KULT
A Rovatból

Durván ömlik a vér hálaadáskor a Hullaadásban, de van-e értelme?

Vajon megérte Eli Roth szerelemprojektjére ennyit várni? Az ijesztő korhatárkarika mögött egy közepes, ámde nagyon véres horror van, rettenetes ágyútöltelék karakterekkel. Kritika.

Link másolása

A Hullaadás eredettörténete nagyon érdekes, a 2007-es Quentin Tarantino és Robert Rodriguez nevével fémjelzett Grindhouse filmek között több kamu-előzetes is volt, köztük a Machete és a Hullaadás is. Eli Roth rendező már akkor jelezte, hogy meg szeretné csinálni az előzetest egész estés horrorként.

A projekt nagyon sokáig a polcon porosodott, végül a Sonynál felkarolták az ötletet és Roth elkészíthette az első igazi hálaadási horrort.

Sok ünnepnek készült már saját vérfagyasztó változata, de a hálaadás eddig még érintetlen volt, legalább is nagy stúdió még nem próbálkozott ilyennel.

Eli Rothot nagyon kedvelem, nem igazán filmrendezőként, mert a filmjei többségétől feláll a hátamon a szőr. Ő tipikusan az a művész, aki fiatal korától kezdve filmekkel akart foglalkozni, ez volt az álma, és kemény munkával, minimális pénzből elérte az céljait. Első filmje a Kabinláz hihetetlenül alacsony költségvetésből és rengeteg odaadásból, elég tisztességes bevételt hozott, így kinyílt Roth előtt a hollywoodi horror-kiskapu, amit berúgott, és azóta is ott eszi a fene, de nem rossz értelemben.

Mint rendező, Roth erősen közepes, mint kreatív elme és producer azonban sokkal jobban működik.

A Motel filmjei, vagy a Zöld pokol, ami gyakorlatilag a Kannibál holokauszt spirituális folytatása, a Bosszúvágy és a Kopp-kopp, mind-mind ugyan arra a sémára épülnek, mint a Hullaadás. Vannak irritáló szereplőink, akik kellemetlennél kellemetlenebb halált halnak szépen sorban, mi meg végignézzük ezt a kínzáspornót, amit úgy szeret Roth.

Aki szereti a Fűrész sorozatot, de úgy gondolja, hogy túl sok a történet és a felesleges karakter ezekben a filmekben, az imádni fogja a Hullaadást. A főszereplők egyszerűen az élő megtestesülései a szemetesládának. Az amerikai Plymouth városban a hálaadás szent ünnep, ugyanakkor a Black Friday-t is előre hozza egy üzlet. Ez kimondottan szörnyen sikerül, az áruházi akcióban jó páran meghalnak, majd rá egy évre, szintén hálaadáskor egy telepes maszkos gyilkos bosszút áll azokon, akiket bűnösnek tart az áruházi tragédia okozásáért.

Természetesen a történet kőegyszerű, próbálná az ember kitalálni, ki lehet a gyilkos, de esélytelen a sok red herring (egy filmes kifejezés a félrevezetésre) és klisés csavar között, amik teljesen megölik és súlytalanná teszik a filmet.

Végül is ez csak egy béna slasher (a horrorfilm egy alzsánere, amiben egy maszkos gyilkos általában egy éles fegyverrel kaszabolja a színészeket), kell nekünk egyáltalán történet?

Kellene, de sok nincs. Miért gondolom, hogy erőtlen az egész Hullaadás? Ennél gyengébb szövegkönyvhöz régen volt szerencsém moziban. Jeff Rendell író gyakran dolgozik Roth-al és kettejük párosa eddig se volt erős forgatókönyv készítésben. Annyira gyenge karaktereket írnak, akikkel a néző nem tud azonosulni, szinte lehetetlen feladat őket szimpatikusnak gondolni. Nos, ezt a negatív szériájukat itt is tartják: érezni, hogy a 40 éves emberek próbálnak tizenévesek fejével gondolkodni, és az egész egy erőltetett, kellemetlen maszlag lesz. Amikor egy karakter megszólal, nem bánjuk, ha a gyilkos telepesünk kicsit csonkolja őket, mert annyira idegesítőek.

Szinte nincs szimpatikus szereplő, akiért drukkolhatnánk.

A főszereplőt Jessica-t alakító Nell Verlaque, mint last girl (a slasher típusú horrorfilmekben ez a megnevezése az erős női főszereplőnek) nem hiteles, és mint színész kimondottan gyenge. Egy sokkoló jelenet után olyan arcot vág, mint amikor én ülök egy 3 órás meetingen, amit egy e-mailben is el lehetett volna mondani. De a többi színész is vagy klisés, kétdimenziós kartonpapírfigura, vagy végletekig irritáló hülye gyerek. Még Patrick Dempsey sármja se menti meg a film ezen részét.

Akkor mi működik? A vérontást egészen kreatívan sikerült megvalósítani, és már-már ízléstelen módon véresek. De mit is várunk Roth-tól? Önmagához képest még egészen visszafogta magát, elég, ha megnézzük az eredeti Hullaadás-előzetest, ami ezt a horrort szülte. Idehaza a korhatár bizottságtól meg is kapta az alapvetően teljesen megérdemelt X-es korhatárát.

Egyre gyakoribb ez az amúgy nagyon szigorú korhatár karika.

Ez azt jelenti, hogy műsorrendi vetítésen a Hullaadást csak 10 óra után lehet megnézni. Ez idén például a Sikoly 6-nak segített, egész emberes nézettséget bevonzott a mozikba, viszont a Hullaadásnak nem hiszem, hogy ez sikerülni fog. Ez nem egy létező brand, mint a Sikoly, és a hálaadás nem igazán nagy ünnep kis országunkban.

Tehát vérben fürdünk, próbálunk nem öklendezni, de mi a helyzet a horrorral? Sajnos az leragad a jumpscare-ekkel való ijesztegetés szintjén. Feszültség néha van, de a ritmusa nem igazán jó. Rengeteg utalás van a filmben a zsáner rajongóinak, például rögtön az elején amolyan „halloweenesen” indít egy karakter nézőpontjából, aki a későbbiekben erősen fog hasonlítani a John Carpenter film Michael Myers-szére. Próbál klasszikusokhoz nyúlni, ami érthető, hiszen Roth is él-hal a horrorokért, de egy közepes vérfürdős ijesztegetésnél nem több. Amit még el kell mondanom, hogy ugyan a Hullaadás címe nagyon kreatív, de a magyar szinkron pocsék. Szerintem még sok hiba is van benne, többször hallottam az eredeti nyelvű szöveget a szinkron mellett megszólalni.

Nem csak a fordítás része gyászos, de a hangkeverés is hagy némi kívánni valót maga után.

Egy biztos, már most tudjuk, hogy siker lesz. A költségvetés aprócska, a bevétel bőségesen vissza fogja hozni, már most bejelentették a második részt, amit Roth örömmel el is fog vállalni. Azt mindenképpen fejlődésnek érzem, hogy ez Roth legkommerszebb filmje, egészen visszafogta magát, így az egyik legszórakoztatóbb darabja lett a Hullaadás a filmográfiájában. Aki szereti ezeket a direkt, túlzottan véres típusú kínzáspornókat, azoknak tökéletes, mindenki mást azért óva intek tőle. A Hullaadás megtekinthető magyar szinkronnal (és egy kis alámondással) a mozikban este 10 órás kezdés után.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: