KULT
A Rovatból

„Ebben a világban mindenki valamiért megharcol” - Interjú Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel, az Isteni kéz című alkotás producerével



Mekkora a presztízse a fesztiválnak nemzetközi szinten? Azért tudnak róla elég sokan.

Persze, a híre azért terjed. Az összes forgalmazó tud már rólunk, mert tőlük kérjük be a filmeket. Hat év alatt már 300 film fordult meg a kezeink között, amelyek versenybe mentek. Gyakorlatilag nincs olyan forgalmazó, producer vagy komoly filmrendező, aki ne tudna rólunk. Több fesztivál igazgatója is itt van a zsűriben. Hogy hogyan ismer el minket a világ, arra is van egy jó példám. A tavalyi fesztiválon mesélte egy önkéntes, hogy ment ki a reptérre egy amerikai rendezőért. A kocsiban a rendező elmondta, hogy nagyon örül neki, hogy a világ legjobb dokumentumfilmes fesztiváljára jöhet. Kiderült, hogy három éve egy kollégája volt itt nálunk, és mikor megtudta, hogy ő is Budapestre jön, áradozott a helyszínről és a programról. Nagyon meghatódtam és büszke voltam, hogy Amerikában, ami azért nem pici ország, így terjed a hírünk. De valóban, most már nagyon komoly alkotók is eljönnek hozzánk, akár zsűribe is.

Sós Ágnes

A filmeket nézve bivalyerős mezőnyt látunk idén is. Van olyan esetleg, amelyik valamilyen aspektusból személyes kedvenced?

Nincs, de azért, mert egyszerűen nem tudok választani.

Maximalisták vagyunk: ha egy film nem nagyon jó, csak jó, azt már nem hívjuk meg a versenyprogramba.

Így is negyven film van nálunk versenyben, ez rengeteg. Sokszor kapunk nézői panaszt is, hogy lehetetlen mindet megnézni. Ezért egyébként több ötletünk is van évközbeni vetítésekre is, hogy az emberek minél több helyen hozzájuthassanak a filmekhez. Nekem az a meglepő, hogy engem két téma, ami egyébként nem áll közel hozzám, meg tud fogni. Bokszoló lány vagy autóversenyző gyerek a családjával - abszolút előítéletes voltam vele, hisz sokakhoz hasonlóan távol áll tőlem a két téma. De ezek után a filmek után (Pillangó - Olaszország és Száguldó család - Norvégia - M. A.) átgondolom, hogy mennyire nem ismerem a világ bizonyos részeit.

Ezek a filmek nagyon befolyásolnak engem a szó legpozitívabb értelmében, mert a tudás és a művészet együtt hat rám, és ezek által közelebb kerülök olyan dolgokhoz, amikkel eddig egyáltalán nem foglalkoztam. Hihetetlen, hogy nézel egy filmet, és valaki a szemed láttára lesz világbajnok sakkozó vagy autóversenyző. Vagy egy történetet egy öreg, 85 éves svéd operaénekesnőről, aki megharagszik a mellőzöttsége miatt, és be akarja bizonyítani, hogy mekkora sztár. És végig izgulod a filmet, mert látod, hogy már nem énekel olyan jól. Csodálatos történetek vannak.

Például adott egy amatőr norvég férfikórus, ahol a kórusvezető halálos beteg lesz. És versenyt futnak az idővel, hogy vajon megéri a fellépést, amire mindannyian annyira vártak. Közben az emberség, a szeretet és a barátság játsszák a főszerepet. De csodálatosak az afrikai diktatúrában működő utolsó szabad rádió működését vagy a kínai társadalom egymásra ható problémáit bemutató filmek is. Dél-Koreát ugyanígy két filmen mutatjuk be: az egyikben a mennybe megy a társadalmuk, a másikban elég negatívnak látod.

A fesztivál idei tematikája a harc: harc az identitásért, harc a szabadságért, az álmaidért, a gyermekeidért. Úgy tűnik, hogy ma a világban egyre többet kell harcolni, akár a mindennapokban is?

Leginkább a zsűri miatt kell kategóriákra bontani az alkotásokat. Amikor el kellett döntenünk a tematikát, egyszerre csak belénk hasított a gondolat, hogy ebben a világban mindenki valamiért megharcol. Ezt nagyon markánsan éreztük. Az is eszünkbe jutott, hogy nekünk filmesként vagy épp fesztiválszervezőként is meg kell vívnunk a magunk csatáit a körülményekkel, állandóan harcolunk. De ez nem baj, mert a harc sokkal inkább minőségre kényszerít, mint a tespedtség.

Magyar szekciója is van a fesztiválnak. Némelyik hazai alkotás elég jól beleillene a harcos tematikába is…

Ebben az évben sajnos nem érkeztek egész estés magyar dokumentumfilmek itthonról. Ennek részben lehet az is az oka, hogy Magyarországon jelenleg lényegében nincs dokumentumfilm-finanszírozás. Egy dán kolléga akár százszor, de egy lengyel is tízszer annyi pénzből dolgozhat, mint egy magyar. Ha azonban a világ minden pénze rendelkezésedre áll, ráadásul baromi tehetséges vagy, azt a filmet még akkor is meg kell csinálni rengeteg energiával és munkával. Idén emiatt a nemzetközi versenybe nem tudtunk magyar filmet tenni, így csináltunk egy külön magyar versenyt, hat filmmel.

Beszéltél arról, hogy középiskolások is részt vesznek a fesztivál programjain. Egy-egy filmből többet meg lehet tanulni történelmi, társadalmi, földrajzi kérdésekről, mint a négyéves anyagból. Mi a tapasztalat, betalálnak nekik ezek a filmek?

Én úgy látom, hogy igen. Általában nem jutnak el hozzájuk a dokumentumfilmek, itt pedig nem csak, hogy eljut, de még a közös megbeszélés élményét is megkapják, ami duplán jó. Néha meg kell harcolni, hogy a pedagógusok el merjék hozni a diákokat annak kárára, hogy aznap épp nem fogják megtudni, hogy ki Petőfi, Mátyás király vagy mi a koszinusz függvény.

De szerencsére van néhány vagány pedagógus, aki maga is látott ilyen filmet, és jól tudja, hogy a diáknak jót tesz, ha ezeket a világokat megismerheti, sőt beszélgethet róla.

Erkölcsi, etikai értéket hordoznak ezek a filmek, empátiára, toleranciára nevelnek. Vannak diák civil nagyköveteink a főváros legjobb gimnáziumaiból. Ők megkapják a filmet (eddig mindig szerették is), majd megmutatják a tanáruknak vagy az igazgatónak, és ajánlják a fesztivált. Ha jó a viszony pedagógus és diák között, akkor nyert ügyünk van, szerencsére legtöbbször ez a helyzet. Jobb gimnáziumok nem félnek felállni az iskolapadból, és az értékért eljönni a moziba. Hiszen tudják, hogy ezek a filmek nem elvesztegetett időt jelentenek, és nem a hollywoodi sémát kapják a fialatok. Itt a történetek száz százalékig valósak.

Némelyik gimnazista megkérdezi tőlem, hogy vajon színészek játszották-e a sztorit, valaki megírta-e előre a szövegeket. Mondom nekik, hogy természetesen nem, ez az élet, ez így történik. Ekkor meg azon lepődnek meg, hogy végig ott a kamera. Igen, ez a dokumentumfilm! Hogy ott a kamera a sarkadban, éveken át, mert bizalom van a szereplők és a készítők között. Meg is szokja a szereplő, és tudja is, hogy nem él vissza a helyzettel a filmes. Ha valakiről hét éven át forgatnak, lehet, hogy csak harmincszor találkoznak, nem minden napjára telepszenek rá, de ott vannak az egész életében. Nekünk ez a dolgunk, hogy a szereplő megszokjon, és megbízzon bennünk. Szóval nagyon boldog vagyok, ha mindezt látják a fiatalok.

Sok úgynevezett civil nagykövete van a fesztiválnak, illetve a különböző filmeknek. Mi az ő pontos feladatuk, mit tesznek hozzá ők a rendezvényhez?

Ők a filmek témájának szakértői, érintettjei vagy szerelmesei a sorsuk vagy a munkájuk által, és ők elérnek olyan csoportokat, akiket mi, ha a világ minden pénze a miénk volna reklámra, akkor sem tudnánk. A mi filmjeink mindenkinek szólnak, de lehet, hogy egy adott sportolóról vagy operaénekesről szóló film egy adott célközönséget jobban érdekel. Úgy lehet őket jobban elérni, ha keresel valakit, aki a témában hitelesen tudja képviselni a filmet. A civil nagykövet egy közvetítő közeg, hogy eljusson az üzenet a legkülönbözőbb célcsoportokhoz - az elmúlt években fodrászokat, leszbikus közösségeket vagy épp postásokat is szólítottunk már meg így. Ez egy jól sikerült ötlet lett, annak ellenére, hogy persze jókora szervezés is.

Ha valaki akár ezeket a filmeket, akár más dokumentumfilmeket nézne ezen a fesztiválon kívül is, hol érdemes keresgélnie?

Ez egy nagyon gyakori kérdés, és évek óta szomorúan kell válaszolnom, hogy sajnos szinte sehol. Akkor is, ha Oscar-jelölt, vagy bármilyen más, magas rangú díjjal jutalmazott. Egy-egy mozi műsorra tűzi, de ha nincs kellő reklámja, az emberek nem is értik, hogy mi az ott a moziműsorban. Mi magunk év közben is folyamatosan igyekszünk vetíteni, a legsikeresebb filmjeinket évek óta megismételjük például a Bem Moziban, de terveink szerint hamarosan más mozikban is. Este hatkor-nyolckor telt házak előtt szoktak futni, áltagban egy hónapban egyszer. De igyekszünk tágítani a lehetőségeink horizontját.

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválról az esemény honlapján találtok bővebb információt.

Az Isteni kéz című filmet február 1-jén, 20:00-kor és február 2-án 15:45-kor tudjátok megnézni a Cinema City Aréna moziban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy este páholyban – kipróbáltuk, milyen, amikor a szállodai luxus az Operaházban teljesedik ki
Az Anantara New York Palace vendégeként exkluzív páholyokból élvezheted a budapesti Operaház páratlan kulturális élményét, ahol a luxus és a művészet tökéletes harmóniában találkozik.


Vannak esték, amikor az ember nem szimplán egy jó programra vágyik, hanem élményre. Olyanra, amitől kicsit királyibb lesz a hétköznap, amiben van egy kis luxus, egy csipetnyi kultúra, és egy adag olyan „na ezt biztos nem csináljuk minden héten” érzés.

Budapest egyedülálló kulturális és történelmi kincsei közül az Anantara New York Palace Budapest szállóvendégeinek pont ilyen élményt kínál.

Az elegáns szállodai tartózkodás mellett most arra is lehetőséged nyílik, hogy az Operaház előadásait egy exkluzív páholyból élvezd, egy olyan perspektívából, amely valóban különlegessé teszi az estét.

Cikkünkben kipróbáltuk ezt a csodás lehetőséget, és megmutatjuk, milyen plusz szolgáltatások teszik még teljesebbé a náluk töltött időt.

Különleges lehetőség az Anantara vendégeinek

Van valami igazán páratlan abban, amikor egy szállodai tartózkodás nem csupán kényelmes szobákról és finom reggelikről szól. Amikor a hely atmoszférája, a figyelmes kiszolgálás és az extra programok együtt olyan élményt nyújtanak, amit még sokáig emlegetsz majd. Az Anantara New York Palace Budapest pontosan ezt az érzést adja: az ikonikus épület, a patinás New York Kávéház lenyűgöző belső terei és a szálloda elegáns hangulata már az érkezéskor megadja az ember alaphangulatát.

Az elegáns szállodai tartózkodást egy előre foglalható operaélmény teheti még emlékezetesebbé az Anantara vendégei számára.

Ez nemcsak a belépőjegyet tartalmazza, hanem kényelmi szolgáltatásokkal is kiegészül, és lehetővé teszi, hogy az előadásokat az Operaház exkluzív páholyából élvezd.

Ez az ajánlat egyedülálló módon kapcsolja össze Budapest történelmi luxusát a város ikonikus kulturális intézményével, a Magyar Állami Operaházzal. Mi a Verdi Don Carlos című előadásra váltottunk jegyet – egy teljes, négyfős páholyt foglaltunk –, és az este minden várakozásunkat felülmúlta.

Don Carlos páholyból: egy este, amit nem felejtünk

Már az Állami Operaház épületébe lépve megérint a hangulat: a bársonyszőnyegek, az aranyozott részletek, a monumentális csillárok és a történelmi falak súgta elegancia mind azt sugallják: valami különleges következik.

A páholyba érve ez az élmény csak fokozódott – kényelmes bársonyszékek vártak ránk, emellett egy palack Sauska pezsgő és négyféle frissen sütött, sós perec – sajtos, magvas, klasszikus –, így mindenki megtalálta a kedvencét, miközben a színpadon elindult a dráma.

A Don Carlos monumentális díszletei és a szereplők lehengerlő teljesítménye már önmagában lenyűgöző, de abból a magasságból, ilyen kényelmes közelségből, egy külön térből figyelni az előadást – ez valódi kiváltság. Verdi operája gyönyörű, tele érzelemmel – és fentről nézve egészen más rétegei tárultak fel. Láthatod az énekesek mimikáját, a díszlet apró részleteit, és közben olyan, mintha a saját kis zárt univerzumodban ülnél. Társasági élmény is, de mégis intim – pont olyan, amitől az ember különlegesnek érzi magát.

Az operaélmény így nem csupán egy kulturális program, hanem egyfajta meghosszabbított szállodai luxus, amelyet Budapest egyik legszebb épülete tesz még emlékezetesebbé.

Az exkluzív lehetőségről érdemes közvetlenül a szálloda concierge-szolgálatánál érdeklődni: a recepción keresztül a program személyre szabható, az időpont egyeztetése pedig gördülékenyen zajlik – a szálloda csapata pedig kiemelkedően segítőkész volt a szervezés során.

Több, mint egy szálloda

Aki maradna még egy kis kényeztetésre, annak jó hír, hogy az Anantara számos más exkluzív programot is kínál.

Foglalhatsz például romantikus dunai hajózást városnézéssel 2–10 fős társaságok számára, vagy elmerülhetsz Budapest gazdag kulináris örökségében egy vezetett gasztrotúra keretében.

Ez utóbbi során megkóstolhatod a magyar konyha klasszikusait – mint a gulyás, a lángos és a rétes –, kipróbálhatod a tradicionális párlatokat, például az Unicumot és a pálinkát, és közben mélyebb betekintést nyerhetsz a hazai gasztronómia hagyományaiba, amelyek egyszerre őrzik a múltat és követik a modern irányzatokat.

A program nem csupán a külföldi vendégek számára lehet vonzó, hanem azoknak a magyar látogatóknak is, akik különleges estére vágynak. Ez az élmény ugyanis tökéletes lehetőség arra, hogy egy hétköznapból is igazi ünnep legyen – ahol a luxus és a kultúra együtt teremtenek felejthetetlen pillanatokat, amelyekre még hosszú ideig szívesen emlékszünk vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kifolyik tőle a szemünk: 2025 eddigi legrosszabb filmjében a boszorkány Milla Jovovich egy vérfarkast kerget
A Trónok harca írója, George R.R. Martin novelláját okádta a vásznakra A kaptár-filmek rendezője. Kell ennél több? Bizony, ennél sokkal több kell!


Számos olyan rendezőt és színészt ismerünk, akik rengeteg közös filmmel bizonyították, hogy igazán gyümölcsöző kapcsolat az övék, akár egymás múzsái is lehetnek. Ilyen például Martin Scorsese és Robert De Niro vagy Leonardo DiCaprio, Tim Burton és Johnny Depp, Pedro Almodóvar és Penelopé Cruz vagy Antonio Banderas, Wes Anderson és Bill Murray, Michelangelo Antonioni és Monica Vitti, Ingmar Bergman és Liv Ullmann vagy Max von Sydow, a Coen fivérek és Frances McDormand, Federico Fellini és Marcello Mastroianni, Werner Herzog és Klaus Kinski, Richard Linklater és Ethan Hawke, Adam McKay és Will Ferrell, Christopher Nolan és Cillian Murphy vagy Michael Caine, Sam Raimi és Bruce Campbell, Steven Spielberg és Tom Hanks, Quentin Tarantino és Samuel L. Jackson vagy John Woo és Chow Yun-Fat.

Paul W.S. Anderson rendező és Milla Jovovich színésznő azonban nem tartoznak közéjük. Ők ketten a 2002-es A kaptár című közös filmjük készítése során szerettek egymásba, s azóta, vagyis már 23 éve együtt vannak (2009-ben házasodtak össze, és 3 gyermekük született).

Anderson pedig valóban a múzsájaként tekint Jovovich-ra, hiszen már összesen hét filmet forgattak együtt, az első kooperációjuk óta a rendező mindössze három filmjében nem szerepeltette a nejét (Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen, Halálfutam, Pompeji).
És sajnos a közös munkáikban sincs sok köszönet, hiszen A kaptár első, negyedik (Túlvilág), ötödik (Megtorlás) és hatodik (Utolsó fejezet) része, a 2011-es A három testőr és a 2020-as Monster Hunter: Szörnybirodalom sem éppen a hollywoodi filmkészítés csúcsteljesítményei. Vagy kerekperec mondjuk ki: a többségükben ostoba, látványorientált, gyenge fércművekről van szó.

Na de talán majd a hetedik együttműködés lesz az igazi! A Kárhozott Vidékre keresztelt akció-fantasy, amelynek novellaalapja (In the Lost Lands) nem más tollából származik, mint a Trónok harcát is megálmodó George R.R. Martinéból. Benne boszorkányokkal, vérfarkasokkal, világégéssel, vallási fanatikusokkal, sok-sok lövöldözéssel, bunyóval és lassítással. Na meg rengetegeg-rengeteg szűrővel.

Nos, bármennyire hangzik is lehengerlőnek a fenti summárum, A Kárhozott Vidék sajnos továbbra is megkérdőjelezi direktorunk és sztárunk, avagy az akciózó házaspár együttműködésének létjogosultságát.

Sőt, akár odáig is elmerészkednénk, hogy legújabb rettenetük egyben hosszú karrierjük leggyengébbje is eddig. Na de lássuk előbb, miből gazdálkodhattak a munkálatok megkezdésekor!

Egy nagy háború kietlen pusztasággá változtatta a világot (vagy csak azt a terepet, ahol a sztori játszódik). A megmaradtak egy városba zsúfolódtak össze, amely el van zárva az úgynevezett Kárhozott Vidéktől, ahol mindenféle démonok és szörnyek portyáznak. A súlyos beteg Nagyúr (Jacek Dzisiewicz) halálára bazírozó becsvágyó Úrnő (Amara Okereke) kétségbeesetten keresi a szerelmet, ezért merész lépésre szánja magát: megkeresi a hatalmas és rettegett boszorkányt, Szürke Alyst (Jovovich) – aki senkit nem utasít el, ha meg tudja fizetni a kérése árát –, és a vérfarkassá változás varázserejét kéri tőle. Alysnek ezért természetesen el kell mennie a Kárhozott Vidékre, a küldetéséhez pedig felkéri segítségnek a titokzatos vadászt, Boyce-t (Dave Bautista). Ám nincs könnyű dolguk, hiszen a nyomukban van a boszorkányságot halállal büntető vallási vezető, a Pátriárka Johan (Fraser James) jobbkeze, a fanatikus Ash (Arly Jover) és pribékjei.

Jó, oké, a fentiekből is kitűnik, hogy Paul W.S. Andersonék ezúttal sem az Oscar-díjakra pályáztak (bár azt még talán el tudjuk képzelni, hogy A három testőrrel és a Pompejivel voltak ilyen célok is…), szóval a helyén kell kezelni a filmet, ami nem is akar más lenni, mint egy akciódús, korhatáros, látványos fantasy, ezt nem vitathatjuk el tőle. Sajnos azonban a műfaján belül is pocsék lett.

Nehéz pozitívumot találni benne, mivel szinte egyik eleme sem működik.

A történet egy nagy katyvasz, az akciójelenetek fantáziátlanok, a szanaszét szűrőzött CGI-látványvilágtól kifolyik az ember szeme, a párbeszédek nevetségesek, a színészi játék pedig vagy ripacskodás (Okereke, Jover), vagy unott takarékláng (Jovovich, James), egyedül Dave Bautista próbálja valamennyire élettel megtölteni a karakterét, csak hát nem talál túl sok fogódzkodót hozzá.

Talán csak Paul Haslinger eredeti filmzenéjét lehet kiemelni ellenpólusként, és könnyen lehet, hogy a filmvégi csavar is meglephet egyeseket, mindent összevetve azonban A Kárhozott Vidék szigorúan csak a műfaj, a filmes trash, illetve az Anderson-Jovovich páros legmegátalkodottabb és leghűbb rajongóinak javallott. Mindenki másnak csak saját felelősségre!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy este páholyban – kipróbáltuk, milyen, amikor a szállodai luxus az Operaházban teljesedik ki
Az Anantara New York Palace vendégeként exkluzív páholyokból élvezheted a budapesti Operaház páratlan kulturális élményét, ahol a luxus és a művészet tökéletes harmóniában találkozik.


Vannak esték, amikor az ember nem szimplán egy jó programra vágyik, hanem élményre. Olyanra, amitől kicsit királyibb lesz a hétköznap, amiben van egy kis luxus, egy csipetnyi kultúra, és egy adag olyan „na ezt biztos nem csináljuk minden héten” érzés.

Budapest egyedülálló kulturális és történelmi kincsei közül az Anantara New York Palace Budapest szállóvendégeinek pont ilyen élményt kínál.

Az elegáns szállodai tartózkodás mellett most arra is lehetőséged nyílik, hogy az Operaház előadásait egy exkluzív páholyból élvezd, egy olyan perspektívából, amely valóban különlegessé teszi az estét.

Cikkünkben kipróbáltuk ezt a csodás lehetőséget, és megmutatjuk, milyen plusz szolgáltatások teszik még teljesebbé a náluk töltött időt.

Különleges lehetőség az Anantara vendégeinek

Van valami igazán páratlan abban, amikor egy szállodai tartózkodás nem csupán kényelmes szobákról és finom reggelikről szól. Amikor a hely atmoszférája, a figyelmes kiszolgálás és az extra programok együtt olyan élményt nyújtanak, amit még sokáig emlegetsz majd. Az Anantara New York Palace Budapest pontosan ezt az érzést adja: az ikonikus épület, a patinás New York Kávéház lenyűgöző belső terei és a szálloda elegáns hangulata már az érkezéskor megadja az ember alaphangulatát.

Az elegáns szállodai tartózkodást egy előre foglalható operaélmény teheti még emlékezetesebbé az Anantara vendégei számára.

Ez nemcsak a belépőjegyet tartalmazza, hanem kényelmi szolgáltatásokkal is kiegészül, és lehetővé teszi, hogy az előadásokat az Operaház exkluzív páholyából élvezd.

Ez az ajánlat egyedülálló módon kapcsolja össze Budapest történelmi luxusát a város ikonikus kulturális intézményével, a Magyar Állami Operaházzal. Mi a Verdi Don Carlos című előadásra váltottunk jegyet – egy teljes, négyfős páholyt foglaltunk –, és az este minden várakozásunkat felülmúlta.

Don Carlos páholyból: egy este, amit nem felejtünk

Már az Állami Operaház épületébe lépve megérint a hangulat: a bársonyszőnyegek, az aranyozott részletek, a monumentális csillárok és a történelmi falak súgta elegancia mind azt sugallják: valami különleges következik.

A páholyba érve ez az élmény csak fokozódott – kényelmes bársonyszékek vártak ránk, emellett egy palack Sauska pezsgő és négyféle frissen sütött, sós perec – sajtos, magvas, klasszikus –, így mindenki megtalálta a kedvencét, miközben a színpadon elindult a dráma.

A Don Carlos monumentális díszletei és a szereplők lehengerlő teljesítménye már önmagában lenyűgöző, de abból a magasságból, ilyen kényelmes közelségből, egy külön térből figyelni az előadást – ez valódi kiváltság. Verdi operája gyönyörű, tele érzelemmel – és fentről nézve egészen más rétegei tárultak fel. Láthatod az énekesek mimikáját, a díszlet apró részleteit, és közben olyan, mintha a saját kis zárt univerzumodban ülnél. Társasági élmény is, de mégis intim – pont olyan, amitől az ember különlegesnek érzi magát.

Az operaélmény így nem csupán egy kulturális program, hanem egyfajta meghosszabbított szállodai luxus, amelyet Budapest egyik legszebb épülete tesz még emlékezetesebbé.

Az exkluzív lehetőségről érdemes közvetlenül a szálloda concierge-szolgálatánál érdeklődni: a recepción keresztül a program személyre szabható, az időpont egyeztetése pedig gördülékenyen zajlik – a szálloda csapata pedig kiemelkedően segítőkész volt a szervezés során.

Több, mint egy szálloda

Aki maradna még egy kis kényeztetésre, annak jó hír, hogy az Anantara számos más exkluzív programot is kínál.

Foglalhatsz például romantikus dunai hajózást városnézéssel 2–10 fős társaságok számára, vagy elmerülhetsz Budapest gazdag kulináris örökségében egy vezetett gasztrotúra keretében.

Ez utóbbi során megkóstolhatod a magyar konyha klasszikusait – mint a gulyás, a lángos és a rétes –, kipróbálhatod a tradicionális párlatokat, például az Unicumot és a pálinkát, és közben mélyebb betekintést nyerhetsz a hazai gasztronómia hagyományaiba, amelyek egyszerre őrzik a múltat és követik a modern irányzatokat.

A program nem csupán a külföldi vendégek számára lehet vonzó, hanem azoknak a magyar látogatóknak is, akik különleges estére vágynak. Ez az élmény ugyanis tökéletes lehetőség arra, hogy egy hétköznapból is igazi ünnep legyen – ahol a luxus és a kultúra együtt teremtenek felejthetetlen pillanatokat, amelyekre még hosszú ideig szívesen emlékszünk vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A legújabb Amerikai hajtóvadászat: Oszáma bin Láden nyomában jár a Netflix
Sokkoló, kegyetlen, de autentikus dokusorozatot tett le az asztalra a Netflix. A belefektetett pénzt nem dobták ki az ablakon, a produkció igazán nézeti magát!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 19.



Folytatódik a Netflixes Amerikai hajtóvadászat sorozat. Úgy tűnik mostanában futószalagszerűen gyártja a piros streamingszolgáltató a dokumentum-sorozatokat, és amíg olyan színvonalas és szórakoztató darabokat kapunk, mint a Fordulópont vagy az Amerikai hajtóvadászat szériák, ez nem is baj.

Ezekre a tartalmakra alapvetően jellemző, hogy erősen a sokkolás és a szórakoztatás oldaláról közelíti meg a dokumentumfilm zsánerét. Nem száraz, csak a tényeket bemutató darabok, hanem intenzív érzelmi manipulálást alkalmaznak és pátoszos drámai hangnemet vesznek fel, ami nem is gond, amíg a néző ezt helyén tudja kezelni.

Az Amerikai hajtóvadászat legújabb darabja egy háromrészes minisorozat Oszáma bin Láden elfogásáról.

A terroristavezér majdnem 10 évvel „túlélte” az ikertornyok lerombolását, ám az amerikai hírszerzésnek és a Seal Team 6 kommandósainak köszönhetően ő sem tudta elkerülni teljesen megérdemelt sorsát.

A nyitány elképesztően hatásos. Rögtön bedob minket 9/11-be, hogyan omlott össze a World Trade Center két tornya. Szépen időrendben mutatják be 2001. szeptember 11-e történéseit, óráról órára. Ahogy csapódnak be a gépek sorra a célpontokba, hihetetlen feszült és megrázó ez az indítás. Az archív képsorok a mai napig sokkolóak, szinte horrorisztikus hatást keltenek. A megszólaltatott szemtanúk között volt olyan, aki a Pentagonban dolgozott és az osztályáról csak ő élte túl a repülőgép becsapódást.

Ezután a megrázó indítás után gorcső alá veszik bin Láden 9/11 előtti életét.

Eredetileg a szovjet megszállás ellen küzdő mudzsáhidokból alakult radikális iszlám terrorszervezetet a hidegháború alatt Amerika pénzelte. Majd, amikor sikeresen „kiűzték” a szovjet erőket bin Láden gyorsan Amerika ellenessé vált. Úgy tekintett az USA-ra, mint újabb megszálló erőre, aki az iszlám államok önállósága ellen küzd. Amiben azért valljuk be, volt (van) igazság…

Ezután megismerjük az al-Káida szörnyű tetteinek nyomait, és látható lesz egy minta, amit a korabeli szakértők hiába figyeltek 2001-ig, nem vettek kellően komolyan. Sokan emiatt őket is okolták a szeptember 11-i merényletekért, erről is van szó az egyik epizódban. A második rész főleg bin Láden alvezéreinek elfogásáról szól. Hogy azonosították Khalid Sheikh Mohammedet, rövidítve KSM-et, aki a 9/11-es támadás kitalálója és egyik végrehajtója is volt egy személyben.

Egyáltalán nem finomkodnak és nem kerülgetik a kínzás témakörét. Szörnyen nyersen fogalmazva sorolják a kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszereket, amikkel kínozták a gyanúsítottakat.

Ők csak fejlett kihallgatási technikáknak nevezték ezeket. Majd jött az egyik legnagyobb meglepetés: a második rész egy feszült, izgalmas cliffhangerrel ér véget. Működött, rögtön meg kellett néznem a harmadik epizódot. Amiben megismerjük bin Láden elfogásának részleteit. Hogyan szúrták ki a pakisztáni házat, hogy találták meg a futárt, aki a videókat szállította Oszamáról, és hogyan állították össze a kommandós alakulatot, akik egy igazi titkos küldetés keretén belül likvidálták a terrorista vezért. Azért volt igazán veszélyes kérdéskör, mert bin Láden Pakisztánban bujkált. Ez pedig azt jelenti, hogy Amerika egy olyan ország terültén hajtott végre katonai hadműveletet, akit nem értesítettek semmiről. Nagyon veszélyes küldetés volt.

Korrekt dokusorozat lett az Amerikai hajtóvadászat legújabb része, ám azért nem igazán teljes körű képet ad a korról és az USA helyzetéről. Tényleg csak az embervadászatot mutatja be, ami nem lenne ugyan gond, de a 2001-es terrortámadás vezetett a 20 éves afganisztáni háborúhoz, illetve az iraki konfliktushoz is. Mindkettőhöz erősen kötődött Oszáma bin Láden de cikkünk tárgyában tényleg csak megemlítik ezt a két háborút. Semmi konkrétumot nem kötnek hozzájuk.

Értem, hogy a koncepció bin Láden elfogásáról szólt, de úgy gondolom ezekről a fegyveres konfliktusokról többet is megtudhattunk volna.

Főleg, hogy bin Ládennel kapcsolatban meglepően részletesen nyilatkoztak a CIA volt és jelenlegi vezetői és kabinet tagok. Szívesen hallgatnék egy hasonlóan részletes és őszinte korképet erről is. Remélem a Fordulópontnak lesz egy afgán háborús része és akkor majd részletesebben bemutatják nekünk.

Meglepően jól sikerült a Netflix Amerikai hajtóvadászat: Oszáma bin Láden három részes dokumentum-sorozata. Sokkoló, kegyetlen, az archív felvételeknek köszönhetően autentikus. Jó a rendezés és ügyesen felrajzolt íve van.

Akik szeretik a Netflix történelmi doksijait, nem fognak vele mellé nyúlni.

Kissé néha lazán kezeli az emberi életet és pátoszosan amerikai szemszögből nézi a történéseket, de egy ilyen terrorcselekmény után ezt nem lehet felróni nekik.

Az Amerikai hajtóvadászat: Oszáma bin Láden három része megtekinthető a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET: