KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hajléktalanok karácsonya: "A szállón kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család"

Fedél nélkül élőkkel beszélgettünk arról, hol és kivel töltik az ünnepeket, illetve mit jelent számukra a karácsony.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. december 23.



A karácsony a legtöbb ember számára a szeretet, illetve még inkább a család ünnepe. Ilyenkor aki csak tud, találkozik közelebbi és távolabbi rokonaival, hozzátartozóival. De vajon mi a helyzet azokkal, akiknek nemhogy szerető családjuk nincs, gyakran még fedél se a fejük felett? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy nappal az ünnepek előtt Budapesten.

"Reményt adott az ünnep, hogy nem szabad feladnom"

A Dankó utcai hajléktalanszállón egymás mellett sorakoznak az emeletes ágyak, több tucatnyian töltik itt napjaikat, így az ünnepet is. Szépen feldíszített fenyőfa is van, hogy ezzel is ráhangolja a lakókat a karácsonyra. Tibor 8 éve él az utcán, de minden ünnepet itt töltött eddig, még ha egyébként nem is szeret bejárni. Azt mondja, ilyenkor azért kialakul valamiféle közösség a bentlakók között.

"
Szívesebben lennék a családommal, ez egészen biztos. De a lehetőségekhez képest ez is elfogadható. Van fedél a fejünk felett, és éhesek se maradunk. Ilyenkor év végén több adományt hoznak az emberek.

"Ha az ünnepi hangulatot kell leírni, nekem először a karácsonyi ünnepségünk jut eszembe" - meséli János, aki szociális munkásként dolgozik a szállón második éve. Idén ezt december 20-án tartották, a résztvevők mind nagyon élvezték, még egy zenekar is szórakoztatta őket.

Maga a szenteste számára nem igazán különbözik bármelyik hétköznaptól. Tavaly is dolgozott, idén is fog, de ugyanolyan munkanapnak tartja, mint a többit. Inkább az tesz egy-egy műszakot különlegessé, kialakul-e olyan őszinte és mély beszélgetés bármelyik lakóval, ami mindkettőjük számára sokat ad. Ilyen pillanatokra pedig bármikor sor kerülhet teljesen váratlanul, nem kell hozzá ünnep.

hajlkar_2
"
Amikor az embert elhagyja a családja, és úgy érzi, mindennek vége, ezzel is kap egy kis ajándékot

- kapcsolódik be a beszélgetésbe az egy éve hajléktalan Károly. Szerinte igenis lehet érezni valami megfoghatatlan különbséget, nemcsak szenteste, de már az előtte lévő napokon is.

Akkor minden összeomlott az életében, nem gondolta volna, hogy valaha lesz még bármennyire rendesnek mondható karácsonya. Emiatt is rengeteget adott a közös ünnepség, illetve úgy általában a törődés, amit a szálló dolgozóitól kap. Szerinte ha valaki ilyen helyzetbe jut, már azt is megtanulja értékelni, hogy emberségesen viselkednek vele és úgy szólnak hozzá. Itt pedig maximálisan ez a helyzet.

"Az emberen ilyenkor átfut, hogy bár teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete, valaki mégis törődik vele" - mondja, érezhető meghatottsággal a hangjában. "Egy picit úgy éreztem, hogy velem van a családom. Legalább emberek között lehettem, és azt éreztem, hogy valakinek fontos vagyok. Ez adott löketet ahhoz, hogy ne adjam fel, pedig már a határán voltam."

A szálló többi lakójára utalva hozzáteszi: "Ezekkel az emberekkel egy a sorsunk. Hiába különbözünk nagyon sok mindenben, ez mégis összekovácsol bennünket. Olyanok vagyunk kicsit, mint egy nagy család."

hajlkar_3hajlkar_4
Karácsonyfa a Dankó utcához közeli Mátyás téren

"A 19 éves fiam nem tudja, hogy az utcán élek"

"Van egy kis lakásom Bács-Kiskun megyében, de miután súlyos gyomorrákkal diagnosztizáltak, fel kellett jönnöm Budapestre, mert csak itt tudják kezelni" - mondja Mónika, akivel a Kürt utcai nappali melegedőben beszélgettünk. Egy éve él fedél nélkül, több hajléktalanszállón megfordult már. Volt ahonnan kidobták, mert az akkori párja verekedett, máshonnan önszántából jött el az áldatlan állapotok miatt.

"Márciusig laktam az Alföldi utcában, ami a létező legpocsékabb szálló, ott van a legtöbb drogos és alkoholista. Inkább kimentem a Népligetbe, de az is kemény volt: drogosok, prostituáltak mindenhol. Innen is továbbálltam, augusztustól mostanáig a Margitszigeten éltem" - meséli. Nemrég kórházba került rehabilitációra, csak napi néhány órára engedik ki.

Van egy 19 éves fia, aki nem tudja róla, hogy az utcán él.

"
Mérnöknek tanul, de ha tisztában lenne a helyzetemmel, biztosan otthagyná az egyetemet, hogy megpróbáljon segíteni rajtam. Már akkor majdnem kimaradt az iskolából, amikor megtudta, hogy beteg vagyok. Ezt pedig semmiképp nem szeretném.

Szeptember óta már dolgozni se tud a betegsége mellett, de próbál talpra állni. Ez lesz a második alkalom, hogy a fia nélkül tölti a karácsonyt: csak 30-án fognak találkozni. "Nehéz lesz így a szenteste, de próbálok megemlékezni az ünnepről. Gyertyát gyújtok, az ajándékát pedig odateszem a fa alá a szállón, addig is, amíg odaadhatom neki." Az ételosztásra mindenképp kimegy majd, hátha ott is jut számára valami. És bizakodik a gyógyulásban, hiszen az egészség a másik legfontosabb dolog számára az életében.

hajlkar_1
A Kürt utcai nappali melegedő karácsonyfája

Buszon, Duna-parton, vagy a Margitszigeten

János Miskolcról származik, papnak készült, de végül másképp alakult az élete. A karácsonyról az első szó, ami eszébe jut az, hogy nehéz. Három lánya van, mindannyian külföldön dolgoznak, hosszú ideje nem találkoztak. Az idei az első karácsony, amit a családja nélkül tölt.

"Alig várom, hogy vége legyen. Nekem nem ez az életem!" - mondja keserű szájízzel. Utána azért hozzáteszi, hogy lát reményt arra, hogy megváltozzon a helyzete. Jelenleg két barátjával lakik együtt egy sátorban, a Duna-parton, az ő társaságukban sokkal jobb, mintha egyedül lenne. Szenteste úgy tervezi, elmegy templomba az éjféli misére, de szállóra nem szeretne menni, túl sok negatív élményt szerzett ott korábban.

Így van ezzel Attila is, aki 3 éve él Budapesten. Az ünnepet csendben, nyugodtan szeretné tölteni. Valószínűleg kint marad a Margitszigeten, ahol általában is él.

"
Hideg van, de legalább minden nyugodt, jobban ünnepi hangulatba lehet kerülni

- mondja. A rendőrök is rendesek szoktak lenni, többször kapott már tőlük élelmet, és önkéntesek is gyakran járnak arra. Aztán valahogy majd csak eltelnek ezek a napok is.

Beszéltünk olyannal is, aki tavaly buszozással töltötte a szentestét. Arra, hogy mit érzett közben, csak annyit felelt: "El lehet ezt mondani szavakkal? Szerintem nem." De ebben a pár szóban is minden benne volt.

Ha ismerőseidnek is ajánlanád a cikket, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ez minden szülő rémálma” – nincs gyógymód egyéves kisfiuk halálos betegségére, de a szülők nem adják fel, génterápia kifejlesztésére vették rá a kutatókat
A kis Erik napjai rohamokkal telnek, miközben szülei kétségbeesetten küzdenek az idővel. 210 millió forintra lenne szükség a kutatás elindításához.


Jelenleg nincs gyógymód egyéves kisfiuk rendkívül ritka betegségére, ezért a Svájcban élő magyar szülők úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a sorsukat. Felkeresték a világ különböző pontjain dolgozó kutatókat, hogy elindulhasson a génterápia kidolgozása az ASNSD nevű, idegrendszert érintő kór ellen. A Genfi Egyetem és a londoni University College vállalta a kutatás lefolytatását, a család pedig most adománygyűjtésbe kezdett, hogy fedezni tudják a költségeket.

Az egyéves Erik betegsége rohamokkal jár, és gyorsan terjed a szervezetében. A génterápiás kezelés fejlesztése viszont minimum 1–2 évet vesz igénybe.

A kisfiú az első öt hónapját teljesen egészségesen töltötte. Januárban azonban görcsök és egyre gyakoribb epilepsziás rohamok jelentkeztek nála. Májusban kiderült: aszparagin-szintetáz-hiányos szindrómája van, egy olyan örökletes betegség, amely súlyos fejlődési elmaradással, mozgásbénulással és rohamokkal jár, és amely legtöbbször még gyermekkorban halálhoz vezet. Világszerte mindössze 40 ismert esetről tudnak.

„A fájdalom az iszonyatos, az eszet-vesztő, ahogy vezettünk haza nekem csak az járt a fejemben, hogy ilyen nem történhet meg velünk, ilyen nincsen, hogy azt mondják, hogy nincs gyógymód, hogy a tudomány mai állása szerint nem kezelhető a betegsége, szerintem ez minden szülő rémálma” – mondta az édesanya, Végh Mariann.

A szülők úgy érezték, nem várhatnak tétlenül. „Nyilvánvaló volt, hogy az orvoscsapat, hogy ők csak tüneti kezelésben gondolkodnak” – mondta az apa, Karancsi Balázs.

Éjszakákon át bújták a szakirodalmat, és több száz levelet küldtek el kutatóknak és intézményeknek.

Végül sikerült elérniük, hogy a Genfi Egyetem és a londoni UCL egy kétéves kutatási projektet indítson a génterápia kifejlesztésére.

„Ez a génterápia fejlesztése szülőként ez egy iszonyatosan idegen közeg, nem vagyunk orvosok, és tudósok se, nem értünk ahhoz, amiről ők beszélnek egy-egy megbeszélésen” – mondta az anya.

A fejlesztéshez 210 millió forintra van szükségük, ezt az összeget év végéig kell összegyűjteniük. A család adománygyűjtő oldalt hozott létre és alapítványt is indított Eriknek.

A kisfiú kezelőorvosa, aki a kutatást is koordinálja, azt mondta:

„A kór gyorsan halad előre, bár Erik állapota jelenleg stagnál, de minden nap számít.”

Erik nemrég töltötte be az első életévét. A legidősebb ismert ASNSD-s gyerek jelenleg tízéves.

„Arra nehéz válaszolni, hogy Eriknek mennyi ideje van várni terápiára, hogy alakul a betegsége. 1–2 évre biztos szükség van a gyógymód kifejlesztésére. Ez egy nagyon ritka betegség, azért kerül ennyi pénzbe mert először tanulmányokat kell készíteni, aztán az egérkísérletek jönnek, aztán ki kell próbálni embereken” – nyilatkozta Dr. Roxane van Heurck az RTL Híradónak.

Ha a kutatás sikerrel jár, az nemcsak Eriknek, hanem más, ASNSD-ben szenvedő gyerekeknek is reményt adhat.

Aki segítenek Eriknek legyőzni a kórt, EZEN A LINKEN teheti meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk