Harcsa Veronika: Úgy érzem magam zenészként, mint a cukrászdában, amikor minden süteményt megkóstolnék
- Van olyan, hogy tipikusan magyar jazz? Tehát amire azt mondjuk, annyira a miénk, sehol másutt nincs, hogy jó lenne a világnak megismernie? Mi az, amivel ki tudnánk törni?
- Vannak ilyen zenészek. Dresch Mihály jut eszembe, illetve Lukács Miklós, akik egyrészt fantasztikus improvizálók és jazz-zenészek, másrészt a magyar népi hagyományokat is ismerik. Lukács Miklós esetében a hangszer is különleges, hiszen cimbalmon játszik. De Dresch Mihály is játszik a szaxofon mellett népi hangszereken is. Gyémánt Bálinttal egyébként mi is igyekszünk egy-egy népdalon keresztül mutatni valamit a saját hagyományainkból a külföldi közönségnek, de mi mégsem vagyunk folkjazz előadók.
- Nagyon sokféle műfajt kipróbált már a pályája során. Nekem bevallom, a Bin- Jip a kedvencem, mert addig azt gondoltam, nem érdekel az elektronikus zene, a Bin-Jip döbbentett rá, hogy mégis. Újabban a komolyzene felé is kacsintgat. Ezek tudatos váltások, vagy csak él a kínálkozó lehetőségekkel?
- Ilyen alkat vagyok. Kicsit úgy érzem magam zenészként, mint amikor az ember bemegy a cukrászdába és legszívesebben mindegyik süteményt megkóstolná. Az, hogy utána melyik műfaj mennyire épül bele ténylegesen a zenémbe, az már többrétű, tudatos döntés. A Bin-Jip elképesztően izgalmas kaland volt, és nagyon örülök, hogy megvalósult, ugyanakkor belegondolva, hogy ez a típusú zene milyen fesztiválokon, milyen körülmények között szólal meg, az nem az a fajta zenélés, ami engem a legjobban érdekel.
Nagyon jó érzés megugráltatni egy fesztiválon a közönséget, de 15 év zenélés távlatából jobban érdekelnek azok a zenék, ahol a közönség ül, tehát az eksztatikus hangulatnál, táncnál eggyel elmélyültebb, komplexebb zeneélményt lehet adni. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága.
- Legutóbb Fekete-Kovács Kornél koncertjén láttam-hallottam, a Foundations bemutatóján. Ha jól emlékszem, ott nem is énekesként volt feltüntetve, hanem mint „emberi hang”. Az volt a benyomásom, hogy Kornél tényleg úgy kezelte a hangját, mint egy a hangszerek közül. Hiába volt szólista, a zenekar nem önt kísérte, mint egy klasszikus felállásnál. Nem volt nagyon furcsa?
- Nem, sőt! Nagyon szeretem, és hálás vagyok érte, amikor valaki úgy alkalmaz, mint egy hangszerest. Az mindig szép kihívás, és nem vagyok olyan értelemben díva, vagy szólista, hogy csak a szólószerepben érezném jól magamat. Érdekes kísérlet, hogy a hangommal valaki más elképzelését szolgáljam és ne a sajátomat.
- Hamarosan visszatér a MÜPA-ba, ezúttal Gyémánt Bálint oldalán. Nagyon régen dolgoznak együtt változatos felállásokban és projektekben. Hogyan kezdődött a közös munka?
- Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán évfolyamtársak voltunk. Nagyjából a diplomaévemben kezdtem elhívni Bálintot az akkori kvartettembe vendégzenésznek. Nem az első pillanattól lettünk egymás legfontosabb zenésztársai, hanem ez egy hosszabb folyamat volt. Először vendég volt, azután már szinte állandó vendég, azután közösen alapítottuk a Bin-Jipet, és ezután merült fel a duó, mint új formáció. A MÜPA-ba megint új felállásban jövünk. Miután duóként is kiadtunk két albumot, az idén januárban megjelent harmadik előtt úgy éreztük, nagyon inspiráló lenne ismét ritmusszekcióval dolgozni. Így döntöttük el, hogy az új lemezen, a Shapeshifteren lesz dob és nagybőgő. Ehhez két nagyszerű zenésztársat találtunk a belga Nicolas Thys és Antoine Pierre személyében. De hiába kvartett a felállás, erre is duólemezként gondolunk, hiszen a magja az mégis csak a most már hétévnyi duó munkánk, és a dalokat is ketten írtuk.
- Meséljen kicsit a Shapeshifterről. Mire számíthatunk a koncerten?
- Mivel két további hangszer van jelen, a hangzás dinamikusabb a korábbi duó daloknál. Ezzel együtt cél volt, hogy megtartsuk az anyag intimitását, hogy meglegyenek azok a halkabb pillanatok, amelyek nagyon fontosak egy-egy duó koncert esetében is. A dalok tematikáját tekintve, az elmúlt hét évben elég sokat ingáztam Budapest és a világ nagyvárosai között. Először Brüsszelbe utazgattam, az ottani zenei tanulmányaim miatt, azután Berlinbe a kiadóval való ismerkedés miatt. Mostanában magánéleti okokból Londonba utazom sokat. Ez a nagyvárosi élet nagyon erős inger, nagy erős élmény lett az elmúlt években a maga sokszínűségével, inspiráló mivoltával. Londonban például befogadóként hihetetlenül gazdag kulturális életet lehet élni.
- A MÜPA koncert mellett a nyár másik fontos eseménye a Művészetek Völgye, ahol önnek udvara van. Ezt már régen szerettem volna megkérdezni valakitől: hogy lesz valakinek udvara a Művészetek Völgyében? Gondolom, kell egy bizonyos fokú ismertség hozzá, de ezen kívül.
- (nevet) Egyébként lehet jelentkezni is, ha van valakinek egy jó ötlete. Engem a fesztivál kért föl. Jazzudvar volt már a programban azelőtt is, de a szervezők úgy érezték, hogy nem kellően reprezentált. Kicsi volt, nem találtak oda az emberek, nem volt a helyén ahhoz képest, hogy mennyire gazdag a magyarországi jazz-szcéna. Arra gondoltak, nagyobb publicitást kapna, ha valaki a nevére venné.
- Mit lehet tudni az idei programról?
- Mint minden évben, igyekeztem most is nagyon színesen összeállítani a programot, hogy legyenek benne fiatalok és nagy öregek, magyarok és külföldiek is, és a jazz sokféle ága képviselve legyen. Egy ideje igyekszem azt is megvalósítani, hogy a különböző idősávok más és más tematikát kapjanak. Tavaly például az éjszakai zenesáv az éjféli ütem nevet kapta, ezzel arra is utalva, hogy olyan zenéket lehet hallgatni, ahol a jazz modernebb, huszonegyedik századi zenével találkozik.
Ami idén újdonság, a délutáni világjazz koncertsáv.
Azt vettem észre, hogy sok olyan produkció van a magyar és a külföldről meghívott fellépők között, akiknek a művészetében komoly szerepet kap valamely nemzet zenéje. Olyan fellépők lesznek, mint például Winand Gábor és felesége, Elsa Valle, aki kubai származású, vagy például egy fantasztikus flamenco gitáros, akit úgy hívnak, hogy Myrddin de Cauter, és nagyon érdekes élettörténete van. Belga, roma származású zenész, aki leutazott Andalúziába, hogy a spanyol romáktól megtanulja, milyen az igazi flamenco. De olyan nagy nevek is fellépnek majd, mint a már említett Dresch, vagy fiatalabb generációból pedig Mörk vagy a Qualitons.
Shapshifter lemezbemutató koncert a MÜPA-ban 2019. június 27. 20.00
Koncert ismertető és jegyinformáció itt.

fotó: Stefanie Marcus