KULT
A Rovatból

„Egy japán rajongónk 200 kilométert utazott, hogy láthasson bennünket” – Ázsiában turnézott a Bohemian Betyars

Két hét alatt 10 koncertet adott a magyar zenekar Dél-Koreában és Japánban, ottani élményeikről beszélgettünk velük.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 31.



Eddigi leghosszabb ázsiai turnéján van túl a Bohemian Betyars. Három dél-koreai koncerttel kezdtek, amelyek közül az egyiket az országot Észak-Koreától elválasztó demilitarizált övezetben tartották. Utána Japánba utaztak tovább, ahol hét bulijuk volt, köztük az ország egyik legnagyobb fesztiválján. Szűcs Levente énekes-gitárost és Fehér Gábor basszusgitárost kérdeztük a hazaérkezésük után.

– A Covid óta első alkalommal tértetek vissza Ázsiába. Mi változott az elmúlt 3 évben?

Szűcs Levente: Szerencsére nem visszalépés történt az előző ázsiai turnénk óta, sokkal inkább előrelépés: több embernek, jobb időpontokban játszhattunk, mint korábban. Viszont arrafelé még eléggé előtérben van a Covid, főleg Japánban. Gyakorlatilag mindenki maszkot visel, a beutazási szabályok is kifejezetten szigorúak. Pár nappal az indulásunk előtt annyit enyhítettek, hogy akinek megvolt a három oltása nyugati vakcinából, annak nem kellett mellé PCR-tesztet is elvégeztetnie. Szóval elindult a lassú nyitás, de összességében még mindig abban a paranoiában vannak, mint mi voltunk két évvel ezelőtt.

– Akkor hogy valósulhatott meg mégis ez a turné?

Szűcs Levente: Úgy, hogy lassan azért nyitnak ők is. Például az Asagiri Jam fesztivál, ami az egyik legnagyobb az egész országban, normál esetben 15 ezer fős, most pedig 9 ezren voltak. A bárokban viszont nem tűnt úgy, mintha érvényben lenne bármilyen létszámkorlát.

Fehér Gábor: Este 10 után már Tokióban is elég sokan csak az állukon hordják a maszkot. Van azért ellenpélda is, az utolsó hétvégén voltam raftingolni, és ott két japán még evezés közben is maszkot viselt. Igaz, Japánban már a Covid előtt is elterjedt volt ez.

– Hogyan dőlt el, milyen városokat ejtetek útba?

Szűcs Levente: Erről az ottani menedzserünk döntött. A fő cél az volt, hogy az Asagiri Jamen mindenképp fellépjünk, mivel ezt már három évvel ezelőtt is terveztük, de akkor egy tájfun miatt az utolsó pillanatban az egész fesztivált lemondták.

Utólag visszagondolva jobb is, hogy így történt, mert most sokkal profibban és felkészültebben állhattunk színpadra. Illetve az is rossz lett volna, ha fellépünk, esetleg megnyílik előttünk egy csomó másik lehetőség, majd néhány hónapra rá kitör a Covid. Most viszont letettük a névjegyünket és lehet tervezni a folytatást.

Fehér Gábor: Külföldiként játszani egy ilyen fesztiválon elég nagy presztízs. Akinek sikerül bekerülnie, az rendszerint elegendő referenciát szerez ahhoz, hogy odafigyeljenek rá és további turnékra is lehetőséget kapjon.

Szűcs Levente: Érdekes az is, hogy bár Japán lakossága több mint tízszer akkora, mint Magyarországé, az egész országban összesen van három nagy fesztivál.

– Hogy sikerült bekerülnötök?

Fehér Gábor: A menedzserünknek van egy slotja (vagyis szabadon felhasználhatő idősávja), ahová minden évben be tud rakni valakit, és most bennünket választott. Őt még 2018-ban ismertük meg, amikor egy szöuli showcase fesztiválon játszottunk. Előzetesen végignéztük, milyen szakmabeliek lesznek ott, és róla többen is mondták, hogy mindenképp beszéljünk vele, mert ő az „atyaúristen”.

Meghívtuk a koncertünkre, és miután vége lett, bejött a backstage-ünkbe. Előadott egy teljesen valószínűtlen sztorit, hogy japánként az argentin fővárosban, Buenos Airesben nőtt fel, mivel a szülei séfek, és meg akarták csinálni ott az első japán éttermet. Kiköltöztek, és a szomszédjukban egy Szabó nevezetű család lakott.

Szűcs Levente: Emiatt adott volt a kötődése a magyarokhoz, ezért amikor látta, hogy egy magyar zenekar is játszik az említett fesztiválon, nem volt kérdés, hogy megnéz bennünket. Így is tett, és elmondása szerint szerelem volt első látásra.

– A közönségben voltak olyanok, akik már ismertek benneteket korábbról, és direkt miattatok jöttek?

Szűcs Levente: Kicsit szürreális, de többen voltak olyanok is, akik már a koncert előtt a mi pólóinkat viselték, mivel vettek az előreküldött merch-ből. Koreában is akadtak olyanok, akik már a beállás alatt ott álltak és integettek az első sorban. Még magyar zászló is volt náluk, végig integettek, a végén odajöttek fotózkodni is... Egészen hihetetlen.

– Magyarokkal is találkoztatok a koncerteken?

Fehér Gábor: Csak nagyon kevéssel, a külképviseletek dolgozóin kÍvül talán 6 vagy 8 magyar lehetett összesen.

– Milyen különbségek vannak az európai és az ázsiai közönség hozzáállásában?

Szűcs Levente: Ott sokkal jólneveltebbek. A fesztiválon eleve reggel 10-11 körül kezdődnek a koncertek, este 9-re pedig vége is az élő zenének. Szemetelés nyilván szóba sem jön – egyébként az egész helyszín annyira gyönyörű, a Fuji hegy lábánál van egy nemzeti parkban, hogy neked se jutna eszedbe –, és a fák tövét vagy a bokrokat sem használják vécének. Inkább kiállják a végtelen sorokat a toi toi előtt, szóval abszolút tisztelettudó mindenki.

Alkoholt azért isznak, ha pedig beindul a buli és feloldódnak például a mi zenénkre, még több őrült jelenetet tudnak produkálni, mint amit itthon megszokhattunk. Valószínűleg ilyenkor engedik ki a gőzt, ami a mindennapok során a szigorú, hierarchikus munkahelyi környezetben felgyülemlik bennük. Ráadásul sokaknak ezek voltak az első koncertjei a Covid óta, emiatt és érezni lehetett az óriási felszabadultságot.

– A koreai és a japán közönség eltér valamiben?

Fehér Gábor: Koreában jóval erősebbek az európai, vagy inkább az amerikai kulturális hatások. Többet isznak, nem olyan óriási a fegyelmezettségük, illetve angolul is jobban beszélnek. A színpadról is észrevehető volt, hogy keményebben tudnak bulizni.

– Játszottatok egy fesztiválon a két Korea közötti demilitarizált övezetben is. Ez milyen élmény volt?

Szűcs Levente: Nagyon jó, bár elég fáradtak voltunk, mivel ez volt az első koncertünk a megérkezésünk után. Ráadásul az indulás előtti este még Nyírbátorban léptünk fel, onnan hazaértünk hajnal 3-kor, majd két óra alvás után indultunk a reptérre.

Leszálltunk Szöulban, jött értünk a busz és már vitt is tovább bennünket a fesztiválra, ami további két és fél, három óra utazás volt. Akkor már elég durván kijött a jetlag rajtunk, de miután odaértünk, egyből menni kellett a beállásra. Ezt követően aludtunk újabb egy órát, majd kezdődött a koncert.

Fehér Gábor: Utána pedig megint buszba raktak bennünket és már mentünk is tovább egy másik városba. Intenzív volt, annyi biztos.

Szűcs Levente: Viszont ott is egészen elképesztő fogadtatásban volt részünk. Van róla fent videó is, ahogy körtáncolnak, pogóznak, vonatoznak, sőt még arról is, hogy három ember ül egymás nyakában óriási zászlókkal. Mindenhol végtelenül boldog tekinteteket láttunk a közönségben.

– Milyen emlékezetes pillanatok voltak még?

Szűcs Levente: Japánban nagyon tetszett, hogy sokat voltunk vidéken, körbejártunk egy egész nagy területet. Iszonyúan finom rameneket ettünk, elmentünk egy kikötői kis faluba is, ahol a frissen fogott tonhalat tálalták fel... Szóval gasztronómiai élményekből sem volt hiány. Az utolsó koncertünk pedig óriási hegyek között volt (kicsit olyan helyen, mintha a japán Tátra lenne), ez a gyönyörű táj is nagyon feltöltött bennünket. Ráadásul ide már Kakas (Palágyi Máté hegedűs-énekes – a szerk.) felesége is megérkezett, akivel a turné előtt néhány héttel házasodtak össze, és itt maradtak nászúton. Nagyon vicces volt, hogy utoljára az esküvőn buliztunk együtt, majd egy hónap elteltével Japánban folytattuk.

Fehér Gábor: Szintén Japánban történt, hogy egy nagyon kicsi pincében játszottunk, ahol nem volt szinte semmi levegő. Nagyjából 30 ember zsúfolódott be rajtunk kívül, gyakorlatilag ömlött rólunk a víz. Nagyon örülök, hogy sikerült lenyomni ezt a bulit, mert ott és akkor nem volt annyira jó élmény... Koreában viszont fantasztikus volt, hogy az egyik szabadtéri koncerten végig szakadt az eső, de az embereket egyáltalán nem érdekelte: türelmesen kivárták a kezdést, majd őket is tök jól meg tudtuk mozgatni.

– Az angol és a magyar nyelvű dalok fogadtatása között volt különbség?

Szűcs Levente: Már csak magyar nyelvűeket játszottunk, az angol dalok az évek során fokozatosan kikoptak a repertoárból. Ráadásul a legtöbb helyen csak nagyjából 40 percünk volt, emiatt sem éreztük azt, hogy bármelyik angol nyelvű számunk annyira erős lenne, hogy inkább azt játsszuk el, mint a Gubancos anyagát. Tervben van, hogy koncepciózusabb angol dalokat is írjunk, esetleg eleve a külföldi piacra szánva, de ezek egyelőre nincsenek meg. Szerencsére a zenénket elég jól át lehet élni nyelvtudás nélkül is.

Mélyebb, búsabb számokat egyébként annyira nem is vettünk elő, kivéve a Csavargót. Ez is vicces sztori: van egy rajongónk, aki már négy vagy öt éve, az első vagy a második japán turnénkon is megjelent, akkor és most is 200 kilométert utazott, hogy ott lehessen a koncertünkön. Kiderült, hogy teljesen véletlenül találta meg a YouTube-on a Csavargót, de azonnal beleszeretett. Annyira, hogy amikor Európában járt, direkt eljött Magyarországra, hogy felkutassa a lemezünket. Több lemezboltba is elment, mire végül sikerült megszereznie.

Szóval most újra ott volt, hozott magával egy ajándék konyakot, és reménykedve kérdezte, hogy ugye játsszuk a Csavargót? Eredetileg nem terveztük, mivel nem volt nálunk tambura, és a 40 perces szettbe se annyira fért bele, de olyan szomorú lett, amikor mondtuk neki, hogy végül csak az ő kedvéért eljátszottuk. Ott állt az első sorban teljes önkívületben, végig üvöltötte a szöveget, miközben folytak a könnyei. Olyan boldogságot okoztunk neki, hogy bőven megérte módosítanunk az eredeti tervet.

– Anyagilag mennyire érte meg a turné?

Fehér Gábor: Kakas tervezi a büdzsét, szóval ezt még nem tudjuk biztosan, de reméljük, hogy legalább nullszaldósra sikerült kihoznunk.

– Mi a következő kitűzött célotok külföldön?

Szűcs Levente: Elvileg ha jó bulit csinálsz az Asagiri Jamen, az belépőkártya a másik nagy fesztiválra, a Fuji Rockra. Mivel a menedzserünknek oda is van kontaktja, bízunk benne, hogy ha nem is jövőre, de 2-3 éven belül lehetőséget kapunk. Ha hasonlítani kellene, az előbbi felel meg talán a VOLT-nak, az utóbbi pedig a Szigetnek. Ezen kívül ami új országként tervben van, az Kanada, két koncertet már lekötöttünk jövő nyárra. Nincs kizárva, hogy az USA-ba is átmegyünk, de mivel ez a fesztiválszezon közepén lesz, mérlegelni kell, meddig maradjunk ott – a teljes augusztust beáldozni, amikor Magyarországon és Európában is játszhatnánk, nem biztos, hogy megérné.

Fehér Gábor: Mielőtt bejött a Covid, januárban még játszottunk egy amerikai showcase fesztiválon, ahol rengeteg kontaktot sikerült összeszednünk. Most próbálunk ezek közül minél többet felmelegíteni. Szerencsére a két kanadai buli fedezi a repjegyünket, ezért bízunk benne, hogy sok szervezőnek vonzóak lehetünk, ha már úgyis ott vagyunk a kontinensen.

– Új dalok és lemez tervben van?

Szűcs Levente: Május óta szinte egyáltalán nem tudtunk dalokat írni, mert folyamatosan úton voltunk, novembertől viszont a heti 1-2 hétvégi koncert mellett jobban rá fogunk érni.

Főleg kooperációkat tervezünk, közös dalokat szeretnénk kihozni magyarokkal és külföldiekkel egyaránt, ahogy a Parno Graszttal is tettük. A külföldiek közül a német Bukahara zenekarral barátkoztunk össze a legutóbbi ottani turnén, de itthon is több ötletünk van, kivel csinálnánk szívesen ilyet. A terv az, hogy először megírjuk a saját részünket, télen pedig már náluk pattogna a labda, hogy ők is hozzátegyék a magukét.

Fehér Gábor: Olyanok leszünk, mint a rapperek, mi is csak feateket fogunk kiadni... (nevet)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy este páholyban – kipróbáltuk, milyen, amikor a szállodai luxus az Operaházban teljesedik ki
Az Anantara New York Palace vendégeként exkluzív páholyokból élvezheted a budapesti Operaház páratlan kulturális élményét, ahol a luxus és a művészet tökéletes harmóniában találkozik.


Vannak esték, amikor az ember nem szimplán egy jó programra vágyik, hanem élményre. Olyanra, amitől kicsit királyibb lesz a hétköznap, amiben van egy kis luxus, egy csipetnyi kultúra, és egy adag olyan „na ezt biztos nem csináljuk minden héten” érzés.

Budapest egyedülálló kulturális és történelmi kincsei közül az Anantara New York Palace Budapest szállóvendégeinek pont ilyen élményt kínál.

Az elegáns szállodai tartózkodás mellett most arra is lehetőséged nyílik, hogy az Operaház előadásait egy exkluzív páholyból élvezd, egy olyan perspektívából, amely valóban különlegessé teszi az estét.

Cikkünkben kipróbáltuk ezt a csodás lehetőséget, és megmutatjuk, milyen plusz szolgáltatások teszik még teljesebbé a náluk töltött időt.

Különleges lehetőség az Anantara vendégeinek

Van valami igazán páratlan abban, amikor egy szállodai tartózkodás nem csupán kényelmes szobákról és finom reggelikről szól. Amikor a hely atmoszférája, a figyelmes kiszolgálás és az extra programok együtt olyan élményt nyújtanak, amit még sokáig emlegetsz majd. Az Anantara New York Palace Budapest pontosan ezt az érzést adja: az ikonikus épület, a patinás New York Kávéház lenyűgöző belső terei és a szálloda elegáns hangulata már az érkezéskor megadja az ember alaphangulatát.

Az elegáns szállodai tartózkodást egy előre foglalható operaélmény teheti még emlékezetesebbé az Anantara vendégei számára.

Ez nemcsak a belépőjegyet tartalmazza, hanem kényelmi szolgáltatásokkal is kiegészül, és lehetővé teszi, hogy az előadásokat az Operaház exkluzív páholyából élvezd.

Ez az ajánlat egyedülálló módon kapcsolja össze Budapest történelmi luxusát a város ikonikus kulturális intézményével, a Magyar Állami Operaházzal. Mi a Verdi Don Carlos című előadásra váltottunk jegyet – egy teljes, négyfős páholyt foglaltunk –, és az este minden várakozásunkat felülmúlta.

Don Carlos páholyból: egy este, amit nem felejtünk

Már az Állami Operaház épületébe lépve megérint a hangulat: a bársonyszőnyegek, az aranyozott részletek, a monumentális csillárok és a történelmi falak súgta elegancia mind azt sugallják: valami különleges következik.

A páholyba érve ez az élmény csak fokozódott – kényelmes bársonyszékek vártak ránk, emellett egy palack Sauska pezsgő és négyféle frissen sütött, sós perec – sajtos, magvas, klasszikus –, így mindenki megtalálta a kedvencét, miközben a színpadon elindult a dráma.

A Don Carlos monumentális díszletei és a szereplők lehengerlő teljesítménye már önmagában lenyűgöző, de abból a magasságból, ilyen kényelmes közelségből, egy külön térből figyelni az előadást – ez valódi kiváltság. Verdi operája gyönyörű, tele érzelemmel – és fentről nézve egészen más rétegei tárultak fel. Láthatod az énekesek mimikáját, a díszlet apró részleteit, és közben olyan, mintha a saját kis zárt univerzumodban ülnél. Társasági élmény is, de mégis intim – pont olyan, amitől az ember különlegesnek érzi magát.

Az operaélmény így nem csupán egy kulturális program, hanem egyfajta meghosszabbított szállodai luxus, amelyet Budapest egyik legszebb épülete tesz még emlékezetesebbé.

Az exkluzív lehetőségről érdemes közvetlenül a szálloda concierge-szolgálatánál érdeklődni: a recepción keresztül a program személyre szabható, az időpont egyeztetése pedig gördülékenyen zajlik – a szálloda csapata pedig kiemelkedően segítőkész volt a szervezés során.

Több, mint egy szálloda

Aki maradna még egy kis kényeztetésre, annak jó hír, hogy az Anantara számos más exkluzív programot is kínál.

Foglalhatsz például romantikus dunai hajózást városnézéssel 2–10 fős társaságok számára, vagy elmerülhetsz Budapest gazdag kulináris örökségében egy vezetett gasztrotúra keretében.

Ez utóbbi során megkóstolhatod a magyar konyha klasszikusait – mint a gulyás, a lángos és a rétes –, kipróbálhatod a tradicionális párlatokat, például az Unicumot és a pálinkát, és közben mélyebb betekintést nyerhetsz a hazai gasztronómia hagyományaiba, amelyek egyszerre őrzik a múltat és követik a modern irányzatokat.

A program nem csupán a külföldi vendégek számára lehet vonzó, hanem azoknak a magyar látogatóknak is, akik különleges estére vágynak. Ez az élmény ugyanis tökéletes lehetőség arra, hogy egy hétköznapból is igazi ünnep legyen – ahol a luxus és a kultúra együtt teremtenek felejthetetlen pillanatokat, amelyekre még hosszú ideig szívesen emlékszünk vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Magyar rendőr, hogyha támad a nép, álljatok át” – megjelent Beton.Hofi új klipje
A fiatal zenész Pokol című több erős aktuálpolitikai utalást is tesz. Rövid időn belül ez a második, aktuális üzenetet megfogalmazó dala.


Megjelent Beton.Hofi új klipje a Pokol című dalához. A fekete-fehér videót Amerikában forgatták. A rendezésért a gitáros Kovács Geri Gerrison felelt, a producer pedig Baba Aziz volt.

A dalban Beton.Hofi több erős aktuálpolitikai utalást is tesz.

„Magyar rendőr, hogyha támad a nép, álljatok át

Ezt a nemzetet nem vághatják a vájatok át

Itthon sokan remegve várják a hatodikát

Isten óvja tőletek a 6/A-t”

– hangzik el többek között a klipben.

A dal egy másik sorában azt mondja:

„Inkább túlélésre készüljetek, ne jövőre, a posztjaitok ki írta meg előre?”

Ez már a második olyan klip, amiben Beton.Hofi kritikus hangot üt meg. Az előző május elején jött ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Éveket öregedünk Az ifjúság forrása nézése alatt – Sajnos nem Guy Ritchie hozza el nekünk az új Indiana Jonest
Ilyen sztárokkal, ilyen sztorival, ilyen látvánnyal, ilyen akciókkal, ennyi pénzből, ennyi helyszínen csak győzni lehet, nem? Hát nem.


Hogy mit volt az ígéret? Guy Ritchie kalandfilmet készít fantasyelemekkel, furmányos rejtvényekkel, egy történelmi, legendás kinccsel, látványos akciókkal, változatos terepekkel (Egyiptom, London, Bécs stb.), nagy sztárokkal a főszerepben (John Krasinski, Natalie Portman) és új kalandfilmes hősökkel, akikre talán fel lehet építeni a jövőben egy franchise-t. Mit vártunk? A következő Indiana Jonest, A nemzet aranyát, A Da Vinci-kódot, ezek keverékét, vagy valami hasonlót.

S ehhez képest mit kapunk? Egy szép nagy pofára esést. Lássuk, mi minden ment itt félre!

Az örök fiatalság forrásával, illetve annak legendájával leginkább összefüggésbe hozott személy a XVI. századi spanyol felfedező, Juan Ponce de León, ő volt ugyanis az első európai, aki elérte Floridát. Lehet, hogy hallott pletykákat az ifjúság forrásáról, de nincs dokumentum, amely megerősítené, hogy ő az örök fiatalságot kereste, ehelyett inkább a földek és a hatalom megszerzésével volt elfoglalva. Történészek szerint valószínűleg a riválisai találhatták ki a történetet, hogy bolondnak állítsák be, és tönkretegyék a hírnevét.

Az ifjúság forrása mindenesetre a művészet rengeteg ágának művelőjét ihlette meg, köztük a filmeseket is. A mítosz vagy annak ilyen-olyan, egyéb műfajba oltott átirata olyan mozgóképekben tűnt fel többek között, mint A Karib-tenger kalózai – Ismeretlen vizeken (2011), a Selyemgubó (1985), a Star Trek – Űrlázadás (1998), A forrás (2006) vagy legutóbb A szer (2024).

A jó ideje évente egy filmmel jelentkező, vagyis keményen gyártószalagon dolgozó Guy Ritchie (csak az utóbbi 5 évben: Egy igazán dühös ember, Fortune-hadművelet – A nagy átverés, A szövetség, Úriemberek-sorozat, A piszkos hadviselés minisztériuma) idei menetében a régi regét helyezte modern köntösbe, de egy klasszikus kalandfilmes körítéssel.

Hogy a folyamatos forgatások között nincs idő rendesen kidolgozni, átgondolni, létrehozni egy minőségi filmet, annak pedig sajnos épp Az ifjúság forrása a legfőbb, igen szemléletes példája.

A sztori szerint a kincsvadász Luke Purdue (John Krasinski) a legújabb küldetésébe kénytelen beszervezni a húgát, Charlotte-ot (Natalie Portman), aki az apjuk halála után visszavonult a kalandozástól, hogy családot alapítson, és rendes munkát vállaljon, bár most épp válófélben van, és persze megy a vita a gyerek, Thomas (Benjamin Chivers) feletti felügyeletről. Luke azonban minden elkövet, hogy Charlotte csatlakozzon hozzá és a csapatához, Debhez (Carmen Ejogo) és Patrickhez (Laz Alonso), mivel szükség van az eszére és a tudására ahhoz, hogy megtalálják az ifjúság forrását. A kutatást a milliárdos Owen Carver (Domhnall Gleeson) pénzeli, aki halálos májrákban szenved, így az életet adó víztől várja a gyógyulását. Megindul tehát a hajsza földön-vizen-piramisban, miközben az Interpol és a thaiföldi maffia is őket üldözik, így nincs könnyű dolguk.

A fenti summárum nem is feltétlen hangzik rosszul, az igen változatos minőségű forgatókönyveket író James Vanderbilt (A sötétség leple, Az Amazonas kincse, Zodiákus, A csodálatos Pókember, Gyagyás gyilkosság 1-2, Sikoly 5-6) eredeti szkriptje azonban képtelen rendesen kiaknázni a sztoriban rejlő lehetőségeket.

Hiába áll rendelkezésére a sármja, humora (A hivatal) és fizikai adottságai, harci képességei (Jack Ryan) kapcsán is igen meggyőző John Krasinski, vagy az Oscar-díjas Natalie Portman, képtelen belőlük szórakoztató, vicces, érdekes és emlékezetes főhősöket faragni, a testvéri cívódásaik legalábbis egy idő után elég fárasztóvá válnak, és nagyjából ennyiben ki is merül a kapcsolatuk.

A gyenge párbeszédek és papírmasé karakterek (Carmen Ejogo és Laz Alonso például csak szimpla biodíszletek, mintha ott sem lennének) mellé ráadásul kevés emlékezetes akció és kép dukál itt, talán csak a tengerfelszínre emelt hajóroncson játszódó szcéna érdemel igazán említést. Írjuk ezt úgy, hogy az egyik gízai piramisban játszódik a finálé, de még ezt a klasszikus kalandfilmes terepet sem tudták rendesen kihasználni Ritchie-ék.

Egyértelműen hatalmas csalódás tehát Az ifjúság forrása, amely bátran vagy éppen pofátlanul nyúl a klasszikus kalandfilmek elemeiből, de képtelen azokból összegyúrni valami komplexet.

A poénkodni próbáló, de humortalan karakterek, a fárasztó egymásnak feszülések és a fantáziátlan akciójelenetek pedig folyamatosan kizökkentenek minket a sztori követéséből, ami, bár nem bonyolult (és még csavar is akad), még így is egy óriási katyvasznak érződik.

Nem csoda, hogy a gyártó Apple nem gondolkozott mozis bemutatóban (ahogy a júniusban érkező F1-nél), egy nagyobb költségvetésű, és cikinek persze azért nem mondható, de teljesen jellegtelen streamingfilm lett belőle.

S úgy tűnik, Guy Ritchie is ivott már a forrásból, mivel fáradhatatlan, továbbra sem áll le. Idén érkezik még egy filmmel, a Jake Gyllenhaal és Henry Cavill főszereplésével forgatott akciófilmmel, az In the Greyjel, illetve már leforgatta a Wife and Dog című thrillert is Benedict Cumberbatch-csel, Rosamund Pike-kal és Anthony Hopkinsszal. Reméljük, ezek kidolgozására már több időt fordít, az mindenesetre talán jó hír, hogy újra a saját forgatókönyveiből dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Teljesen átalakul az RTL műsorrendje júniustól – mutatjuk, hogyan újít a csatorna
Régi kedvencek búcsúznak, helyükre új szórakoztató műsorok és meglepetések érkeznek a képernyőre.


Hamarosan véget ér az RTL tavaszi műsorrendje, és a csatorna több változással is készül a nyári időszakra, írja a sorozatwiki.hu. Júniustól régi kedvencek búcsúznak, és új műsorok érkeznek a képernyőre.

A május 5-én indult Határtalan szerelem péntek este zárul le, akárcsak A mi kis falunk ismétlései, amelyek 21 óra körül voltak láthatók. Ezzel együtt lezárul a csatorna tavaszi műsorrendje is, így jövő héttől több műsor is új időpontban lesz látható.

A Fókusz marad a megszokott időpontban, minden hétköznap 18:55-kor kezdődik.

Hétfőtől viszont visszatér a The Floor, amely minden hétköznap este 20 órától lesz látható Szujó Zoltán műsorvezetésével.

Újdonsággal is készül a csatorna: június 2-án indul Ingatlanvadászokcímmel egy új reality, amelynek Fördős Zé lesz a házigazdája. A műsort hétköznap esténként 21:15-től vetítik. Emiatt az RTL Híradó – Késő esti kiadása is korábban, 22:35-kor fog kezdődni.

A hétvégi műsorstruktúra kevésbé változik: a Fókusz Plusz továbbra is szombatonként 19 órától látható, vasárnap pedig marad a Házon kívül 18:50-es kezdése. Ezután 20 órától A renitens eddig nem vetített részei kerülnek képernyőre, Gáspár Kata főszereplésével.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk