Formabontások A Nagy Gatsbytől a Mágnás Miskáig – beszélgetés Eszenyi Enikővel
- És az előadás nagy erénye, hogy a nézőnek nem jut eszébe számon kérni a filmet… de beszéljünk az Ön legújabb főszerepéről, a Premierről, amelynek márciusban volt a bemutatója. Ez a darab nemcsak a színházról, színészetről szól, hanem a legmélyebb, legrejtettebb emberi érzelmekről is. Hogyan született meg Önben Myrtle Gordon?
- Nagyon nehéz színpadon ilyen dolgokat elmondani és az, hogy ez megadatott, nagyon fontos pillanat a pályámon. Nekem minden este ajándék, amikor ezt a szerepet eljátszhatom.

Külön öröm az, hogy a nézők ennyire szeretik, hiszen az idő múlása sokakat érint, fontos, hogy erről is beszéljünk.
Benne vannak a művet létrehozó alkotótársak, John Cassavetes és Gena Rowlands, az én harmincöt évem, az itt töltött időszak, a színházhoz való viszonyom. Most a színpadon szeretem megélni és végigmenni ezen a különleges úton.
- Színészként álomszerepek egész sorát játszotta, rendezőként külföldön is letette a névjegyét. Egy rendezésben mi az a kihívás, amit keres – például jövőre a Mágnás Miskában?
- Közel 20 éve nem mutattunk be operettet. Utoljára az Egy csók és más semmit játszottuk Hegedűs D. Géza nagyszerű rendezésében, én voltam az egyik főszereplő. A közönségünk már tudja, hogy ha a Vígben operettet állítunk színpadra, biztosan más lesz, mint a hagyományosak. A Mágnás Miska is formabontó lesz, Antal Csaba tervezi a díszleteket, Pusztai Judit a jelmezeket. Ha egy rendezésre készülök, több dolgot is figyelembe veszek. Napjainkban egyre nőnek a társadalmi különbségek.
Úgy gondolom, hogy egy operetten keresztül is lehet olyan fontos társadalmi kérdésekről beszélni, amik sokakat érintenek. A darabok egy kicsit össze is függenek nálunk. Erre a témára reflektál például A nagy Gatsby is, ami egy olyan világot mutat be, melyben őrült gazdagságban tobzódnak az emberek és mégis boldogtalanok.
- A Mágnás Miskát 1916-ban mutatták be Fedák Sári és Rátkai Márton főszereplésével, most Miskát ifj. Vidnyánszky Attila, Marcsát Szilágyi Csenge játssza, Baracs Istvánként Ertl Zsombort, Rollaként pedig a most hozzánk szerződött Dobó Enikőt láthatjuk. Korláthy grófot Hirtling István alakítja, nagy örömömre ő is a társulatunk tagja lett. Karmesteremmel, Silló Istvánnal már többször dolgoztunk együtt, legutóbb a Marica grófnőben. Mivel a mostani fiatal generáció a még nem ismeri úgy az operettet, szeretném átadni nekik, amit erről a műfajról tudok – tehát nemcsak rendezés, hanem egyben tanítási folyamat is számomra.
- Milyen terveket tartogat az évad végére, hogy tölti a nyarat?
Június közepén a Kolozsvári Állami Magyar Színházba megyek két előadás kapcsán. Mindig jó érzés Kolozsváron tölteni egy kis időt, nagyon kötődöm a Szamoshoz, mert mellette születtem, így várom már az utazást.
Először a Vígszínház társulatával Molnár Ferenc: A testőr című komédiáját adjuk elő, majd az évad végén Frank Wedenkind: Lulu című drámája kerül színpadra az én rendezésemben. A színházban egy csodálatos és tehetséges társulat van, akiket egyben a barátaimnak is tekintek, így nagy örömmel állunk neki a munkának Vörös Róberttel. Ráadásul, a világhírű díszlet- és jelmeztervezővel, Helmut Stürmerrel, dolgozunk majd együtt, nagyon várom a közös munkát.