KULT
A Rovatból

Az anyját a nővérének hitte, 3 hónapon át nem vett fel ruhát és kommunája volt – 10 dolog, amit nem tudtál a 86 éves Jack Nicholsonról

Az iskolában állandóan büntetésben volt, nemet mondott a Keresztapára, állítólag csodálta a zsarnokokat, és úgy hírlik róla, hogy több mint 2000 nővel feküdt le. Színes és izgalmas élet, az egyszer biztos.

Link másolása

Jack Nicholson kétségkívül Hollywood történetének egyik legsikeresebb színésze. A New Jersey-i születésű srác az 1958-as The Cry Baby Killer című krimi-drámával kezdte a filmes karrierjét, ráadásul rögtön főszerepben: egy tinédzsert alakított, aki miután azt hiszi, hogy gyilkosságot követett el, bepánikol, és túszokat ejt. Nem egy egyszerű szerep, de a kihívások, a sokszínű karakterpaletta mindvégig jellemző maradt Nicholson pályájára. És bár végigszínészkedte a 60-as éveket, végül az 1969-es Szelíd motorosokban nyújtott alakításával vált ismertté, amelyért megkapta az első Oscar-jelölését is, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

Jack később a kultikus road movie cannes-i premierjét élete egyik csúcspontjának nevezte. "Amikor ott ültem a vetítésen, rájöttem, hogy tényleg filmsztár leszek" - mondta.

Azóta túl van további 11 Oscar-jelölésen, 3 Oscar-díjon (Száll a kakukk fészkére – 1975, Becéző szavak – 1983, Lesz ez még így se! – 1997), az IMDb filmadatbázis pedig 78 filmes és sorozatos kreditjét jegyzi színészként, bár köztudott, hogy producerként, íróként, sőt rendezőként (Hajts, mondta – 1971, Irány délre! – 1978, Cinikus hekus – 1990) is kipróbálta magát.

Jack Nicholson, akinek április 22-én van a születésnapja és idén töltötte be a 86-ot, már olyan régóta van jelen a szakmában, hogy Hollywood nagy része legalább egy sztorit biztosan el tudna mesélni róla. Íme néhány:

Ő tartotta az iskolai büntetések rekordját

Talán nem meglepő, hogy Jack meglehetősen komisz és lázadó gyerek volt. Annyit rosszalkodott iskolás korában, hogy egy nem túl irigylésre méltó csúcsteljesítményt is elért:

„Mindig is utáltam, ha parancsolgattak nekem: a tanáraim, a szüleim, bárki. Az iskolában rekordot állítottam fel azzal, hogy egy éven át mindennap büntetésben voltam. Nem szeretek arra figyelni, hogy mások mit gondolnak.”

A Manasquan gimnázium 1954-es osztálya Nicholsont választotta meg az "osztály bohócának", de már akkor is mindenkit lehengerelt a színészi képességeivel. A tekintélyelvűség ellenzőjeként később mégis sikerült tartalmas és mély kapcsolatot kialakítania egy tanárával, méghozzá a legendás színészoktatóval, Jeff Corey-val.

A nővére valójában az anyja volt

Jack 1937. április 22-én született a New Jersey-beli Neptune Cityben. Katolikus közösségben nőtt fel, egy olyan korban, amikor a házasságon kívüli gyermekvállalást mélyen elítélték. Amikor a 16 éves showgirl, June Nicholson 1936-ban teherbe esett, a lány szülei úgy döntöttek, hogy a sajátjukként nevelik fel a gyermeket. Jack így csak az anyjának hitt nagyanyja, Ethel halála után tudta meg az igazságot:

37 éves volt már, amikor egy riporter, aki a Time magazin egyik cikke miatt kutakodott Nicholson múltjában, közölte vele, hogy a nő, akit addig a sokkal idősebb nővérének hitt, valójában a biológiai anyja volt, a másik nővére, Lorraine pedig a nagynénje.

A lesokkolt színésznek sikerült meggyőznie a magazint, hogy ne tegyék közzé a sztorit. Akkor már sem a nagyanyja, sem az anyja nem éltek, ezért Lorraine-t hívta fel, neki számolt be neki a hallottakról:

„Egy fickó felhívott telefonon, és azt mondta, hogy az apám még mindig él, és hogy Ethel May valójában nem is az anyám, hanem June volt az” – mondta, Lorraine pedig akkor elismert mindent. Nicholson letette a telefont, és elkezdte egyenként felhívni a legközelebbi barátait, és állítólag minden alkalommal, amikor megosztotta a hírt, sírva fakadt.

Három hónapon át meztelenül járt-kelt

Jack úgy próbálta legyőzni a kamera előtti meztelenkedéstől való félelmét, hogy éjjel-nappal pucér volt egy jó ideig.

„A hatvanas évek végén önsegítő céllal három hónapot töltött azzal, hogy meztelenül sétálgatott a nap minden órájában, függetlenül attól, hogy ki járt arra, beleértve a lányát is”

- írta a Rolling Stone riportere, Erik Hedegaard a színészről szóló 2013-as életrajzában.

Az újságíró meglátogatta ugyanis Nicholsont a Mulholland Drive-i otthonában, amikor pedig a három hónapos meztelenkedésről kérdezte, Jack annyit mondott, hogy akkoriban ezt "abszolút szükségesnek érezte".

„Öntudatos vagyok a testképemmel kapcsolatban. Nem tartottam magamat sokra. Abban a korszakban pedig fel akartam szabadulni. Tudom, hogy a legidősebb lányomat az őrületbe kergettem ezzel, de én csak nyugodtabb akartam lenni a bőrömben” - mesélte Nicholson, aki így elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy levetkőzzön a filmvásznon, de a közeli ismerősei szerint ez a mutatvány sem tudta teljesen megoldani a testképproblémáit.

Visszautasította A keresztapa főszerepét

Nem sokan tudják, hogy Francis Ford Coppola korszakos jelentőségű mesterműve kapcsán Jack Nicholson is esélyes volt Michael Corleone szerepére, ám ő Al Pacinóval ellentétben vissza tudta utasítani ezt az ajánlatot. Pacino előtt egyébként rengeteg név szóba került a szerepre. Meglepő módon pedig Nicholson önként mondott le róla, annak ellenére, hogy felismerte a benne rejlő lehetőségeket.

A keresztapa biztosan jó emlék és remek munka lett volna. Mindig is szerettem volna Marlonnal (Brando – a szerk.) dolgozni. Felkértek, hogy játsszam el benne a főszerepet, de egyrészt úgy gondoltam, hogy egy olasz színészre vár ez a meló, másrészt az általam olvasott forgatókönyvben nem volt közös jelenetem Marlonnal. Úgy gondoltam, hogy csak egyszer lesz lehetőségem együtt dolgozni vele, és reméltem, hogy az egy olyan filmben lesz, ahol tényleg együtt tudunk játszani”

– vallotta be Jack egy interjúban, és az álma néhány évvel később valóra vált, mivel ő és Brando együtt szerepeltek az 1976-os Missouri fejvadász című, Arthur Penn által rendezett westernben. És tényleg csak abban az egy filmben.

Volt egy kommunája, amit elözönlöttek a banditák

Jack egy egészen hihetetlen történetet adott elő a legendás művésznek, Andy Warholnak adott interjújában, az Interview magazin egyik 1976-os számában. A sztori szerint Nicholsont a hippi mozgalom, valamint közeli barátja, Gabe Katz inspirálta arra, hogy megvásároljon egy telket Új-Mexikóban, és lehetővé tegye egy csoport számára, hogy ott egy kommunát alapítson.

„Akkoriban azon a nézőponton voltam, hogy a földet vissza kell adni az embereknek”

- mondta a színész.

A terv azonban elég gyorsan szétesett, mivel egy banditákból álló fegyveres csoport hat hónapon belül kiszorította a kommunát a birtokról. „Banditák éltek arrafelé, ráadásul egy nagyon magas hegyen, szóval senki nem ment fel értük, hogy elkapja őket. Így a földem végül a törvényen kívüliek búvóhelye lett.”

Az a hír járja, hogy 2000 nővel is lefeküdt

Amikor egyszer megkérdezték Nicholsontól, hogy ez a 2000-es számadat - amelyet már évek óta emlegettek Hollywoodban - valóban pontos-e, állítólag azt válaszolta: „Nem számolom.”

Az évek során számos ismert nővel hozták őt kapcsolatba, köztük a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau édesanyjával. A The Time of Your Life című könyvében Margaret Trudeau részletesen beszámolt a sztárral töltött időszakáról: „Azon férfiak közül, akikkel randiztam, Jack Nicholson volt az egyetlen, aki annyira élvezte a szabadságot, mint én. Csodálatos, vicces és igazán szabad ember volt. Megértette, hogy a házasság és a monogámia egyszerűen nem ideális egy filmsztár életéhez. Borzasztóan élveztem a vele töltött időt.”

Csupán egyetlen nőnek sikerült Jacket rávennie, hogy oltár elé álljon: a színésznő Sandra Knightnak, aki 1962 és 1968 között volt a színész felesége, és egy közös gyermekük is született. Sandra elmondása szerint "nagyon szép és kedves” volt a házasságuk, de Jack ritkán volt otthon.

„Nem láttam eleget a legidősebb lányomat (a szintén színész Jennifer Nicholsont – a szerk.), mert próbáltam karriert csinálni” - nyilatkozta Jack, akinek később született egy fia (Caleb Goddard) Susan Anspach színésznőtől, egy lánya (Honey Hollman) Winnie Hollman színésznőtől, és két gyereke (Ray és Lorraine Nicholson) Rebecca Broussard színésznőtől. Illetve nem is olyan régen derült ki, hogy van egy Tessa Gourin nevű eltitkolt lánya is, akinek pincérnőként dolgozó édesanyjával, Janine-nel 1994-ben melegedett össze egy rövid időre a színész.

Azt akarta, hogy az ő Jokere megijessze a gyerekeket

Még jóval a szuperhősfilmek ma ismert világhódítása előtt Nicholson eljátszotta a filmtörténelem egyik legnagyobb gonosztevőjét, Jokert. Mielőtt elvállalta volna Tim Burton 1989-es kasszasikerében az ikonikus szerepet, a karaktert élőszereplős változatban csak a legendás Cesar Romero alakította. Burton azonban sötétebb hangulatban dolgozta fel a Denevérember sztoriját, Nicholson pedig a lehető legjobb választás volt a gengszter stílusú Joker megformálására.

„Ez egy korai tapasztalatom volt, amikor főként gyerekekből álló közönségnek dolgoztam: minél jobban megijeszted őket, annál jobban tetszik nekik. Minél rosszabb vagy, annál jobb. Joker velejéig gonosz, minden ízében gyűlöletes, a gyerekek mégis szeretik ezt a fickót, azt hiszem”

– mesélte Nicholson. Később aztán Heath Ledger (A sötét lovag – 2008) és Joaquin Phoenix (Joker – 2019) még félelmetesebbé alakították a karaktert, de Nicholson volt az, aki először tette őt menővé.

Az egyik exe szerint csodálja a zsarnokokat

Jack egy korábbi szeretője, Susanna Moore azt állítja, hogy a színész egyszer csodálatát fejezte ki a történelem leggyalázatosabb embere iránt.

„Az egyetlen alkalom, amikor nem értettem vele egyet, az volt, amikor azt mondta, hogy csodálnom kell Hitlert az elszántságáért, mivel ő kitartott a meggyőződése mellett. Dühös voltam rá. Amilyen gyengéd és alkalmazkodó volt akkoriban a nőkkel, olyannyira rajongott a zsarnokokért”

- nyilatkozta Moore, aki szerint Nicholson a francia hódítót, Bonaparte Napóleont is "zseninek" titulálta, és ugyanezzel a jelzővel illette a nacionalista forradalmárt, Fidel Castrót is, akivel Jacknek volt alkalma találkoznia is egy kubai látogatása során, még a 90-es években. „Beszélgettünk az életről és a kultúráról. És igen, elárulta, hogy látta néhány filmemet” – mesélte akkor a színész.

Teljesen kikészítette az Anjelica Hustonnal való szakítása

Jack számos románca közül talán az Anjelica Hustonhoz fűződő kapcsolata volt a legismertebb. Az Oscar-díjas színésznő egy a Vanity Fairben megjelent írásában részletezte, hogyan tetszett meg neki Nicholson, amikor megnézte a Szelíd motorosokat egy londoni moziban. Amikor pedig néhány évvel később lehetőséget kapott, hogy részt vegyen egy partin a filmsztár házában, újra beleszeretett. Akkoriban költözött a környékre, amikor Nicholson a Kínai negyedet forgatta. 1973-ban jöttek össze, és hivatalosan 17 éven át voltak együtt, ami alatt több közös filmet is forgattak (pl. Az utolsó filmcézár – 1976, A postás mindig kétszer csenget – 1981, A Prizzik becsülete – 1985), idővel azonban Huston kezdett rájönni, hogy „Jack nem egy hűséges ember”, de nem hagyta el azonnal. Elment az apjához (a veterán író-rendező John Hustonhoz) tanácsért, aki azt mondta neki, hogy "a férfiak ezt csinálják", és hogy ez "semmit sem jelent", Anjelicát azonban ez nem győzte meg.

A történetük szomorú és erőszakos véget ért, amikor Nicholson bevallotta, hogy teherbe ejtett egy másik nőt.

„Elkezdtem csépelni őt. Úgy mentem neki, mint egy díjbokszoló, közvetlen ütések tömkelegét zúdítottam rá. Végül kimerültem. Leültünk, és én sírtam” – emlékezett vissza Huston, Jack pedig évekkel később bevallotta, hogy "érzelmileg teljesen megsemmisítette" a Hustonnal való szakítása: „Valószínűleg ez volt életem legkeményebb időszaka.”

A szerettei attól félnek, hogy egyedül hal meg

Jack Nicholson közeli ismerősei az aggodalmukat osztották meg a színész magányos életmódjával kapcsolatban, mondván, aggódnak a végjáték miatt. A háromszoros Oscar-díjas színész egy ideje remeteéletet él. Több forrás is elárulta, hogy Jack már ki sem mozdul otthonról, és hogy kezd elhatalmasodni rajta a demencia. 2021 októberében lehetett őt utoljára nyilvános helyen látni: a Staples Centerben egy Los Angeles Lakers-meccsen, ahova a fiával, Ray-jel érkezett. Nemrég kerültek ki az internetre paparazzi-fotók, amelyeken Jack a háza erkélyén nézelődik, a képeken pedig nem nézett ki túl jól.

„Marlon Brando gyakorlatilag visszavonultan halt meg, miután olyan színes életet élt, és Jack barátai szerint úgy tűnik, elég hasonló a helyzet Jackkel is.

A gyerekei meglátogatják, de ők az egyetlen kapcsolata a világgal. Olyan, mintha már nem akarna szembenézni a valósággal, és ez szomorú”

– mesélte egy bennfentes a Radar Online-nak.

Nicholson utolsó filmje a 2010-es Honnan tudod? című romantikus komédia volt, amelyben Reese Witherspoon, Paul Rudd és Owen Wilson voltak a partnerei. Egy ideig úgy volt, hogy lesz még színészi visszatérés, és Jack eljátssza a Toni Erdmann című német sikerfilm amerikai remake-jének főszerepét, de végül nem lett belőle semmi, így minden bizonnyal kijelenthető, hogy Nicholson 13 évvel ezelőtt végleg visszavonult.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy tanára brutálisan bánt vele, idősek otthonában volt ápoló, és jó ideig nincstelenként tengődött – Cate Blanchett 55 éves
Csak a főiskola alatt döbbent rá, hogy jól tud színészkedni, és érdekli is ez a világ, azóta pedig nagyjából mindent elért, amit egy színésznő elérhet. Cate Blanchett karrier- és életútja sok feltörekvő szakmabeli számára adhat reményt és motivációt.

Link másolása

Cate Blanchett karrierjében a hollywoodi A-listás színésznőként szerzett hírnév és a sokkal csendesebb színpadi munka ötvöződik. Hatalmas szakmai sikerei és sok-sok éve töretlen népszerűsége azonban nem törölték el annak az emlékét, hogy egykor nincstelen színésznő volt, aki a megélhetésért küzdött. Blanchett mindig is ügyelt arra, hogy megfizesse a tartozását azoknak a színházi közösségeknek, amelyek elindították a karrierjét, és végül világsztárrá tették.

„Szeretem az idős embereket”

Catherine Elise Blanchett 1969. május 14-én született az ausztráliai Melbourne-ben. Édesanyja, June ausztrál volt, tanárként és ingatlanfejlesztőként dolgozott, s akkor találkozott Cate apjával, Roberttel, az amerikai haditengerészet tisztjével, amikor a férfi hajója Melbourne-ben lerobbant. Két hetet töltöttek együtt, majd három éven át szerelmesleveleket váltottak, mielőtt Robert végre visszatérhetett Ausztráliába, ahol ő és June összeházasodtak. Három gyermekük született: Bob, Catherine és Genevieve, ebben a sorrendben.

Cate korai gyermekkora eseménytelenül telt, egészen 10 éves koráig, amikor az apja szívrohamban meghalt, így June-nak egyedül kellett felnevelnie a gyerekeket.

Cate már többször is nyilatkozta, hogy nincs sok emléke a gyerekkoráról, de alkalmanként leírta a család körülményeit Robert halála után: „Apám meghalt, amikor még kicsi voltam, és utána anyámnak elég nehéz dolga volt. Fontos volt számára, hogy minden gyermeke jó oktatásban részesüljön, ezért rengeteget dolgozott, sőt, adósságba is verte magát, hogy ezt ki tudja fizetni.”

A színésznő is igyekezett segíteni a család anyagi terheinek enyhítésében. 14 évesen szélsőséges lépéseket tett annak érdekében, hogy megszerezze első állását: ápolóként dolgozott egy idősek otthonában: „Hazudtam a korommal kapcsolatban, mert jogilag túl fiatal voltam még hozzá. Az általános iskola után mentem oda. A szakács már korábban elkészítette az ételt, én pedig felmelegítettem, felszolgáltam, majd leültem beszélgetni a bentlakókkal, aztán feltakarítottam, elmosogattam, és hazamentem. Igazából élveztem ezt a munkát, és az idős embereket is szeretem. Miután apám meghalt, a nagymamám beköltözött hozzánk, és mindig is hihetetlen kiváltságnak tartottam, hogy egy olyan házban élhettem, ahol három generáció lakott együtt.

Sok embert megrémít az öregség, az, hogy olyan emberek között van, akik alapvetően a végüket járják. Engem viszont ez lenyűgöz.

Csodálatos dolog olyasvalaki körül lenni, aki jól éli az életét.” Cate-nek pedig annyira tetszett ez a munka, hogy még a húszas éveiben is az idősek otthonában dolgozott.

„Nem kerestem pénzt”

Noha a fentiek tükrében a tinédzser Blanchett eléggé komolynak, kiegyensúlyozottnak és józannak tűnik, a személyiségének azért volt egy lázadóbb oldala is. Például megvolt a maga goth és punk korszaka: 15 évesen leborotválta a fejét, ami miatt majdnem kirúgták az idősek otthonából. Cate már sokszor félig extrovertáltként, félig nyárfalevéként jellemezte magát, de a színészet iránti szenvedélye csak főiskolásként jött elő. A Melbourne-i Egyetemre iratkozott be művészettörténet-szakra, ahol aztán elkezdett diákdarabokban szerepelni. Az egyik előadáson a húga a nézőtéren ült, és később azt mondta neki: „Már nem látlak téged a színpadon, csak a karaktert látom." Ez pedig arra késztette Cate-et, hogy fontolóra vegye a színészi karriert.

Végül otthagyta az egyetemet, hogy utazgasson, és éppen Egyiptomban volt egy fitying nélkül, amikor megkapta első mozgóképes szerepét statisztaként a Kaboria című, bokszolókról szóló, 1990-ben bemutatott egyiptomi musical egyik táncjelenetében (elmondása szerint falafelt ígértek neki a szereplésért, szóval elmondhatja magáról, hogy falafelért dolgozott). Ausztráliába visszatérve Sydney-be költözött, és beiratkozott a tekintélyes National Institute of Dramatic Art iskolába. Mint később elmondta, az anyagi helyzete továbbra is bizonytalan maradt: „Sydney nagyon drága város, és amikor kijöttem a színművészeti suliból, egy albérletben laktam, ahol a szobám... nos, volt ugyan ablak, de az egy téglafalra nézett. Nem dolgoztam, nem kerestem pénzt, így amim volt, azt úgy kellett beosztanom, hogy minden második nap meg tudjak inni egy kávét egy kávézóban."

„Brutálisan bánt velem egy rendező”

Ez az állapot azonban hamarosan megváltozott. Miután 1992-ben lediplomázott, Cate végre elkezdett szerepeket kapni, kezdve egy rangos produkcióban Ausztrália egyik legelismertebb színésze, Geoffrey Rush partnereként: David Mamet Oleanna című színdarabjának sydney-i előadásában. Ezzel egy ötéves színházi időszak vette kezdetét sok népszerű darabbal, valamint alkalmi televíziós munkákhoz is hívták őt. Ez a pár év elmondása szerint időnként kifejezetten kemény volt a számára: „Amikor azt látjuk, hogy a fiatal élsportolók a végsőkig feszítik a testük kapacitását, hogy erősebbek és gyorsabbak legyenek, azt valahogy megértjük, sőt, tiszteljük ezt a folyamatot. És sokan nem fogadták még el, hogy ennek a kreatív művészetekben is meg kell történnie, ha át akarjuk lépni a korlátokat.

És igen, ez egy nagyon is kemény, véraláfutásos élmény lehet. Én magam is átéltem ezt. A karrierem elején volt, hogy brutálisan bánt velem egy rendező a próbateremben.

Mégis hatalmas áttörést értem el emiatt. Hogy őszinte legyek, nem lennék most itt, ha nem történt volna velem ilyesmi.”

A megterhelő tanulási időszak azonban meghozta gyümölcsét: Cate 1997-ben játszotta első nagyobb filmszerepét Bruce Beresford (Az Úr kegyelméből, Miss Daisy sofőrje, Afrika koktél, Az utolsó tánc) Láger az édenkertben című filmjében, egy évre rá pedig már az Oscar-gálán is feltűnhetett, hiszen az 1998-as Elizabeth című történelmi drámában nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek járó díjra jelölték (ebben szintén feltűnt régi színházi partnere, Geoffrey Rush). Az Elizabeth után pedig nem volt megállás.

Bár Blanchett talán leginkább A Gyűrűk Ura-trilógia Galadrieljeként nyújtott éteri alakításáról ismert, eddigi két Oscar-díja (a 2004-es Aviátorért és a 2013-as Blue Jasmine-ért), valamint további hat jelölése (Elizabeth, Egy botrány részletei, I’m Not There: Bob Dylan életei, Elizabeth: Az aranykor, Carol, Tár) az ausztrál Oscar-történelem legsikeresebb színésznőjévé teszi.

Ami azonban ennél is figyelemre méltóbb, az a színház iránti töretlen elkötelezettsége. Cate és férje, a drámaíró Andrew Upton 2008-ban a Sydney Theatre Company művészeti vezetői lettek, és egy időre Hollywoodtól is eltávolodtak, hogy csakis a színpadra koncentrálhassanak.

Ez közvetlenül azután történt, hogy Blanchett elérte azt a szakmai bravúrt, hogy ugyanabban az évben két színészi Oscar-díjra is jelölték két különböző filmért (a legjobb női mellékszereplőként az I’m Not There: Bob Dylan életeiért, valamint a legjobb női főszereplőként az Elizabeth: Az aranykorért) ez pedig a díjátadó 96 éves története során mindössze 10 másik színésznek sikerült. A 2008-as Oscar-gála idején már leforgatta az Indiana Jones negyedik részét és a Benjamin Button különös életét, majd közel három évig nem lehetett őt látni mozgóképben, mivel a színi társulatával turnézott a Ványa bácsi és A vágy villamosa című előadásokkal.

„Eltávolítottuk az íróasztalt”

A színházi évek kapcsán pedig Blanchett elárulta, a férjével próbáltak nem szokványos módon hozzáállni a munkához: „Amikor megosztottam a Sydney Theatre Company vezetését Andrew-val, az első dolog, amit tettünk, hogy eltávolítottuk az íróasztalt az irodánkból. Andrew azt mondta: »Ez nem lehet olyan cég, ahol a főnök egy íróasztal mögött ül.« Azért tettük, mert fontosnak tartottuk a szimbólumok erejét. Rájöttünk, hogy ha a fiatal vagy feltörekvő színészek belépnek a terembe, és azt látják, hogy a művészeti vezetők egy íróasztal mögött ülnek, akkor megfélemlítve érezhetik magukat, és ez akadályozza a mély és őszinte beszélgetéseket.”

Csak 2010-ben láthattuk legközelebb Blanchettet a mozikban, méghozzá Ridley Scott Robin Hoodjában, majd jött a Hannah: Gyilkos természet (2011), A hobbit-trilógia első része (2012), majd Woody Allen Blue Jasmine-je, amelyért 2014-ben megkapta a második Oscar-díját, ezúttal már a legjobb női főszerepért, (Az első díját az Aviátor női mellékszerepéért érdemelte ki). A streaming előretörésével a 2020-as években pedig kipróbálta magát tévésorozatokban is a Bevándorlók Ausztráliábannal és a Mrs. Americával, utóbbiért többek között Emmy- és Golden Globe-jelölés is járt neki.

Cate azonban mindemellett méltán híres emberbarátként, humanitáriusként és aktivistaként is. Leginkább az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként tevékenykedik, de számos társadalmi kérdésben is nyilvánosan szót kért, sőt, Hollywood eredendő szexizmusát is kikezdte már: a nemek közötti egyenlőtlenséget, illetve a színésznők családi és szakmai élete összeegyeztetésének nehézségeit hangosan bíráló kritikáival.

Családi idill

A színésznő és a férje, Andrew Upton egyébként Ausztráliában ismerkedtek meg az 1990-es évek közepén, és 1997. december 29-én álltak az oltár elé, vagyis idén ünneplik majd a 27. házassági évfordulójukat. Három vér szerinti fiuk (2001: Dashiell, 2004: Roman, 2008: Ignatius) és egy 2015-ben adoptált lányuk (Edith) van. Blanchett elmondta, hogy a férjével már első fiuk születése óta örökbe akartak fogadni, és végül sikerült ezt a vágyukat is valóra váltani.

Miután közel 10 évig az angliai Brighton volt a család fő otthona, 2006-ban visszatértek a szülőföldjükre, Ausztráliába. Blanchett azzal magyarázta a költözést, hogy állandó otthont szerettek volna a gyerekeiknek, és közelebb akartak lenni a családjukhoz.

Sydney Hunters Hill nevű külvárosában éltek, 2007-ben pedig alaposan felújították az otthonukat, hogy környezetbarátabb legyen. 2015-ben adták el a házukat, majd a következő év elején vásároltak egy 9000 négyzetméteres patinás ingatlant az angliai Crowborough-ban, Kelet-Sussexben, ahol azóta is élnek.

A csapból is ő folyik majd

S hogy miben láthatjuk a közeljövőben az 55. életévébe lépett színésznőt? Szerencsére továbbra is sok mindenben. Idén például a régóta várt, Borderlands című sci-fi-akciófilmben, ami egy népszerű videójáték adaptációja lesz Eli Roth rendezésében, ez augusztus 8-án érkezik majd a hazai mozikba. Még ezelőtt, most májusban, Cannes-ban debütál a Rumours című komédiája, amelyben Blanchett többek között Alicia Vikanderrel és Charles Dance-szel játszik együtt, és ami arról szól, hogy hét gazdag demokrácia vezetője eltéved az erdőben, miközben egy globális válságról szóló nyilatkozatot fogalmaznak meg, majd veszélybe kerülnek, miközben megpróbálják megtalálni a kiutat.

Szintén 2024-ben érkezik az Apple TV+ felületére Alfonso Cuarón (Az ember gyermeke, Gravitáció) Disclaimer című sorozata, amiben Blanchett játssza Catherine Ravenscroftot, a televíziós dokumentumfilmes újságírót, akinek a munkája arra épül, hogy feltárja régóta elismert intézmények . A szereplőtársai között lesz egy Oscar-díjas és három Oscar-jelölt színész: Kevin Kline (A hal neve: Wanda), Sacha Baron Cohen (A chicagói 7-ek tárgyalása), Kodi-Smit McPhee (A kutya karmai közt) és Lesley Manville (Fantomszál) is. Illetve szintén túl van már Jim Jarmusch új filmje, a Father, Mother, Sister, Brother felvételein is, amelynek története még nem ismert, de azt már tudni, hogy Blanchetten kívül feltűnik még benne Charlotte Rampling és Vicky Krieps is.

Link másolása
KÖVESS MINKET: