Guido de Angelis: A Bud Spencer és Terence Hill-filmek nyolcvanöt százalékának mi írtuk a zenéjét
- Nagy öröm, hogy újra Magyarországon köszönthetjük Önöket. Szép emlékekkel mentek haza, amikor legutóbb itt jártak?
- Csodálatos emlékekkel. Különleges élmény volt. Talán Ön is tudja, hogy megannyi siker után hosszú időre felhagytunk a koncertezéssel, mivel film- és tévéproducerek lettünk. Aztán 2016-ban úgy döntöttünk, tartunk egy koncertet a barátunk, Bud Spencer emlékére. Akkor jártunk először Magyarországon és a gyönyörű Budapesten.
Nagyon megható élmény volt, örömmel térünk vissza.
- Magyarországon a Bud Spencer és Terence Hill-filmekhez komponált zenéikről a legismertebbek, de ezek csupán a munkásságuk töredékét teszik ki.
- Való igaz, hogy a Bud és Terence-filmek nyolcvan százalékának mi írtuk a zenéjét. De összesen több mint 200 mozifilmhez komponáltunk zenét, valamint olyan tévésorozatokhoz is, mint a Sandokan vagy a 80 nap alatt a föld körül Willy Foggal.
- Az RCA lemezkiadónál kezdtek filmzenékkel foglalkozni. Ráadásul nem is akárkivel dolgoztak együtt, hanem Nino Manfredivel. Mesélne erről?
- Szívesen. Az öcsémmel sok olasz művésznek hangszereltünk dalokat a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején. Azután megismerkedtünk Nino Manfredivel, és készítettünk neki egy feldolgozást a Tanto pe’cantái című dalból, ami óriási siker lett. Manfredi pedig felkért minket, hogy komponáljunk zenét első egész estés rendezése, a Csoda olasz módra című filmhez, és mi elvállaltuk. Hát így kezdődött a filmes karrierünk.
- Miért használták az Oliver Onions álnevet egyes munkáikhoz?
- Tulajdonképpen csak egy vicc volt részünkről. Minden filmünkhöz írtunk egy főcímdalt. Nagyon sok filmen dolgoztunk, és sok dalnak angol szövege volt. Egy nap valahogy eszünkbe jutott ez a név, Oliver Onions. Könnyű kimondani.
Volt, hogy egy hónapban három filmünk is kijött, viszont nem lett volna szerencsés egyszerre három lemezt is piacra dobni a saját nevünkön.
Ezért volt, amelyik Oliver Onions néven jött ki, ami azért vicces, mert a dalok mindegyikét mi énekeltük, tehát a hangok ugyanazok voltak.
- Pontosan hogyan komponálják a filmzenéket? Elolvassák a forgatókönyvet és azután kitalálnak valamit, vagy teszem azt Marcello Fondanto szólt, hogy szeretne egy dalt, ami a Buggy autóról szól?
- Elolvastuk a forgatókönyvet, elmentünk a helyszínre, megnéztük a forgatást, és ráéreztünk, milyen zenére lenne szükség. Teljes mértékben mi döntöttük el, milyen zenét komponálunk. Azután megmutattuk. Többnyire elfogadták. Bár olyan is volt, ahol először bolondnak néztek minket.
Emlékszem, amikor a Sandokan zenéjén dolgoztunk. A sorozat producere egy nagyon nyársat nyelt fickó volt, és egy nap váratlanul felhívott minket, hogy mutassuk meg, hogy haladunk a zenével. Egymásra néztünk Maurizióval. Most mi lesz? Természetesen írtunk nagyon sok szép kísérőzenét szitárral, vonósokkal, nagyzenekarral, de a főcímhez valami olyasmit szerettünk volna kitalálni, amit az is meghall, aki épp kint van a konyhában. Biztos ismeri. „Sandokaaaan... Sandokaaan”... Mit tehettünk, odamentünk, és elénekeltük a főcímdalt a producernek. Amikor végeztünk, olyan mérgesen nézett ránk, mint ha ki meg akarna ölni minket. Ledöbbent. Nyilván valami dallamos zenére számított. A többiekre nézett, akik vele együtt hallgatták. Szerencsére az egyik fickó felkiáltott: „Milyen zseniális ötlet! Ez gyönyörű!” Végül nagy sláger lett Olaszországban, Németországban, Kelet-Európában, sőt még Dél-Amerikában is.
- Apropó Sandokan, a koncertnek lesz két különleges vendég is: Terence Hill és Kabir Bedi. Mesélne róluk?
- Terence Hill nagyon jó barátunk. Néha összefutunk Rómában. Nagyon kedves ember. Épp ezért nagyon örültünk, amikor felhívott minket és azt mondta, hogy ő is eljön erre a koncertre.
Olyan ez, mint egy családi összejövetel.
Kabir Bedi Indiában, Mumbaiban él, ezért vele jóval nehezebb találkozni. De néhány éve eljött Rómába, ahol vele együtt díjat kaptunk a Sandokanért. Ő is felhívott most, és azt mondta: „Én is jövök!” Úgyhogy remélem, csatlakozik hozzánk a színpadon, amikor a Sandokant énekeljük. Az nagyon vicces lenne.
- Úgy tudom, a budapesti fellépésük egy európai turné része. Terence Hill és Kabir Bedi a többi koncertjükön is ott lesz?
- Nem hinném. Nagyon elfoglaltak, nem valószínű, hogy beleférne az idejükbe. Szóval alighanem csak Budapesten lehet találkozni velük.
- Azt hiszem, a rajongók megvernének, ha nem kérdeznék semmit Bud Spencerről. Mi a legkedvesebb emléke róla?
- Talán az a legviccesebb élményem, amikor a kórus jelenetet forgattuk a Különben dühbe jövünkhöz. Tudja... (énekel) La-lala, la-lal... Bom-bobom, bom-bobom...
- Igen.
- Az nagyon vicces volt. Madridban forgattunk. Egy nagy színházban dolgoztunk egy spanyol zeneakadémia kórusával. Ez az a vicces jelenet, amelyben Paganini, a bérgyilkos le akarja lőni őket. Mondtuk Budnak, hogy amikor a dalban van az a kis leállás, ott csináljon valamit. Erre kitalálta azt a játékot a szájával. Irtó vicces volt!
A kórus vezetője, egy 80 körül idős hölgy végig frászban volt, hogy elrontjuk az akadémia kórusát.
Mindig ott loholt a nyomunkban, leste minden lépésünket. Bud Spencer meg is jegyezte: „Ez a hölgy utál minket!” „Tudom” feleltem. De végül nagy siker lett. Minden koncertünkön el kell játszanunk, különben a közönség jön dühbe.
Február 16-án ad ismét koncertet Guido és Maurizio De Angelis a Papp László Sportarénában.
Jegyek itt vásárolhatóak.
A koncert során Terence Hill kihirdeti annak a jótékonysági aukciónak a győztesét, amelyben egy vadonatúj Dune Buggyra lehetett licitálni. Az aukció bevételével a Heim Pál Gyermekgyógyászati Intézetet támogatják.
