvevők száma, és most már évek óta 50 körül jár, tucatnyinál is több környékbeli településről.
Akad köztük egyszerű magánház, de fazekasműhely, állatsimogató, pálinkafőzde és csokoládé-manufaktúra is. Dilemmát mindössze az jelent, hogy a kezdeti célkitűzést, vagyis az idegenekkel való ismerkedést és interakciót egyre több helyen elkezdték felváltani az üzleti szempontok, a porták egy része már sokkal inkább az árusításra megy rá.
Ezzel persze egy bizonyos pontig nincsen gond, hiszen aki érdeklődik a lakosok mindennapjai iránt, az jó eséllyel arra is nyitott, hogy az általuk készített termékeket megvásárolja.
Az viszont már erősen ellentmond a kiinduló szellemiségnek, ha a beszélgetést csak nyűgként élik meg, ami a bevétel maximalizáláshoz szükséges.
Több ilyen visszajelzést is lehet olvasni a fesztivál hivatalos Facebook-oldalán, és maga Sülyi sem tagadja, hogy vannak, akik eléggé borotvaélen egyensúlyoznak ebből a szempontból.
"Ha az alapértékek elsikkadnak, és csak az marad, hogy ezt lehet venni ennyiért, az egészet megette a fene. Én azért nem gürcölök, hogy egy bolthálózatot reprezentáljon a rendezvény" – fogalmaz, de ennyire azért egyelőre nem súlyos a helyzet, és remélhetőleg nem is lesz.
A Nyitott porták mellett másik pillérnek megmaradtak a kulturális programok, de a Virágzás napjaihoz képest valamivel populárisabb, szélesebb tömeget vonzó irányba fordulva. Ezek fő helyszíne az őriszentpéteri Malom Látogatóközpont, ami egy lerobbant, romos, évtizedek óta üresen álló tsz-major volt, mikor Sülyiék megvették és elkezdték felújítani.
Először egy teleházat nyitottak itt még 1997-ben, ma pedig rá sem lehet ismerni: a főépület mellett az egész udvart és az ott álló Pajtaszínházat is úgy kipofozták, hogy azt bárki megirigyelhetné.
Az idei év központi tematikája Woodstock 50. évfordulója volt, a tízből három napot is – pont azokat, amikor ott voltam – erre húztak fel. Ennek apropóján a fesztivál történetében először fellépett az Omega, akik nagyságrendekkel több embert vonzottak Őriszentpéterre, mint amennyi eddig bármelyik programon megfordult.
Tömegnyomorról azért így sem volt szó, a többi napon pedig más fesztiválokhoz képest sokkal szellősebb volt a nézőtér. A koncertek mellett filmvetítéseket, színházi előadásokat és beszélgetéseket is szerveztek.
Eredetileg csak egy-két általam jól ismert húzónév miatt döntöttem a részvétel mellett, de így utólag már látom, hogy a Hétrétország sokkal többről szól az esti programoknál. Ezekből egyébként nincs is sok, szóval önmagában ezért viszonylag kevés értelme van a fél országot átszelni.
De ha hozzávesszük, hogy napközben végig lehet járni a portákat, illetve a festői túraútvonalakban bővelkedő vidéket, már mindjárt más a helyzet. Nem véletlen egyébként, hogy eddig itt láttam a legnagyobb arányban családokat a résztvevők között: akár kisgyerekkel is tökéletes időtöltés. Egy autó mondjuk nem árt, anélkül erősen macerás a közlekedés a falvak között.
Sajnos elsőre elég kevés portára jutottam el, így mindenképp szeretnék visszatérni jövőre is, akkor már ezeknek az ismereteknek a birtokában. Bár nehéz döntés lesz, hiszen a tavalyi nyaram nagy felfedezése, a vajdasági Malomfesztivál nagyjából ugyanekkor zajlik, de most inkább efelé hajlok.
