„Anya, a Fekete Zaj olyan, mint egy békés falu” – summázta a 9 éves kislányom elsőbálozóként a fesztivált
Sokan úgy vannak vele, hogy egy gyerek nem való fesztiválra, de igenis léteznek kölyök-kompatibilis alternatívák. A lányomat tavaly már elvittem a Szigetre, úgyhogy volt összehasonlítási alapja az idei Fekete Zajhoz képest – amely egy családias hangulatú underground fesztivál a festői Mátrában található Sástó-kemping területén. Otthon feltettem magunkra ugyanazt a lila-türkiz sminket, mert alapos összeöltözést kívánt a csemetém, az öltözékünk színét pedig nem nehéz megtippelni a Fekete Zajra készülve. Délután négy körül érkeztünk a helyszínre a szombati napon, és mivel pont a fesztivál mellett közlekedik a libegő, rögtön elvittem a lányomat egy retúr körre, hogy magába szívja az erdei hangulatot, miközben lentről már szólt a metál.
Visszatérve a földre végigsurrantunk az ikonikus fahidacskán, és megcsodáltuk a külső koncerthelyszínt, a Kacsatóniát, azaz a csónakázótó közepén található talpalatnyi szigetet, valamint az erdei installációkat. Utóbbinál mindketten egyetértettünk abban, hogy rendkívül látványosra sikeredtek: a VKH pogány-sámán vonalon mozgó installációja tisztára a Blair witch filmre emlékeztetett, főleg este, amikor alulról piros fénnyel voltak megvilágítva. Valamint a részletes igényességgel kidolgozott, fára rögzített horrorlény-rajzoknak is elképesztően jól állt, hogy éjjel sárgán világított a szemük a fák sűrűjében – de már nappal is menőn néztek ki.
Belépve a fesztivál területére rögtön a Fekete Játszóházban kezdtünk, mert az korán bezárt: itt régi konzolon videojátékoztunk és társasjátékokat próbáltunk ki, miközben néztük, ahogyan mások szerepjátékos könyveket olvasnak, kockáznak, vagy éppen hősiesen tűrik, hogy tetoválják őket a sarokban. Majd körbejártuk a három színpadot – mivel a Delta színpad úgy néz ki, mint egy ugrálóvár, a gyerek rögtön a szívébe zárta –, aztán jött egy fontos rész, a toalett-blokk, amely a fesztivál egyik nagy előnye nőként. A lányom különösen kényes a vécékre, és a Szigeten ki is borult a toi-toi jelenségen, de itt meglepődve tapasztalta, hogy van papír, szappan, kéztörlő, nagy tükrök, és minden szép tiszta.
A nagyszínpadra néző játszóteret is felfedezte az én bátor mini-másom, úgyhogy a rugós falovacskán vágtázás után jöhetett a „hogyan hintázzunk olyan magasan, hogy még ne forduljunk át” című örök sláger. Aztán beindultak a koncertlátogatások (mindenki nyugodjon meg, a hangos buliknál mindig betette a professzionális zajvédő füldugóját), az említett kinti helyszínen a Diablous in Musica remek előadását élvezhettük kacsákkal körbevéve, miközben a kiscsaj elővette a hátizsákjából a karkötő-készítő szettjét, majd a könyvét is, és átadta magát az elektromos hegedű dallamainak.
Utána a tóparti sétányon kellően szürreális jelenet fogadott minket: az elsősorban kiránduló családoknak kitelepült csillámtetkós-arcfestős pultnál egy fesztiválozó férfi készíttette épp a black metalos pandasminkjét. Visszatérve a benti főszínpadhoz, a vérprofi Lazarus könyörtelen riffjeire faltunk fel egy-egy csodás állagú és ízvilágú, autentikus nápolyi pizzát a Drip jóvoltából – imádtam nézni, ahogy átszellemülten headbangelve szórta meg feltéttel a srác a pizzáinkat. Amikor közöltem a kislányommal, hogy most egy népzenei metálbanda jön, visszakérdezett, hogy az ilyen „sejj-hajj-ripityom-hörr-mörr” lesz? Természetesen a hazai szcéna sztárformációja, a Kátai Tamás vezette Thy Catafalque ezúttal sem okozott csalódást (a hangzás mondjuk pont igen, de arról nem a tehetséges fellépők tehetnek – ez amúgy azért volt furcsa, mert az összes többi zenekar jól szólt aznap, őket kivéve). Utólag mégis ez a koncert tetszett a legjobban neki, és még egy világító karkötőt is kapott közben egy kedves fesztiválozótól ajándékba. Az estét egy közös nyalókázással zártuk a kinti büfé csábításának engedve, és fél 11-kor a kiscsaj már erősen kornyadozott, úgyhogy 11-kor már indultunk kifelé az utolsó koncertről. A lányom úgy foglalta össze a végén a napot, hogy itt mindenki nagyon cuki, a Fekete Zaj pedig olyan, mint egy békés falu, és szeretne minden évben visszatérni ide.
Bátran ajánlom minden kikapcsolódni vágyó szülőnek, hogy tegyenek egy próbát vele, főleg, hogy idéntől voltak kifejezetten gyerekprogramok is, ráadásul a közelben van a gyöngyösi állatkert és egy felszerelt kalandpark, úgyhogy egy igazi családi vakáció kerekedhet ki a Fekete Zajból.
