Francia filmben szerepel és két új lemezt is kiad idén Palya Bea
Palya Bea évekig a Művészetek Völgye egyik alapembere volt, udvargazdaként tíz napig szinte folyamatosan színpadon állt. Bár tavaly egyéb teendői miatt a Momentán Társulatnak adta át ezt a feladatot, természetesen nem szakadt el teljesen a fesztiváltól. Ezúttal is lent töltött néhány napot, újrateremtve a Palya-Udvar hangulatát.
Két fellépése között beszélgettünk vele arról, milyen volt számára egy francia filmben Django Reinhardt feleségét játszani, hogy fogadta a közönség a tavasszal megjelent Tovább Nő lemezt, és miért ad ki még idén egy másik új albumot is Nappali dalok címmel. (Bea következő budapesti nagykoncertje szeptember 3-án lesz a Kobuci Kertben. Bővebb infókért KATT IDE!)
– Ez a második év, hogy a Momentán Társulaté az egykori Palya-Udvar helyszíne. Hogy látod, mi változott meg itt?
– A melegsége hasonló, és mindeki, aki oda belép, érzi az ő szeretésüket. A megvalósítás meg nyilván sok területen más. Talán hozzám képest egy kicsit visszafogottabb, persze a dinamizmusomat ismerve ez természetes... (nevet) Például
Aztán pár perc alatt megértették és elkezdtek mozgolódni.
Nagyon jó, hogy a Momentán ennyire játékos udvart csinál, amire láthatóan a közönség is vevő. Én is végigvinnyogtam a Szivacs című impróestjüket, és személy szerint mindegyikőjüket nagyon szeretem. Jó látni, hogy minden flottul működik, rendkívül jól szervezetten dolgoznak, közel kétszer akkora a stábjuk, mint a miénk volt. Száz százalékosan méltó utódok, nagyon örülök, hogy ők vannak ott.
– Lassan fél éve játsszátok az új lemezed dalait. Mennyire járatódtak be azóta?
– Bennem abszolút egyenrangú a kettő, persze más-más lelkivilágban voltam a születésük idején. Most már annyi dalunk van, hogy akár egy háromórás program is kijönne belőle, ezért folyamatosan váltogatjuk a setlistet. Volt olyan koncertünk, amikor csak újakat játszottunk, máskor pedig vegyesen, mikor milyen arányban.
Fantasztikus érzés, hogy annak ellenére kívülről fújják az emberek a dalokat, hogy az év első felében alig léptünk fel. Én ugyanis folyamatosan ingáztam Franciaországba és vissza, az a néhány buli viszont, amit tartottunk, kivétel nélkül teltházas volt, nagy termekben. Imádok koncertezni, ráadásul azt érzem, hogy a mostani zenekart bárhova lerakhatom, működni fog. Összeállt a banda, a Müpától az Akváriumon át a fesztiválszínpadokig mindenütt megállja a helyét.
A teljes Tovább Nő lemez:
– Mit adott neked a franciaországi filmforgatás, mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
– Rengeteg élményt köszönhetek ennek a felkérésnek. Az elején nagyon féltem, meg tudom-e állni a helyem magyar énekesnőként egy ennyire más közegben, de szerintem sikerült, ami komoly bátorságot adott a jövőre nézve. Ez a film egyfajta tükör volt a saját cigányságomra és az emberi kapcsolatokért való rajongásomra is. Ráadásul messze nem egy szokványos történetvezetésű cigányfilm, hiába adja Django Reinhardt élete az apropóját. A rendező ugyanis a sztori 1943-ban játszódó részét helyezte a középpontba, amikor elkezdődtek a cigánydeportálások.
Django a Moulin Rouge csillogásából a nácik elől menekülve visszakerül a karavánok világába. Azt képzeld el, hogy az anyósomat játszó szintó roma néni ezt még átélte. Tehát
Ez akkor is óriási hatással lett volna rám, ha nincs bennem egy csepp cigány vér se, de mivel történesen van, még sokkal inkább. Ahogy a hajnali forgatásokon égtek a karavánok, az tényleg egészen húsba vágó volt.
– A bemutató mikor lesz?
Nem tudom a pontos dátumokat, de Franciaországban valószínűleg jövő év elején. Nagyon bízom benne, sőt, akarom, hogy a magyar terjesztők is meglássák benne a fantáziát. Én a magam eszközeivel mindent megteszek azért, hogy itthon is látható legyen.
– Csak márciusban jelent meg a Tovább Nő, de nemsoká ismét új albummal jelentkezel. Mi ennek a története?
– Nappali dalok a címe és egészen friss szerzeményekből áll. Alig egy hónapja vettük fel, és néhány számot például most Kapolcson játszottunk először a kora délutáni koncertünkön. Az egész úgy jött, hogy a lányommal ugyebár folyamatosan beszélgetek, ebből pedig rendszeresen dalok születnek. Ez két téma köré rendeződött. Az egyik, hogy a lakásban hallható hangok dallá válnak. Esett az eső, Lilike azt mondta, kopog a tető. Nem az eső, a tető, és ezt én olyan szépnek hallottam. Máskor meg sétáltunk, én magassarkú csizmában, ő meg a csiszi-csoszi gyerekcsizmában, és megkérdezte, hogy az övé miért nem kopog. De dal lett a mosásról, a porszívóról, a kávégépről, a nyikorgó hintaágyról, vagy arról, ahogy a kanál a tányérhoz koccan.
A másik, hogy rengeteget dolgozom, és az átmenetekben nehezen találok magamra. Hazajövök egy koncertről, belezuhanok az esti fürdetés-altatás rutinba, vagy épp próbáról jövök, még nem értem le a földre, ő meg oviból, teljesen más ritmusban vagyunk. De
Ez a két dolog vezetett, elkapott a flow. A menedzsment óva intett, mondván vegyek vissza, csak most jött ki az előző lemezem, de képtelen voltam rá. Január óta megírtam tizenöt teljesen új dalt, Gerzsonnal duóban pedig rögzítettük is őket. Egy könyvvel együtt fog megjelenni, amibe zenés kreatív játékokat szedtem össze az egész családnak.
– A Nő lemeznek lesz harmadik része, van még benned ennyi kimondatlan téma?
– Mindig van. Én is folyamatosan változom, új ingerek érnek, amiből előbb-utóbb dalok is születnek. A Tovább Nő sokáig Férfi munkacímre hallgatott, és erről a Férfi albumról továbbra sem tettem le, duóprojekt lesz. De most szusszanok egyet, rengeteget dolgoztam az utóbbi időben. Élvezem, hogy ennyire tele van az életem, de ott a családom, velük is akarok lenni, így maradok egyensúlyban.
Mindenesetre egy új dalt már most is játszom a zenekarral, ez a filmforgatás üresjárataiban született. Kezembe vettem Django gitárját, elkezdtem pengetni – én, aki amúgy nem is tudok játszani rajta –, és kialakult. Hozzád fűz a sok-sok évnyi édesbús teher..., így kezdődik, a hűségről, a maradásról szól, ez fontos most nekem.
Talán jövőre is összerakok 14 új számot, de megígérni nem szeretném. A Nappali daloknál nem volt választásom, flow-ba kerültem. De így 40 évesen már megfontoltabban választok az aktuálisan rezgő ötleteim közül. A közönségem kifinomultságától pedig nagyon odavagyok, csodás érzés, hogy így figyelnek, szeretnek, felveszik a ritmusomat, jönnek velem, elengednek, visszavárnak. És egyre többen vannak...
Ha tetszett az interjú, kattints a megosztásra:
