Ha kőgazdag vagy, muszáj kőbunkónak lenni? - megnéztük az új évad első részét
A narancsbőr a gazdagokat is kínozza, Bárány Aurél az oktatással kapcsolatos elképzeléseit alighanem pornófilmekből szerezte, PSG Ogli pedig ugyanolyan prosztón bánik a nőkkel, mint mindig.
A Kőgazdag fiatalok szereplőinek nem könnyű a sora. Szegény PSG Ogli (alias Papp Olivér) például három nővel egy ágyban ébred – ami körülbelül annyira hiteles látvány, mint amikor Bangóné földre hasalt az MTVA székházban –, akiket így jellemzett:
„Normális kategóriák, nem ezek a golddájgerek (sic!), akikkel szoktam mutatkozni.”
Aztán később elszalajtja a három csajt, hogy vegyenek neki nadrágot, cipőt és dzsekit, de valamelyik visszakérdez, mert nem érti a feladatot, a másik pedig fehér helyett fekete farmert hoz neki. Veri a sors ezt az Oglit, nem vitás. Kicsit reméltem, hogy legalább az egyik csaj pofán vágja, de nem így volt megírva a forgatókönyvben.
A TV2 ismét sokat tett a keresztényi magyar férfi-nő kapcsolat népszerűsítéséért.
Eddig vicceltem, de Dulin Metta problémája tényleg valós, amivel mindannyian tudunk azonosulni: felújítják a házát, ezért átmenetileg ki kellett költöznie. Apró különbség persze, hogy a háza egy tihanyi luxusvilla, és a munkálatok alatt egy budapesti luxushotelbe tette át a székhelyét, de a dráma az dráma.
Szandit, azaz Miss Tuvicot is megtaposta az élet: két napig bulizott, és ez annyira megviselte, hogy muszáj volt masszázsra mennie.
„Rengeteg munka van ebben a fenékben meg ebben a testben, viszont a narancsbőr az sajnos genetika, úgy nézek ki, mint egy szotyoládé.”
Legszívesebben azt írnám, hogy „igen, de nem a narancsbőr miatt”, de úriember hölgyre ilyet nem mond.
Nem tudom, a világtörténelemben ki és mikor találta ki ezt a hülyeséget, hogy a narancsbőr probléma, miközben a világ legtermészetesebb dolga.
A média feladata az lenne a 21. században, hogy lerombolja ezeket az öntestképromboló káros hiedelmeket, nem pedig erősíteni őket.
Bárány Aurélnak sem könnyű. 20 éves lett, ezért megfogadta, hogy megkomolyodik. Szerinte a komoly élet ismerve az, hogy mindennap fel kell kelni reggel 8-kor. Szabad életre vágyik, ezért elköltözik otthonról. Az elszakadást megkönnyítendő, fater még hozzá vágott egy Audi R8-at, aminek a csomagtartóját telerakta pénzzel. Olyat hallottam már, hogy valaki pezsgőt bontott, amikor végre kiköltözött a gyerek, na de ennyire örülni!
Sajnos Aurél egészége komoly veszélybe került.
„Felhörrent a V10, nekem a pulzusom olyan szinteken vert, hogy azon gondolkodtam, rohammentőt kell hívni.”
Ejnye, vigyázz magadra, Aurél. Mi lenne velünk nélküled?
Érettségije Aurélnak nincs, az iskolából eltanácsolták az életvitele miatt, de látja a kiutat: felfogad majd egy kellően szép idomokkal rendelkező magántanárnőt.
Az epizód fő storyline-ja egyébként az, hogy Aurél bulit szervez, és mit ad isten, pont a műsor szereplőit hívja meg vendégnek. Kiköti, hogy mindenki készítsen neki ajándékot húszezresekből.
Milyen eredeti ötlet! Ha emlékeztek (persze, miért emlékeznétek) az első évad is egy bulival kezdődött, azt Ogli szervezte, ott az volt az elvárás, hogy senki nem jöhet be, aki nem visel magán legalább 2 millió forintot (amire akkor Miss Tuvic meg is jegyezte, hogy akkor meztelenül is mehetne, mert a mellei egyenként egymillióba kerültek).
A sorozat új szereplője Szanyi Vanda, aki Miss Tuvic barátnőjeként épül be a műsorba. Saját vállalkozásai vannak. Luxusban élt, luxusban él és luxusban is fog élni. Van egy Misi bácsija is, aki olyan neki „mint egy nagyapa”, segít neki az üzletben és az öltözködésben is. Vandának sem könnyű, hiszen barátnője olyan buliba vitte, ahol rossz volt az idő. Irgalom atyja, ne hagyj el!
Visszatért Filip is, aki csodálkozását fejezi ki Mettának, amiért Aurél meghívta a szülinapi bulijára, hiszen rég beszéltek, nem tartják a kapcsolatot. (Súgok, Filip: azért hívott meg, mert ez van a forgatókönyvben.)
Aztán megérkezik Alex, az „órás ember”, mert Metta órát akar vásárolni. Ki is választ egy hétmilliós darabot, mire Filip közli:
„Nekem nem tetszenek ezek az olcsó órák.”
(Később kiderült, hogy Metta a hajába szánta az órát. Szokták mondani, hogy „kend a pénzed a hajadra”, hát ő most egy lépéssel közelebb került ehhez.)
Tavaly úgy jellemeztem a műsort, hogy olyan, mint egy kommunista kurzusfilm a gazdagok ellen. Kritikám nem ért el a műsorkészítőkig, mert ugyanott folytatják, ahol tavaly. Az üzenet egyértelmű: ha pénzed van, azt csinálsz, amit akarsz. Még akár a tévében is szerepelhetsz, akkor is, ha olyan érthetetlenül beszélsz, hogy feliratozni kell, mint például Ogli némelyik megszólalását.
Persze könnyű lecsapni mindezt azzal, hogy csak irigykedem. De nem az a baj, hogy ezek az emberek gazdagok. A baj az, hogy a műsor címe nyugodtan lehetne „Kőbunkó fiatalok” is. Pedig sehol nincs megírva, hogy ha pénzed van, akkor nem viselkedhetsz emberként.
Egy valamire mégiscsak jó ez a műsor: az ember kicsit megérti, hogy történhetett meg a francia forradalom és a kommunizmus. Nem nehéz belátni, hogy az akkori kőgazdagok, az arisztokraták is hasonlóan gondolkodtak és viselkedtek. Nyilván nem mind, de a normális emberi viselkedésnek valószínűleg már akkor sem volt hírértéke.
A Kőgazdag fiatalok szereplőinek nem könnyű a sora. Szegény PSG Ogli (alias Papp Olivér) például három nővel egy ágyban ébred – ami körülbelül annyira hiteles látvány, mint amikor Bangóné földre hasalt az MTVA székházban –, akiket így jellemzett:
„Normális kategóriák, nem ezek a golddájgerek (sic!), akikkel szoktam mutatkozni.”
Aztán később elszalajtja a három csajt, hogy vegyenek neki nadrágot, cipőt és dzsekit, de valamelyik visszakérdez, mert nem érti a feladatot, a másik pedig fehér helyett fekete farmert hoz neki. Veri a sors ezt az Oglit, nem vitás. Kicsit reméltem, hogy legalább az egyik csaj pofán vágja, de nem így volt megírva a forgatókönyvben.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Ez a fesztivál mindig lakmuszpapír-tesztje volt annak, hol tart a zenekar” – A Platon Karataev nyitja meg az idei Művészetek Völgyét
A legkisebb színpadról indultak, idén pedig már másodjára lépnek fel a legnagyobbon, ezúttal egy különleges nyitó show keretében. A két frontember mellett több vendégfellépő is elmesélte, hogy fogadták a felkérést és mit jelent számukra a Völgy.
Alig néhány nap múlva, július 18-án kezdetét veszi az idei Művészetek Völgye: 10 nap alatt több mint 3000 program várja a látogatókat Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden. Péntek este 20:30-tól a Platon Karataev direkt erre az alkalomra koreografált koncertje nyitja meg a fesztivált a Panoráma Színpadon, számos vendéggel kiegészülve. Ennek apropóján tettünk fel körkérdést a két frontember, Balla Gergely és Cz.K. Sebő mellett Vecsei H. Miklósnak, Gryllus Dánielnek, Nóvé Somának, Lovász Irénnek és Szabó Benedeknek.
Balla Gergely
„Áprilisban kaptuk a megkeresést a Művészetek Völgyétől, hogy mit csinálnánk, ha mi lennénk a nyitókoncert. Egyből arra gondoltunk, hogy szeretnénk magunk mellett tudni azokat az alkotókat, előadókat, barátokat, akik számunkra is nagyon fontosak, de a fesztiválnak is meghatározó arcai. Nagyon sokat jelent nekünk az, hogy ennyien igent mondtak a felkérésre, és hogy a fesztivál is ránk gondolt a koncert kapcsán. Már a zenekar indulásától kezdve ott voltunk a Művészetek Völgyén, és évről-évre egyfajta lakmuszpapír-tesztje volt annak, hol tart a zenekar.
Játszottunk öt ember előtt a Hangfoglaló udvarban, majd kinőttük azt, Kapolcson megtelt a második színpad is, majd a Lőtérre sem fértek már be az emberek Taliándörögdön. Tavaly először voltunk a Panoráma színpadon, idén pedig mi nyithatjuk a fesztivált.
Hihetetlenül sokat jelent ez nekünk és egy emlékezetes estével készülünk. Az utóbbi években mindig úgy alakult, hogy különböző udvarokban több fellépésem is volt, így mindig 2-3 napot ott vagyok, és már viszem a családot is magammal. Délelőtt velük vagyok, utána pedig jönnek az előadások - sok különleges nyári nap kötődik így a fesztiválhoz.”
Fotó: Mudrák Balázs
Cz.K. Sebő
„Én is több napot töltök a Völgyön évről-évre. Sok színpadon megfordultam már, sőt a zenélő buszon és volt szerencsénk duózni. Nagyon szép élmények érnek itt, olyan barátokkal, ismerősökkel futok össze, akikre nem is számítok. Szeretem a Művészetek Völgyében, hogy több korosztály is rendszeresen visszatér ide, ez megkülönbözteti a többi fesztiváltól. Nagyon jó érzés, hogy mi nyithatjuk az idei fesztivált, különleges estére készülünk, ami sok-sok ideig emlékezetes marad, remélhetőleg nem csak számunkra.”
Vecsei H. Miklós (a koncert rendezője)
„A Platon Karataev tagjaival régi és fontos barátság köt össze.
Amit én a színházban keresek, azt ők a zenében találják meg. Most, hogy ez a két műfaj egyre szorosabban összefonódik, különösen izgalmas közös utakat keresni. Örülök, hogy a Művészetek Völgye felismerte ennek a találkozásnak a lehetőségét, és ránk bízta a nyitóelőadás megálmodását.
A saját feladatomnak azt érzem, hogy a színpadi mozgások és effektek a lehető legletisztultabban működjenek, és hogy a koncert során megszólaló dalok íve minél érzékelhetőbb legyen – mintha egy belső történetet járnánk végig a zenén keresztül.”
Gryllus Dániel
„A Kalákával a kezdetektől, harminc-valahány éve ott vagyunk a fesztiválon, és amikor elindult az udvarosodás, mindjárt az elején lett Kaláka Versudvar is. Most aggodalommal vegyes kíváncsisággal tekintünk arra, hogy idén el kellett hagynunk a jól megszokott és belakott helyünket Kapolcson, hiszen az öreg fát nehéz átültetni. De a szellemiséget visszük magunkkal, szóval reméljük, hogy a közönség is megtalálja majd az új, vigántpetendi helyszínt. Maga a program szinte semmit nem változik, legfeljebb annyiban, hogy Lackfi Jani egészségügyi okokból már nem tud végig ott lenni velünk. A posztját hárman is be fogják tölteni: Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna és Nyáry Krisztián lesznek a házigazda-műsorvezetők 3-3 napig. Ők beszélgetnek majd költőkkel, valamint mindannyian készülnek önálló produkcióval is.
A Platon Karataevhez régi barátság fűz bennünket, nagyjából azóta, hogy a saját stílusukban feldolgozták a Valaki jár a fák hegyén című Kányádi-megzenésítésünket, amit a mai napig játszanak, lemezre is került.
Az idei kapolcsi nagykoncertjükre is emiatt hívtak meg, hogy adjuk elő a dal eredetijét, sőt valamit talán velük együtt is énekelünk majd belőle. Egyébként volt már ennek előzménye: amikor az A38-on tartottunk egy koncertfelvételt, meghívtuk Gergőt, hogy játssza velünk a dalt úgy, ahogyan ők szokták. Most pedig megfordítjuk a dolgot.”
Nóvé Soma
„Elég sok szituációban és formációval átéltem már a Művészetek Völgyét, sokszínű emlékhalmazom van a fesztiválról, ami miatt nyilván kötődöm is hozzá. Hogy miért különleges számomra, annak vannak nagyon egyértelmű okai, például az, hogy sokáig tart, három falut köt össze, mégis nagyon otthonos a légköre. Minden nyáron nagyon jó élmény ott játszani, rendszeresen meglepődöm azon (a szó jó értelmében véve), mennyire közvetlen és befogadó a közönség.
A Platon Karataev tevékenységét a kezdetektől követem, ezért nagyon örültem, amikor Gergő megkeresett a felkéréssel. Mindig szeretek új zenészekkel együtt játszani, mert érdekel, mit tudok tanulni másoktól, és hogyan tudom bővíteni a saját zeneiségemet azon keresztül, hogy megismerek más felfogású embereket.
Minden ilyen közreműködési lehetőségnek örülök, de ennek különösen, már csak a köztünk lévő barátság miatt is. A Platon egy nagyon izgalmas projekt, mivel állandóan változik, rendkívül erős az indíttatásuk arra, hogy kísérletezzenek. Nem szabnak korlátokat saját maguknak, biztos vagyok benne, hogy adott esetben egy 180 fokos fordulattól sem riadnának vissza. Szimpatikus nekem ez a hozzáállás, és szívesen részt veszek bármi olyasmiben, amivel kiegészíthetem – például ezt a koncertet.”
Lovász Irén
„A Művészetek Völgyébe régóta járok előadni és másokat nézni, hallgatni egyaránt. Fölléptem a Makámmal és több saját formációval a taliándörögdi templomromtól a legkisebb udvarokig. Szép találkozásokat, értékes barátságokat is köszönhetek a fesztiválnak. Ilyen két keramikus művésszel, Edinával és Edittel való barátságunk, mely egy kapolcsi »véletlen« találkozásból indult, aztán a következő évben az ő csodaszép kerámiakertjükben megvalósult különös konceremmel folytatódott, mikor a fűben ülve énekeltem Janával, a didgeridooval és a közönséggel együtt a piros cserépalmákkal és mesebeli lényekkel teli varázskertben. Felejthetetlen élmény.
Tavaly pedig a taliándörögdi világzenei színpadon Takács Dorinával (Deva) és Lantos Zoltánnal adtuk elő közös műsorunkat, mely főleg a Női hang és Gyógyító hang című lemezeim anyagára épült. Ez is nagyon szép emlékű koncert, azért is, mert nem fért be az udvarra közönség, sokan a színpad mögötti utcáról és a kert mögül hallgatták műsort.
Idén nagy örömmel fogadtam el Balla Gergő megtisztelő fölkérését, hogy a nyitókoncert nyitószámát én énekeljem a Platon Karatevvel. Ez lesz a nagyon szép Napkötöző című daluk, melynek szövegét, dallamát, szellemiségét is szeretem, nagyra értékelem, és erre az alkalomra tanultam meg.
A Balatonban a kelő és a lemenő nappal úszkálva, lebegve, merülve dúdolgattam, hordoztam az elmémben és a szívemben, tanultam, mantráztam sokszor, hogy teljesen magamévá tudjam tenni, és remélem, szép élményünk lesz majd az első közös elődadása a Panoráma Színpadon. Izgatottan várom.”
Fotó: Cseke Csilla
Szabó Benedek
„A legszebb emlékem a Művészetek Völgyével kapcsolatban jóval a Galaxisok előttről származik. Középsulis lehettem, az egyik ismerős lány mindig kint volt a fesztiválon, és egyszer elmentünk érte Bajáról kocsival. Akkor még több faluban zajlott a program, szép nyári éjszaka volt, emlékszem a fényekre, az országúti suhanásra, a zenére és a színes forgatagra. Olyan volt, mint egy mese. Azóta is gyakran eszembe jut.
Ritkán nyílik alkalmam vendégénekesként szerepelni egy produkcióban, főleg egy ilyen profin koreografált eseményen, ezért legfőképpen arra koncentrálok, hogy élvezzem az élményt.”
Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.
Alig néhány nap múlva, július 18-án kezdetét veszi az idei Művészetek Völgye: 10 nap alatt több mint 3000 program várja a látogatókat Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden. Péntek este 20:30-tól a Platon Karataev direkt erre az alkalomra koreografált koncertje nyitja meg a fesztivált a Panoráma Színpadon, számos vendéggel kiegészülve. Ennek apropóján tettünk fel körkérdést a két frontember, Balla Gergely és Cz.K. Sebő mellett Vecsei H. Miklósnak, Gryllus Dánielnek, Nóvé Somának, Lovász Irénnek és Szabó Benedeknek.
Balla Gergely
„Áprilisban kaptuk a megkeresést a Művészetek Völgyétől, hogy mit csinálnánk, ha mi lennénk a nyitókoncert. Egyből arra gondoltunk, hogy szeretnénk magunk mellett tudni azokat az alkotókat, előadókat, barátokat, akik számunkra is nagyon fontosak, de a fesztiválnak is meghatározó arcai. Nagyon sokat jelent nekünk az, hogy ennyien igent mondtak a felkérésre, és hogy a fesztivál is ránk gondolt a koncert kapcsán. Már a zenekar indulásától kezdve ott voltunk a Művészetek Völgyén, és évről-évre egyfajta lakmuszpapír-tesztje volt annak, hol tart a zenekar.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Keserédes remények a reflektorfényben – a Sweet Charity Szolnokról hódítja meg a Városmajor színpadát
Egy naiv lány a szerelemről álmodik Manhattan forgatagában, miközben újra és újra csalódik – a Szolnokról érkező előadás érzékenyen és látványosan mesél sorsokról, álmokról és a reményről.
Egy naiv, reményeit könnyen feladó lány története, aki Manhattan fényei között táncol és énekel, miközben azt keresi, ami mindannyiunkat vonz és izgat: a szerelmet és egy helyet a kegyetlen világban. Az egyik legsikeresebb hazai zenés színházi rendező, Béres Attila nemrég a Szolnoki Szigligeti Színházban állította színpadra a Sweet Charity-t, ami augusztus 6-án érkezik a Városmajorba.
A kezdeteket a film- és a színháztörténet egyaránt büszkén jegyzi fel lapjaira: Federico Fellini emblematikus filmje, a Cabiria éjszakái ihlette a Broadway-siker, Bob Fosse rendezte musicalt, amiből aztán Shirley Maclaine főszereplésével készült filmváltozat.
A beszédes nevű Charity Hope (Szolnokon: Masina) Valentine sztorija ugyanakkor jóval ritkábban kerül színre Magyarországon, mint ahányszor nagyhírű testvéreivel, a Kabaréval vagy a Chicagóval találkozhatunk.
A ritka igenis tud szép lenni: hogy minőségében egyáltalán nem marad el az említett musicalektől, arról könnyedén meggyőződhet a néző, aki most jegyet vált a Városmajorba.
Adott egy kicsit talán önsorsrontó, mégis üde és bájos lány, akinek valahogy semmi sem akar összejönni az életben. A New York-i éjszakában táncosnőként keresi a betevőt, de persze valójában arról álmodik, hogy a jóképű lovag majd szélesre tárja a lebuj ajtaját, hogy végre elragadja őt egy egészen másfajta valóságba. Aztán egy váratlan találkozás miatt hirtelen úgy tűnik, hogy az élete végre rendes kerékvágásba kerül, csakhogy... A folytatást fedje homály, hiszen
a jó színház sosem nélkülözi a fordulatokat és a meglepetéseket, és ez igaz a Sweet Charity történetszövésére is.
Aki eddig nem ismerte, most biztosan megjegyzi a címszerepben valósággal ragyogó Biró Panna Dominika nevét, aki az előadásban nem csupán kitűnően énekel és táncol, de kivételes karizmával létezik a színpadon. Charity életének minden rezdülését magunkénak érezzük: ahogy újból és újból szerelemre vágyik, még ha a férfiak rendre be is csapják. Az életigenlő vidámság mellett rendre megjelenik a kiábrándult keserűség is: ezek jó érzékkel kikevert elegye adja a darab sajátos ízvilágát.
Béres Attila szolnoki rendezői működéséről a kritika felsőfokban szólt, amikor leszögezte: „...munkáinak jellemzője, hogy nem papírmasé figurákkal dolgozik, hanem lelkekkel, akik közeli ismerőseink a mindennapjainkból. A drámát, az egyéni sorsot keresi a többség számára ’egyszerű’ szórakoztatóipari darabokban is. A rendezőt nem először érdekli a mind hierarchikusabbá váló társadalom, amelynek a legszélére szorultaknak semmi esélye újra illeszkedniük az úgynevezett polgári társadalomba.”
Érdemes ugyanakkor a produkcióra tágabb kontextusban is rápillantani: Barabás Botond – aki maga is fontos szerepet alakít az előadásban – igazgatása alatt mintha végre Szolnokon is újraéledne a valódi színház. Izgalmas rendezők fontos vállalásai bukkannak fel rendre a repertoáron, és Béres Attila meghívása jól illeszkedik egy folyamatosan bővülő névsorba.
A szolnoki Sweet Charity megnevettet és elgondolkodtat, elvarázsol és megrendít.
És bár kicsit kétségbe is ejt a folytatást illetően, de ha valaki ma is hisz a mindig jóra forduló tündérmesékben, magára vessen...
Egy naiv, reményeit könnyen feladó lány története, aki Manhattan fényei között táncol és énekel, miközben azt keresi, ami mindannyiunkat vonz és izgat: a szerelmet és egy helyet a kegyetlen világban. Az egyik legsikeresebb hazai zenés színházi rendező, Béres Attila nemrég a Szolnoki Szigligeti Színházban állította színpadra a Sweet Charity-t, ami augusztus 6-án érkezik a Városmajorba.
A kezdeteket a film- és a színháztörténet egyaránt büszkén jegyzi fel lapjaira: Federico Fellini emblematikus filmje, a Cabiria éjszakái ihlette a Broadway-siker, Bob Fosse rendezte musicalt, amiből aztán Shirley Maclaine főszereplésével készült filmváltozat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Lemondja a fellépését a Szigeten a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, ha fellép a botrányos Kneecap raptrió
Az ír zenekar korábban kiállt a Hamász terrorszervezet mellett, és örömüket fejezték ki a 2023 októberi izraeli terrortámadás miatt. Nemrég több mint 100 művész tiltakozott a fellépésük ellen.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes lemondja fellépését a 2025-ös Sziget Fesztiválon augusztus 10-én, amennyiben a szervezők nem vonják vissza a Kneecap zenekar meghívását a rendezvényről – tudatta a táncegyüttes pénteken az MTI-vel.
A közleményben kiemelik, hogy „a Magyar Nemzeti Táncegyüttes álláspontja szerint a Kneecap korábbi, nyilvánosan vállalt gyűlöletkeltő megnyilvánulásai összeegyeztethetetlenek a művészet és a közösségi fesztiválok alapértékeivel.”
„Az antiszemita, uszító tartalmak nem tartoznak a véleménynyilvánítás szabadságának körébe, és nincs helyük olyan eseményen, amely a kulturális sokszínűséget és a befogadást hirdeti”
– tették hozzá.
„Fellépéseinkkel mindig az összekötést, az emberi méltóság tiszteletét és a közös kulturális értékek megőrzését képviseljük. Ezért nem kívánunk olyan rendezvényen részt venni, ahol gyűlöletkeltő tartalmak kapnak teret” idézi a közlemény Zsuráfszky Zoltánt, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetőjét.
Az együttes bízik abban, hogy a Sziget szervezői felelősségteljes döntést hoznak. A társulat nyitott a személyes egyeztetésre, és kész újragondolni részvételét, amennyiben eltekintenek a raptrió fellépésétől – emelték ki az összegzésben.
Az ír Kneecap korábban nyilvánosan kiállt a Hamasz terrorszervezet mellett, és a 2023 októberi súlyos izraeli terrortámadás után is örömüket fejezték ki. Akkor legalább 130-an meghaltak a 70 terrorista által véghez vitt támadásban, számos embert pedig túszul ejtettek.
Nemrég a raptrió fellépése ellen tiltakozott több mint száz művész és közéleti személyiség, köztük Hegedűs D. Géza, Parti Nagy Lajos, Szalóki Ági, Farkasházi Réka, Dés László, Presser Gábor, Spiró György, Hegyi Barbara, Péterfy Gergely és Geszti Péter is.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes lemondja fellépését a 2025-ös Sziget Fesztiválon augusztus 10-én, amennyiben a szervezők nem vonják vissza a Kneecap zenekar meghívását a rendezvényről – tudatta a táncegyüttes pénteken az MTI-vel.
A közleményben kiemelik, hogy „a Magyar Nemzeti Táncegyüttes álláspontja szerint a Kneecap korábbi, nyilvánosan vállalt gyűlöletkeltő megnyilvánulásai összeegyeztethetetlenek a művészet és a közösségi fesztiválok alapértékeivel.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Guns N’ Roses a Puskásban: egy őszinte, élvezetes, rettenetesen hosszú, de felejthetetlen koncert volt
Természetesen már nem úgy szólnak a dalok, mint a "90-es években, de Axl Rose önmagát meghazudtoló frissességgel szántotta fel a színpadot. Kár, hogy a hangosítás nem volt egy leányálom.
Meghaltak, újjászülettek, még egyszer meghaltak, de jó nekik így. Mi pedig élvezzük. Megnéztük a Guns N’ Rosest a Puskásban és
kijelenthetjük, hogy a rock nem halott. Még nem!
A Public Enemy (előzenekar) koncertjének kezdőhangjaira léptem be az arénába és alig hittem a szememnek. Megszoktam a Puskásban, hogy tömött sorok várnak mindenhol. Kétszer lemegy a koncert, mire szerez az ember egy korsó sört, a boltból pedig azonnal elfogynak a legmenőbb pólók. Ennek ellenére azonnal sorra kerültem mindenhol. Nagyjából negyedház volt a koncert hivatalos kezdete előtt egy órával, de a Public Enemy így is hozta a maximumot, alaposan feltüzelte a „koránkelőket”.
Fél nyolc, 30 fok, közel 60 ezer ember. A felvezető videó után megjelent a zenekar és Slash elkezdte játszani a Welcome To The Jungle ikonikus témáját. Teljes erőbedobással robbant be a zenekar a színpadra, a közönség eufória-közeli állapotba került, de már itt is lehetett érezni, hogy baj lesz. Lett is. A hangosítás sajnos kritikán aluli volt, ennyi hibát egy humán tagozatos diák kémia dolgozatában sem találni. A zenekar hiába adott bele apait-anyait, esélyük sem volt arra, hogy világmegváltó produkciót nyújtsanak. Pedig mindent megtettek ennek érdekében.
Úgy tűnik, a Guns N’ Roses szereti a magyar közönséget. Valamit mindig adni akarnak a nagyérdeműnek, amikor hazánkban lépnek fel.
1992-ben Axl elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, amivel azonnal belopta magát a publikum szívébe. Most, több mint 30 évvel később megint kiemelt szerepet kapott Magyarország a rockzenekar turnéján.
A Guns N’ Roses híres arról, hogy folyamatosan változtatja a dallistát, amit esténként előadnak, de nálunk ezt különösen komolyan vették. Természetesen megszólaltak a hatalmas slágerek, mint a Sweet Child o' Mine, a Paradise City, a November Rain és a Knocking on Heaven’s Door, de mellettük olyan dalokat is elővettek, amiket ritkábban hall a közönség. Az este folyamán két olyan dalt is eljátszottak, amit az idei turnén eddig egyszer sem. Az egyik a korai időkből származó Shadow of Your Love, a másik a legutóbbi lemezen szereplő There Was a Time. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy osztatlan sikert arattak, de az igazi Guns-fanoknak ez igazi csemegeként szolgált. Nem beszélve a Locomotive című dalról, amit korábban csak egyszer játszottak a jelenlegi turnén, mégpedig május 17-én Mumbaiban.
A showelemeket nem vitték túlzásba, ledfalakon kívül semmi mást nem használtak. Ez a fajta egyszerűség a ruházatukban is megmutatkozott. Axl Rose egy fekete pólót viselt, míg Slash és Duff feliratos pólót. A közönség jó része a skizofrénia tüneteit produkálta. Egyik pillanatban (amikor épp sláger szólt) teli torokból énekelt, önmagából kifordulva, elérzékenyülve szédelgett, amikor azonban olyan dal következett, amit ne adj isten, nem ismert, unottan, másokkal beszélgetve, közömbösen fogadott.
Ha már kritizáljuk a produkciót, tegyük alaposan.
A Guns N’ Roses minden idők egyik legsikeresebb, legjobb és legizgalmasabb zenekara. Albumaik elképzelhetetlen mennyiségben fogytak, ugyanis megtalálták a fogyaszthatóan slágeres és az őserőt magában hordozó rock and rollnak az aranymetszetét. Ennek ellenére jelenlegi műsoraikat teletűzdelik a kevésbé ismert és kevésbé jó dalaikkal.
Mi ebből bőven kaptunk, ugyanis a rajongók által is vegyesen fogadott Chinese Democracy albumról öt dalt is eljátszottak, valamint műsorra került az Absurd, a Perhaps és a The General, amiket kevesen ismertek, így elindult a nép a sörcsapok felé.
Ez egyszerre pozitívum és negatívum, ugyanis ebből is látszik, hogy nem egy hakniról van szó, nem ugyanazt a 15 dalt játsszák estéről estére teljesen lélektelenül, hanem mindig variálnak, ezzel is színesítve a műsort. Azt a műsort, ami sajnos elveszett abban a rettenetes hangkavalkádban, aminek szem és fültanúi lehettünk a Puskás Arénában. Nem ez az első eset, hogy szó éri a ház elejét a Puskásnál, ugyanis a Red Hot Chili Peppers koncert után is tömegesen háborodtak fel a rajongók, de a legutóbbi, 2023-as Guns N’ Roses buli sem volt egy leányálom hangosítás terén. A mostani azonban még azt is alul múlta. Axl Rose hangja bizonyos lágékban átszakította a plafont hangerőben, míg bizonyos hangmagasságokban egyáltalán nem lehetett hallani. Ugyanez igaz a gitárokra, a basszusgitárra és a billentyűkre. Nagy kár, hiszen Slash és Duff legalább annyira fontosak, mint Axl Rose.
Na és ha már a zenekar! Nagyon jót tett a bandának a doboscsere, ugyanis a Frank Ferrer helyére érkezett Isaac Carpenter végre olyan lendülettel, érzéssel és profizmussal üti meg a dobot, hogy megelevenedik a rock and roll igazi fénykora. Duff McKaganről sajnos a mai napon nem lehet nyilatkozni, ugyanis, hallhatatlanként működött. Slash azonban olyan volt, mint a magyar népmese: hol volt, hol nem volt. Ugyan alkalmanként kiesik a ritmusból a göndör hajú, cilinderes fenegyerek, de valahogy az a feeling, amit játszi-könnyedséggel közvetít, mindenkihez eljut.
Összességében egy őszinte, élvezetes, rettenetesen hosszú, de felejthetetlen koncertről beszélhetünk.
Természetesen már nem úgy szólnak a dalok, mint a '90-es években, de Axl Rose önmagát meghazudtoló frissességgel szántotta fel a színpadot. Slash és Duff egész este a hátán cipelte a produkciót, nem beszélve Richard Fortusról, aki egy hihetetlenül technikás fazon és a csapat méltán kiemelt ritmusgitárosa.
Három és fél óra sok, de végül azt éreztem, hogy a Guns N’ Rosesból még ez is kevés. Ha lehetne, minden évben megnéznénk! És mivel mostanában gyakran koncerteznek nálunk és a környéken, lassan nem lesz olyan daluk, amit ne hallottunk volna tőlük élőben.
Meghaltak, újjászülettek, még egyszer meghaltak, de jó nekik így. Mi pedig élvezzük. Megnéztük a Guns N’ Rosest a Puskásban és
kijelenthetjük, hogy a rock nem halott. Még nem!
A Public Enemy (előzenekar) koncertjének kezdőhangjaira léptem be az arénába és alig hittem a szememnek. Megszoktam a Puskásban, hogy tömött sorok várnak mindenhol. Kétszer lemegy a koncert, mire szerez az ember egy korsó sört, a boltból pedig azonnal elfogynak a legmenőbb pólók. Ennek ellenére azonnal sorra kerültem mindenhol. Nagyjából negyedház volt a koncert hivatalos kezdete előtt egy órával, de a Public Enemy így is hozta a maximumot, alaposan feltüzelte a „koránkelőket”.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
