KULT
A Rovatból

Dezső András: Itt azért nem alakulhat ki maffia, mert kell hozzá egyfajta alvilági egység, mint ahogy nemzeti egység is kell ahhoz, hogy erős állam alakuljon ki

A népszerű újságíró legújabb könyvében Portik Tamás életútját követi végig. Beszélgetésünkben szóba került a Fenyő-gyilkosság, Pintér Sándor állítólagos érintettsége a robbantásos merényletekben, és az is, milyen lehet egy maffiózó családjában élni.


– Ez a könyved annyiban mindenképp különbözik az eddigiektől, hogy most először állítottál egy személyt a középpontba.

– Mindig is szerettem volna olyan könyvet írni, amely egy történetet követ végig, tehát nem több kis történet van benne egy témakör köré csoportosítva. De olyan történet kellett, ami sokrétű és vannak társadalmi vonatkozásai is.

– Miért pont Portik Tamásra esett a választásod?

– A Portik Tamás és köre által végrehajtott cselekményeknek van akkora jelentősége kriminológiai és történelmi szempontból, amiért fontosnak tartottam, hogy megírjam a történetüket. A történelmi szempontnál arra gondolok, itt nem csak arról van szó, hogy a 90-es éveket nagyon meghatározták azok a leszámolások, amiket többnyire hozzá kötnek a hatóságok, hanem

voltak olyan események is – például a politikai robbantások – amelyek a magyar politikatörténet részeivé váltak. Egyediek.

– Ha már említed a történelmi és társadalmi vonatkozásokat: egy ország alvilágának az állapota mit árul el egy országról?

– Sok mindent. Hiszen az alvilág is a társadalom része, annak egy szelete. Az már az első könyvemből is kiderült például, hogy a magyar alvilág nagyon széthúzó. Mindig megosztottság jellemezte, amit a magyar társadalomban is tapasztalhatunk. Nagyon nagy projekteket éppen ezért nem tudtak végigvinni. Az albán maffia például ki tudott bontakozni és világszinten jelen van. Nyilván ez összefügg a földrajzi adottságokkal is, de nem kizárólag, kell hozzá egyfajta mentalitás is. Itt azért nem alakulhat ki maffia, mert kell hozzá egyfajta alvilági egység, mint ahogy nemzeti egység is kell ahhoz, hogy erős állam alakuljon ki.

– Portik és köre nemzetközi összehasonlításban mennyire számít „nagynak”?

– A 90-es évek sajátos időszak volt az egykori szocialista országokban. Szinte mindenütt szétesett az rendszerváltást meghatározó állami struktúra. Meggyengültek a hatóságok, a rendőrség, az állam kereste a helyét. Nyilván az alvilág is kereste a helyét, de nekik az a fajta káosz kedvezett. Abban a korban kell értelmezni ennek a társaságnak a jelentőségét. Kaptak egy könnyítést például Amerikával szemben, ahol az FBI már tudta, milyen eszközökkel léphet fel a szervezett bűnözéssel szemben.

Épp ezért nagyon nehéz megállapítani, hogy nemzetközi szinten labdába rúghattak-e volna, de az tény, és erről a könyvemben bővebben is lehet olvasni, hogy bizonyos elemeiben nagyon professzionálisak voltak.

Például amikor Portik elkezdett bujkálni, noha még csak gazdasági jellegű bűncselekmények miatt kereste a rendőrség, akkor rendkívül jól konspirált. De rövid ideig tartott ez a királyság, úgyhogy nem lehet összehasonlítani a külföldi bűnszervezetekkel, amelyek akár hosszú évtizedekig működnek. Ahogy az állam és a rendőrség is megszilárdult, a végén nem is tartotta össze semmi ezt a csapatot, szétesett.

– Egyáltalán egy magyar csúcsbűnözőt, mint Portik, jegyeznek külföldön?

– Nem, egyáltalán nem jegyzik. Sőt, tulajdonképpen egyetlen ember és köre tette ennyire véressé ezt a csapatot. Őt úgy hívják, hogy Jozef Roháč. Ha innen nézzük, Szlovákiában sokkal keményebb volt az alvilág a 90-es és a 2000-es években, elég csak a dunaszerdahelyi történésekre gondolni, a felvidéki magyar maffiára. Őket jegyzik Európában. Ha nem is lettek nemzetköziek, az erőszakosságukkal, kegyetlenségükkel egyedülállóak voltak, és ezzel hírhedté váltak Európában. Ha ebből indulunk ki, a magyarokat azért sem jegyezhették, mert a piszkosmunkát Jozef Roháč végezte el.

– A 90-es évek végére voltak jellemzőek azok a nagy robbantások és leszámolások Magyarországon, amelyeknek látszólag Pintér Sándor belügyminiszterré válása után vége szakadt. Ez pedig a mai napig mindenféle pletykákra ad okot.

– Két eseménysor volt. Az egyik, hogy a 90-es évek közepe után elindultak kézigránátos támadások Budapest szerte. Autókereskedésekre, pizzériákra, más vendéglátóhelyekre dobtak gránátokat olyan időpontban egyébként, amikor senki nem tartózkodott a helyszínen. Szerencsére senki nem sérült meg ezekben a támadásokban, de arra alkalmasak voltak, hogy növeljék az emberekben a félelmet. Amikor ezek történtek, Pintér Sándor volt az országos rendőrfőkapitány, Kuncze Gábor a belügyminiszter és Horn Gyula a miniszterelnök. Tehát szociális vezetésű éráról beszélünk. A gránátos támadásokat egy Veszprém környéki brigád hajtotta végre, amelyik bedolgozott a Portik féle körnek.

A cél az volt, hogy minél nagyobb felfordulást okozzanak, összezavarják a rendőrséget, valamennyire az alvilágot is, minél jobban leterheljék a rendőrséget, és bukjon meg a rendőri vezetés.

Ezt el is érték, mert Horn Gyula kezdeményezésére a belügyminiszter menesztette Pintér Sándort és a teljes rendőri vezetést. Erre 1996-ban került sor. A másik eseménysor az 1998-as választási kampányban történt, amikor politikai pártok székházánál, politikusoknál bombák robbantak. Ezekben sem történt személyi sérülés. A kisgazda székháznál például nem is robbant fel végül a bomba. A könyvből kiderül, hogy ki vitte oda – ebből következik, hogy nyilván őt is Portik körében kell keresnünk –, és az is, miért nem robbant fel. A céljuk az volt, hogy a jobboldali politikai erőket helyzetbe hozzák azzal, hogy egyfajta áldozatnak állítják be őket.

Fontos, hogy a jobboldali pártok erről nem tudtak, sőt erősen tartja magát egy teória, hogy a szlovák titkosszolgálat akarta destabilizálni Magyarországot.

Aztán amikor a Fidesz nyert, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a Portik féle kör képzelte, és Pintér Sándor, akinek az 1996-os bukásának nagyon örültek, nem hogy visszatért, hanem még meg is erősödött, belügyminiszter lett. A kutatásaim azt erősítik meg, hogy ez állt a robbantások hátterében. Beszéltem olyannal is, aki aktívan részt vett ezekben a bűncselekményekben. Fontos, hogy ezek már mind elévültek, emiatt beszélhettem az érintettekkel, mert nincs tétje, nem származhat belőle bajuk.

Az, hogy Pintér maga is benne volt a robbantásokban, azért sem igaz, mert 1998-ban már a kormányalakítás zajlott, és tudni lehetett, hogy Pintér Sándor miniszter lesz, amikor a Fidesz székháznál is robbantottak.

Az sem igaz, hogy Pintér „uralkodása” alatt nagyon megbékélt volna az alvilág, mert ne feledjük, hogy Seress Zoltánt 1999-ben a nyílt utcán lövik le, úgy, hogy Pintér a belügyminiszter. 1999-2002 között is történtek olyan erőszakos események, amelyek nem éppen arról árulkodtak, hogy hirtelen rend lett volna.

Dezső András dedikál

Május 3-án indul a BookUp Könyvesbolt eseménysorozata, a Szerző a pult mögött!

NAGYFŐNÖK című legújabb kötetének megjelenése kapcsán ezen a napon személyesen is találkozhatunk Dezső Andrással, a Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla és a Fedősztori című sikerkönyvek szerzőjével, aki a pult mögött állva várja majd kérdéseiteket, dedikálásra váró könyveiteket.

Részletek itt.

– Az évek során több rendőri vezetőt is összefüggésbe hoztak az alvilággal.

– Ezeket a történeteket fenntartással kell kezelni. A rendőri vezetésen belül is erős rivalizálás van. A különböző jelentős rendőri szervek állandóan versengtek, nem osztották meg egymással az információkat. Mindenkinek megvoltak a téglái, ezek a téglák sokszor utálták egymást. Ezért terjedt el különböző vezetőkről, hogy mennyire korrupt. Erre még rájön az is, hogy a titkosszolgálat és a rendőrség között sem volt soha jó a viszony. Könnyen besározódhatott valaki.

Ezzel együtt nem azt állítom, hogy mindenki tiszta a rendőrségnél vagy a belügyben, konkrétan a robbantásokról beszélek és az Energolhoz kapcsolódó körről.

– Ha már összeesküvéselméletek, a Fenyő gyilkosságot is Portikhoz kötik, és immár Gyárfás Tamás is vádlott. Erről az ügyről olvashatunk valamit a könyvedben?

– Maga a gyilkosság benne van természetesen, de arra nagyon figyeltem, hogy a még nyomozás alatt lévő, vagy bírósági szakaszban álló bűncselekményeket ne akarjam megoldani, és ítéletet se hirdessek. Az, hogy kik ezek a szereplők, hogy jutottak A-ból B-be, az kiderül a könyvből, illetve az is, mi vezetett ahhoz, hogy Gyárfás Tamásból gyanúsított lett. Akit érdekel ez az ügy, az biztosan talál izgalmas részleteket róla a könyvemben.

– Francis Ford Copollának a keresztapa készítésekor állítólag folyamatosan egyeztetnie kellett a maffiával arról, mi lehet a filmben és mi nem. Neked volt bármi, amire esetleg azt mondták, ne foglalkozz vele, ha jót akarsz?

– Nem. Ezek az események már nagyon régen történtek. Jó részük mára elévült. Az az alvilág, amelyikről a könyv szól, mára nem aktív. Nyilván többet tudok, mint amit leírtam. Olyasmit nem tettem be a könyvbe, ami egy folyamatban lévő ügyben sértheti a nyomozás érdekeit, illetve csak azt írtam le, amit bizonyítani is tudok.

– Ez a fajta tudás, amit nem írsz le, nem jár veszéllyel?

– Akkor járna veszéllyel, ha ez egy aktív bűnözői kör lenne. Ráadásul ezeket a dolgokat rajtam kívül azért még sokan tudják: rendőrök, az alvilág egy része. Tehát nincs olyan információm, amit csak én tudok, és ha nyilvánosságra kerülne, komoly érdeksérelmet okozna valaki részére. Ami kifejezetten újdonság a könyvemben, az a Fürge nevű karakter, akiről eddig nem nagyon olvashattak mindazok, akiket érdekel a hazai kriminalisztika és ismerik a Portik ügyet. Pedig Fürge 1982 óta együtt dolgozott Portikkal. Ő tartotta például a kapcsolatot Jozef Roháčcal. Vagy amikor Gyárfás Tamást megzsarolták a hangfelvételekkel, amiket Portik titokban rögzített, abban Fürge is benne volt. 2020-ban ő kötött egyezséget a rendőrséggel, és ismerte el, hogy ő és egy társa ölték meg Gyüre Józsefet, aki a 80-as években szintén Fürggével és Portikkal kezdte együtt, telefonfülkék fosztogatásával.

Ezt a nyilvánosság előtt egyáltalán nem ismert karaktert ez a könyv hozza a világosságra.

Fürge annyira közel állt Portikhoz, hogy annak elfogása előtt néhány órával még vele volt.

– A könyved elején olvashatjuk, hogy Portik letartóztatásakor családja körében volt, és az életkörülményeik alapján valószínűleg felkészítette rá a családját, hogy adott esetben menekülniük kell. Mennyire látsz bele, egy ilyen helyzetet hogy él meg a bűnöző családja, főleg azok, akik tisztában vannak vele, mivel foglalkozik apu?

– Ez akár egy külön könyv témája lehetne. Portik esetében borzasztó nehéz lehetett, hogy folyamatos bujkálására kell berendezkedned, mindenkivel bizalmatlannak kell lenned, nem integrálódhatsz a kvázi normális világba. Gyerekként ezt biztos nagyon nehéz megélni. Ezt még tetézte a Portik család esetében, hogy ő mindig maximalista volt a gyerekeivel, nagyon sokat követelt tőlük. Általában véve két út lehetséges: vagy a gyerek is rossz útra tér, mert ezt a mintát látja, vagy kiszorul ebből. Van olyan, aki nem nagyon tartja az apjával a kapcsolatot, mert az életmódja miatt nem is tudott normális családapa lenni.

Az, aki így akarja fenntartani magát, mert például nem tanult, sok esetben a családja felé is azt kommunikálja, hogy ez van, ebből tudunk megélni.

Persze ezt sem úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy röpködnek a hullák és a család folyamatos életveszélyben él. A bűncselekmények nagy része gazdasági bűncselekmény, egy ilyen családban a gyerek csak annyit lát, hogy apa seftel valamivel, vagy üzletel ezzel-azzal. Inkább egy vállalkozó családjához hasonlít.

– Ez már a harmadik könyved, amelyik a magyar alvilággal kapcsolódik. Van még téma ebben, vagy másfelé fordulsz?

– Van, de most már biztos, hogy nem a múlttal foglalkoznék, hanem a jelennel. Épp ezért nem is szeretném elárulni. Ezekben a témákban nehezebb információt gyűjteni, de egy ideje már dolgozom rajta, remélem, hamarosan ebből is könyv lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Súlyos betegséggel küzd a magyar zenész – Albérletére sincs pénze, gyűjtést szerveztek érte
Rozs Tamás, a Szélkiáltó együttes csellistája rákkal küzd, ezért minden fellépését le kellett mondania. A zenekar most közösségi gyűjtést indított a megsegítésére.


Rozs Tamás, a Szélkiáltó együttes csellistája daganatos betegséggel küzd. A 64 éves zeneszerző, zenetanár és zeneterapeuta nyelvgyök-tumorral harcol, amely HPV16-tal fertőzött. Állapota miatt nem tud fellépni, így minden bevételi forrását elveszítette, és jelenleg anyagi segítségre szorul.

A Szélkiáltó együttes a közösségi oldalán tudatta a hírt. Mint írták: „Zenésztársunk és barátunk, Rozs Tamás sajnos nagyon beteg lett. Nyelvgyök-tumora van HPV16-tal, és jelenleg három kemoterápián és 35 sugárkezelésen esik át éppen.” A zenekar hozzátette:

„Szerencsére a ráknak ez a típusa jó eséllyel gyógyítható, de a gyógyulásig vezető út hosszú, és nagyon-nagyon megviseli a szervezetét.”

A betegség a hangját is érinti, amelyet – remélhetőleg csak ideiglenesen – elveszített. Emiatt főállású zenészként nem tud fellépni sem a Szélkiáltóval, sem színházi produkciókban, sem saját vagy közös előadóesteken, valamint az iskolai félállását is fel kellett adnia.

A zenekar kiemelte, hogy

„gyakorlatilag nincs bevétele, csak nagyon nehezen tudja finanszírozni az albérletét, a rezsijét és a napi kiadásait, ha nem támogatjuk őt a gyógyulásáig.”

Ezért arra kérik a közönséget, hogy aki teheti, támogassa Rozs Tamás gyógyulását a p’ARToló weboldalon vagy közvetlenül a megadott bankszámlaszámon keresztül.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Queer – A film, amiben alig történik valami, mégis eseménydús és magával ragadó
Lehet, hogy nehezen veszi rá magát az ember a több mint kétórás mű megtekintésére, pedig megéri! Megmutatjuk , miért érdemes egy esélyt adni, akkor is, ha elsőre a téma távolinak is tűnik.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 25.



Luca Guadagnino egy zseni. Ezzel szerintem egyetlen cinefil se vitatkozik. Az olasz író-rendező sorra hozza a jobbnál-jobb filmeket. Nekem a Szólíts a nevedennel tette fel magát a filmes térképre, ami egyébként nagyon hasonlít cikkünk tárgyára, de erről majd később.

Ezután következett a mesteri Sóhajok, amely Dario Argento 1977-es horrorfilmjét gondolta újra.

Nagyobb kihagyást követően a Csontok meg mindenben újra együttdolgozott Timothée Chalamet-val, ám a mű nem aratott akkora siker, mint azt mindenki várta. Ezután, 2024-ben következett két csodálatos projekt. A Challangers szerintem 2024 egyik legjobb filmje, mely mellett sajnos teljesen eltűnt a másik mozija, a Queer. A magyar bemutatóra 2025 április végéig várni is kellett. De vajon miért?

A Queer egy eléggé nehéz film, könnyed Guadagninos máz alá rejtve. Rendezőnk 17 évesen olvasta William S. Burroughs azonos című regényét, ami nagy hatást gyakorolt az épp szárnyait próbálgató, homoszexuális fiatalra. A regény írója éppen kilépett házasságából, és rájött másságára. Leginkább ez ihlette fikciós könyvét. Guadagnino nagyon régóta tervezgette, hogy adaptálja Burroughs művét, de sokáig kellett várnia, mire összejött a Szupercsapata. Nem olvastam az alapanyagot, de az A24 stúdió nem véletlenül ált Guadagnino mellé.

Ez a stúdió híresen ad a minőségre és tényleg a szerzői filmesek Mekkája. De miről is szól a Queer?

A könyv főszereplője maga az író volt, vagyis inkább egy kitalált verziója, Lee (Daniel Craig). A középkorú férfi kocsmáról kocsmára éli az életét Mexikóvárosban az 1950-es években. A hidegháború fenyegetése miatt sok a katona a közép-amerikai országban. Főszereplőnk habzsolja az életet, alkohol, drogok és persze fiatal férfiak. Egészen, amíg meg nem látja Eugenet (Drew Starkey), akibe első látásra belehabarodik. Van egy apró zökkenő: nem tudja, hogy a fiatal férfi homoszexuális-e. Innentől, azt hittem, hogy Lee két órán át fogja csapni a szelet Eugene-nek, és egy se veled, se nélküled kapcsolati dráma lesz. Félig tévedtem – mondjuk az hatalmas tévedés volt.

A film második fele egy körutazás Dél-Amerikában, Mexikóból indulunk, miközben Lee csapja a szelet Eugenenek. Guadagnino, mint egy könyvet, fejezetekre bontotta a cselekményt, és a mexikói hódítás/hódítási kísérletek csupán az első fejezetet teszik ki. Ezután Lee és Eugene utazását láthatjuk, csodálatos környezetben, bámulatos, szinte pszichedelikus megvalósításban csipetnyi egzisztencializmussal fűszerezve. Guadagnino stílusa páratlan, könnyed és nézeti magát az amúgy nem túl könnyed téma. Lee szerelmes a fiatalabb társába, ám láthatóan Eugene csak próbálja kihasználni a helyzet előnyeit és szinte sarokba szorítva küzd a kapcsolat ellen, egyúttal valószínűleg saját boldogsága ellen is.

Órákig néztem volna még a két színész játékát. Daniel Craig nagyon elhivatott a szerepe iránt, mindent bevállalt a cél érdekében.

Craiget egyértelműen megfosztották egy aranyszobrocskától 2024-ben, legalábbis egy jelöléstől minimum. Amit ki kell emelni, hogy nem vicc a 18+-os karika. Aki egy picit érzékeny lelkületű, jó ha tudja, itt keveset hagynak a fantáziánkra. Éppen, hogy csak az explicit aktust nem látjuk élőben. Ez a fülledt homoszexuális atmoszféra egyértelműen a Szólíts a nevedenre emlékeztetett. A Queerben is hasónlóan egy idősebb, tapasztaltabb karakter avatja be a fiatalabbat a testi örömökbe, csak most az érettebb szempontjából látjuk a történéseket, és a kapcsolati felállás szinte teljesen fordított.

Guadagnino vizuális stílusa csöpög a vászonról. Rengeteget játszik a kamerával, a beállításokkal és meglepően sok vizuális effekt is van a filmben. Még a hosszú játékidő és a melankolikus hangnem mellett is szinte rohan a film.

Remek tempót diktál, egy pillanatra sem ül le, lefoglalja a nézőt, egy audiovizuális orgia hozzáértő szemmel nézni a Queert, persze figyelembe véve, hogy szerzői drámáról van szó, nem egy látványos akciófilmről.

A zene elképesztő, ami nem is véletlen, a többszörös Oscar-díjas Trent Reznor és Atticus Ross brillírozik, olyan előadók licencelt zenéi mellett, mint a Nirvana, Shidéad O’Connor vagy a New Order.

Elképesztő ezt így leírni, de nem sok minden történik a Queer-ben, mégis eseménydús film.

Magával ragadó alkotás, igazi pszichedelikus utazás egy önmagát kereső középkorú, önpusztító homoszexuális karakter szemén keresztül.

A színészek mindent beleadnak, Guadagninoban nem csalódtam, továbbra is elképesztő író-rendező. Lassú, de bámulatos!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A besúgó és a Hunyadi sztárjától is retteghetünk ebben a véres videójáték-adaptációban – Until Dawn-kritika
E Magyarországon forgatott hollywoodi horrormix egy igényes B-film, amiben mindenki meghal… sokszor!


2015 augusztusában jelent meg az Until Dawn című horror-videójáték a Supermassive Games fejlesztésében és a Sony Computer Entertainment forgalmazásában, amelyben nyolc fiatal felnőttet kell irányítani, akik különféle veszélyeket próbálnak túlélni egy síparadicsomi házban. A játék egy úgynevezett „pillangóhatás-rendszerrel” működik, amelyben a játékosoknak olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek megváltoztathatják a történet menetét. Az összes játszható karakter túlélheti a borzalmakat, vagy meghalhat, a hozott döntésektől függően.

A játék valóban nagyszabású, ezt bizonyítja az is, hogy olyan, nemzetközileg ismert sztárokat kértek fel a különböző karakterek szinkronizálására, mint pl. az Oscar-díjas Rami Malek (Bohém rapszódia, Nincs idő meghalni, Az amatőr, Mr. Robot), Hayden Panettiere (Hősök, Sikoly-filmek) vagy Peter Stormare (Fargo, Az elveszett világ: Jurassic Park, Constantine: A démonvadász).

Az Until Dawn nagy siker és egyben kultjáték lett 10 évvel ezelőtt, így, mivel a Sony videójátékos részlege adta ki, adott volt, hogy náluk forogjon a belőle készülő filmadaptáció is.

A rendező a horror műfajához a Shazam! két epizódja után visszatérő David F. Sandberg (Amikor kialszik a fény, Annabelle: Teremtés) lett, a forgatás pedig teljes egészében Magyarországon zajlott tavaly, így számos magyar szereplőt is felfedezni a filmben, bár főként maszkban.

A besúgó, a Ma este gyilkolunk és a Hunyadi sztárja, Hermányi Mariann alakítja például a félelmetes boszorkányt, Szauervein Tibor a bohócmaszkos drabár gyilkost, illetve a Wendigo-szörnyeket is magyarok formálták meg.

A film sztorija egyébként csak alapul vette a videójáték univerzumát, és nem annak történetét mutatja be, Sandberg szerint ugyanis abból kitelt volna egy 10 órás játékidő is. Így a horrorban rutinos forgatókönyvírók, Gary Dauberman (Annabelle 1-2-3, Az 1-2, Az apáca) és Blair Butler (Horror Park, Polaroid, A meghívás) új történetet, új helyszínt és új főhősöket találtak ki, ám ugyanazok a szabályok érvényesek a karakterekre, mint a játékban.

A sztori szerint egy évvel Melanie (Maia Mitchell) rejtélyes eltűnése után a húga, Clover (Ella Rubin) és barátai, a Max (Michael Cimino), Nina (Odessa A’zion), Megan (Ji-young Yoo) és Abe (Belmont Cameli) egy távoli völgybe indulnak, ahol a lány eltűnt, hogy válaszokat keressenek. Egy elhagyatott látogatóközpontot felfedezve azzal szembesülnek, hogy egy álarcos gyilkos vadászik rájuk, és szörnyű módon meg is gyilkolja őket egyenként... Majd hirtelen mindannyian újraélednek, és ugyanazon az estén találják magukat ugyanabban a házban. Csapdába esnek, s kénytelenek újra és újra átélni az éjszakát, csakhogy minden alkalommal más és más gyilkos vagy szörny támadjon rájuk. A reményük egyre kevesebb, és rádöbbennek, hogy csak korlátozott számú haláluk lehet, az egyetlen menekülési lehetőségük pedig az, ha hajnalig életben maradnak.

Az alkotók kapva kaptak az alkalmon, hogy filmre vigyék az Until Dawnt, a történet ugyanis a horror több alműfajának ad egyszerre terepet.

Vagyis megbújik benne egy kísértetházas tematika, egy kifejezetten véres slasher (amelyben fiatalokat gyilkolnak le egyenként egy viszonylag behatárolt helyszínen), egy időhurkos sztoriszál, egy úgynevezett „found footage horror” (amiben a szereplők által rögzített videókban láthatjuk a válogatott borzalmakat), valamint a természetfeletti entitások is befigyelnek, megidézve a boszorkányos és szörnyes darabokat.

Az Until Dawn tehát egy vérbeli horrorelegy, amely felsorolja a zsáner legjellemzőbb elemeit, csak nem csinál viccet belőlük, vagyis nem parodisztikusan áll hozzá, mint mondjuk a 2011-es Ház az erdő mélyén. Itt valóban az adja a fő félelemkeltést, hogy nem tudjuk, a szereplők a következő feltámadásuk után milyen iszonyattal kénytelenek szembenézni legközelebb. Egyben egyébként ez az alapvetően ütős alapsztori egy kicsit ki is oltja az izgalmakat, hiszen nézőként tisztában vagyunk azzal, hogy a karakterek nem halnak meg végleg, úgyis újraélednek, így pedig nem igazán féltjük őket.

Maximum annak drukkolhatunk, hogy talán most valamelyikük túléli, illetve tobzódhatunk az erőszakosabbnál erőszakosabb halálnemekben, amelyekben az öt főszereplő kénytelen folyamatosan jobb létre szenderülni.

Igen, beüt egy kis A holnap határa (2014) és némi Mickey 17 (2025) is e szempontból…

A főszereplő színészek kevésbé ismertek, inkább feltörekvőek (a legismertebb közülük a videójáték után a szerepét a filmverzióban is eljátszó Peter Stormare), így nem a star powerre költötték Sandbergék főként a büdzsét, hanem inkább a praktikus effektekre, és szerencsére ez látszik is. Félelmetes maszkok, szörnyek, spriccelő vér, felrobbanó emberi testek, van itt minden, bár a vérengzés túltoltsága kapcsán azért mégis érezhető némi paródiaszándék: annyi van belőlük, hogy már inkább megnevettetnek, mintsem elborzasztanak.

Összegezve az Until Dawn inkább a rendezés és a játék alapsztorija, valamint a változatos halálok miatt erős, a párbeszédek sajnos kifejezetten gyengék, a karakterek cselekedeteit sem mindig az észszerűség hajtja, ettől pedig van egyfajta B-kategóriás íze. Ám ezeket leszámítva a horrorzsáner rajongói egy kellemesen vérbő és szórakoztató 105 percet kapnak a mozijegy áráért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk