„Megfojtottam, hogy ne legyen árva” - Jogerősen életfogytiglanra ítélték a feleségét és kislányát meggyilkoló albertirsai férfit
N. Arnold két évvel ezelőtt különösen brutális módon végzett a családjával albertirsai otthonukban. Amikor a felesége kijött a fürdőszobából, összeszólalkozott vele, majd hozzávágott két széket. Ezután
A férfi a gyilkosság után videóra vette magát, és elmondta, mi történt. A felvételen így fogalmazott: „Tegnap este 11 körül megöltem a családomat, de nem tudom, hogyan történt. Többször is megpróbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat, de nem sikerült. Provokált és provokált, és eldurrant az agyam. Agyba-főbe vertem székekkel, nem akart megdögleni, ezért vascsővel befejeztem.” Azt is mondta: „Ő volt életem szerelme. Miért kellett ennek így végződnie? Miért nem tudtunk egy boldog család lenni?
A kislányom békésen alszik, beraktam egy cumit a szájába, mert azt szereti.”
A történtek után N. Arnold felhívta a segélyhívót, és mindent elmondott. Először csak a felesége bántalmazását ismerte be, később azonban a kislánya megölését is elismerte. Azt állította, azért tagadta korábban, mert maga sem akarta elhinni, hogy képes volt rá.
Andrea a szomszédjának többször panaszkodott, hogy férje bántalmazza, és távoltartást is kért ellene, amit a bíróság el is rendelt. A család néhány évvel korábban költözött Albertirsára. A nőnek volt egy tízéves kisfia is, aki az édesapjánál volt, amikor a vérengzés történt.
A Budapest Környéki Törvényszék idén februárban életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte N. Arnoldot háromszorosan minősülő emberölés miatt. A döntés értelmében legkorábban 30 év múlva szabadulhat feltételesen. Az ügyészség viszont tényleges életfogytiglan kiszabását kérte, mivel a férfi még a kétéves gyermekével szemben sem tanúsított könyörületet.
A Fővárosi Ítélőtábla most jogerősen helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, számolt be róla a 24.hu. Ez azt jelenti, hogy
A bíróság enyhítő körülményként értékelte az önfeljelentést, a büntetlen előéletet, valamint azt is, hogy a férfi a gyilkosság után öngyilkosságot kísérelt meg, majd maga hívta a segélyhívót.
N. Arnold nem vett részt a másodfokú tárgyaláson. Ügyvédje szerint méltánytalan lenne kizárni a feltételes szabadság lehetőségéből, és hangsúlyozta, hogy az önfeljelentést minden esetben enyhítő körülményként kell kezelni. A táblabíróság azonban változtatás nélkül hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
