Premier: három éven belül harmadik lemezét adja ki az Abel Label
Mihalik Ábel két évvel ezelőtt indította el Abel Label nevű szólóprojektjét, amivel azóta is rekordtempóban alkot: a 2018 őszi bemutatkozó lemez (Won't Give a Funk) után tavaly megérkezett a folytatás (Blues Overthought), most pedig itt a Treat című harmadik nagylemez is.
Ráadásul mindegyik más műfajban készült: a funkos és bluesos előzmény után ezúttal az elektropop világába kalandozunk.
Újdonság az is, hogy a dalok felében kizárólag vendégénekesek hallhatók.
A részletekről maga a szerző mesél, innentől övé a szó.
A koncepcióról
Megint eltelt egy év, én pedig megint kijövök egy albummal. Közben a következő lemezanyagom demói már 95%-ban készen vannak. Sok ötletet felpengettem az azutáni lemez anyagaihoz is, szóval lehet, hogy még gyakrabban fogok lemezt kiadni. Ez egyelőre még nem dőlt el.
Nagyon szerettem csinálni ezt a most megjelent albumot. Emlékszem, kicsit nyafogtam tavaly december előtt, hogy nincs ihletem, aztán rájöttem, hogy nem ihletem nem volt, hanem kedvem leülni a hangszerekhez. Aztán mikor leültem, két hét alatt megcsináltam majdnem készre zenével és szöveggel 6 dalt.
Nagyon megörültem neki, hogy általában ez van, úgyhogy februárig nagyjából készre csináltam az egészet. Elhívtam rá vagy 12 zenészt, ami az előző lemezemen szereplő vendégeknek a fele, a következőn pedig ennek is a fele lesz körülbelül.
A lemez koncepciója az lett volna, hogy elektrós felfogásban csinálok dalokat, ami nagyjából sikerült. Itt is van egy-két kivétel, ami tartalmaz élődobot is például, de jórészt mintákkal csináltam az egészet. Vagy saját dobolást mintáztam be, vagy hangmintákból raktam össze az alapokat, vagy egy kész loopot hívtam be.
A közreműködőkről
A kívánt vinyl első oldalán 5 dalt énekeltem volna én, a másodikon 5 dalt az általam hívott énekesek – végül anyagi okokból nem lett vinyl, mert a CD ésszerűbb áron kijön. Ezek a dalok nem is duók, hanem általában egy hangot se éneklek bennük, direkt. Szeretek másoknak is dalt írni, vagy még inkább megírni a dalt és kitalálni, kinek állna jól.
Énekel Andy Hefler (Kéknyúl), akit imádok és elhívtam az előző lemezre, de végül nem jött össze, Kiss Flóra, akinek nagyon szeretem a hangját és stílusát, Lamm Dávid, aki szerintem nagyon jól hozza a jó értelemben vett flegma karaktert és akkor már gitározik is benne egy kiváló szólót.
Továbbá énekel dalt még Vavra Bence, aki szerintem ma az egyik legjobb fiatal énekes, és Galambos Peti barátom, aki az élő zenekarhoz is csatlakozott, mindemellett pedig nem értem, miért nem hallottak sokkal többen róla, mert ha nem ide születik, nem itt tartana.
Ezen kívül szaxofonozik Ülkei Dávid, bőgőzik Borbély Matyi, trombitál Barabás Lőrinc, gitárszólózik Bécsy Bence, kongázik és egyebezik Gábor Andor barátom két dalban is, a barátnőm Tóth Denisza kristálytisztán vokálozik egy dalban, továbbá egy-egy dalban billentyűzik Frimmel Jakab, gitárszólózik Lee Olivér és basszusozik Paczári Viktor (utóbbi három manusz szintén tagja az élő zenekarnak). Nagyon hálás vagyok mindegyik énekesnek és vendégzenésznek, mert mind kiváló zenészek és arcok! Ezúton is köszi! :)
Íme a teljes lemez:
A dalokról egyenként
„Crawling on”: Szóval megvettem ezt a Dave Smith márkanév alatt megjelent Tetra nevű szintit. Keresgéltem a hangszínek közt, és valahogy ez a fura, glitchelő hang nagyon tetszett. Nyomasztó is volt kissé, szóval írtam egy nyomasztó dalt és szöveget hozzá. Nagyjából arról szól, hogy az emberiség igazából egy csúszó-mászó faj, akik már évezredek óta összecsússzák-másszák a bolygót és mindent leuralnak és tönkretesznek. Szerintem ez az egyik legkarakteresebb dala a lemeznek. Van egy nagyon jól körülhatárolható hangulata.
„I keep glowing”: Amikor megvettem a Tetrát, szerintem ez volt az első ötletem rajta. Már a blues lemez idején megvolt az ötlet és vagy fél évig a desktopon „porosodott”. Mindig mikor meghallgattam (a verze volt még csak meg), azt mondtam magamban, hogy ebből majd csinálok valamit, de ilyenkor mindig nagyon bizonytalan vagyok, ha egyből nem jött meg a folytatás, akkor vajon később megjön-e.
Meglepetésemre amint elkezdtem vele foglalkozni, szinte minden jött magától. Elküldtem Flórának, hogy nincs-e kedve elénekelni, meg hogy ki írjon rá szöveget. Az énekdallammal nem tudott azonosulni, szóval írt rá magának egy másikat, a szöveget pedig rám bízta. Szerintem nagyon jól sikerült ez a szám. Emlékszem, hogy annyira egyben volt a keverés, hogy a lemezkeverés fázisában ehhez hozzá se mertem nyúlni, mert csak elrontanám.
A folytatásért lapozz!
