Akciófilmnek kevés, thrillernek gyenge! Mire gondolok? Hát persze, hogy a Kézipoggyászra!
Mi is az a tisztes középszer? Nem lehet egy pozitív jelző, mert csak átlagos. De nem is negatív, hiszen annyira nem rossz. Akkor miért érzem, hogy nagyobb időpocsékolás egy közepes filmet nézni, mint egy jót, vagy rosszat?
A Kézipoggyász, annyira közepes, hogy még beszélni is időveszteség róla. Nekem most mégis muszáj, hogy másokat megkíméljek a szenvedéstől!
Jaume Collet-Serra rendezőnek vannak egész szórakoztató filmjei. A 2021-es Dzsungeltúra korrekt Disney-kalandfilm a The Rock-al. Ám a Black Adam 2022-ben teljesen érdektelenre sikerült, hiába az azonos főszereplő. A zátony mókás thrillerpróbálkozás, a gyönyörű Blake Livelyval de semmi több.
Nos, a Kézipoggyász szerintem nagyon mellé ment, a rendező talán eddigi legrosszabb filmje. Pedig a Viasztestekben Paris Hilton is szerepelt!
Történetünk szerint Ethan (Taron Egerton) egy TSA ügynök. Amerikában a reptéri biztonsági szervezet a Védelmi Minisztérium alá tartozik és hivatalos személynek minősülnek. Ez a TSA. Ugyan nagyon alacsony szinten vannak, senki nem becsüli meg őket és mindenki beléjük köt, de attól még igen is komoly munkát végző szakemberek. Ethan szeretne változtatni a kicsit állóvízben lubickoló életén, mert barátnője, Nora (Sofia Carson) elmondta neki, hogy terhes. Karrierjét előre akarja mozdítani, ezért ráveszi főnökét (Dean Norris), hogy adjon neki egy nagyobb munkát. Így kerül a röntgen gépek mellé, ahol a csomagokat átvilágítják.
Ugyanis a csak Utazónak (Jason Bateman) nevezett gonosztevő kitervelt egy fondorlatos tervet, aminek az egyik fontos szereplője lett volna a kollégája, akivel helyet cserélt. A gonoszok ezért improvizálnak és bevonják Ethant a tervükbe. Kap egy fülhallgatót, és innentől a film átvált a Colin Farrell-féle A fülkére. Csak itt mobilis marad Ethan, és nem egy szűk helyre van bezárva. Ám ugyan úgy egy karizmatikus gonosszal beszélget telefonon a film végéig.
Nem árulok el többet a történetről, mert bárki kitalálhatja mi fog történni – ugyanis meglévő filmeket ollózták össze, és modern köntösbe öltöztették. Ezzel semmi baj nem lenne, ha szórakoztatna. Nem tudom, hogy Collet-Serra rendezése nem volt-e az igazi, vagy Egerton nem egy jó színész – esetleg a kettő kombinációja. Nincs feszültség, inkább kellemetlen unalom uralkodik a film első felén. Ethan szerepében nagyon próbálkozik Egerton, de a szenvedése nem növeli az izgalmakat, inkább csak röhejesé teszi az egészet.
Nagyon rossz a ritmus, nem tudja magáról a film, hogy könnyed 12-es akció, vagy 16-os korhatáros thriller akar lenni. A kettő között ingázik és egyik sem áll igazán jól neki. Amikor történik valami erőszakos esemény, az annyira kilóg a bénácska cselekményből, hogy nem lehet komolyan venni. Sorra hullanak a megismert mellékszereplők, és senki a füle botját sem mozdítja. Kétlem, hogy így működik egy reptéri biztonsági szolgálat, mert ha igen, akkor nagy bajban vagyunk. A film rosszabb fényben tűnteti fel a szakma képviselőit, mint ahogyan azt szerintem akarták.
Amikor történik valami akció, az korrekt, bár Collet-Serra kicsit túltolja a CGI-t. Ezt már a Dzsungeltúrában is láthattuk tőle. Az izgalmak kezdetén mintha egy fényes réteg jelenne meg a felületeken, ilyenkor tudjuk, hogy valami történni fog: jön a CGI. Mint, amikor a Scooby Doo-t nézve előre tudtuk, hogy melyik szekrényt fogják kinyitni Fredék, mert azt másként rajzolták meg. Taron Egertont színészi képességei miatt nem szeretném bántani (hisz láttuk már ennél értékelhetőbb produkcióban is), az izgalmas részeknél – amikor verekedni kell, vagy futni – kihozza magából a maximumot.
Ám fizikailag nem egy rémisztő alak, és Egertonnal szemben kicsit viccesen hat az ötvesnes aputestű „terrorista” szerepében. Akit még ki szeretnék emelni, az a barátnőt alakító Sofia Carson, akinek ez az első igazán komoly szerepe a Disney-sorozatok után, és hát sajnos nem élt a lehetőséggel: szegény nagyon rossz ebben az egészen egybites szerepben. Első ránézésre úgy néz ki, mint egy Megan Fox-klón, akinek színészi tehetsége is hasonló, de mondjuk egy Steven Seagaléval biztos vetekszik. Fizikailag fájt, amikor a képernyőn láttam, még Egertont is lehúzta közös jeleneteikben.
Tehát ezért rossz egy közepes filmről írni. Mert van benne pozitívum, amit lehetne értékelni, de ott van mellette több negatívum, ami miatt egyszerűen nem tudom ajánlani. De még egy ebéd utáni matinénak se, mert ahhoz túl erőszakos. Nem családi film, nem komolyan vehető thriller. A tétek teljesen érdektelenek, humort szinte lehetetlen találni benne, a logika pedig egyszerűen hiányzik.
De Michael Green egy megfejthetetlen rejtély számomra. Hogy lehet egy ember felelős a Loganért, a Szárnyas fejvadász 2049-ért, az Alien: Covenantért, a Szeánsz Velencébenért és a Zöld lámpásért egyszerre? Ez olyan, mintha skizofrén lenne és egyszerre a világ egyik legrosszabb és legjobb írója egy személyben. Mondjuk azt legalbb tudjuk, hogy a Kézipoggyászt melyik személyisége írta.
Nem, még legjobb jóindulattal sem nevezném cikkünk tárgyát jó filmnek, de még annyira sem szórakoztató, hogy a nézhető kategóriába essen.
Sofia Carlson mehet vissza a Disneynek TV-filmeket készíteni, Jason Batemant meg szívesebben látnám valami hozzá jobban illő szerepben. Ez nagyon félrement, Netflix.
