A Foo Fighters lezúzta az arcunkat a Sziget valaha volt egyik legjobb koncertjén
Még ennél is menőbb, hogy ugyanígy színpadra hívott egy kerekesszékes srácot, akit szintén a nézőtéren vett észre, amint a barátai magasba emelték a székével együtt. A koncert legvégén ő vágta földhöz Grohl gitárját, aminél jobb befejezése alighanem egy szigetes bulinak se volt még.
Én meg nem tudtam nem arra gondolni, hogy akik nemhogy meleg párokat, de "tolószékes embereket se szeretnének mozgólépcsőnyi hirdetéseken nézegetni", vajon mit szólnának ehhez a jelenethez.
A fentieken túl is csomót kommunikált Grohl a közönséggel, végig érződött, hogy tényleg aktívan be akarja vonni őket a buliba, nem csak lenyomni a dalokat egymás után, aztán hazamenni, mint annyian teszik.
Rajta kívül a dobos, Taylor Hawkins is okozott pár emlékezetes pillanatot, amikor előrejött, hogy elénekelje a Queentől az Under Pressure-t. Ezzel megmutatta, hogy tök jó hangja van, és frontemberként is simán megállja a helyét. Mondjuk volt kitől tanulnia, hiszen Grohl ugyanígy dobosból lett énekes-gitáros a Nirvana után. Egyébként erre a dalra ő ült be a dobok mögé, csak hogy bezáruljon a kör.
Néhány számra női vokalistákkal is kiegészült a zenekar – egyikük nem más volt, mint Grohl 13 éves lánya, akin azért látszott, hogy erősen meg van illetődve a helyzettől. Például csak szemérmesen mosolygott, amikor apja bemutatta a természetesen ovációval reagáló közönségnek.
Voltak visszafogottabb részek is a koncerten, de hát nem is lehet elvárni, hogy két és fél óráig folyamatosan maximális fordulatszámon pörögjenek. Azt viszont egyszer sem éreztem, hogy leült volna a hangulat.
Némileg meglepő módon rögtön az elején ellőttek három nagy slágert, az All My Life-ot, a Learn to Fly-t és a Pretendert (így egymás után, ebben a sorrendben), de a végére is maradt azért emblematikus dal, például a Best of You vagy az Everlong.
Az időjárás is szerencsésen alakult: bár végig a levegőben lógott, hogy a koncert alatt lecsap a vihar a fesztiválra, ez végül csak éjfél után történt meg, így aki 11-kor egyből hazaindult, az jó eséllyel megúszta szárazon.
A nyitónapi Ed Sheeran után a Foo Fighters záróbulija tökéletesen keretbe foglalta a Szigetet. Két egymástól ennél jobban különböző produkciót aligha választhattak volna első és utolsó headlinernek, de a maguk műfajában mindketten a maximumot nyújtották.
Azért ha választanom kellene, egyértelműen Grohlék felé billen a mérleg, és nem csak azért, mert pont kétszer annyit játszottak. Rájuk nemhogy az idei év, de úgy összességében is a Sziget történetének egyik legjobb koncertjeként fogok emlékezni.
És akkor innentől remélhetőleg ez lesz a mérce a zárónapokon, az End Show-t pedig örökre elfelejthetjük.