KULT
A Rovatból

Bordos László Zsolt: Ahogy az emberek eljárnak egy wellnessközpontba, ugyanúgy el kéne járniuk kiállításokra művészetet „fogyasztani”

Miért a fényfestés a nyolcadik művészet, és mit köszönhet a művészeti ágazat a magyaroknak? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptam a nemzetközileg elismert képzőművésztől.

Link másolása

Budapestről is könnyedén elérhető Leányfalu, Párizs, Dubai és más világvárosok után ugyanis itt nyílik júnusz 21-én, este 8-órakor Bordos László Zsolt nemzetközi hírű fénykiállítása, ahol  többek között Moholy-Nagy László, Kepes György és Vasarely alkotásai is láthatóak lesznek. A kiállítást Orosz Marton, a Vasarely múzeum igazgatója nyitja meg.

– Ha fényfestésről, fényművészetről beszélünk, leginkább az jut eszünkbe, amikor egy épület falára vetítenek mindenféle érdekes, látványos dolgokat. De tekintve, hogy a kiállítás egy múzeumban kerül megrendezésre, úgy sejtem, itt többről, másról van szó.

– Ha interneten rákeresünk a light + art (fény + művészet) címszavakra, akkor azt olvashatjuk, hogy a nemzetközi szakma szerint Moholy-Nagy László készítette az első fényművészeti installációt, az 1930-as Fény-tér modulátor installációt. Ez rávilágít arra, hogy a művészeten belül az az ágazat, ahol a fény az alkotás alapanyaga, az közel száz éves múltra tekint vissza.

Az 1940-es években egy dán művész, Thomas Wilfred kikiáltotta, hogy a fényművészet a nyolcadik művészet.

Wilfred már az 1920’as években fényjátékkal egybekötött zongoradarabokat írt és adott elő.

Moholy hatására nagyon sok művész kezdett fénnyel foglalkozni, és a fényművészet történetének azóta is számos magyar vonatkozása van. Kepes György vitte tovább Moholy lángját. Ők alapították a chicagói Bauhaus iskolát, ahonnan a művészettörténetet meghatározó művészek és generációk nőtték ki magukat.

Tehát van az az irány, amit fényszoborászatnak hívunk, vannak fényinstallációk és vannak a térspecifikus vetítések, amelynek egy ága például a mai épületvetítés, szakmai nyelven a 3d mapping is. Az igaz, hogy ma, a legtöbb épületvetítés nem művészeti kontexusban jön létre, de létezik az az épületvetítés, tárgy-vetítés amely kimondottan a Moholy „iskolát” követi. Például az első video mapping vetítés az 1980-as években jelent meg, a maiakra hasonlító épületvetítés technológiáját egy Michael Neumark nevű amerikai művész valósította meg, aki maga is Kepes György tanítványa.

És ha már itt tartunk, megemlíteném még Nicholas Schöffert avagy Schöffer Miklóst, a hatvanas évek meghatározó fényművészét.

Azért is fontosak ők hárman, mert mindegyiküktől hozunk egy-egy filmet a leányfalui kiállításra.

Mi fiatalok pedig a nagy „öregek” munkáira egy-egy parafrázist állítunk ki. Bennünk az a közös, hogy mind fénnyel dolgozunk, de nincs nevesíthető tematika, maga a műfaj is meglehetősen absztrakt, elvont. A közös nevező viszont, a fény.

Bordos László Zsolt vetítése a debreceni egyetem homlokzatára
Nagy Andás A képzelet észlelése - kinetikus szobor
Battha Gáspár: Harmóniaminták - installáció

– Ha az ember érzékeny a képzőművészetre, és van pénze, egy festményt vagy akár szobrot megvásárolhat és hazavihet. A fényművészeti alkotásokat is lehet gyűjteni, kiállíthatok akár otthon egy fényinstallációt?

– A fényművészet területén komoly gyűjtés indult el. Vannak komoly gyűjtemények és intézmények amelyek a fényművészetre koncentrálnak. A galériák is kezdik felkarolni. Az a jó hírem van, hogy már 3d mapping technológiával készült alkotás is bekerült 2019-ben Európa legkomolyabb médiaművészeti intézményének, a ZKM, Zentrum für Kunst und Media, állandó gyűjteménybe. Tehát igen, sikerült belépni a galériák és a gyűjtemények világába.

– Képzőművész vagy, akinek van affinitása a technikához, vagy művészi ambíciókat dédelgető mérnök?

– A Képzőművészeti Egyetemen végeztem festő szakon, csak úgy alakult az életem, hogy valahogy rátaláltam a számítógépre. Akkor még nem tudtam, hogyan használható művészeti alkotások létrehozására. Később olvastam arról, hogy viszont Kepes György már 1968-ban a művészek figyelmébe ajánlotta a számítógépet.

Azt is mondta, meggyőződése, ahhoz, hogy a következő művészgeneráció meg tudja szólítani a jövő generációit, ahhoz a művésznek a költő szívével, a festő szemével és egy tudós agyával kell rendelkeznie.

Ma, magamról azt gondolom, hogy ugyanaz maradtam: festő, csak nem ecsettel, hanem fénnyel festek.

– Szép nemzetközi sikereket tudhatsz magadénak, mesélj ezekről.

– Természetesen nekem is voltak kommerszebb, „showbusiness” felkéréseim, de nem ezeket szeretném kiemelni, hanem a fontos fesztiválokat, mint például az Ars Electronica Linzben. Tavaly volt a London Contemporary Orchestrával egy koncert a Barbicanban ahova háttérvetítést készítettem, operákban dolgozom, kiállításokon veszek részt. Több, mint 40 országban volt projektem komoly nemzetközi zenészekkel, művészekkel.

– Bocsánat, hogy közbevágok, de hogy kell elképzelni a fényművészet szerepét egy operában? A díszlet részeként?

– Igen, lehet díszletre vetíteni, hogy térmódosító hatást érjünk el a fény és árnyék játékával. Moholy nyomán én is azt szoktam mondani, hogy a teret, vagy a tér percepcióját moduláljuk fénnyel és árnyékkal.

De például Drezdában a közönség a hatalmas színpadon foglalt helyet és a páholyokra, a nézőtérre készítettem a vetítést. Ennek a pandémia volt az oka, mert a több ezer férőhelyes operába sokkal kevesebb nézőt lehetett beengedni, de a végeredmény nagyon érdekes lett.

Bordos László Zsolt vetítése, Lux Helsinki
Bordos László Zsolt vetítése, Adelaide Art Festival
Bordos László Zsolt: Umbra Triplicata, ZKM Karlsrruhe

– Ha jók az értesüléseim, nem rég Dubaiban is kiállítást szerveztél.

– Igen, az ottani partnereim galériát nyitottak. Néhány barátommal ott állítottunk ki öt hónapon keresztül. Innen indult az elképzelés, hogy egy utazó kiállítást állíthatnánk össze.

Bevallom, eleinte nagy központokban gondolkodtam: Velence, Párizs, Budapest. De akkor kaptam egy megkeresést Leányfaluról, és elgondolkoztam, miért ne gondolkodjunk vidéki utazó kiállításokban is?

Például tudjuk, hogy van Budapesten Vasarely múzeum, de nagyon kevesen látogatják. Kevesen járnak múzeumba, ezért is van létjogosultsága egy utazó kiállításnak. Ha az emberek nem mennek, akkor a múzeum, a kiállítás kell az emberekhez menjen.

Azt is tudjuk, hogy a kultúrában sohasincs elegendő pénz, ezért úgy állítottuk össze a programot, hogy ha sikerül elég sok embert megmozgatnunk, akkor abból utófinanszírozzuk a kiállítás, ha senkit sem sikerül megmozdítanunk, akkor mínuszban jövünk ki.

De bízom benne, hogy ki tudjuk mozdítani az embereket az otthonaikból.

– Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy ez nem egy szokványos hozzáállás.

– Nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy mi a művészet szerepe egy társadalomban. Azt mindenki tudja, milyen fontos a sport a test karbantartására. Ugyanígy a művészet rendkívül fontos az érzékszerveink karbantartására.

A zenei hallást mi fejleszti, ha nem a zene és a sok hangminta, amit megszerzünk? A vizuális művészetek pedig a látás-tudásunk spektrumát tágítják.

Ahogy az emberek eljárnak egy wellnessközpontba, ugyanúgy el kéne járniuk kiállításokra művészetet „fogyasztani”, ami hosszú távon komoly változásokat idézhet elő.

– Beszéljünk kicsit a konkrét kiállításról. Említetted, hogy lesznek vetítések, ezen kívül még mire számíthat a közönség?

Filmeket vetítünk, lesznek fényinsallációk, tárgyak érdekes megvilágításban, például egy kinetikus mélyplasztika Vasarelytől. Lesznek fényszobrok – fotogram –, lesznek vizuális és percepcionális illúziókra épülő műalkotások, sőt, egy hologram is. A látogatók olyan fény alkotásokat nézhetnek meg, fény- és árnyék-környezeteket tapasztalhatnak meg, amilyeneket sehol másutt nem láthtnak.

A fotókat Bordos László Zsolt bocsátotta a rendelkezésünkre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: